Sanctum (Az Árnyékvilág őrei 1.) 86% 158 csillagozás

Nagyon jó fantasy. Nekem nagyon tetszett, remélem lesz folytatása.

Régóta nem sajnáltam ennyire egy elkaszált sorozatot. Ez a könyv majdnem tökéletes volt, izgalmas, pörgős, realista főhősnő, arrogáns halott Őr, kegyetlen, gonosz világfelépítés, egyszerűen pont nekem való! ^^
Malachi! ♥ Na, ha másért nem már miatta megéri elolvasni. :D Néha túlságosan elgyengült Lelától, de figyelembe véve, hogy spoiler ezen nem csodálkoztam. :D Örültem, hogy kiderült a története, akkor is, ha vegyes érzéseket keltett bennem. ~
Lela-t igazából nem utáltam,de nem is lett a kedvencem: tetszett, hogy van egy erős önkritikája, realista, és nem álmodozik állandóan. Hűséges barátnője volt Nadiának, aki egyébként a végére nemigazán érdemelte meg őt. spoiler
Anát nagyon szerettem, nagyon sajnáltam a spoiler
A Bíró végig úgy viselkedett, mintha éjjel-nappal brazil szappanoperákra lenne kiéhezve. Nagyon, komolytalannak sikerültek a kihallgatásai.
Amiért azt mondom,hogy „majdnem” tökéletes az a befejezése a történetnek. HOGY LEHETETT ÍGY ELCSESZNI?!?!?! ._." spoiler Mindenesetre a folytatásokról nem mondok le. ;)

Tökéletes tini fantasy. :) Nekem nagyon tetszett, volt benne sok eredeti elképzelés és nagyon jók a karakterek. Jöhet is a következő rész.

Ez egy kifejezetten élvezetes YA fantasy volt. A könyv hangulata sötét, de ez egyértelműen következik az öngyilkosság, pokol témából.
Lela és Malachi hamar a szívembe lopta magát. Azt viszont sajnáltam, hogy nincs egy kedvelhető, jelentősebb mellékszereplő sem. A Bíróban, Raphaelben és Michaelben látok fantáziát, őket szívesen látnám a folytatásban is.
Ami a második részt illeti, kíváncsian várom, a vége miatt nagyon érdekesnek ígérkezik.

Tetszett az alaptéma a halál utáni életről, de ebben a formában valahogy nem tudott megérinteni. A Pokol a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető pokolinak, ahhoz túl „lányosra” sikerült, és ezen az sem segített, hogy a két főszereplő lányt eleve nem bírtam megkedvelni, a „depressziózzunk ok nélkül” stílust nem csípem. Sokkal komolyabb, „darkosabb” világot képzeltem el a fülszöveg alapján, de ezt sajnos nem kaptam meg. Ha kevesebb lenne a szerelem, és jobban kidolgozta volna az írónő a lenti világot, még valami jó is kisülhetett volna belőle, de így csak egy unalmas, felejthető könyvet olvastam.

Teljes mértékben fel vagyok háborodva, hogy nem folytatják, ezt az izgalmas, érzelmekkel teli, és különleges sorozatot!
Szóval.. az elején kicsit szkeptikus voltam, nehezen ragadott meg a téma, de aztán imádtam.
Szerintem nincs olyan vallás, ami ne ítélné el az öngyilkosságot. Nagyon különleges, és megragadó az, ahogy a pokluk és a megváltásuk ki lett találva. Eszméletlenül tetszik.
Lela számomra teljesen hihetetlen karakter, nem tudom egykönnyen befogadni az ilyen szintű önfeláldozást. Aztán Malachi az új szerelmem is bekerül a képbe és onnan már letehetetlen a könyv. Simogatta a lelkem a kettőjük kapcsolata.
És a fura démon-zombik jelenlétével a plusz izgalom is garantált.
Az utolsó fejezeteknél teljesen ki voltam borulva, hogy itt mi a fene történik. Egyszerűen képtelen vagyok befogadni ezt az önzetlenséget. Szép volt, de akkor is irracionális számomra. A legvégén pedig teljes volt a kétségbeesésem, tudva, hogy nem folytatják, de szerencsére a szívem megnyugvásra lelt.
A tétek emelkedtek, és én nagyon szeretném megtudni, hogy miként oldják meg ezt az új helyzetet.
Nem gondoltam volna, de nagy kedvencem lett ez a különleges könyv.

Huhh…Istenem ez nagyon jó könyv volt! Úgy három óra alatt végeztem vele és a vége…. Eszméletlenül jó volt! Várom a folytatást,de tényleg!

Sajnos csalódást okozott a könyv. Egy ilyen sötét, komor világban ennyi szirupot és logikai hibát nem tudok lenyelni. Pedig nagyon jónak ígérkezett, ötletes volt ez a hátborzongató hely, de a kivitelezés egyszerűen béna.

Lela a túlvilágon keresi a barátnőjét, ami nem egyszerű feladat, egyrészt, mert naponta kb. 3000 lélek lépi át az Öngyilkos Kapukat, másrészt meg elég ijesztő és veszélyes helyre került. Itt az embereknek hasonlóképpen vannak szükségleteik, csak nem olyan formában kapják meg, mint a való életben. Ugyanúgy enniük, inniuk kell, de például az ételek romlottak, ehetetlenek, a víz sem mondható tisztának, de kénytelenek ezzel táplálniuk magukat. Ugyanúgy megsérülhetnek, elfertőződhetnek a sebeik, és meghalhatnak. A túlvilágon… És akkor egy-egy harc és sérülés után Lela-nak le kell zuhanyoznia. Aggódik a kócos haja miatt, hogy milyen benyomást kelt. Pedig az elején nagyon kemény, vagány lánynak állította be az írónő, aki lazán szétrúgja mindenkinek a s*ggét, de engem sajnos nem tudott meggyőzni. Lela számomra egy irritáló, unalmas karakter, ugyanakkor végtelenül önző, bármennyire az ellenkezőjét próbálja bizonygatni. Nem számít, hogy a saját céljai érdekében másokat is veszélybe sodor, a lényeg, hogy Nadia mennyire jó ember volt, és nem érdemli meg, hogy egy ilyen helyen szenvedjen. Amúgy egy idő után úgy éreztem, hogy már nem is érdekli, mi van a barátnőjével.

Malachi kezdetben nagyon szimpatikus volt, de hamar megváltozott a véleményem róla. Egyszerűen sok volt. Túlzásnak éreztem a tökéletességét, hogy mindig épp időben érkezik, ha meg kell menteni Lelát, és hogy ennyire önfeláldozó. Nagyon régóta szolgál őrként, akiknek amúgy az a feladatuk, hogy megakadályozzák a mazikinek kijutását. De amint megjelenik Lela, megszűnik minden körülötte, teljesen kifordul magából, és nem számít, hogy a világ a feje tetejére áll, a lényeg, hogy mindig ott legyen mellette, és védelmezze. És az állandó kuncogása annyira béna! Akad néhány szinonimája ennek a szónak, nyugodtan lehetett volna váltogatni…

Amúgy a könyv a hibái ellenére olvasmányos és izgalmas, de sokkal jobb lett volna, ha nem a főhősök szerelmi életére fektették volna a hangsúlyt. Akkor több csillagot is kapott volna tőlem.
Ja, majdnem kihagytam, hogy a főhősök sérült lelkűek! Sőt, igazából mindenki az. A bíró sem volt komplett. Egyedül Raphael-t kedveltem az egész könyvben.

És a vége… Na neee! Óriási csalódás, teljesen elrontotta az írónő. Nem is tudom, mint valami darkos Disney. Kíváncsi leszek, ezek után hogy alakulnak majd a dolgok.

Ahogy elkezdtem,le sem bírtam tenni. Izgalmas,tele van feszültséggel és bizony fájdalommal. Fantasztikus volt!

@Attila_Saw köszönöm,hogy kiválasztottad. Mindenképpen olvasd el.

@y_y_noemi köszi,hogy kölcsönadtad Csücsi :-)

„– A kegyelem nem egy jog. A kegyelem ajándék valakitől valakinek. Nem lehet kiérdemelni.”

Aaaaaaaaa! Elkaszálták a sorozatot? Miééért???? :”'( Ez az egyik kedvenc könyvem! Kedvencek kedvence!!! Annyi bugyuta sorozatot kiadnak, egy ilyen jót meg nem. Szégyen!
Igaz, voltak benne logikai bakik, de egyáltalán nem zavart! Pedig megjegyzem, engem mindég zavarnak a logikátlan történetek. Annyira könnyedén vezetett az írónő a történeten keresztül, hogy szinte faltam a sorokat! Két éjjelt (és napot) nem aludtam, mert nem tudtam letenni a könyvet. Minden egyes sor érdekes és izgalmas volt. Egy dolog azért volt, ami már nekem is túlzás volt, vagyis idegesítően meggondolatlan rész. Aki olvasta, az már sejtheti is, hogy miről beszélek. Nadia kiszabadításáról természetesen… Ilyen hülye tervet még egy bolond sem eszelne ki, nemhogy nagy harcosok, vezetők… Na de mindegy…
A szereplők jól ki lettek dolgozva, szimpatikusak. Különösen Malachi.♥ Kevés olyan könyv van, melyben nagyon megtetszik a férfi szereplő. Malachi igazán a legjobb könyvbeli férfi akiről eddig olvastam! Azon kívül, hogy jól néz ki, rendes, kedves, nem ugrál az egyik lányról a másikra, erős és tiszta szívből szereti Lelát. Nem értem, miért őrjöngenek a lányok az olyan férfi szereplőkért, akik szemtelenek és undokok a lányokkal szemben, az ilyen igazi, de IGAZI férfiakért meg nem?!?! O.o Ezt onnan veszem, hogy hatalmas diadalfényben vannak pl. a Maddox fiúk, Daemon Black vagy legújabban a Royal fiúk, habár szerintem ők egyáltalán nem érdemlik meg (egy kis verést azért igen), az ilyen rendesekről mint pl. Malachi, meg szinte senki sem hallott. Ohh nem is baj, ő megmarad nekem! Ti MDR rajongók, meg osztozzatok! :-P
Mindenféleképpen, folytatom angolul a sorozatot. ♥