A ​Court of Frost and Starlight (A Court of Thorns and Roses 3,1.) 84% 127 csillagozás

Az A Court of Thorns and Roses az egyik kedvenc sorozatom, ezért már nagyon vártam, hogy ezt a kiegészítő kötetet is elolvassam, de egy kicsit többet vártam tőle.
Annak kifejezetten örültem, hogy nemcsak Feyre nézőpontján keresztül tárult elénk a történet, igazi felüdülés volt a többi szereplő belső gondolatairól és érzéseiről olvasni.
Rhysand és Cassian fejezeteit nagyon szerettem olvasni, viszont Morrigan fejezeteivel kapcsolatban vegyesek az érzéseim.
Nestát az ACOWAR-ban kezdtem megkedvelni, most viszont megint olyan unszimpatikus lett a karaktere, mint amilyennek a sorozat elején megismertük. Kár érte. Azért kíváncsi vagyok a következő részre, ami már róla és Cassianról fog szólni.
Végeredményben tetszett a könyv, és jó volt újra az Inner Circle tagjairól és a többiekről olvasni.

To the stars who listen, Feyre.
To the dreams that are answered, Rhys.

Annyira jó volt végre olvasni egy új könyvet SJM-tól. Még ha ilyen rövid is volt.

Néhány hónappal a háború után vagyunk, mindenki gyógyul vagy afelé halad, vagy Nesta esetében nagy ívben kerüli azt. Komolyan kiakasztott ebben a részben a viselkedése, amíg nem kaptunk egy kis részletet az ő szemszögéből. Úgy már egy kicsit érthetőbb volt. De csak egy kicsit. Mert amúgy meg jól pofán kéne vágni és nem tutujgatni, meg mindent elnézni neki. Nem csak ő szenvedett károkat, más is sérült, de hát mit várhatunk egy Archeron nővértől, mindig is csak magukra gondoltak először, s senki más nem jöhetett utánuk. Elain fejlődik. Nem hiszem, hogy valaha is kedvelni fogom, de legalább ő próbálkozik és ezáltal több lesz. Bár ha az írónő összehozz őt Azriel-el én komolyan mondom kivágom a könyveket a kukába és francba az egésszel helyzet lesz. Mert nem hiszem el, hogy az írónő 500 évnyi egyoldalú vágyódás után, egy olyan nő után, aki kicsit sem érdemelte meg a kapott figyelmet, most egy olyan nőt vetne Azrielhez, aki más párja. Nincs abban a világban valaki olyan, aki csak Azrielhez tartozik és senki máshoz? Aki nem játszadozna vele, hitegetné és aztán semmibe venné? Valaki, aki mindenével elfogadja őt, valaki akivel olyan kapcsolata lehetne, mit Rhys-nek Feyrével? Vagy még annál is jobb?
Mor nem a kedvencem. Távolról sem. Pedig a második könyvben szerettem a karakterét, de miután elmondta Feyrének a titkát azóta egy kalap alá veszem őt Tamlinnal. Hiába kaptunk betekintést a múltjába, abba hogy mi történt vele, akkor sem bírom őt. Egy elkényeztette, gyáva személy ő, aki nem tudja vállalni a tettei következményeit és egy olyan személyre haragszik, aki azt tette, amit akart, még ha nem is oly módon, ami megfelelő lenne. Soha nem akart az Ősz Udvarába tartozni, ezért tette, amit tett és meg is bűnhődött érte. Tudta, hogy megbüntetik, tudta, hogy fájni fog, hisz abban az udvarban nőtt fel. Mi mást várt? Ha segített volna neki Eris, akkor ott kellett volna maradnia, azon a helyen, ahová nem akart tartozni, mégis gyűlöli őt azért, mert azzal, hogy nem segített Mor-nak a lány Rhysékkel maradhatott. Ő hozta ezt mind magára, de nem képes ezt elismerni. spoiler
És ha már Tamlin…. hát egy kicsit megsajnáltam. Megérdemli, ami vele történt, de azért megsajnáltam.
Rhys és Feyre! Annyira tökéletesek egymásnak. És Feyre ajándéka Rhysnek… alig várom, hogy valóra váljon!!! Ezer wattos mosoly virított a fejem, amikor azt a részt olvastam. Balzsam volt a lelkemnek olvasni az ő közös részüket.

Persze volt benne humor is bőven. A közös vacsorák, az ajándék bontás… Amren és a könnyítési szokásai…. szakadtam a röhögéstől. És a kedvencem, a három nagy harcos Solstice hagyománya :D

A végén kaptunk egy kis előzetest a következő részből. Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy felcsigázza az olvasóit. Alig, hogy befejeztem ezt a könyvet máris a következő után ácsingózom. Mert én mondom nektek az aztán epic lesz! Reméljük Cassian túléli egy darabban :D

Téli mesék, ahol Feyre állandóan fest. Mindenkit elhalmoz festményekkel. De mikor épp nem fest, akkor erről gondolkozik épp vagy mesél. :D
Rhys folyton úton van és tervez, szervez, javít, irányít. Vagy épp hócsatát vív két hasonlóan meglett életkorú izmos tündérhaverral.
Nesta az ACOWAR-ban elnyert „végre bírható a csajszi” státusza után megint pofoznivalóan viselkedik. Csak úgy spontán.
Azriel még mindig komoly, Cassian meg nem poénkodik eleget, mert ribiskedő Nesta lefoglalja minden idejét meg erejét.
Rájöttem valamire. Már az előzőekben is, de most különösképp irritált Elain. Nagyon is, annyira rühellem, mikor valakiért ennyire rajonganak, mikor ilyen életképtelen rinyagép. Remélem változik majd róla a véleményem. Ilyen jó pasik rajonganak ezért a leányzóért…
Az előző részben kicsit hiányoltam a szexy time mennyiségét. Kedves olvasók, nem kell félni, itt a kárpótlás. :D (csibész mosoly)
Jó kis szösszenet, mivel nagyon rákattantam a történetre, elég jó érzés volt a hármas rész után lekapni a polcról és már jöhetett is a folytatás.

Olyan jó újra a Feyre-Rhysand párosról olvasni. *-* Nagyon rövid a megszokott Maas könyvekhöz képest, de attól még nem kevésbé élvezhető.
Nincs benne semmi akció, feszültség, csavar. Ez inkább olyan betekintés a mindennapi életbe. Ki, mit csinál, hogyan készülnek a téli napfordulóra, milyen az élet a háború után… Főleg Feyre szemszög van, de szerencsére kaptunk Rhys, Cassian és Morrigan narrálásából is. Nagyon tetszett a téli napforduló, főleg, hogy összejött a család, barátok. Én már Feyre ajándéka miatt megadom az öt csillagot. Ennél jobbat nem is adhatott volna. ^-^ Amúgy reménykedtem benne, hogy már ez is előjön. Jaj, most nagyon boldog vagyok. :D
A boldogságom még akkor lehetne nagyobb, ha végre Azriel is társra találna. Olyanra, aki tényleg tiszta szívből csak őt szereti, nem hülyíti, nincs más pasi a képben… Egyszerűen neki is kell egy saját Feyre.
Bevallom, nekem már kezd az agyamra menni a két Archeron tesó. Igen, sok mindenen mentek keresztül, de komolyan ennyire rossz lenne tündérnek lenni?! Mi a francért nem próbálnak már meg kicsit élvezni az életet. Kicsit félek, hogy fogom kibírni épp ésszel Nestát a saját könyvében. https://media0.giphy.com/media/5AwCyy5Ji4wm7BPFoQ0/giphy.gif
Emlékszem, azt gondoltam, hogy Elain egy fokkal jobb, de ez nem igaz. Annyira semmibe veszi szegény Lucient, és közben még Azrielt is összezavarja.
Morrigannak is van még egy csomó elintéznivalója, szóval akármennyire is fura, de Amren az egyedüli +természetesen Rhys és Feyre , aki normális ebben a körben. Ki gondolta volna? :D
Tényleg nagyon várom, mit hoz még a folytatás.

UI: A borító szerintem nagyon jó lett! *-*

Őszintén? Alig történt valami és alig adott valamit hozzá a korábbi történetekhez. Háború utáni időszak, nyugi, téli napforduló, kevés esemény.
Még őszintébben? Akkorát csalódtam, amikor megtudtam, hogy ez a kötet főleg Nestáról fog szólni. Ezért is odázgattam. Önző, idegesítő. Elain pedig álszent. Őt se bírom.
Szegény Cassian. Pedig esküszöm, voltak pillanatok, amikor jobban szerettem, mint Rhysand-et. Nem vagyok SJM fan, de el kell ismerni, nagyon tud írni és mindig ügyesen felépíti a történeteit. Ezen kívül hiányoltam a részleteket, a mágiát. Akkor is, ha ez csak ez rövidke novella volt, amit hamar be lehet lélegezni. A Feyrand páros miatt nem adok neki 4-nél rosszabbat.

Abban a hitben kezdtem bele ebbe a kötetbe, hogy ez egy kis cuki történet lesz, olyasmi, mint a Starfall csak hosszabb valamivel, magyarul egy terjedelmes, boldog epilógus. Ezt igazából meg is kaptam, de ehhez jött még pár elég nyugtalanító történetelem is. Szóval igen, vége a háborúnak. Mindenki boldog? Nem. :D
SJM zseniálisan keverte a a feszültséget és a boldog, ünnepi részeket. Nagyon tetszettek a humoros részek. A vonaton mikor olvastam a könyvet többször hangosan felnevettem (mindenki csak nézett, hogy engem meg mi lelt). Annak is kifejezetten örültem, hogy több szemszögből íródott a történet. Több karakterrel azonban meggyűlt a bajom. Kezdjük talán a legproblémásabbal: Nestával. Eddig se kedveltem, de most aztán annyira felidegesített, hogy a hajam téptem tőle. Egyszerűen nem értem ezt a lényt. Nincsen logikus magyarázat a viselkedésére (nem csak most, eddig se volt). Szegényke, megviselte a háború, nehéz az élete.. Mindjárt megsajnálom.. ja, nem. És egyszerűen én nem akarom spoiler együtt őket. spoiler ezerszer jobbat érdemel. De most komolyan. Ha már itt tartunk akkor spoiler is. Ő is megérdemelne egy saját mate-et, nem egy ilyen szobanövényt. És akkor már Lucien is. Oké, vége a kívánságlistának. :D Javaslom Nestát küldjük el spoiler, legyenek nyomorúságosak együtt. :D
Igazából Lucient sem értem, nem tudom miért viszolyog ennyire a Night Courttól, főleg, hogy már tudja mire számíthat. Na mindegy, gondolom ez majd elválik. És utolsóként Morral sem tudtam ebben a részben mit kezdeni, valahogy nem éreztem túl közel magamhoz a karakterét, de majd ez is elválik gondolom.
Összességében nekem nagyon tetszett ez a kis kötet, szerintem nem volt túl hosszú sem, pont ideális. Volt benne a régi elemekből és az újakból is pont kellő mennyiség.

Egy kis megjegyzés így a végére.. mindenkitől azt hallom, hogy mennyire fellelkesültek a következő kötetre.. ez csak nálam maradt el? :D spoiler

Természetesen imádtam. Hogy is ne imádnék egy Sarah J. Maas könyvet?
Ez egyszerűen kellett. A háborúnak vége, de a béke se egyszerű. Mégse éreztem úgy, hogy na újabb problémák, inkább lett volna vége az előző könyvvel. Az előző vége is egyértelművé tette, hogy lesznek itt még megoldandó dolgok. Ebben mégsem a megoldásukon volt a hangsúly, hanem a pihenésen, a sebek gyógyulásán.
Tetszett, hogy több szemszögös, de mégis a legnagyobb része Feyre-Rhys volt. Olyan gyönyörű a kapcsolatuk és áhh imádom őket, Rhyst erre szavak sincsenek. *_* *_* <3
A többi szereplő… örülök, hogy Elain valamiféle haladást mutatott az előző részhez képest, csak akkor voltam ideges, amikor Lucien is bekerült a képbe, ő meg úgy csinált mintha ott se lenne. Nem tett vagy mondott semmit!
Luciennel meg most mi van? Létbizonytalanságba került? Nem volt nagy szerepe, nekem semleges. De Elain adhatna neki egy esélyt szerintem is.
Azrielnek nem volt nagy szerepe, szemszöget sem kapott. Őt szeretem, semmi különös.
Csak az, hogy Elain láthatólag nem közömbös az irányában, ami meghazudtolja a kifejtett véleményét, ami mindenkire vonatkozott! Akkor most mi van?
Morral ugyanez a helyzet. Mármint hogy szeretem, javult az előző részbeni viselkedése után, vagy jobban megértettem nem tudom. Ebben kicsi szerepe volt.
Tamlin szerepelt. Igazából én sajnálom kicsit. Örülök, hogy neki is volt része. De egyetértek, megérdemelte, ő tehet róla. Attól még sajnálom.
Cassianről megtudtam valamit, ami eddig nem szerepelt a történetben, de gondolom a továbbiakban lesz jelentősége, meg bizonyos témákban képviselt álláspontját is magyarázza. Az ajándékozás után, nagyon büszke voltam rá, hogy ez az! Végre! Akkárhogy is végződött.
Nesta. Nesta, Nesta, Nesta. *lemondó hangsúly és fejrázás* Mit kezdjek veled te nő?! Próbáltam átérezni a helyzetét, de pár csodával határos másodpercnél tovább sose ment. spoiler Nem, nem tudom megérteni őt. Per pillanat a legellenszenvesebb szereplő a sorozatban. És a kövi rész egyik főszereplője. Na, az érdekes lesz. Az előző rész tartalmából rész vége tetszett. Az elején csak szimplán forrongott a Nesta utálatom, de a vége szerintem szuper. Hogy Feyra ezt így kitalálta. Jót fog Nestának tenni. Talán megtanulni másra is gondolni önmagán kívül. Utálom nézni, ahogy tönkreteszi saját kezüleg az életét.
Amit imádtam benne:
1. borító
2. Feyre – Rhys jelenetek, vagy csak amikor beszélnek róluk, mint egy álompárról <33
3. Solstice kvázi Karácsony, ami meg a kedvenc ünnepem.
4. Ajándékozás!
5. Velaris télen.
6. Pár új mellékszereplő.
7. Együtt a csapat! Szinte.
8. Az egészben volt egy kis szomorkás érzés, de szinte végig mosolyogtam, nevettem. Nem emlékszem, hogy az eddigi könyveken nevettem volna, de ha igen, akkor sem annyit mint ezen. – Nem futok! –Jó akkor gyanúsan gyorsan sétálsz. :DDD Szakadtam.
Kidolgozott, csodás, csodás, csodás!
És rövid. De úgy érzem nem hiányzott belőle semmi.
Kíváncsi vagyok a következő részre, bár komoly félelemmel állok majd hozzá.
Ajánlom mindenkinek! Nem tudom kifejezni a nagyszerűségét, így kénytelen leszel elolvasni, hogy te is meglásd! Olvasd el!

Nagyon vacilláltam a 4,5/5 csillag között, de végül azért megadom neki az 5-öst. Ugyan nem mondanám, hogy teljes mértékben megérdemli, de mivel nagyon élveztem és alig vártam, hogy az ACOWAR után elolvashassam, így az izgatottságom miatt megkapja.
Imádtam újra a Feyre-Rhys párosról olvasni, hogy hogyan is telnek a napjaik a nagy háború után. Még mindig eszméletlen édesek és tökéletesen kiegészítik egymást. Rhys pedig továbbra is a „Leg-leg” főúr, férfi egyaránt. Egyszerűen nem tudok betelni velük, annyira különleges, mély a kapcsolatuk.
Cassian fejezeteit nagyon szerettem olvasni, érdekesnek találtam, már magát a karakterét is.
Nestát az ACOWAR-ban kezdtem megkedvelni helyenként és a végére egészen barátságos viszony alakult ki közöttünk, most viszont megint nagyon unszimpatikus lett a karaktere, pont mint amilyennek a sorozat elején megismertük. Kár, de remélem hogy az írónőnek nagy tervei vannak vele. Hiszen tudjuk, hogy Sarah mesterien bánik az emberi érzelmekkel és olyanokat kedveltet meg velünk, akiről nem is sejtenénk. Ezért is vagyok kíváncsi a következő részre, ami már róla és Cassianról fog szólni.
Bár nem volt nagy történet, meglepő fordulatok, vagy megdöbbentő cselekmény, még is olyan élmémyt adott a könyv, amilyet csak kevés társa tud. Teljesen élvezhető volt, sőt még olvastam is volna tovább, de hát a terjedelemből most csak ennyire futotta.
Nagyon várom a következő spin-off-ot! És remélem azért abban is kapunk majd egy-két Feysand jelenetet!♥️ Bárcsak itt lenne már az a 2020!

Emlékszem mennyire örültem mikor kiderült, h ez a könyv majd érkezni fog. Tekinthetjük egy hosszabb epilógusnak és egy bevezetőnek a jövőre nézve. Mennyit mosolyogtam :)) pár könnycsepp is elő került azért. A háború véget ért, de a sebek még nem gyógyultak be, most a gyógyuláson van a hangsúly és egy ünnepen ahol önfeledten lehet hógolyózni és ajándékokat cserélni :) Nagyon megszerettem ezt a kis csapatot, úgyh nagy öröm volt újra visszacsöppenni ebbe a világba. Alig várom a folytatást.

Hát nem is tudom kicsit vegyesek az érzéseim.Egyrészt boldog vagyok és elégedett hogy még egy picit elidőzhettem ebben a világban a szeretett szereplők körében és nem kellett rögtön búcsút mondanom nekik a harmadik rész után,másrészt pedig nem annyira,mert még mindig annyi megválaszolatlan kérdésem van dolgokkal kapcsolatban mint eddig. :D Arról meg ne is beszéljünk micsoda katyvasz a mellékszereplők élete,pláne hogy mindenki előszeretettel dugja homokba fejét.Ez néha komolyan kiakasztott ezért a fél csillag levonás.A kis novella fénypontja egyértelműen Feyre és Rhys volt.Egy élmény volt belelátni hogyan alakulnak közöttük a dolgok azok után hogy maguk mögött tudhatják végre a háborút.Szerettem kettejük narrációját,a közös jeleneteiket meg még jobban.Nem egyszer olvadoztam és örültem velük(különösen a végső ajándéknál♥ ) és kíváncsian várom hogyan építik majd fel közösen az új világot és az életüket:remélem a későbbi kötetekben is sokszor felbukkannak még.Izgalmak most nem igazán voltak, a hangsúly az érzelmeken volt,hogy ki hogy birkózik meg a háború szörnyűségeivel, egy picit az ünneplésen és azon hogy ismét együtt van a kis csapat.Párszor keserédes hangulat járt át olvasáskor bizonyos részeknél,de sokszor mosolyogtam is és nevettem,főleg Amren küzdelmén az új helyzetével,na meg a fiúk közös hagyományán.Nem is ők lennének ha nem bolondoznának időnként. :) Cassian-t még mindig imádom a humorával együtt,és persze Azriel-t a maga csendes módján éppen ezért nagyon remélem hogy mindketten megtalálják a boldogságot mert nagyon megérdemelnék.Mor-al nem tudom most hányadán állok,de haragszom rá,mert ő itt az egyik legnagyobb hunyó aki homokba dugja a fejét.Majd meglátjuk mi sül ki ebből végül…Elain úgy ahogy elment ebben a részben,kezd kicsit megnyílni de még mindig nem tetszik ahogy a dolgokat kezeli, aki viszont igazán az idegeimre ment az Nesta.A harmadik kötetre épp kezdtem volna megkedvelni,de most megint visszaugrott a startmezőre.Komolyan kezdem azt gondolni,hogy nem érdemli meg Cassian-t.Rohadt kíváncsi leszek mit művel le a saját könyvében és csak bízom benne hogy nem őrülök majd meg a viselkedésétől.Lucien-t sajnálom mert a hibái ellenére sem érdemli meg azt az elutasítást amit mindenhonnan kap,és bár Tamlin bőven megérdemli azt ami most osztályrésze,mégis mint érző ember néha sajnáltam.Igaza volt Lucien-nek hogy megbocsájtás ide vagy oda még szükség lehet Tamlin-ra,hogy a béke törékeny egyensúlyát fenn tudják tartani.Tényleg csak egy kis bepillantás és átvezető volt ez a kötet,de kíváncsian várom mit hoz még a folytatás.Örülök hogy bevállaltam angolul,mert egyfajta nyitásnak érzem afelé hogy majd eredetiben is elolvassam a sorozatot,vagy bármilyen fantasyt amitől eddig tartottam hogy nem menne. :)