Ez a könyv teljesen a megszállottjává tett. Annyi mindent akarok mondani róla, de közben meg annyi mindent nem mondhatok róla; nem akarok spoilerezni.
Maga a történet (történetek) rendkívüli! A könyv első része, ami annyira fontosnak tűnik, Feyre bosszúja, Tamlin és Ianthe. Aztán a második rész, ahol ha figyelmesen olvas az ember, akkor a sorok között kibontakozik három történet: Hófehérkéből a Gonosz királynő története, az arkangyal Lucifer bukásának története és Mózes és a kettévált tenger története. És a harmadik, a vége, ahol minden egybefolyik, kibontakozik, ahol az összes cselekményszál egybefut. Csodálatos volt.
Imádom, hogy Maas ilyen összetett karaktereket ír, akik életükben már egyszer, ha nem többször, de összetörtek és mégis harcolnak egymásért és önmagukért is, soha nem adják fel még az utolsó pillanatban sem. Mert ők egymást választották és semmi és senki sem állhat közéjük még a saját hazugságaik és hibáik sem. Együtt a végsőkig. Ez az, amit a legjobban szeretek ebben a könyvben, hogy az összes karakter sérült, de gyógyul. Mert ha a következő nap újra a padlóra kerülnének, ők vadul és üvöltve felállnának és tovább küzdenének. Feyre, Rhys, Cassian, Azriel, Mor, Amren, Lucien, Elain, Nesta még Tamlin is. Bár ő egy kicsit lassabban.
Maas leírja a háború borzalmait anélkül, hogy dicsőítené az öldöklést, persze vannak benne véres bosszúk, de amit tesznek azt nem élvezetből teszik. És az egyik legszebb jelenet benne, a sok közül, amikor közösen elhatározzák, hogy igenis érdemes megvédeni és megmenteni az embereket.
spoiler
spoiler
A legmegdöbbentőbb benne mégis Mor vallomása volt. Na ott kiakadtam. Megértem az indokait, hogy miért tette azt, amit. Mondom megértem, csak rohadtul nem érdekel. 500 éve volt rá, hogy tisztázza a helyzetet, de ő inkább gyávaként nem tett semmit, mert ahogy van a helyzet az kényelmes neki. És még volt képe neki felháborodni Feyre-re, meg ahogy Nestával bánt. Az meg a másik. Először azt hittem, hogy azért bánik úgy vele, mert zavarja a kialakuló kötelék spoiler De neeeem… teljesen más volt az oka. Mert mi lenne vele, ha eltűnne a barikád az útból és nem lenne más hátra csak bevallani az igazat? Nem hittem volna, hogy ő ilyen önző, hogy ennyire csak a saját érdekei érdeklik. Az apja lánya, hogy ezt kell mondanom. Mint mondtam, megértem csak nem érdekel.
Remélem a többi kötetben jobban megismerkedhetünk a többi szereplővel, főleg Azrielnek kell kibontakoznia, de ott van még Helion is, akire nagyon kíváncsi vagyok (hogy itt is micsoda titok derült ki, te jó ég, az agyam eldobom), és Tarqin-ról is szívesen olvasnék többet. Ahogy Amren és Varian párosáról is. Na meg Dragon és Miryam… és még sorolhatnám.
És akkor egy kicsit Rhys és Feyre kapcsolatáról. Annyira gyönyörű és csodálatos. Ahogy ők ketten szeretik egymást, kiállnak és küzdenek egymásért. Irigylem a kapcsolatukat. És a jövő számukra is tartogat még csodákat, váratlan örömöket, kalandokat és még több szerelmet egymás iránt. Tökéletesek egymásnak.
"Rhys stepped off the stairs and took my hand.
Night Triumphant—and the Stars Eternal.
If he was the sweet, terrifying darkness, I was the glittering light that only his shadows could make clear."
Voltak benne hibák is. Nem ez volt a legjobban megírva a három közül, néhány döntés, amit meghoztak benne fatális volt, nem gondolták át a dolgokat, sietve hoztak döntéseket, ítélkeztek megfontolás nélkül. Talán Maas-nak még egyszer át kellett volna írnia, de ezektől függetlenül élveztem és szerettem.
A következő már jobb lesz és újra találkozhatunk kedvenceinkkel. Alig várom.
