Sanctum (Az Árnyékvilág őrei 1.) 86% 168 csillagozás

Nagyon jó fantasy. Nekem nagyon tetszett, remélem lesz folytatása.

Teljesen vakon kezdtem el azt a könyvet. Még raktárvásárról sikerült beszereznem. Rendkívül kedvező áron. Így csak később vettem észre, hogy tulajdonképpen ez egy elkaszált sorozat első és egyetlen kötete. Miért nem lepődöm meg?
Eléggé kreatív és jó arányérzékkel felépített, természetfeletti-romantikus olvasmány volt. Már az elején sikerült meglepnie ennek a történetnek, ugyanis erősen indult. Eléggé sötét volt. Legalábbis a könyv első fele. A könyv második felére, amikor be lett kényszerítve szőve a történetbe a szerelmi szál, kissé el is vesztettem az érdeklődésemet. Romantikakedvelőként állítom, hogy vannak olyan könyvek, amelyek sokkal jobbak lennének romantikus szál nélkül. Ez szerintem éppen ilyen. A vége viszont izgalmasra sikerült.
Tetszett a világfelépítés és az, hogy ez a könyv más volt, mint a piacon lévő legtöbb YA paranormális könyv. off

Tökéletes tini fantasy. :) Nekem nagyon tetszett, volt benne sok eredeti elképzelés és nagyon jók a karakterek. Jöhet is a következő rész.

Ez egy kifejezetten élvezetes YA fantasy volt. A könyv hangulata sötét, de ez egyértelműen következik az öngyilkosság, pokol témából.
Lela és Malachi hamar a szívembe lopta magát. Azt viszont sajnáltam, hogy nincs egy kedvelhető, jelentősebb mellékszereplő sem. A Bíróban, Raphaelben és Michaelben látok fantáziát, őket szívesen látnám a folytatásban is.
Ami a második részt illeti, kíváncsian várom, a vége miatt nagyon érdekesnek ígérkezik.

Tetszett az alaptéma a halál utáni életről, de ebben a formában valahogy nem tudott megérinteni. A Pokol a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető pokolinak, ahhoz túl „lányosra” sikerült, és ezen az sem segített, hogy a két főszereplő lányt eleve nem bírtam megkedvelni, a „depressziózzunk ok nélkül” stílust nem csípem. Sokkal komolyabb, „darkosabb” világot képzeltem el a fülszöveg alapján, de ezt sajnos nem kaptam meg. Ha kevesebb lenne a szerelem, és jobban kidolgozta volna az írónő a lenti világot, még valami jó is kisülhetett volna belőle, de így csak egy unalmas, felejthető könyvet olvastam.

Hmm…nem tudom eldönteni, hogy most tetszett, vagy nem. Bár inkább a tetszik kategóriába esik. Az eleje nagyon jól indult, jó kis alapötlet, hogy a barátnője után megy a pokolba, hogy kiszabadítsa. Aztán valahogy lelassult a történet, ahogy a két főszereplő egymásba esik szép lassan/gyorsan. Igazi VP-s szerelem első látásra! :D Aztán picit megint felgyorsulnak az események, ahogy harcolnak a Mazikinekkel. Vicces ötlet, hogy vajon aki már meghalt, meghalhat e még egyszer…
Szóval, aki azt hiszi, hogy ez egy sötét dark fantasy, az sajnos csalódni fog, ez inkább olyan lightos VP-s fantasy kategória, de abból is inkább a jobbik fajta! :D
Most jön egy kis dühöngés, SPOILERREL:
Lelki sérült fiatalok, igen, mostanában ez a trend, de itt legalább tényleg okuk van, hogy kicsit rosszul érezzék magukat a múltjuk miatt… spoiler Aztán ott van Nadia…akinek nem értem, hogy mi a FRANCOS BAJA VAN, amikor tökéletes, jó tanuló, népszerű, gazdag….de! DEPRESSZIÓS, mert őt nem lehet szeretni. Na őt meg tudtam volna ütni. Lela végig mondja, hogy ilyen jó ember, olyan jó ember…fenéket, egy hülye drogos, gyenge akaratú, elkényeztetett kis p***a, aki a saját életéért egy szalmaszálat nem tett keresztbe, de tulajdonképpen majdnem az összes főszereplő kockáztatja érte az életét, feláldozzák magukat..stb…az ő lelki üdvéért, a végén meg meg is kapja a boldogságot, de úgy, hogy tulajdonképpen nem is csinált érte semmit!!!!!! Na hagyjuk máááár…..
Lehet, hogy a vége rózsaszín lett, de én örültem neki, mert nehogy már a hülye Nadia miatt szívjon mindenki, amikor ő ott ücsörög a meg nem érdemelt Nirvánában…
Jajj, majdnem elfelejtettem, az is irritált, hogy Lela sokszor olyan hülye döntéseket hozott, bár aztán rájött, hogy tényleg elszúrta, de akkor is!!!! Malachi számomra KELL kategória! :D A VP-s hapsik közül még eddig őt bírtam a legjobban.

Teljes mértékben fel vagyok háborodva, hogy nem folytatják, ezt az izgalmas, érzelmekkel teli, és különleges sorozatot!
Szóval.. az elején kicsit szkeptikus voltam, nehezen ragadott meg a téma, de aztán imádtam.
Szerintem nincs olyan vallás, ami ne ítélné el az öngyilkosságot. Nagyon különleges, és megragadó az, ahogy a pokluk és a megváltásuk ki lett találva. Eszméletlenül tetszik.
Lela számomra teljesen hihetetlen karakter, nem tudom egykönnyen befogadni az ilyen szintű önfeláldozást. Aztán Malachi az új szerelmem is bekerül a képbe és onnan már letehetetlen a könyv. Simogatta a lelkem a kettőjük kapcsolata.
És a fura démon-zombik jelenlétével a plusz izgalom is garantált.
Az utolsó fejezeteknél teljesen ki voltam borulva, hogy itt mi a fene történik. Egyszerűen képtelen vagyok befogadni ezt az önzetlenséget. Szép volt, de akkor is irracionális számomra. A legvégén pedig teljes volt a kétségbeesésem, tudva, hogy nem folytatják, de szerencsére a szívem megnyugvásra lelt.
A tétek emelkedtek, és én nagyon szeretném megtudni, hogy miként oldják meg ezt az új helyzetet.
Nem gondoltam volna, de nagy kedvencem lett ez a különleges könyv.

Huhh…Istenem ez nagyon jó könyv volt! Úgy három óra alatt végeztem vele és a vége…. Eszméletlenül jó volt! Várom a folytatást,de tényleg!

Sajnos csalódást okozott a könyv. Egy ilyen sötét, komor világban ennyi szirupot és logikai hibát nem tudok lenyelni. Pedig nagyon jónak ígérkezett, ötletes volt ez a hátborzongató hely, de a kivitelezés egyszerűen béna.

Lela a túlvilágon keresi a barátnőjét, ami nem egyszerű feladat, egyrészt, mert naponta kb. 3000 lélek lépi át az Öngyilkos Kapukat, másrészt meg elég ijesztő és veszélyes helyre került. Itt az embereknek hasonlóképpen vannak szükségleteik, csak nem olyan formában kapják meg, mint a való életben. Ugyanúgy enniük, inniuk kell, de például az ételek romlottak, ehetetlenek, a víz sem mondható tisztának, de kénytelenek ezzel táplálniuk magukat. Ugyanúgy megsérülhetnek, elfertőződhetnek a sebeik, és meghalhatnak. A túlvilágon… És akkor egy-egy harc és sérülés után Lela-nak le kell zuhanyoznia. Aggódik a kócos haja miatt, hogy milyen benyomást kelt. Pedig az elején nagyon kemény, vagány lánynak állította be az írónő, aki lazán szétrúgja mindenkinek a s*ggét, de engem sajnos nem tudott meggyőzni. Lela számomra egy irritáló, unalmas karakter, ugyanakkor végtelenül önző, bármennyire az ellenkezőjét próbálja bizonygatni. Nem számít, hogy a saját céljai érdekében másokat is veszélybe sodor, a lényeg, hogy Nadia mennyire jó ember volt, és nem érdemli meg, hogy egy ilyen helyen szenvedjen. Amúgy egy idő után úgy éreztem, hogy már nem is érdekli, mi van a barátnőjével.

Malachi kezdetben nagyon szimpatikus volt, de hamar megváltozott a véleményem róla. Egyszerűen sok volt. Túlzásnak éreztem a tökéletességét, hogy mindig épp időben érkezik, ha meg kell menteni Lelát, és hogy ennyire önfeláldozó. Nagyon régóta szolgál őrként, akiknek amúgy az a feladatuk, hogy megakadályozzák a mazikinek kijutását. De amint megjelenik Lela, megszűnik minden körülötte, teljesen kifordul magából, és nem számít, hogy a világ a feje tetejére áll, a lényeg, hogy mindig ott legyen mellette, és védelmezze. És az állandó kuncogása annyira béna! Akad néhány szinonimája ennek a szónak, nyugodtan lehetett volna váltogatni…

Amúgy a könyv a hibái ellenére olvasmányos és izgalmas, de sokkal jobb lett volna, ha nem a főhősök szerelmi életére fektették volna a hangsúlyt. Akkor több csillagot is kapott volna tőlem.
Ja, majdnem kihagytam, hogy a főhősök sérült lelkűek! Sőt, igazából mindenki az. A bíró sem volt komplett. Egyedül Raphael-t kedveltem az egész könyvben.

És a vége… Na neee! Óriási csalódás, teljesen elrontotta az írónő. Nem is tudom, mint valami darkos Disney. Kíváncsi leszek, ezek után hogy alakulnak majd a dolgok.

Ahogy elkezdtem,le sem bírtam tenni. Izgalmas,tele van feszültséggel és bizony fájdalommal. Fantasztikus volt!

@Attila_Saw köszönöm,hogy kiválasztottad. Mindenképpen olvasd el.

@y_y_noemi köszi,hogy kölcsönadtad Csücsi :-)