Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Figyelj rám! 843 csillagozás
Annabel Greene harmadikos gimnazista, és megvan mindene, amiről csak egy lány álmodhat: divatos ruhák, menő barátnők, jó jegyek és a suli leghelyesebb sráca…
Mindez azonban csak abban a tévéreklámban igaz, melyet nyáron forgatott vele egy áruházlánc. Annabel valódi élete már kevésbé irigylésre méltó. Elege van a modellkedésből, legjobb barátnője ellene fordult, az iskolában magányos, és otthon sem érzi jól magát igazán. Egyik nővére, a nagyszájú, életvidám Kirsten, New Yorkba költözött, míg Whitney, a középső nővér, egész nap otthon gubbaszt és súlyos anorexiával küzd. Szülői szeretetben elvileg nincs hiány, csakhogy az apja nem az a lelkizős fajta, anyja pedig annyira élvezi lánya modellkedését, hogy észre sem veszi, Annabelnek mennyire elege van mindebből. A lány már meg sem próbál beszélni családjával a problémáiról, inkább hazudik vagy egyszerűen csak hallgat, hogy elkerülje a veszekedéseket, megkímélje egykor súlyos depresszióval küzdő anyját a csalódástól és az újabb… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2006
Tagok ajánlása: 15 éves kortól
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző
Enciklopédia 13
Szereplők népszerűség szerint
Owen Armstrong · Dexter Jones · Remy Starr · Annabel Greene · Rolly
Kedvencelte 194
Most olvassa 32
Várólistára tette 347
Kívánságlistára tette 283
Kölcsönkérné 16
Kiemelt értékelések
(..) amikor megpróbálsz elmenekülni a múlt elől: nemcsak hogy felzárkózik, de le is hagy. Eltakarja a jövőt, a tájat, magát az eget, míg nem marad más út, csak az, amelyik keresztülvezet rajta, az egyetlen, amelyen valaha hazajuthatsz.
Hmm, hmm. Ha most látnátok, akkor merengő kifejezèssel az arcomon ülök:)
Az az igazság, hogy tetszett. De, ott van bennem egy kis hiányèrzet. Talán a szerelmi szál az oka, de kevèsnek èreztem a törtènetnek ezt a rèszèt. Remèltem, hogy egy icipicit többet kapunk, mèlyebben, èrzelmekkel telibben – de nem.
Azt viszont el kell ismernem, hogy az írónő olyan stílusban ír, amit nem lehet nem kedvelni. A problèmákat szèp lassan vázolta fel, ès a szereplőket is lassan mutatta be, a visszaemlèkezèsek pedig eszmèletlen jók voltak. A szereplők fejlődèsère, változására, az adott gondok megoldására helyezett nagy hangsúlyt ès mindezt úgy oldotta meg, hogy az nem hatott nyomasztóan. A zene gyógyító ereje is nagy szerepet kapott, ami megint csak pozitív. De mint minden könyv, ez is átformált bennem valamit. Mit is tanultam ettől a könyvtől?
Ne fojts magadba semmit, ne csukd be a szemed, ha baj van ès ne zárkózz el a barátaid ès a családod elől. Ès ne akarj egyedül lenni, mert amikor tènyleg teljesül a kívánságod, már nem is szeretnèd annyira. És légy őszinte.. elsősorban magadhoz.
Örülök, hogy elolvastam. Megszerettem ezt a családot ès persze Owent is. :)
Humoros volt és könnyen olvasható.
Olvassátok, megèri, ès hátha Ti teljesebbnek fogjátok èrezni.
Mindenki életében elérkezik a pillanat, amikor a világ elcsendesül, és az ember csupán a saját szívverését hallja. Ezért aztán jobb, ha megtanuljuk felismerni ezt a hangot. Máskülönben soha nem értjük meg, mit mond.
Még valamikor 2017 -ben olvastam először a szerzőtől. Sarah Dessen: Along for the Ride – Álom két keréken című regénye nagyon megfogó volt a számomra és sokat formált rajtam akkoriban. Ennek dacára évek teltek el, mire ismét kézbe vettem az írónő következő regényét, ráadásul ezt sem önszántamból, hiszen egy havi kihívásra választották nekem.
Sarah Dessen: Figyelj rám! című regénye immáron 2020-ban új „köntöst” kapott és a Könyvmolyképző Kiadó gondozásának köszönhetően kerülhetett ismét a könyvesboltok polcaira.
Számomra nem volt elég megfogó, hogy megvegyem, de végül egy molytársam véleményezése meggyőzött, hogy mégis érdemes beszereznem a regényt. Ugyan E-book mellett döntöttem, de nem bántam meg az akkori vásárlásomat.
A mostani borító sokkal jobban illik a történethez, már csak azért is, mert hosszabb ideig is nézegettem a hangolódás kedvéért. Igen jól érződik, hogy szó szerint rá kellett vegyem magam az olvasásra. Ne kérdezze senki az okát, mert egyszerűen én magam sem értem.
A történetünk középpontjában Annabel áll, aki egy látszólag kiváltságos életet élő gimnazista lány. Modell karrierje egyre sikeresebb, mégis úgy érzi, hogy megfullad ettől az egésztől. A belső vívódásait senkivel sem oszthatja meg, hiszen nővérei saját életükkel vannak elfoglalva, édesapja nem mondható érzelmes beszélgetésekre alkalmasnak, édesanyja pedig rögeszmésen ragaszkodik a lány modell karrierjéhez. Egy ilyen közegben nem marad más választása, mint az állandó színlelés, amely szép lassan felőrli a lány idegeit. Míg egy új furcsa, de annál különlegesebb barátra lel Owen személyében. A fiú alapvetően is más, mint Annabel eddigi barátai, ráadásul düh kitörései miatt terápiára kényszerül. A kettejük „kapcsolata által” Annabel szép lassan megváltozik…
"Nos igen ez egy „cukormázas”, sablonokkal teleszórt álomvilág." – Ez volt az első reakcióm miután befejeztem a könyvet, pedig egyáltalán nem szirupos, sőt elég komor hangulatú regénynek mondanám. Én még sem tudtam szabadulni attól a taszító érzéstől, hogy egyszerűen túl van írva…
Nem vártam sokat, ezért csalódott sem vagyok, csak egyszerűen rossz időben olvastam. Ugyanakkor ha valamelyik könyv ilyen hatással van rám messze elkerülöm a jövő tekintetében.
Bár ez a történet nem nekem szólt, mégis úgy gondolom, hogy fogok még olvasni a szerző tollából.
Valamikor régen, jó pár évvel ezelőtt egyszer olvastam már ezt a kötetet és akkor nagyon tetszett nekem. Kíváncsi voltam, hogy egy újraolvasás során mennyire tetszene a története, a mondanivalója. Szerencsére ugyanannyira tetszett, mint első körben. Szerintem nagyon tanulságos történet, bemutatja egy fiatal lány életén keresztül, hogy bár nem mindig könnyű dolog őszintének lenni és megküzdeni a belső démonainkkal, de ha egyszer össze tudunk szedni elég bátorságot hozzá, utána sokkal egyszerűbbé válhatnak a dolgok. Igaz, ebben Owen-nek is nagyon nagy szerepe volt Annabel életében. Én nagyon bírtam mindkettejük karakterét, nagyon jó volt olvasni ahogyan az első pillanattól fogva egy hullámhosszra kerülnek. Nem a legkönnyedebb témákat dolgozza fel a kötet, de a mondanivalója engem teljesen meggyőzött, tuti újra fogom még a későbbiekben is olvasni.
Tetszett a könyv. Tipikus tinédzser gondokról szólt. Bár a bulin történtek részt nem kívánom senkinek, még akkor sem, ha szerencsére nem történt meg a dolog. Borzasztó lehetett Annabelnek. Nem is értem, hogy hogy tudta ennyi ideig magában tartani. Tetszett, hogy Owennel egymásra találtak, és ahogy a srác megváltoztatta. Owen egy furcsa, de imádnivaló srác. Annabel családja nekem kicsit furcsa. Olyan, mintha valami burokban élnének és a rossz dolgokat nem vennék észre. Whitney is nagyon szépen „meggyógyult”, jó volt olvasni, ahogy végig ment a gyógyulás fázisain.
Én, aki nem szoktam sírni könyveken, most sikerült.
Tetszenek a visszaemlékezős részek, hogy nem tudjuk meg rögtön mi a probléma és Annabel lassú megnyílását, amiben Owen van segítségére. Senki nem tökéletes ebben a könyvben és olyan problémákat dolgoz fel, amitől teljesen életszagú lett.
Kedvenc részem az autómosós volt. Ilyet én is szeretnék!
Amitől pedig még jobban megszerettem, az Dexter és Remy feltűnése. Bár nem szerepeltek benne sokáig, de imádom, mikor egy másik történet szereplői is felbukkannak, főleg, hogy ha még bírom is őket. :)
Kedves kiadók, még több Dessen könyvet!
Ez nem egy tipikus esti kezdetű könyv. Mert ha leülsz olvasni már az első egy két fejezetnél bekattan az agyad és még többet és többet akarsz belőle. Ami valljuk be ehhez a hétvégémhez pont nem passzolt. Maga a történet nagyon szépen és jeletősen van megírva és egyszerűen varázslatos…
Az írónőtől már olvastam egy könyvet,de az még fele annyira sem volt jó, mint ez itt… Most,hogy elolvastam ezt a könyvet rájöttem miért is nem adta ki nekem sohasem @Marischka11 ezelőtt! Azért mert ehhez a könyvhöz nem csak testileg kell felnőni, hanem lelkileg is…❤❤
Tavaly év végén volt szerencsém olvasni az írónő Kulcsra zárt szív című regényét, amit nagyon szerettem. Amikor megláttam, hogy új Sarah Dessen regény érkezik, méghozzá egy gyönyörű borítóval, nem is volt kérdés, hogy el kell olvasnom, még azután sem, hogy rájöttem, hogy ez a könyv csak számomra lesz új, hiszen már korábban is megjelent Magyarországon.
A történet kezdetén a főszereplő lány, Annabel egy olyan nyáriszünet után kezdi meg az új gimnáziumi évét, amit teljes elszigeteltségben töltött. Történt valami az utolsó iskolazáró bulin, ami miatt összeveszett a legjobb barátnőivel, és ami miatt senkivel sem akart beszélni egész nyáron. Az iskola első napján szembesül azzal, hogy nem csak a barátait veszítette el, de a korábbi életét is. Sok-sok olyan dolog van, amit úgy érez, senkivel sem tud megbeszélni. A barátai mind elfordultak tőle, a családja pedig már éppen eléggé instabil ahhoz, hogy nem akarja őket tovább terhelni a problémáival. De aztán jön Owen. Ő egy felsőbbéves srác, akinek régebben akadtak balhéi és dühkezelési problémái, és aki ugyanúgy egyedül üldögél minden ebédszünetben. Miután egy nap Annabel segítségére siet, elkezdenek beszélgetni és lassan összebarátkoznak. Owen ráveszi a lányt, hogy próbálja meg kimondani az érzéseit, hogy ne temessen el mindent magában és legfőképpen, hogy legyen őszinte nem csak a barátaival és a családjával, de önmagával is.
A könyv fontos témákat dolgozott fel. Volt benne szó spoiler, de bevallom, valahogy nálam mégsem ütött nagyot. Azt hiszem, a legnagyobb gondom magával Annabellel volt, aki szerintem egy meglehetősen gyenge karakter volt. Nagyon zavart, hogy mindent hallgatással oldott meg. Soha nem állt ki magáért, minden probléma elől elmenekült, soha nem vállalta fel a véleményét, egyszerűen könnyebb volt neki egyedüllétre kárhoztatni magát, mint hogy megbeszélje a dolgokat az emberekkel. Az is sokat elárult róla, hogy a régi legjobb barátnője, Sophie milyen borzasztó személyiség volt. Ahogy szokták mondani, „madarat tolláról, embert barátjáról”, így nem értem, hogyha Annabel valóban annyira kedves lány belül, akkor hogy lehetett egy ilyen gonosz lány a barátnője. Szintén nem tartom életszerűnek, hogy évekig ne beszéljen az ember egy iskolatársával, aki 6 éves kora óta a legjobb barátnője, és így soha ne derüljön fény bizonyos félreértésekre. Talán, ha egy fiatalabb tizenegy-tizenkét éves lányól szólt volna a könyv, jobban meg tudtam volna érteni, hogy Annabel miért ennyire esetlen, de így szimplán csak zavaró volt. Persze azt is megértem, hogy így volt látványos a karakterfejlődés, és valószínűleg így akart az írónő ívet adni a történetnek, de szerintem egy könyv halála az, ha nem kedveled meg a főszereplőt és emiatt nem tudod átérezni a fájdalmait, félelmeit, örömét, bánatát, és sajnos most ez történt.
Owent nagyon szerettem, ahogy a barátját Rolly-t is. Tetszett Owen szenvedélye a zene iránt és az is, ahogy segített Annabelnek meghallani, ami a szíve mélyén van és megtalálni a hangját. Jók voltak a fura zenék, még nem is találkoztam ehhez hasonlóval. Viszont Annabel családjára nagyon mérges voltam, mert szerintem észre kellett volna venniük, hogy valami nincs rendben vele.
Az írónő stílusa tetszett, de kicsit zavartak az időbeli ugrálások jelentek közepén. Igazából ezt soha nem tartom jó ötletnek, mert mindig úgy érez, hogy megtöri a történet folyamát.
Összességében azért nem volt rossz, de az írónő Kulcsra zárt szív című regénye sokkal jobban tetszett. Az ifjúsági regények rajongóinak azért mindenképpen ajánlom!
Az elején nagyon sok idő volt mire belerázódtam a történetbe. Nem szeretem a kamu barátságokat és itt azért láthattunk egy elég erőset. Illetve ez a negatív hullám rögtön az elején nem lendítette be a szálat. Aztán ahogy Owen bekerült a képbe egyre érdekesebb lett. Nagyon fontosnak tartom a komoly témákat amiket tartalmazott. Illetve a családi kapcsolatokat és a testvéri szerepeket is nagyon érdekes módon mutatta be. Szinte folyamatosan dinamikusan változott. Ez a mondanivaló a perspektívákról és az igazság /hazugság szerepkörről.. Szóval elgondolkodtató volt. A végére nagyon kereknek éreztem az egész történetet, és nagyon tetszettek a karakterfejlődések.
Teljesen kikapcsolt: csak ültem a sötét szobámban, hallgattam a nagy csendet és olvastam. És ekkor megszólalt valami: a könyv hangja volt az. Zajos volt és azt ordította: Figyelj rám!
Bővebben: http://konyvkoktel.blogspot.hu/2015/07/sarah-dessen-fig…
Sokkal jobban tetszett, mint az Altatódal, olvastatta magát, de az 5 csillagot sajnos így sem éri el, a főszereplő Annabel ugyanis eléggé idegesítő volt számomra. Értem, és átérzem, hogy miken ment keresztül, de miért nem volt képes kinyitni a száját? Nagyon furcsa volt ez a hozzáállás, és a cím sem túl találó, hiszen hogyan tudnánk egy olyan emberre „figyelni”, aki inkább elveszíti a kapcsolatait, minthogy bármit is mondjon a gondjairól? A lány családjában is bőven akadtak problémák, a nemi erőszaktól kezdve az anorexián át itt aztán minden volt… a szülők viselkedésétől a falra másztam, de a lányoknak drukkoltam, hogy sikerüljön kilábalni a nehézségekből. Owen viszont szimpatikus volt a furcsa stílusával, zeneimádatával :)
Összességében nem volt ez rossz könyv, de úgy érzem, hiába jók az írónő témaválasztásai, és hiába értem, hogy mit akar velük üzenni az olvasónak, egyszerűen nem tud hatni rám… egyelőre nem próbálkozom másik könyvével, majd talán más, megfelelőbb hangulatban.
Népszerű idézetek
Mert egy dal azonnal visszarepíthet egy pillanatba, egy helyre, de még egy emberhez is. Nem számít, mi más változott meg a világodban, az az egy dal ugyanaz marad, épp mint az a pillanat.
87. oldal
Nem akartam mást, csak felejteni. Néha úgy éreztem, sikerült, aztán mégis egyre-másra tértek vissza a részletek, mint a víz felszínén felbukkanó fadarabok, amelyek jelzik, hogy odalent egy hajóroncs hever. Egy rózsaszín felső, egy versike a nevemmel, az érzés, hogy valaki a nyakamra teszi a kezét. Mert ez történik, amikor megpróbálsz elmenekülni a múlt elől: nemcsak, hogy felzárkózik, de le is hagy. Eltakarja a jövőt, a tájat, magát az eget, míg nem marad más út, csak az, amelyik keresztülvezet rajta, az egyetlen amelyen valaha hazajuthatsz.
Kezdtem azonban belátni, hogy nem mindig az ismeretlentől kell a legjobban tartani. Azok, akik a legalaposabban ismerik az embert, veszélyesebbek tudnak lenni, mert a szavak, amiket hozzánk vágnak, vagy a dolgok, amiket gondolnak, potenciálisan nemcsak hogy megsebezhetnek, de igazak is lehetnek.
61. oldal
Elfogadtam a jót, amikor jött, és a rosszat is ugyanúgy. Tudtam, hogy idővel elmúlik mindkettő.
311. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Erin Watt: Megtört herceg 88% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Higgy nekem 94% ·
Összehasonlítás - Kasie West: P.S. I like You 91% ·
Összehasonlítás - Kasie West: Szerelem karnyújtásnyira 87% ·
Összehasonlítás - Anna Banks: Poszeidón 87% ·
Összehasonlítás - Meg Cabot: Nikki bőrében 85% ·
Összehasonlítás - Lynn Painter: Jobb mint a filmeken 92% ·
Összehasonlítás - Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala 92% ·
Összehasonlítás - Jenny B. Jones: Tiéd leszek! 91% ·
Összehasonlítás - Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 3. – Karácsonyi őrület 91% ·
Összehasonlítás