A ​Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara (Tüskék és rózsák udvara 3.) 29 csillagozás

Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A festményem hazugság volt.
Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.
A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.
A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete.

#1 helyezett a goodreads.com 2017-es szavazásán, Young Adult Fantasy kategóriában.

Eredeti mű: Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin

Eredeti megjelenés éve: 2017

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Zafír pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
800 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634574378 · Fordította: Hetesy Szilvia

Kapcsolódó zóna

!

ACOTAR

488 tag · 539 karc · Utolsó karc: 2019. január 15., 16:38 · Bővebben


Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Rhysand · Feyre Archeron · Lucien Vanserra · Cassian · Azriel · Morrigan (Mor) · Amren · Tamlin · Nesta Archeron · Suriel · Elain Archeron · Helion · Viviane · Tarquin · Jurian · Varian · Ianthe · Vassa · Beron · Dagdan

Helyszínek népszerűség szerint

Tavasz udvara


Kedvencelte 14

Most olvassa 134

Várólistára tette 211

Kívánságlistára tette 364

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
zsuzana P
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Nem tudok kevesebb csillagot adni rá mert ez egy zseniálisan megírt sorozat. De el kell ismernem számomra gyengébb lett mint a második rész. Sokszor volt üresjárat az elején, amit kissé untam. A csaták is ilyenek voltak. spoiler Én így nem tudtam beleélni magam. Lehet az egy szemszög miatt éltem meg ezt így. Sokkal komplexebb volt ez a rész mint az első kettő. Jó lett volna máshova is belátni. Én például nagyon kíváncsi lettem volna Lucien küldetésére. Mikor mit hogyan csinált, hova ment… De még a királyra is, hogy mi hajtja igazán. Mi a pontos mágiája. A vége is annyira gyorsan lett lezárva, annyi kérdés maradt nyitottan nekem. Nesta pedig nem szerettette meg magát velem itt sem. De hogy ne csak negatívat írjak, mindezek mellett imádtam is. A legelején Feyre egy igazi dög volt. Én ezeket a jeleneteket nagyon csíptem. Érdekes volt belelátni más más udvarokba is. Megismerni minden főtündért. Belelátni kicsit Rhysbe is. Összességében ez egy hatalmas sorozat, amit biztosan újraolvasok majd.

>!
Manamis_Life P
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Előrebocsátanám, ha Rhys spoiler azonnal megadom az öt csillagot. Annak ellenére is, hogy pontosan 50 helyen jelöltem meg a könyvem; ennyi problémám volt a kötettel – de még ezt is megbocsátottam volna. Nos, nem így alakult, és ezek után Amren spoiler feltette a pontot az i-re – rengeteg csalódással néztem szembe.

Szeretem a sorozatot, a második részt kifejezetten. Minden hibájával együtt (mert vannak neki, bőven), így természetesen vártam a harmadik rész megjelenését is. Ám, ahogy mondtam, sok helyen csalódtam.

Egyrészt, a könyv befejező kötetnek túl hosszú, ahhoz képest, hogy a semmit ragozza 500 oldalon keresztül – mert hogy ez az 500 oldal nem tesz a fő történethez hozzá érdemben semmit –, és személyes drámával volt tele az egész. Őszintén mondom, ha kaptunk volna még egy részt, és nem ebbe az egy kötetbe kellett volna belezsúfolni a lezárást (amire idő sem jutott, minden probléma kb. egy, max. két fejezet alatt le lett tudva), érdekelt volna a (kicsit már tényleg sok) szereplők sorsa. Így azonban, hogy konkrétan a háború szélén álltunk, és mindig épp valaki lelki világával, és nem létező, de olyan nagyon óhajtott szerelmi életével voltunk elfoglalva, még a (800 oldalból) 600. oldalon is, enyhén elkapott a szemforgatás. Ide kellett volna még egy rész – de ez csak a személyes véleményem persze. spoiler

Mi volt a probléma? Ó, sorolhatnám… De vegyük csak a legfontosabbakat.

A könyv elejére mi szükség volt? Azon kívül, hogy megtudtuk, spoiler van az ellenségnek, és spoiler – az utóbbi azonban még nagyobb logikátlanságra mutat rá később, az elsőt pedig amúgy is tudnia kellene Rhys csapatának is (már ha legalább kémkedni tudna, de ugye…) –, csak főszereplőink ostobaságát mutatta be. Komolyan kérdem; azon kívül, hogy Feyre spoiler hajtott végre, nyertünk bármit is? Még ha maga mellé állította volna spoiler, azt mondom, hű, na legalább spoiler, ez igen! Ehelyett mi történt? Ugyanúgy spoiler az ellenséget. Magyarul, semmi nem változott, sőt, még kevesebb spoiler a játéka miatt. Taps.

Ó, és nem csak Feyre ludas itt. Míg a lány a spoiler, Rhys nem csinált semmit. Mikor tudatosult bennem, hogy az alatt a több mint egy hónap alatt, míg Feyre olyan hasznos dolgokat csinált spoiler, senkinek nem jutott eszébe spoiler, azt hittem kivágom az ablakon a könyvem. Nem szóltak senkinek, hogy az spoiler, bármikor. Még a saját k.cseszett udvarukon belül sem! spoiler Bármely Udvart spoiler volna… de hát kit érdekel, nem? Neeeem, a történet úgy kívánta, hogy várják meg a főszereplőnket (bár akkor ugye már késő), és együtt spoiler (Azt is megkésve, hetekkel később! Hát annyi idejük van ezeknek, hogy hihetetlen.), mert… csak. Feyre nélkül lélegezni se tudnak, vagy nem tudom.

A másik. Miért várt a király több, mint egy hónapot azzal, hogy megpróbálja spoiler? Mármint azon kívül, hogy ez volt kényelmes a történet szempontjából. Tudjuk, hogy azon nyomban rájöttek, hogy spoiler , hiszen, ahogy az előbb említettem: az ellenség spoiler. Egyből spoiler mikor még spoiler nem erősödött meg teljesen… De igaz, az nem lett volna olyan drámai, ha Feyre nincs ott. (Ugyanúgy, egy / másfél hónapig senkinek még csak eszébe se jut orvost hívni Feyre nővéreihez. I mean…)

Nesta. Undorodok az egész lényétől, az elejétől a végéig.

Elain. Valami csoda folytán, amint valakinek kipattant a fejéből, hogy spoiler, megjavult. Teljesen logikus. (Nem mintha nagy hasznát vettük volna. Egy értelmes tette volt, de még azt se vitte teljesen véghez.)

A főurak spoiler : nevetségesek voltak mind, egytől egyik. Mintha ötéves idióták vitatkoztak volna végig – egy kis feminizmussal fűszerezve. (Mert minden egyes alkalommal ha egy nő került a színre annak jellemzése kimerült abban, hogy függ-e urától, vagy sem. Nem volt kivétel.) Komolyan több oldalon keresztül arról kellett olvasnom, hogy a főurak fele Rhys spoiler és Feyre spoiler társalog a lényeg helyett? Ja várjuk, az is igaz, hogy a beszélgetést előbb kellett volna megejteni. De hát, ugye… Hihetetlen, hogy ezek az emberek másokért felelnek, vezetők. spoiler

A politikai / háborús rész egy óriási kudarc ebben a könyvben. Nem vártam túl sokat, mert a nagy rész úgyis a románcon volt mindig. De mikor ennyire komolyan veszi magát egy történet, ott nem lehet elmenni szó nélkül az ilyen orbitális hibák mellett.

Mikor a spoiler (amit ugye meg is lehetett volna előzni, ha Rhys kedves kinyitja a száját, úgy két hónappal korábban), miért csak az Éjszaka Udvara spoiler? Ennyire ostoba lenne a többi főúr? Tudták, hogy ők spoiler. Akkor? Itt tényleg mindenki inkompetens? Őszintén kérdezem.

Jaj, mikor a spoiler után Feyre és Rhys a spoiler mellett – szó szerint – kezd el egymásnak esni, azt hittem sokkot kapok. Az nagyon gusztustalan volt. (Pár óra múlva lentről még mindig hallják is az spoiler ordításait…)

Mor és a kötelező spoiler karakterek. A legfeltűnőbben erőszakolt karakter, valaha. Nem tudom miért kell hallgatni az ilyen követelésekre… Egyértelmű, hogy a második részben mit akart az írónő. Nem ezt. Helyette Amrent használhatta volna spoiler, minden adott volt hozzá. Mor helyzete totálisan logikátlan volt, és csak kegyetlennek állította be. Ilyen viselkedéssel nem tudok szimpatizálni.

Csak főurak vannak? (Nem mondom, hogy lehetetlen, de) érdekes ez egy olyan kultúrában, ahol egy női istent imádnak, a szent papnőkkel együtt. Ahol egy nőnek is lehet annyi ereje, mint egy férfinak. És persze még soha nem fordult elő, hogy a főúr meghalt, de utóda nem érte el a felnőtt kort, az anyát téve uralkodóvá, minimum ideiglenesen. (Itt is, mondjuk, hogy akkor az idősebb férfi rokon uralkodik, legyen.) De akkor is, nem létezik, hogy ilyen hosszú ideig, évezredekig soha nem fordult elő egy eset sem, hogy nő az uralkodás közelébe kerüljön. Felőlem oké… csak nagyon különös. Ismét, politikailag nem túl átgondolt írás – ahhoz képest, hogy a rendszer hosszú-hosszú ezer évek óta áll, teljesen változatlan, és kivételektől mentes. És ezzel nem is lenne bajom, ha továbbra is megmaradtunk volna a románc vonal mellett, és nem kellett volna elkezdeni ezekbe a kicsit rétegzettebb dolgokba belemászni.

De vegyük a nagy végkifejletet, mert már nagyon hosszú leszek megint… Semminek nincs semmiféle következménye. Borzasztó! Az egész könyvben végig ez a minta; veszünk egy szereplőt, aki spoiler, aztán meg egy „fordulattal” később spoiler. Vagy épp, úgy hisszük, hogy hatalmas spoiler de aztán mindenki spoiler és végül kiderül, hogy spoiler. Első: spoiler, második spoiler, harmadik spoiler, negyedik spoiler, ötödik spoiler. Konkrétan a kockázat amit az ember vállalt, semmit sem jelentett. Tényleg? Egy világrengető, mindent spoiler? Még a spoiler sem? Ez biztos nem egy fanfic volt, ahol spoiler? Ez óriási csalódás volt számomra. De olyan nagyon, hogy el se tudom mondani…

A másik. Az spoiler most valami tragikus dolognak kellene számítania? Nevetséges. Nem is ismertem a karaktert, amit meg tudtam róla, undorít. Amúgy meg ilyen kényelmes-a-történet-szempontjából-ex-machinát is ritkán látni. Majdnem meglepődtem. Ja, nem.

Hagyjuk is…

(Bár nem tartozik az értékeléshez, de… ó, a fordítás. Inkább nem értékelném. Ezen kívül az írásmód is ingadozó: biztos vagyok benne, hogy a több ezer éves király ezt fogja mondani: „ismerős szitu”. Erről is csak ennyit.)

Amit élveztem: Tamlin-Rhys-Feyre hármasát. Ha nem ebben az „úgy teszünk, mintha veszély fenyegetne” közegben láttam volna őket, spoiler, nagyon élveztem volna a kapcsolatukat. spoiler Érdekes lett volna látni, miképp oldják meg ezt a feszültséget, lelkileg mit okoz ez a helyzet bennük.

Ezen felül a szörnyetegek. (Kicsit könnyű dolguk volt…) Imádtam már csak az ötletét is, hogy ilyen lények léteznek, komolyan.

Maga a történet, onnantól, hogy megkezdődött a spoiler jól sikerült. Még a személyes dolgokat is kb. bele lehetett passzintani a cselekménybe. A végét inkább nem is értékelem spoiler. De tényleg, a cselekmény, és a kigondolás okés volt. Csak úgy érzem nem oda fektettük a hangsúlyt, ahová kellett volna.

Magával a történettel nem lett volna baj, ha nem 500 oldalt hagyunk a lagymatag, történik is, meg nem is eseményekre, és kb. semmit a lényegre. Komolyan, minden probléma egy-két fejezet alatt le lett tudva. Mindenki spoiler… áh, sokadszorra is: nagyon csalódott vagyok. Úgy érzem, kellett volna még ide egy rész, ha ennyire fontosnak tartotta az írónk, hogy bemutassa minden (jelentéktelen) szereplő szerelmi vergődését. Mint mondtam, ezekre még kíváncsi is lettem volna más esetben, de így sajnos végig azt éreztem, főleg már a 600 oldal környékén, hogy „haladjunk már, az ég áldja meg, kit érdekel, hogy századszor fekszik össze Feyre és Rhys, vagy épp mit gondolhat a párjáról Nesta!”. Vagy az egyik, vagy a másik. Ráadásnak – szerintem – túl sok karaktert mozgattunk, és végül ezt már úgy kellett megoldani (rendes POV helyett), hogy Feyre beletúrt a szereplők fejébe, hogy elmondja mi történik.

Összességében… csalódott vagyok. Szerény véleményem szerint, (és ez tényleg csak az én véleményem, én csak örülök, ha másoknak tetszik a könyv) nem ér fel a második részhez, és egy picit túlságosan is komolyan vette magát, ott, ahol nem kellett volna. Nem volt rossz, de egyáltalán nem ilyen lezárásra számítottam. Megértem, miért imádják mások, de nekem most ez nem jött be. Sajnos.

20 hozzászólás
>!
the_stral
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Igazából nem ezért a könyvért mentem be a könyvesboltba és nem is terveztem egyelőre megvenni, de mikor megláttam, hogy egyedüli példányként árválkodik a polcon, azonnal felkaptam és ki sem engedtem a kezemből. :D Annyira vártam már, hogy végre megjelenjen, teljesen kész voltam mikor befejeztem az előző kötetet. Ennek ellenére kicsit döcögősebben haladtam vele. A stílusa – a fordítás – eleinte valahogy másnak tűnt, mint az előző részben, ezért is hittem, hogy más fordította. (Pedig nem :P Nem tudom, hogy csak engem idegesített-e az, hogy alig egy oldalon belül háromszor is ott volt, hogy a „hátsómat”….? Hát én kiakadtam ezen, mert mintha a második kötetben nem lett volna ennyire „finomkodó” a szöveg. Nálam ez a szó egy szerelmi aktus leírása közben, valahogy nem állja meg a helyét. Hülyén hangzik na. :D Főleg úgy, hogy ez nem is ifjúsági kategória). A lényeg az, hogy ahogy előttem is írták néhányan, ici-picivel elmaradt az előző részhez képest. Valahogy ebben most a csatajelenetek sem annyira jöttek át, mint az ACOMAF-ban. Ez most ilyen hülyén fog hangzani, de nekem az kicsivel kevesebb oldalon izgalmasabb, mégis részletesebb volt, mint ez. :D Persze így is egy nagyon nagyon jó könyvről van szó. A köd és harag udvara, az egyik legjobb könyv volt, amit olvastam. Azt 5 csillagra értékeltem, ezért vonok most le ettől fél csillagot, mert hát mégis. :D spoiler

>!
rafaelo0824 P
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Remélem, hogy jönnek még részek, mert már véget ért, én bent ragadtam a világban, és úgy érzem még jó sokat tudnék olvasni erről a társaságról. Hihetetlenül jó volt, izgultam, sírtam és néhol levegő után kapkodtam. Feyre-t egészen a szívembe zártam, a többieket meg egyenesen imádtam, és nem gondoltam volna, de majdnem az összes tündérudvarból lettek kedvenceim, illetve akadtak olyanok, akikről olvasnék külön történeteket. Szuper, letehetetlen könyv volt.

>!
Angie0
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Most nem fogok tudni értékelést irni, mert most fejeztem be. Elsem hiszem, hogy vége… Azt hiszem, hogy most gyászolok. Megyek csokit enni.

>!
fanni0904
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Nagyon vártam, hogy végre elolvashassam, ezért le sem tettem, amíg a 800 oldal végére nem értem. :) Nem okozott csalódást az írónő. :)
Érzelmi hullámvasút volt, végig tele izgalmakkal, és nagyon örültem, hogy a kedvenc szereplőpárosomnak nem kellett sokáig távol lennie egymástól! Azt nem bírtam volna ki, ha csak a törtenet 1/8-ban egyesültek volna újra, mert Rhysand és az Éjszaka udvarának minden tagja nagyon a szívemhez nőtt! A végén egy pici hiányérzetem volt, mert sok minden, ami kialakulóban volt a szereplők között, nem tudott érvényesülni vagy beteljesedni, így én nem akartam elhinni, hogy örökre vége. Szerencsére úgy értelmeztem, hogy lesznek még rövidebb könyvecskék, amiben remélhetőleg a dolgok kibontakozhatnak. :)
Most már teljes szívvel kijelenthetem, hogy a kedvenc trilógiám lett, az első oldaltól a legutolsóig! *.*

>!
Beusom24
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Húz, hát nagyon vártam h végre kézbe kapjam a könyvet. Eszméletlen vastag, de 2.5 nap kivégeztem. Nekem az előző rész sokkal jobban tetszett. Valamit hiányoltam belőle. Lucient és Juriant, igazán megkedveltem. Feyru, hát nála volt hiányérzetem, eddig mindig ő volt az erősebb, meg minden más, most meg állandóan elfogyott az ereje, a mágiája, kifejezetten idegesített. Nesta meg Cassian párost is imádtam, sajnálom h nem derült ki mi lesz velük, ahogyan Elain és Lucien esetében is. A vége meg hát….sírtam Rhys miatt, de ugye minden jó, ha vége jó. Azért természetesen ez is újra olvasós lesz. Imádom Sarah írásait

>!
annaxe
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Nem gondoltam, hogy lesz valaha is egy SJM könyv, amit nem 5*-nak érzek, de ezzel most így jártam. Igazából a 4*-on gondolkodtam, de nem akartam elhinni, hogy nem a csillagok rossz állása a hibás, úgyhogy feltornáztan 4,5-re.
Az első harmadát sajnos untam a könyvnek. Valahogy nem sikerült semmivel megragadnia a figyelmemet. A másik dolog, ami nem a könyv hibája, hanem szerintem az enyém….. de nekem szinte csak addig érdekes egy leendő pár bemutatása, amíg nincs véglegesítve, hogy igen, ők együtt vannak. Nos, ebben a részben Rhys és Feyre határozottan egy nyugdíjas házaspár benyomását keltették. Kicsit már sok volt nekem a szeretlekezés, meg hogy 650x volt hangoztatva Rhys által, hogy Feyre szabad, és azt csinál, amit akar.

>!
SeZsu25
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

A hibák ellenére is imádtam! Azt hittem, hogy tudom mi fog történni, de Sarah olyan fordulatokat szőtt a történetbe, hogy ezentúl nem veszek semmit készpénznek. Számomra a második rész volt a non plus ultra, de ezt is szerettem. Mindegyiket másért. Szívesen olvastam volna még a többiekről, így nagyon bízom benne, hogy itthon is meg fognak jelenni majd a további kötetek.


Népszerű idézetek

>!
Masni3 P

Szűnni nem akaró, fáradhatatlan tavasz…
Ha úgy festettem volna le az udvart, ahogy a zsigereim diktálják, akkor hússzaggató tüskék lettek volna a vásznamon. Olyan virágok, amik kíméletlenül elvesznek minden fényt az apróbb növények elől, a dombokra pedig véres foltokat pingáltam volna.

Kapcsolódó szócikkek: Feyre Archeron · Tavasz udvara
4 hozzászólás
>!
csfannie P

– Az Éjszaka udvarának az úrnője vagyok – mondtam.
Erisnek tátva maradt a szája. A szeme tágra nyílt, és rettegés váltotta fel gúnyos vonásait.
– Úrnők manapság nincsenek – nyögte ki az egyik fivér.
Halványan elmosolyodtam.
– Mostantól vannak.

147-148. oldal

>!
csfannie P

– Jobb barátom vagy , Feyre, mint én valaha is voltam neked – mondta Lucien halkan.

45. oldal

>!
ttiillyy

Amrennel ijesztgettek bennünket kis pisis korunkban, ha nem fogadtunk szót: Amren megissza a véredet, és magával visz a pokolba! Közben meg az imént úgy viselkedett, mint egy aranyos néni.

177. oldal, 15. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Amren · Lucien Vanserra
>!
csfannie P

Korábban úgy képzeltem a halált, mint valami békés hazatérést, mint egy kedves, szomorú altatódalt, ami elkísér a túlvilágra, akármi várjon is ott.

11. oldal

>!
csfannie P

Jurian megállt a lépcső tetején, és megvárt. Arcvonásai kegyetlen halált ígértek.
– Vigyázz a nyelvedre, kislány!
Mosolyogva elsuhantam mellette.
– Mert különben? Zsupsz, beledobsz az Üstbe?

31. oldal

1 hozzászólás
>!
csfannie P

– Varázsigével be lehet tömni a réseket a falon?
– Ilyenek után kutatok – sziszegte a fogai közt. – És nagyon sokat segítene, ha valaki végre venné a fáradtságot, elmenne a könyvtárba, és ott is kutatna.
– A rendelkezésedre állunk – jelentette ki Cassian gúnyos meghajlás kíséretében.
– Nem is tudtam, hogy tudsz olvasni – mondta Amren ártatlan tekintettel.

199. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amren · Cassian
>!
Masni3 P

A katonai dobok pergését már régen felváltotta a légyzümmögés és a túlélők kiáltozása.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Rhysand
>!
ttiillyy

– Nem vagyok abban biztos, hogy rá akarom szabadítani Nesta Archeront Velarisre.
– A nővérem nem egy vadállat! – kaptam fel a vizet.

202. oldal, 16. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Nesta Archeron

Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Houck: A tigris küldetése
Terry Goodkind: Az első szabály I-II.
Sara Raasch: Hó mint hamu
Mary E. Pearson: Az árulás szíve
Anna Banks: Nemezis
Victoria Aveyard: Vörös királynő
Naomi Novik: Rengeteg
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Erika Johansen: Tear végzete
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme