„Mert ez bizony zene volt a lelkük között. És Cassian hangja volt Nesta kedvenc dallama.”
Aki ismer, az tudja, hogy a sorozat elején én nagyon szerettem Nestát, egészen a harmadik részig. Ott számomra kicsit semleges karakterré vált, majd a kiegészítő kötetben sikeresen megutáltatta magát velem. De ennek fényében sem féltem ettől a kötettől, mert tudtam, hogy Cassian miatt megéri majd elolvasni. Azt gondoltam, hogy SJM biztos tervez valamit, sőt tutira megtesz majd mindent, hogy ezt az utált szereplőt megkedveltesse velünk. És milyen jól gondoltam. De kezdjük az elején: ez a könyv minden volt, csak az nem, amire számítottam. Te mennyei anya, mégis hogy a fenébe történhetett mindez?! Ez a könyv nemcsak érzelmi hullámvasút, hanem egyenesen kínzás. Jó értelemben…
A könyv onnan indul, ahol a kiegészítő kötetben abba maradt. Feyre választás elé állítja a testvérét, és bár hiába próbálja bizonygatni, hogy Nesta érdekében teszi ezt, természetesen a legidősebb Archeron nem fogja ezt fel. A lelke olyan szinten sérült, bánata és fájdalma olyan mély, akár egy sötét kút. Megdöbbentő élmény volt sokszor a fejében lenni. Tudtam, éreztem, hogy rengeteg fájdalom, önutálat és depresszív hajlam kering benne, de távolról sem gondoltam volna, hogy ennyi…Minden tette, gonosz megjegyzése, alkoholizmusa, minden egy-egy segélykiáltás volt, egy aprócska hang a világba, hogy valaki hallja meg és segítse meg, mégis inkább magára hagyták. Mi is, olvasók. És megértem a családját is, megértem magunkat olvasókat is, hiszen kinek lenne kedve küzdeni valakiért, aki bántja és ellöki őt?! Mégis a könyv becsukása után szégyelltem magam, mert megutáltam Nestát, csak azért, ahogy viselkedett. Megítéltem kívülről, pedig fogalmam sem volt, milyen mélyen van már, milyen kicsi választja el attól, hogy leugorjon a legelső magas szikláról…
Amikor Cassian mellé kerül, minden helyzet durvább lesz. Nesta és Cassian olyanok akár egy robbanó elegy, ott bántják egymást, ahol tudják, ott alázzák meg a másikat, ahol csak lehet. Mégis a köztük szikrázó kémia olyan erős, hogy szinte tapintani lehet körülöttük. Cassian és Nesta viszonylag gyorsan belekeveredik egy „csak szex” szituációba, amely szinte átível az egész történeten. És valljuk be Sarah nem spórolt a szexjelenetekkel. Ez zavart-e engem? Egyáltalán nem! Jó hatással volt ez a szereplőkre? Nagyon nem, de rohadtul megértettem, mit akart ezzel az írónő kifejezni… Cassian lelkileg pont ugyanannyira mélyen van, mint Nesta. Sőt, talán mélyebben, csak ő nem engedi, hogy a démonjai ennyire elvigyék magukkal, illetve foggal-körömmel védi a sebezhető énjét a barátai és családja előtt. Nesta előtt mégis felfedi magát, engedi, hogy a nő lássa miféle harcokat is vív meg magával, a származása és a vére miatt. Mindketten belemenekülnek egymásba. A másik testét használják páncélként, az élvezetükben lelnek örömet egyedül, így átadják magukat a heves, érzelemmentes szexnek, elmerülnek egymás gyönyörében. Mindketten sérültek lelkileg-testileg egyaránt, így pszichológialag talán nem a legjobb módszer ez, hiszen elfojtják magukban a bánatot és a fájdalmat, de mindketten ebben a néhány pillanatban gondtalanok, nem gondolkodnak, csak cselekednek és a testiség segít elfelejteni mennyire magányosak is valójában. Ezért mondom, hogy nagyon is megértem őket, amiért egymás karjaiba menekültek. Bár Cassian karjai közé én is menekülnék…
Nagyon szerettem azt az ívet, amit Sarah felépített, az utat, amit bejárhattunk izgalmasnak és félelmetesnek tartottam, de ez a könyv ugyanúgy szólt a gyógyulásról, mint a saját erőnk felfedezéséről. Nagyon erős könyvnek gondolom, hiszen a mondanivalója nagyon is valós és mindennapi, mindenki felfedezhet önmagából valamit a lapokon keresztül. Láthatjuk Nesta útkeresését, kitartását, erősödését, végig élhetjük, ahogy igazi barátokra lel, megtanulhatjuk, hogy van feltétel nélküli szeretet, és sokszor a múltban történt tettek nem mutatják meg, hogy ki is vagy valójában. Hibázni szabad, de fontos, hogy tudjunk bocsánatot kérni és megbocsátani.
Nesta erőssé válik. Cassian miatt és Cassian-ért. Saját magáért. A barátaiért. A családjáért. Aki tudja, az vegye a kezébe, olvassa, merüljön el a világban és lássa meg, milyen csodás is valójában Nesta.
Sosem gondoltam volna, hogy ezt írom, de megszerettelek, Nesta. Őszintén, feltétel nélkül a kedvencemmé váltál. Megbocsátok neked mindent, most már értelek. A ketrecbe zárt farkasok tudják, ismerik ezt. Érezlek és szeretlek. Remélem sokan rájönnek, milyen csodás is vagy valójában.