Sajnos csalódást okozott a könyv. Egy ilyen sötét, komor világban ennyi szirupot és logikai hibát nem tudok lenyelni. Pedig nagyon jónak ígérkezett, ötletes volt ez a hátborzongató hely, de a kivitelezés egyszerűen béna.
Lela a túlvilágon keresi a barátnőjét, ami nem egyszerű feladat, egyrészt, mert naponta kb. 3000 lélek lépi át az Öngyilkos Kapukat, másrészt meg elég ijesztő és veszélyes helyre került. Itt az embereknek hasonlóképpen vannak szükségleteik, csak nem olyan formában kapják meg, mint a való életben. Ugyanúgy enniük, inniuk kell, de például az ételek romlottak, ehetetlenek, a víz sem mondható tisztának, de kénytelenek ezzel táplálniuk magukat. Ugyanúgy megsérülhetnek, elfertőződhetnek a sebeik, és meghalhatnak. A túlvilágon… És akkor egy-egy harc és sérülés után Lela-nak le kell zuhanyoznia. Aggódik a kócos haja miatt, hogy milyen benyomást kelt. Pedig az elején nagyon kemény, vagány lánynak állította be az írónő, aki lazán szétrúgja mindenkinek a s*ggét, de engem sajnos nem tudott meggyőzni. Lela számomra egy irritáló, unalmas karakter, ugyanakkor végtelenül önző, bármennyire az ellenkezőjét próbálja bizonygatni. Nem számít, hogy a saját céljai érdekében másokat is veszélybe sodor, a lényeg, hogy Nadia mennyire jó ember volt, és nem érdemli meg, hogy egy ilyen helyen szenvedjen. Amúgy egy idő után úgy éreztem, hogy már nem is érdekli, mi van a barátnőjével.
Malachi kezdetben nagyon szimpatikus volt, de hamar megváltozott a véleményem róla. Egyszerűen sok volt. Túlzásnak éreztem a tökéletességét, hogy mindig épp időben érkezik, ha meg kell menteni Lelát, és hogy ennyire önfeláldozó. Nagyon régóta szolgál őrként, akiknek amúgy az a feladatuk, hogy megakadályozzák a mazikinek kijutását. De amint megjelenik Lela, megszűnik minden körülötte, teljesen kifordul magából, és nem számít, hogy a világ a feje tetejére áll, a lényeg, hogy mindig ott legyen mellette, és védelmezze. És az állandó kuncogása annyira béna! Akad néhány szinonimája ennek a szónak, nyugodtan lehetett volna váltogatni…
Amúgy a könyv a hibái ellenére olvasmányos és izgalmas, de sokkal jobb lett volna, ha nem a főhősök szerelmi életére fektették volna a hangsúlyt. Akkor több csillagot is kapott volna tőlem.
Ja, majdnem kihagytam, hogy a főhősök sérült lelkűek! Sőt, igazából mindenki az. A bíró sem volt komplett. Egyedül Raphael-t kedveltem az egész könyvben.
És a vége… Na neee! Óriási csalódás, teljesen elrontotta az írónő. Nem is tudom, mint valami darkos Disney. Kíváncsi leszek, ezek után hogy alakulnak majd a dolgok.