Meglepett, hogy milyen negatív értékelések születtek a könyvről. Ha csak az eddigi molyos írások alapján választok, biztosan nem vettem volna kézbe. Viszont „molyon kívülről” ajánlotta egy ilyen ügyekben megbízható barátném, és én nem csalódtam.
Az igaz, hogy ha leckéket és elvégezhető gyakorlatosokat keresel, akkor olyan kevés lesz benne, de még az is akad. Inkább egy motivációs és hívószó gyűjtemény, amiből ki lehet indulni, ha valami elkezd érdekelni azok közül a témák közül, amiket felajánl. Na ezért végtelenül hálás vagyok, már az alcímben is egy ilyen kiindulópont, hívószó szerepel, aminek el lehet kezdeni utánajárni. Inspirálóak, motiválóak a külföldi példák, a tény, hogy hány országban veszik ezt nagyon komolyan és mennyire! És egy csomó dologban megerősít, bátorít, hogy igenis fontos. Persze, sok dolog nem lepett meg, de megerősített a meggyőződésemben, és tudatosabban csinálok dolgokat, amik eddig esetlegesek voltak: például természet terápiát szervezek a kollégáimnak is, igyekszem saját magam is kijutni akkor is, ha nincs kedvem hozzá elsőre (mert hideg van), és a családot is próbálom bevonni. Ez a (nálam) megszokott, szakmai érdeklődésen illetve a hétvégi kirándulók laza kellemes szabadidő eltöltésén túlmutató dolog, mondjuk tudatos jelenlét a természetben, ahogy mások mondjuk sportolni járnak. Nekem ez abszolút bátorító, megerősítő gondolat volt, amit inkább sejtettem, mint tudtam eddig. Szóval szerintem tök okos könyv, nincs ezzel semmi baj. A fitocidok mibenlétét mondjuk megkérdezném háziorvosomtól és gyógyszerészemtől, hogy tényleg így van-e, szóval a cikkeknek, általa tálalt tényeknek én is úgy gondolom, hogy alaposan utána kéne járni mi előtt csont nélkül elfogadjuk őket, de ne egy könyvtől akarj készen kapni valamiféle komplex tudást. A saját utánajárást, youtubeozást, más szakirodalmakkal való összevetést és szakemberek megkérdezését nem lehet megúszni. Viszont az alapgondolat nagyon ott van. Szerintem olvassátok el.
Ja és igen: az erdőterápia konkrét módszere fantázia kérdése és egyénfüggő: ezt nem tudja neked Amerikából megmondani, hogy a te életedben hol illeszthető be. Viszont az ő példájából kiindulva én madarászást és virágos-vadnövényes szendvicsezést szervezetem a kollégáknak, és heti rendszerességgel tervezek kijárni egy közeli védett területre. Plusz: legalább a saját kertünkbe igyekszem kijutni nem csak egy nap egy héten, és mi előtt bemennék a házba, elüldögélni vagy szedni valamit a vacsorához, itatni a madarakat. Na tessék, ehhez se volt recept, de elég volt a könyv ötletadónak. ;) Szabad lopni az ötletet!
