A ​Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara (Tüskék és rózsák udvara 3.) 2487 csillagozás

Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A festményem hazugság volt.
Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.
A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.
A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete.

#1 helyezett a goodreads.com 2017-es szavazásán, Young Adult Fantasy kategóriában.

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Zafír pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2022
800 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634574378 · Fordította: Hetesy Szilvia
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
800 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634574378 · Fordította: Hetesy Szilvia
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
800 oldal · ISBN: 9789634574385 · Fordította: Hetesy Szilvia

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

ACOTAR

1033 tag · 549 karc · Utolsó karc: 2024. március 17., 12:46 · Bővebben


Enciklopédia 63

Szereplők népszerűség szerint

Rhysand · Feyre Archeron · Cassian · Azriel · Lucien Vanserra · Morrigan (Mor) · Amren · Nesta Archeron · Suriel · Tamlin · Elain Archeron · Helion · Csontfaragó · Eris Vanserra · Tarquin · Viviane · Kallias · Jurian · Alis · Bryaxis · Varian · Sárkány herceg · Vassa · Ianthe · Miryam · Thesan · Beron · Brannagh · Dagdan · Hybern királya · Koschei. · Lord Graysen · Lord Nolan · Nephelle · Stryga (Takács)

Helyszínek népszerűség szerint

Velaris · Tavasz udvara · Prythian · Adriata · Hybern


Kedvencelte 711

Most olvassa 148

Várólistára tette 257

Kívánságlistára tette 493

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Black_widow>!
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Jelenleg azon az állásponton vagyok, hogyha csupán egy sorozatot olvashatnék életem végéig, akkor az minden bizonnyal az ACOTAR lenne. Az egekig tudnám magasztalni a szériát. Aki olvasott az írónőtől tudja, hogy a neve maga a garancia arra, hogy történetei által egy olyan világba csöppenhetünk, amiből egy idő után már szabadulni sem akarunk.
Szeretem Maas főhősnőiben, hogy egyik sem az a tipikus „nebáncsvirág”; a végsőkig és ellentmondást nem tűrően harcolnak szeretteikért és azért, amiben hisznek. A történet elején Feyre ármánykodása, manipulációja, hogy bomlassza a Tavasz udvara egységét teljesen lenyűgözött. Agyafúrtan csavarta a szálakat. Azt éreztem, hogy végre előjött belőle az igazi stratéga, oda ütött, ahol fájt, úgy váltogatta az álarcait mindenki előtt, ahogy azt az adott szituáció megkívánta.
Nekem nagyon imponált, hogy ebben a részben az előzőkhöz képest erősebb a romantikus szál, valamint, hogy teret kapott a többi karakter érzelmi világa is. Rengeteg jelenet lett kedvenc; Cassian szívhez szóló vallomása Feyrenak, Feyre és Suriel epizódja az erdőben, vagy épp a Csonftaragó… és még sorolhatnám. Természetesen a cselekmény bővelkedik WTF pillanatokban is rendesen. Néhol csak kapkodtam a fejem és kiabáltam, mint az őrült, mintha ettől a lapokon bármi is megváltozott volna… :D
Csak gratulálni tudok az írónőnek. Legszívesebben máris kezdeném előről! ♥

6 hozzászólás
Naiva P>!
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Nem titok, hogy ezt a sorozatát jobban szeretem az írónőnek, viszont ennek hatására folytattam a másik sorozatát is, amit végül nem bántam meg. Inkább hálát adok neki, mert végül azt is nagyon megszerettem. Csak ezt egyből, annál pedig várnom kellett a 3. részig.
Ez a rész is szerintem olyan SJM-os. Látszatra hosszú, a könyv első fele lassan hömpölygő. A könyv inkább a másik felétől válik izgalmassá és akciódússá. A végén még többre vágysz, többet követelsz. Szerintem a romantikus részek/jelenetek pont megfelelő mennyiségben és mértékben vannak adagolva.
Nagyon szeretem a karaktereket túlnyomó részét, de szerintem bármilyen nyelven is olvasnám, Elain akkor is egy nagy nulla lenne. Nesta sem a szívem csücske, de ő legalább valamilyen.
Rhys – még mindig tökéletes. Az is marad.
Cassian – Rhysand lite’. De pozitív értelemben.
Azriel – mindenféle kasztrálás nélkül szerintem ő SJM legcukibb pasi karaktere.
Lucien – mindig is kedveltem őt.
Drakon miért lett lefokozva sárkánnyá? Tudtommal ő is egy High Fae, nem pedig sárkány.
Jó lenne, ha a többi High Lord is kapna saját történetet, mert bőven van bennük potenciál. Kár, hogy erre szinte semmi esély. Nagyon kíváncsi vagyok és már alig várom az írónő House of Earth and Blood c. sorozatát.
Félrefordítások ide, vagy oda, megadom rá az 5 csillagot.

10 hozzászólás
Evelena P>!
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Vajon találok még valaha olyan fantasy sorozatot, ahol az 500-700-800 oldalakat egy-két nap alatt kiolvasom, és amint becsukom az utolsó könyvet, rögtön újra is tudnám kezdeni?

A főszereplő pasik nagyrészt mind képzeletbeli álompasi hárememben kötöttek ki. Tudjátok, sokat repülünk, meg stratégiázunk, vagy épp bulizunk egy jót. Nos és a szokásos hógolyózás sem maradhat ki. :D

Rhysand, édes, bármikor gondolkodás nélkül hozzád mennék, csúcs vagy, de azért ezt halkan jegyzem meg, már így is túl nagy az egód, de azért így szeretlek.
Cassian, te is jöhetsz, szívem, téged is nagyon csíplek.
Azriel, kíváncsi vagyok a legbensőbb gondolataidra, kérlek avass be.
Lucien, ha ott vagy, mindig eltölt egyfajta régóta ismerlek, de nem tudom, honnan típusú biztonság érzete.
Tamlin, ebben a könyvben kifejezetten sokszor elképzeltem, hogy behúzok neked, és jól esett. De másodszori olvasásra már csökkentek az ellenérzéseim.

Feyre, nagyon örülök, hogy a szemeiden át láttam ezt a világot, igazi erős-bátor-gyönyörű lány vagy és boldog vagyok, hogy te is az lehetsz.
Mor, benned is rengeteg a mindent átvészelő erő, tisztelet neked.
Amren, remélem nem jut a füledbe, de olyan irtó cuki vagy a herceggel (na, de tényleg).
Nesta, a te pofikád is kíván egy-két poffot, de azért remélem nem vagy reménytelen. Na, majd Mr. Szintén Igen Jó Fesztáv úr kezelésbe vesz.
Elain, jaj, ha csak eszembe jutsz, égnek áll a hajam…

Izgalmas volt, sokszor leesett az állam, máskor rózsaszín buborékon át láttam, de minden percet megért.
Abszolút végtelen szerelem.

A mindenit, már megint azon fantáziálgatok, hogy újraolvassam, annyira jó.

3 hozzászólás
manami P>!
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Előrebocsátanám, ha Rhys spoiler azonnal megadom az öt csillagot. Annak ellenére is, hogy pontosan 50 helyen jelöltem meg a könyvem; ennyi ponton volt problémám a kötettel – de még ezt is megbocsátottam volna. Nos, nem így alakult, és ezek után Amren spoiler feltette a pontot az i-re – rengeteg csalódással néztem szembe.

Szeretem a sorozatot, a második részt kifejezetten. Minden hibájával együtt (mert vannak neki, bőven), így természetesen vártam a harmadik rész megjelenését is. Ám, ahogy mondtam, sok helyen csalódtam.

Egyrészt, a könyv befejező kötetnek túl hosszú, ahhoz képest, hogy a semmit ragozza 500 oldalon keresztül – mert ez az 500 oldal nem tesz a fő történethez hozzá érdemben semmit, és személyes drámával van tele az egész. Őszintén mondom, ha kaptunk volna még egy részt, és nem ebbe az egy kötetbe kellett volna belezsúfolni a lezárást (amire idő sem jutott, minden probléma kb. egy, max. két fejezet alatt le lett tudva), érdekelt volna a (kicsit már tényleg sok) szereplők sorsa. Így azonban, hogy konkrétan a háború szélén álltunk, és mindig épp valaki lelki világával, és nem létező, de olyan nagyon óhajtott szerelmi életével voltunk elfoglalva, még a (800 oldalból) 600. oldalon is, enyhén elkapott a szemforgatás. Ide kellett volna még egy rész – de ez csak a személyes véleményem persze. spoiler

Mi volt a probléma? Ó, sorolhatnám… De vegyük csak a legfontosabbakat!

A könyv elejére mi szükség volt? Azon kívül, hogy megtudtuk, spoiler van az ellenségnek, és spoiler – az utóbbi azonban még nagyobb logikátlanságra mutat rá később, az elsőt pedig amúgy is tudnia kellene Rhys csapatának is (már ha legalább kémkedni tudna, de ugye…) –, csak főszereplőink ostobaságát mutatta be. Komolyan kérdem; azon kívül, hogy Feyre spoiler hajtott végre, nyertünk bármit is? Még ha maga mellé állította volna spoiler, azt mondom, hű, na legalább spoiler, ez igen! Ehelyett mi történt? Ugyanúgy spoiler az ellenséget. Magyarul, semmi nem változott, sőt, még kevesebb spoiler a játéka miatt. Taps. (Ismét; ha ez nem a befejező rész lenne, megérteném. Persze, valahol teljesen logikus a reakciója, és a spoiler. De mikor az egész birodalom sorsa a tét, hát, igen.)

Ó, és nem csak Feyre ludas itt. Míg a lány a spoiler, Rhys nem csinált semmit. Mikor tudatosult bennem, hogy az alatt a több mint egy hónap alatt, míg Feyre olyan hasznos dolgokat csinált spoiler, senkinek nem jutott eszébe spoiler, azt hittem kivágom az ablakon a könyvem. Nem szóltak senkinek, hogy az spoiler, mármint, így… bármikor. Még a saját k.cseszett udvarukon belül sem! spoiler Bármely Udvart spoiler volna… de hát kit érdekel, igaz? Neeeem, a történet úgy kívánta, hogy várják meg a főszereplőnket (bár akkor ugye már késő), és együtt spoiler (Azt is megkésve, hetekkel később! Hát annyi idejük van ezeknek, hogy hihetetlen.), mert… csak. Feyre nélkül lélegezni se tudnak, vagy nem tudom.

A másik. Miért várt a király több, mint egy hónapot azzal, hogy megpróbálja spoiler? Mármint azon kívül, hogy ez volt kényelmes a történet szempontjából. Tudjuk, hogy azon nyomban rájöttek, hogy spoiler , hiszen, ahogy az előbb említettem: az ellenség spoiler. Egyből spoiler mikor még spoiler nem erősödött meg teljesen… De igaz, az nem lett volna olyan drámai, ha Feyre nincs ott. (Ugyanúgy, egy / másfél hónapig senkinek még csak eszébe se jut orvost hívni Feyre nővéreihez. I mean… )

Nesta: Undorodok az egész lényétől, az elejétől a végéig. Mindenkinek vannak problémái, Nesta, hidd el, nem csak te szenvedtél életed során. Meglepő lehet, de vannak akik nem másokon töltik ki a haragjukat, és a szenvedésüket.

Elain: Valami csoda folytán, amint valakinek kipattant a fejéből, hogy spoiler, meggyógyult. Teljesen logikus. (Nem mintha nagy hasznát vettük volna. Egy értelmes tette volt, de még azt se vitte teljesen véghez.)

A főurak spoiler : nevetségesek voltak mind, egytől egyik. Mintha ötéves idióták vitatkoztak volna végig – egy kis „feminizmussal” fűszerezve. (Mert minden egyes alkalommal ha egy nő került a színre annak jellemzése kimerült abban, hogy függ-e urától, vagy sem. Nem volt kivétel.) Komolyan több oldalon keresztül arról kellett olvasnom, hogy a főurak fele Rhys spoiler és Feyre spoiler társalog a lényeg helyett? Ja várjuk, az is igaz, hogy a beszélgetést előbb kellett volna megejteni. De hát, ugye… Hihetetlen, hogy ezek az emberek másokért felelnek, vezetők. spoiler

A politikai / háborús rész egy óriási kudarc ebben a könyvben. Nem vártam túl sokat, mert a nagy rész úgyis a románcon volt mindig (amivel nincs is semmi baj, ahogy mondtam, szerettem a sorozatot.) De mikor ennyire komolyan veszi magát egy történet, ott nem lehet elmenni szó nélkül az ilyen orbitális hibák mellett.

Mikor a spoiler (amit ugye meg is lehetett volna előzni, ha Rhys kedves kinyitja a száját, úgy két hónappal korábban), miért csak az Éjszaka Udvara spoiler? Ennyire ostoba lenne a többi főúr? Tudták, hogy ők spoiler. Akkor? Itt tényleg mindenki inkompetens? Őszintén kérdezem.

Jaj, mikor a spoiler után Feyre és Rhys a spoiler mellett – szó szerint – kezd el egymásnak esni, azt hittem sokkot kapok. Az nagyon gusztustalan volt. (Pár óra múlva lentről még mindig hallják is a spoiler ordításait…)

Mor és a kötelező spoiler karakterek. A legfeltűnőbben erőszakolt karakter, valaha. Nem tudom miért kell hallgatni az ilyen követelésekre… Egyértelmű, hogy a második részben mit akart az írónő. Nem ezt. Helyette Amrent használhatta volna spoiler, minden adott volt hozzá. Mor helyzete totálisan logikátlan volt, és csak kegyetlennek állította be. Ilyen viselkedéssel nem tudok szimpatizálni.

Csak főurak vannak? (Nem mondom, hogy lehetetlen, de) érdekes ez egy olyan kultúrában, ahol egy női istent imádnak, a szent papnőkkel együtt. Ahol egy nőnek is lehet annyi ereje, mint egy férfinak. És persze még soha nem fordult elő, hogy a főúr meghalt, de utóda nem érte el a felnőtt kort, az anyát téve uralkodóvá, minimum ideiglenesen. (Itt is, mondjuk, hogy akkor az idősebb férfi rokon uralkodik, legyen.) De akkor is, nem létezik, hogy ilyen hosszú ideig, évezredekig soha nem fordult elő egy eset sem, hogy nő az uralkodás közelébe kerüljön. Felőlem oké… csak nagyon különös. Ismét, politikailag nem túl átgondolt írás – ahhoz képest, hogy a rendszer hosszú-hosszú ezer évek óta áll, teljesen változatlan, és kivételektől mentes. És ezzel nem is lenne bajom, ha továbbra is megmaradtunk volna a románc vonal mellett, és nem kellett volna elkezdeni ezekbe a kicsit rétegzettebb dolgokba belemászni.

De vegyük a nagy végkifejletet, mert már nagyon hosszú leszek megint… Semminek nincs semmiféle következménye. Borzasztó! Az egész könyvben végig ez a minta; veszünk egy szereplőt, aki spoiler, aztán meg egy „fordulattal” később spoiler. Vagy épp, úgy hisszük, hogy hatalmas spoiler de aztán mindenki spoiler és végül kiderül, hogy spoiler. Első: spoiler, második spoiler, harmadik spoiler, negyedik spoiler, ötödik spoiler. Konkrétan a kockázat amit az ember vállalt, semmit sem jelentett. Tényleg? Egy világrengető, mindent spoiler? Még a spoiler sem? Ez biztos nem egy fanfic volt, ahol spoiler? Ez óriási csalódás volt számomra. De olyan nagyon, hogy el se tudom mondani…

A másik. Az spoiler most valami tragikus dolognak kellene számítania? Nevetséges. Nem is ismertem a karaktert, amit meg tudtam róla, undorít. Amúgy meg ilyen kényelmes-a-történet-szempontjából-ex-machinát is ritkán látni. Majdnem meglepődtem. Ja, nem.

Hagyjuk is…

(Bár nem tartozik az értékeléshez, de… ó, a fordítás. Inkább nem értékelném. Ezen kívül az írásmód is ingadozó: biztos vagyok benne, hogy a több ezer éves király ezt fogja mondani: „ismerős szitu”. Erről is csak ennyit.)

Amit élveztem: Tamlin-Rhys-Feyre hármasát. Ha nem ebben az „úgy teszünk, mintha veszély fenyegetne” közegben láttam volna őket, spoiler, nagyon élveztem volna a kapcsolatukat. spoiler Érdekes lett volna látni, miképp oldják meg ezt a feszültséget, lelkileg mit okoz ez a helyzet bennük.

Ezen felül a szörnyetegek. Imádtam már csak az ötletét is, hogy ilyen lények léteznek, komolyan.

Maga a történet, onnantól, hogy megkezdődött a spoiler jól sikerült. Még a személyes dolgokat is kb. bele lehetett passzintani a cselekménybe. A végét inkább nem is értékelem spoiler. De tényleg, a cselekmény, és a kigondolás okés volt. Csak úgy érzem nem oda fektettük a hangsúlyt, ahová kellett volna.

Magával a történettel nem lett volna baj, ha nem 500 oldalt hagyunk a lagymatag, történik is, meg nem is eseményekre, és kb. semmit a lényegre. Komolyan, minden probléma egy-két fejezet alatt le lett tudva. Mindenki spoiler… áh, sokadszorra is: nagyon csalódott vagyok. Úgy érzem, kellett volna még ide egy rész, ha ennyire fontosnak tartotta az írónk, hogy bemutassa minden (jelentéktelen) szereplő szerelmi vergődését. Mint mondtam, ezekre még kíváncsi is lettem volna más esetben, de így sajnos végig azt éreztem, főleg már a 600 oldal környékén, hogy „haladjunk már, az ég áldja meg, kit érdekel, hogy századszor fekszik össze Feyre és Rhys, vagy épp mit gondolhat a párjáról Nesta!”. Vagy az egyik, vagy a másik. Ráadásnak – szerintem – túl sok karaktert mozgattunk, és végül ezt már úgy kellett megoldani (rendes POV helyett), hogy Feyre beletúrt a szereplők fejébe, hogy elmondja mi történik.

Egyébként meg, nagyon kíváncsi vagyok, hogy megy a névadás. Nagyon-nagyon érdekelne, hogy a „házasságal” a nők feveszik-e a férjeik nevét, vagy…? Hogy lehet, hogy Luciennek van vezetékneve, kb. senki másnak nincs, és Feyre is a leánykori nevét használja? Erre komolyan kíváncsi vagyok.

Összességében… csalódott vagyok. Szerény véleményem szerint, (és ez tényleg csak az én véleményem, én csak örülök, ha másoknak tetszik a könyv) nem ér fel a második részhez, és egy picit túlságosan is komolyan vette magát, ott, ahol nem kellett volna. Nem volt rossz, de egyáltalán nem ilyen lezárásra számítottam. Megértem, miért imádják mások, de nekem most ez nem jött be. Sajnos.

42 hozzászólás
reccs P>!
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Az első kötettől kezdve morzsánként kaptunk egyre több információt Prythian felépítéséről, lakóiról, történelméről, ami ebben a kötetben teljesedik ki.
Az események egyre sűrűsödnek. Szereplőinket sürgeti az idő, nehéz döntések sorát kell meghozniuk, kellemetlen szövetségeket kell megkötniük, és fájdalmas áldozatokat kell meghozniuk.
A sorozat egyik erőssége, hogy a karakterek rendkívül összetettek és kidolgozottak. Minden belső tulajdonságuknak megvan az oka, melyeket ebben a kötetben egyre jobban megismerhetünk és megérthetünk. Ebből kifolyólag a kapcsolatok is nagyon bonyolulttá és érdekessé válnak.
Feyre nagyon egyedi főszereplő, mivel egy pillanatra sincs beállítva egy tökéletes, törékeny, jótét női léleknek. Pozitív tulajdonságai mellett számtalan negatívat is megtalálunk, ami egyszerűen valósághűvé teszi. Ahogy Marilyn Monroe mondta egyszer: „A jól viselkedő nők ritkán írnak történelmet.” Nos, Feyre nem viselkedett jól. A lelke talán megsínylette ezt, de hát ki mondta, hogy könnyű dolog történelmet írni?

A történet végére számtalan elvarratlan szál maradt még, ezért nem meglepő, hogy már íródott is hozzá folytatás.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
800 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634574378 · Fordította: Hetesy Szilvia
Deszy P>!
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Kezdjük Rhysszel és Feyre-rel, mert úgyis erre a legkíváncsibb mindenki – tudjuk le az elején.
Úgy érzem, Rhys és Feyre kapcsolata a második könyvben elképesztően izgalmas volt – ebben a sztoriban viszont a romantikus jeleneteiket általában túl magától értetődőnek éreztem, ennek köszönhetően pedig időnként eltúlzottnak és túl kedveskedőn-rózsaszínen nyálasnak. Ami pedig az erotikus jeleneteket illeti… nyilvánvaló, hogy kettejük között izzik a levegő, de sajnos egy olyan regényben, ami az oldalak 90%-ában a háborúval és a stratégiaalkotással foglalkozik, én bizony sokszor úgy éreztem, nem illik harmonikusan két katonai megbeszélés közé egy random szexjelenet vagy épp egészen konkrétan egy katonai megbeszélés közepébe egy szexuális flörtölés.

Viszont ami a Tamlin szálat illeti, ott már sokkal inkább elégedett voltam. Örültem, hogy azután, hogy az első rész a pasi oldalon Tamlinról szólt, a második pedig Rhysről, a harmadik kötet kicsit képes volt ezt a kettőt ütköztetni, még ha kicsit keveseltem is Tamlin szálának lezárását.

Új elem volt a történetben, és számomra az egyik legjobb dolog, az Archeron nővérek kapcsolata. Persze, Elain és Nesta a korábbiakban is felbukkantak már, de kissé kevés időnk jutott rá, hogy jobban megismerjük őket. Nagyon tetszett nekem, ahogy Maas felépítette őket külön-külön és egységként is. Ráadásul az sem volt hátrány persze, hogy Elain és Nesta karaktereinek mélyebb kidolgozása elég lelkesítő az újabb kötetek tekintetében, ami még előttünk áll – alig várom őket. Mind Nesta, mind Elain érdekes személyiségek, nem is beszélve a kapcsolati hálójukról. Lesznek még itt bonyodalmak.

Azt hiszem, nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy Cassian, Azriel, Mor és Amren még mindig a szívem csücskei, ez a csapat minden pénzt megér.

Ami a világot illeti, ez a nagy háború elég komoly lehetőséget nyújtott arra, hogy jobban megismerjük a többi udvart is, és ezt be is váltotta a történet. Újabb és újabb udvarokban fordulunk meg, még ha csak rövid időre is, és megismerjük a főtündéreket is.

És akkor a sztori… Minden száll összeér, de tényleg. Viszont pont az, ami izgalmassá teszi a sztorit, időnként nálam kicsit unalomba fulladt, leginkább a könyv elején. A Szárnyak és pusztulás udvara laza 800 oldal – tudjátok, hogy nekem nincs gondom a hosszú könyvekkel, de azt hiszem, ebből a könyvből azért még lehetett volna húzni. A regény elején először Feyre tervezget mindenféle stratégiát fejben, aztán meg a kis csapat próbálkozik ezzel ugyanígy. Nem mondom, hogy nem furfangos, amit csinálnak és azt sem, hogy nem csodálom Maast azért, amiért mindezt képes volt így kitalálni – de sajnos tény, ami tény, nekem a regény első felében túl sok volt a tervezgetés és túl kevés minden más. Nyilván olvastam, vitt előre a kíváncsiság meg a karakterek, de helyenként tényleg szívesen húztam-rövidítettem volna ezeken a részeken.

Ezzel együtt nem is kérdés, hogy a Szárnyak és pusztulás udvarát olvasni kell, és valószínűleg hat pár lóval se lehetne visszatartani senkit az olvasásától, aki olvasta a második könyvet. Egyszerűen csak úgy érzem, a második kötet erősebb volt a harmadiknál.

A teljes értékelésem:
» http://www.deszy-konyv.hu/2019/02/sarah-j-maas-court-of…

1 hozzászólás
Infierno>!
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Szomorú vagyok, hogy véget ért. Próbáltam sokáig húzni az olvasást, hogy minél több ideig lehessek részese a tündérek világának. Tíz napot bírtam. Az elmúlt napokban mintha a családtagjaimmá váltak volna a szereplők, nem tudom őket még elengedni.

A cselekmény nem volt annyira nagyszabású, mint az előző két részé. Túl gyorsan ért véget Feyre a Tavasz udvarában történő tartózkodása. Szívesen olvastam volna Tamlin és Feyre újraegyesüléséről, a kétségeikről. Tamlin nem volt soha a szívem csücske, de megszakadt érte a szívem. Túl naivnak bizonyult, elvakította a szerelem. Bár sok rosszat tett, szerintem nem érdemelte Feyre részéről azt a sok aljasságot. Ahogyan Lucien sem.

Ebben a kötetben inkább a felkészülésé és a szövetségeké volt a főszerep. Néhol túl sok volt az elbeszélés, kevesebb a cselekmény. Az utolsó háromnegyedben indult be annyira a történet, hogy küzdenem kellett magammal, hogy néha azért tegyem le. Egy bizonyos ponton pedig még elsírni is sikerült magam, pedig ez olvasás során még sosem fordult elő velem. spoiler Szerencsére a vége jól alakult, de van egy érzésem, hogy ez a happy end sem fog sokáig tartani.

Habár csak egy rövidebb kötetről van szó, nagyon várom a folytatást. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul Nesta és Cassian vagy akár Lucien és Elain párosa, és hogy vajon mi lesz Tamlinnel és Luciennel. Igazából mindenki sorsa érdekel. Remélem, belefér a további kötetbe.

Mrs_Curran_Lennart P>!
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Őszintén szólva nekem a második rész jobban tetszett. Itt a fordulatokat helyenként erőltetettnek éreztem, mintha az irónő saját magát akarta volna túlszárnyalni akár a meglepetésekkel, akár az oldalszámokkal. Az ellenszenves szereplők sorát Beron és Tamlin vezetik, és az elején Nesta is eléggé a bögyömben volt. Ritka utálatos nőszeméllyé vált az üstben. Ami számomra még nyögvenyelős volt, az Mor magyarázata, hogy miért nem lehet együtt Azriellel. spoiler. Nem szép dolog többszáz évig hülyíteni valakit.
Ami pozitívum: Tamlin gesztusa, ahogy a nővérek végre összemelegedtek a végére.
De még sok minden nyitva maradt. Mi lesz Luciannel, Elainnel, Nestával és Cassiennel? Vagy Vessa királynővel?
Ebből a világból még ki lehet hozni egy-két érdekes történetet. Vessáéra mindenképpen befizetnék.

Linszyy P>!
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Oké. Nagyon-nagyon sajnálom, de ez az olvasás az évem legnagyobb csalódása volt.
Az elején sokkal gyorsabban beindult a történet, 100 oldal után már viszont is láthatjuk Rhysandet. De ettől a külön töltött időtől több izgalmat vártam. Tamlin hogy-hogy nem próbálkozott Feyre-nál? Így Feyre-nak könnyű dolga volt, mert mindent ráhagytak. Aztán pedig nem Rhys menti meg őt, ami nekem elég furcsa volt. Emellett az írónő nagyon szeretné ellensúlyozni Tamlint, ezért Rhys mindent szó nélkül elfogad Feyre-tól, megpróbál egyáltalán nem aggódni és félteni őt. De ha egy kis ragaszkodást vagy agresszivitást érezni rajta, Feyre máris ideges. Elvárja, hogy minden magánakcióját támogassa Rhys, de ha Rhys megy ilyen akcióra, akkor le van oltva érte.
A két nővér nagyon idegesített, meg a kamu sajnálkozás Feyre részéről. Túlélték és mindkettőnek képességei is lettek, nem hinném, hogy azon kéne lovagolni, hogy tönkretették az életüket, mivel semmit nem kell nélkülözniük és amúgy se Feyre hibája volt. Feyre nem tud dönteni a két énje között. Láthatóan keménykedik, utána pedig olvashatjuk, mennyire sajnálja és milyen bűntudata van emiatt.
Rettentő hosszú volt ez a könyv, túl sok az unalmas tervezgetés, aminek később hasznát sem veszik. Amit sikerült megoldaniuk, azt is a csata közben intézik el, szóval teljesen felesleges volt az átvezetés. A nagy csatát pedig nem veszi elég komolyan az írónő. A király megölése vicc volt. Annak örülök, hogy nem Feyre öli meg, de ha ilyen egyszerű lenne elintézni, akkor Rhys egyszerűen megölte volna az előző rész végén és kész.
Uralkodónőnek Feyre egyáltalán nem való, mert az egyetlen titkot, amit meg kellene tartania, rögtön leleplezi a gyűlésen. És őszintén szólva, egyáltalán nem éreztem indokoltnak a kiborulását, nem ért ennyit az egész konfliktus. Itt megismerjük a többi udvart, de valahogy mindenhol úgy éreztem, hogy a nők hordják a nadrágot. A nagy tanács során rengeteg hibát vétettek, csak Feyre két kapcsolatáról esik szó, Tamlinből az írónő elviselhetetlen vadállatot csinált, és mindenki minden apró beszólásra kiengedi a mágiáját. Semmi önuralom nem szorult a belső körbe, és szinte kivétel nélkül indokolatlanok voltak ezek a kirohanások. Beron egy tipikus barom volt, de ez megint az az egysíkú karakterábrázolás, amit nem szeretek.
Az első kisebb csata véres, szenvedős szinterén Feyre gondol egyet és máris szexelnek. Úgy, hogy közben hallják a sebesültek nyögéseit… Mikor meg a könyvtárban lehetne, akkor elodázzák. Nem jól adagolta ezeket a jeleneteket az írónő, és utálom azt a felfogást, hogy ha két szereplőnk összejön, akkor már csak említés szinten szexelnek, kihuny a csipkelődős énjük, és nem kerülgetik egymást. Egyszóval olyan unalmas párrá változnak, akiknek már alig van beszédtémája.
Az LMBTQ szál nem tetszett, de csak azért, mert kialakult a fejemben minden pár, és ez könnyű kifogás volt ennek a felbolygatására. A pálfordulások nem voltak rosszak, de ezek is csak könnyítették az eseményeket, ami hiteltelen. Kicsit túl sok volt a jó szerencséből.
Visszatérve a nagy csatára: egyáltalán nem ütött, spoiler ami pedig nagy pillanatnak tűnt, az mind téttelen volt. Tehát az, hogy spoiler – hát én nem tudom, de nálam ez minden izgalmat kiöl a sztoriból. Már azon csodálkoztam, ha egy valakin nem alkalmazták ugyanezt… Az erőkimerülés sem volt jól adagolva, mivel folyton kimerült mindenki, és aztán mégis mindig volt egy kis tartalékuk, ha kellett. Nem szeretem az ilyen átgondolatlanságokat, ahogyan azt sem, mikor az ellenség túl erősnek, legyőzhetetlennek van feltüntetve, aztán pedig a leggyengébb szereplő erőlködés nélkül megöli. Sokkal izgalmasabb és fájdalmasabb volt az első találkozás a királlyal.
Izgalmas új szereplők jelentek meg, de nem sok mindent tudtunk meg róluk. Tamlin szála viszont egész jól zárult le. Ennek a történetnek a vége egy habosbabos valami lett, így nem volt izgalmas, és még csak a párok szálai sem zárultak le. Nagyon vártam az első Rhys fejezet után, hogy az ő szemszögéből is olvashassak, de csak a legvégén volt egy ilyen rész, ami annyira semmitmondó volt, hogy inkább ne lett volna. Ennyi felháborító momentum után az alapvető hibák is sokkal jobban szúrták a szemem, amiket így most nem tudtam elengedni.
Úgyhogy elég csalódott vagyok. Túl sokat vállalt az írónő és nem tudta megugrani az elvárásaimat. Sajnos azt kell mondjam, hogy olyan érzésem volt olvasás során, mintha egy rossz ACOTAR fanfictiont olvasnék. Teljesen más színvonalú volt ez a rész, és nem a jó értelemben.
https://youtu.be/p1NDKf_UpDY

6 hozzászólás
Tóth_Orsolya_3 P>!
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

Na jó, én is beállok a SJM rajongók táborába.
Tudom, hogy nem volt tökéletes, de összeségében nagyon megszerettem ezt a sorozatot.
Úgy olvasnék még további részeket a mellékszereplőkről is.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

ßißi>!

– Húsz aranyat teszek rá, hogy egy órán belül harc tör ki a találkozón – mondta Cassian, aki továbbra is kerülte Nesta tekintetét.
– Legyen harminc és háromnegyed óra – emelte a tétet Mor karba tett kézzel.
– Ne feledjétek, kérlek, hogy mindenki megesküdött arra, hogy semleges marad, és a megfelelő védővarázslatokkal ezt garantálni is fogjuk – mondta Rhys jóindulatúan.
– Nektek srácok, sem ököl, sem mágia nem kell ahhoz, hogy harcoljatok – kiáltotta Mor.
– Legyen ötven – szólalt meg Azriel is –, és harminc perc. És a Tavasz udvara fogja kezdeni.
Rhys a szemét forgatta.
Nehogy eláruljátok, hogy fogadtatok rájuk! És semmi trükközés, szándékos provokálás, világos?
Az arcukon megjelenő vigyortól láthatóan megkönnyebbülve sóhajtott.
– Jól van. Száz arany és tizenöt perc.

Kapcsolódó szócikkek: Azriel · Cassian · Morrigan (Mor) · Rhysand
agi452 P>!

Még ötszáz évig vártam volna rád. Ezer évig. És ha csak ez a pár hónap adatott meg nekünk, már ennyiért is megérte várni.

695. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Feyre Archeron · Rhysand
Kata_Csalah>!

– Mindent megszerettél magadban? A jót is, és a rosszat is? A világos és a sötét oldaladat?
Mosolyogtam.
– Főleg a sötétet.

702. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Feyre Archeron · Rhysand
2 hozzászólás
ßißi>!

Rhys odalépett hozzám, és megfogta a kezem.
A Győzedelmes Éjszaka és az Örök Csillag.
Ő a lágy, egyben ijesztő sötétség, én a tiszta fény, ami az ő árnyékai miatt csillog.

Kapcsolódó szócikkek: Feyre Archeron · Rhysand
fannislibrary P>!

– Az Éjszaka udvarának az úrnője vagyok – mondtam.
Erisnek tátva maradt a szája. A szeme tágra nyílt, és rettegés váltotta fel gúnyos vonásait.
– Úrnők manapság nincsenek – nyögte ki az egyik fivér.
Halványan elmosolyodtam.
– Mostantól vannak.

147-148. oldal

5 hozzászólás
Fruzsiv>!

– […] Ha nem találkozom egy bizonyos illír harcossal – mondta egy pillantást vetve Cassianre –, akkor nem ismerném az erő és kitartás valódi jelentőségét, a becsületet és a hűséget. – Cassian szeme csillogott. Azrielhez így szólt Rhys: – Ha nem találkoztam volna egy Árnyénekessel, akkor nem tudnám, hogy nem az a család számít, ahová születik az ember, hanem azok az emberek, akiket magunk választunk. Nem tudnám, hogy a valódi remény csak a teljes kétségbeesés tükrében létezik. – Azriel hálája jeléül lehajtotta a fejét.
Mor arcán könnyek gördültek le, amikor Rhys felé fordult.
– Ha nem ismerném az unokahúgomat, akkor nem tanultam volna meg, hogy még a legsötétebb helyen is lelhet fényre az ember, és azt, hogy a jóság és kedvesség a hideg brutalitás közepette is megjelenik. – Mor biccentett, és megtörölte az arcát.
[…]
– Ha nem ismerkedem meg egy apró termetű kis szörnyeteggel, aki féltékenyebben őriz néhány ékszert, mint egy tűzokádó sárkány… – Halkan nevettünk. Rhys szeretettel mosolygott Amrenre. – Akkor a mágiám már rég elnyelt volna engem.
Ekkor rám nézett, és megszorította a kezemet.
– Ha pedig nem találom meg a párom… – Elhallgatott, a szeme árulkodón csillogott.
A kötelékünkön keresztül így szólt hozzám: Még ötszáz évig vártam volna rád. Ezer évig. És ha csak ez a pár hónap adatott meg nekünk, már ennyiért is megérte várni.
Gyengéden letörölte az arcomon legördülő könnyeket.

694-695. oldal, 69. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Amren · Azriel · Cassian · Feyre Archeron · Morrigan (Mor) · Rhysand
fannislibrary P>!

– Mindenkinek vannak sebei – mondta Mor –, még ha kívülről nem is látszanak.

577. oldal

ttiillyy P>!

Amrennel ijesztgettek bennünket kis pisis korunkban, ha nem fogadtunk szót: Amren megissza a véredet, és magával visz a pokolba! Közben meg az imént úgy viselkedett, mint egy aranyos néni.

177. oldal, 15. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Amren · Lucien Vanserra
fannislibrary P>!

– Jobb barátom vagy, Feyre, mint én valaha is voltam neked – mondta Lucien halkan.

45. oldal

Nixii P>!

Azriel szólalt meg. A hangja hideg volt, mint a halál.
– Vigyázz, hogy beszélsz az úrnőmmel!

475. oldal, 44. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Azriel

A sorozat következő kötete

Tüskék és rózsák udvara sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Aurora Lewis Turner: A hatalom köve
Nikki St. Crowe: Their Vicious Darling – A Gonosz Darlingjuk
Kate Dramis: The Curse of Saints – A Szentek Átka
Alyona Crower: Árnyak és csillagok
Terry Goodkind: A bukottak hite I-III.
Brent Weeks: Túl az árnyakon
Jacqueline Carey: Kushiel dárdája
Rebecca Yarros: Iron Flame – Vasláng
Richard A. Knaak: Meghasadt föld
Karen Chance: Átölel az éjszaka