Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy felejthetetlen év 409 csillagozás
„Legjobb barát nélkül az élet csúf, szörnyű hely.”
Halley és Scarlett évek óta legjobb barátnők. Megosztják egymással titkaikat, ruháikat és szerelmeiket. Mások szemében Scarlett a népszerű, feltűnő lány, Halley csak a csendes barátnő, ám ő nem bánja: ketten tökéletesen kiegészítik egymást.
A gimnázium harmadik évének elején azonban megbillen az egyensúly. Először Scarlett barátja, Michael – az évfolyam legendája, akivel boldogan randizna az iskolában az összes lány – meghal egy motorbalesetben. Aztán Scarlett hamarosan megtudja, hogy Michael gyermekét hordja a szíve alatt. Életében először Scarlettnek van igazán szüksége Halleyre. Ám bármennyire igyekszik is Halley, meg kell küzdenie a saját problémáival is – próbál eltávolodni parancsolgató anyjától, miközben élete első komoly kapcsolatát éli meg. Lehet, hogy Halley és Scarlett barátsága megroppan a súly alatt, de soha nem törik meg… mert az igazi barátságban az ígéret örökre szól.
Sarah Dessen stílusa… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1998
Tagok ajánlása: 14 éves kortól
Enciklopédia 16
Szereplők népszerűség szerint
Halley Cooke · Julie Cooke · Macon Faulkner · Scarlett Thomas
Kedvencelte 45
Most olvassa 8
Várólistára tette 182
Kívánságlistára tette 108
Kölcsönkérné 6
Kiemelt értékelések
Kellemes kikapcsolódást nyújtott a könyv, amit már nagyon régen szerettem volna olvasni. A történet főszála a két lány, Halley és Scarlet barátsága. A szereplők többsége kedvelhető volt. Halley szüleit, elsősorban az anyját nagyon utáltam. Mintha száz százalékban kontrollálni akarták volna a lányt, aki viszont tizenévesként már több szabadságot és magánéletet igényelt. A romantikus vonal inkább csak mellékszálként jelent meg. Macon-ről keveset tudtunk meg, és sajnos a fiú csalódást okozott.
Kezdeném azzal, hogy ez a borító annyira idétlen, hogy Paintben jobbat csinálok… Tudom, hogy nem borító alapján ítéljük meg a könyvet, de itt majdnem sikerült. Viszont szerencsére többet ad a könyv, mint amit mutat a borító.
Amikor elkezdtem a könyvet, azt hittem egy unalmas tini-szerelem lesz a tipikus klisékkel, picit unalmasan is tálalva. De nem! Mondjuk az első pár oldal azért kicsit monoton volt, nem történt semmi érdekes, az írónő folyton ismételte magát. De aztán nem is tudom hol, de elérkezett egy pont, hogy nem bírtam oldalra nézni sem, úgy kellett olvassam :D
Tetszett benne, hogy nem a romantika volt a fő szál, hanem inkább a barátság és az anya-lánya kapcsolat, az anya- tinédzser lánya kapcsolat. Scarlet és Halley nagyon jó barátnők, nagyon aranyosan kitartanak végig egymás mellett. Szerintem nagyon jó volt egy ilyen spoiler beleszőni a sztoriba, fel is dobta a történetet, de mondanivalója is volt. Tanulságos mondanivalója. És egy cseppet sem volt hihetetlen ez az egész, nap mint nap megtörténik hasonló.
Aki kifejezetten és nyomatékosan idegesített, az Halley anyja volt. Hát, én egy ponton már azt hittem földhöz vágom a könyvet! Ez a vaskalapos én mondom meg mit csinálsz és én vagyok az anyád, én parancsolok neked nevelés hatalmas mérföldekre áll tőlem és szerencsére a szüleimtől is. A naaaaagy tinédzser pszichológus, aki könyveket ír… Hát igen, általában így szokott lenni… Aki nem tudja csinálni, az tanítja – tartja a mondás :D Azt a nőt jól fel kellett volna pofozni, hogy térjen észhez: a lánya nem ő, a lánya egy két lábn járó emberi lény, akinek van szíve, agya és saját lelke, SAJÁT élete. Nincs gyerekem, de remélem, hogy majd lesz és nem tudom, hogy jól fogom-e nevelni, de ez a nem engedem sehová, 1 hónapos szobafogság a semmiért, nem értem meg őt, nem hagyom, hogy bontogassa a szárnyait, tapasztaljon… remélem akkor is távol fog állni tőlem. Eltiltom az első szerelemtől, nehogy csalódjon. De, csalódjon, hisz ez az élet rendje, így nő fel, kell tapasztaljon, hogy később majd a jót tudja értékelni. Ahogy mondják Az ember a saját kárán tanul. És ez igaz is…
A fél csillag levonás az az eleje miatt van, és Halley anyja miatt, mert meg tudtam volna csapkodni.
Úristen, hát ezt a könyvet nem lehet elfelejteni, az egyszer biztos. Egyszerűen nem jutok szóhoz. Imádom Sarah Dessent és az eddig olvasott könyveit.
Mégis régóta kerülgettem a könyvet. Valamiért féltem tőle,hogy csalódást okoz. Aha, csalódást. Mint kiderült Dessen olyat nem tud. Most mégis megvettem és IMÁDTAM. Csupa nagy betűvel. Ezen kívül csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni.
A fülszöveg alapján egy egyszerű kis történet ugrik be, szerelemmel és barátsággal. Ez nem csupán ennyi. Hiszen a Dessen könyvek a legtöbbször valami komoly témát érintenek. Anya és lánya közti viszonyokról, barátság fontosságáról – az emberi kapcsolatokról – és a felnőtté válásról, felelősségről szól.
Imádtam a legtöbb szereplőt. Halley nagyon jó barát, soha nem panaszkodik, mégis mindig Scharlett mellett áll. Aranyos és kedves karakter. Scharlett is nagyon sokszor mosolyogtatott meg, főleg a cinikus megjegyzései.
Egyértelmű kedvenc pedig Macon. Igazából keveset tudtunk meg róla, hogy mikor, mit és miért csinál, nem derült ki pontosan. Sajnos nem sok boldog idő jutott nekik, de épp elég volt arra, hogy imádjam őt is. Én a szilveszterkor történt dolog miatt sem tudom nem kedvelni. Jó, tény hogy elrontotta és utána nem így kellett volna viselkednie, de hát még fiatalok és így teljesen érthető mit miért tett. És én ezek után is imádom őt.
Igazából három (pici) hibája van a könyvnek:
1. Ez igazából nem nagy dolog, de nagyon örültem volna, ha benne van, viszont így is teljes a könyv. Macon és a titokzatosság. Sajnáltam, hogy nem derültek ki a dolgok. Pl. Hogy miért nem szeretné Halley-t belevinni a baráti körébe.
2. A legeleje – az első kb. 20-30 oldal kissé unalmas, de ezen könnyen túl lehet jutni. És hát onnantól már felpörögnek az események.
3. A vége – MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT? Annyira szerettem volna egy tipikus sablonos happy endet, de annyira. Viszont így, hogy igazából „függővéget” kapunk, be tudom magamnak mesélni, hogy minden megoldódott és mindenki boldog.
Ezeken az apró kis dolgokon kívül nincs hibája a könyvek. Imádom, imádom és imádom.
Most, hogy az írónő összes magyarul megjelent könyvét elolvastam, nagyon várom az újakat. Remélem minél előbb tervezik kiadni az összeset, mert nagyon kíváncsi vagyok rájuk. És hát, egy újabb könyvvel gyarapodott a kedvenceim listája.
Ui.: az előbb láttam (Kelly értékelésében), hogy van róla film (Szerelmi leckék hitetleneknek). Megyek is nézni, nagyon kíváncsi vagyok rá.
„Sarah Dessen stílusa egyedi, derűs, szívbemarkoló és hiteles. Mindenki, akinek volt valaha legjobb barátja – vagy első szerelme – érteni fogja sorait.”
Imádom, hogy Sarah könyveinek mindig van mondanivalója. Ez a könyv sem kivétel.
Olyan dolgokat ír le, amivel nagyon sok tinédzser szemét fel lehetne nyitni. Halley, a főszereplő lány sem tökéletes, és bár vannak hibái, de ezekből tanul.
Amit egy kicsit sajnáltam, hogy hamar vége lett. Szívesen olvastam volna mi lett Scarlettel ezek után és milyen élete van.
Meleg szívvel ajánlom, mert nem csak egy bugyuta tini könyv.
Most már értem, miért mondják erre a könyvre, hogy kamaszkori nosztalgia. Kicsit én is megtaláltam magam benne. Nekem még csak nem túl rég esett le, hogy film is készült belőle, és láttam is azt a filmet. De az nagyon durván más, ezért kicsit csalódtam, hogy nem igazán azt kaptam, amire számítottam. Sarah Dessentől eddig két könyvet olvastam, azt hiszem elmondhatom, hogy szeretem a történeteit. Élettel teli, szerethető (vagy épp utálható) karakterei vannak, az ember könnyen bele tudja képzelni magát egyikük-másikuk életébe. Vagy mondhatnám, hogy akár a szomszédunkban is lakhatnának a karakterei.
A könyvben inkább a barátság van előtérben, mint a szerelem, habár talán ezt sem lehet egyértelműen kijelenteni. Elég összetett, több síkon futó történet, ahogy Sarah Dessentől már megszokhattuk. Komoly témákkal, de könnyed stílusban.
Nekem leginkább Scarlett volt szimpatikus, erős jellem minden félelme ellenére. Halley-t is megszerettem, mindig ott van Scarlett mellett, lehet rá számítani. Halley anyjával sokszor nem értettem egyet, még úgy sem, hogy értem, mit miért tett.
Két dolog miatt viszont csalódott vagyok. Az egyik, hogy Maconről szinte semmit nem tudunk meg. Hova megy, miket csinál, mikor nem épp Halley-vel van. A másik pedig a vége. spoiler Abszolút nem ezt vártam, és kicsit haza is vágta az egészet számomra.
Mióta aktívan használom a moly-t, leginkább mások értékelései és olvasásai miatt kerülnek a könyvek a kívánságlistámra. Minél többet olvasom mások véleményeit, egyre inkább azt érzem, hogy az adott könyvet muszáj beszereznem. Ezzel a könyvvel is így voltam.
Nagyon sok jót olvastam róla. Vagyis inkább azt mondom: csak jókat hallottam, olvastam a történetről. Ezek alapján indulok neki egy könyvnek. Ezek alapján lesznek elvárásaim.
Mostanában, azt kell mondjam, egyre inkább csalódom azokban a könyvekben, amiket mások ennyire felszavaznak. Ezzel a könyvvel is ez történt.
Elolvastam a tartalmát, és úgy éreztem, hogy ez nem lehet rossz. Habár nem tudtam, hogy igazából mi is lesz a lényege. Miről fogok olvasni? Mi lesz a csavar benne?
Aztán olvastam, olvastam, és rájöttem, hogy még mindig nem tudom, hogy mit lehet ennek a végére kihozni. Nem láttam értelmét annak, hogy olvasom a könyvet.
Tetszett az, ahogy meg vannak fogalmazva a történések, de egyszerűen nem érdekelt, hogy mi fog ezután történni. Valahogy nem történt benne olyan, ami felcsigázna. Ami arra késztet, hogy folytassam.
Aztán végigolvastam, mert tényleg azt vártam, hogy a végére csak lesz benne valami csavar, de nem jött el ez a pillanat.
Ha röviden akarom megfogalmazva, egy átlagos történet, átlagosan megírva. Ami mostanában, amikor annyi könyv jelenik meg, hogy az ember nem győz vásárolni és olvasni, ez már kevés.
Valamint, ami engem még zavart, hogy nem érzem, hogy a címe és a borítója illene a könyvhöz. Mást vártam ezek alapján.
Aki ki akar kapcsolni, és nem akarja felizgatni magát a sok izgalom miatt, annak ajánlom ezt a könyvet, de aki egy kicsit többre vágyik, annak már kevésbé! (De aztán lehet, hogy csak bennem van a hiba.)
Második olvasásom Sarah Dessentől és azt kell mondanom, hogy nagyon szerettem ezt a könyvét is. Komoly tehetségről tanúskodik az, ahogy nagyon is valós tini problémákhoz hozzányúl, és teljes körültekintéssel és érzékenységgel dolgoz fel egy témát az elejétől a végéig. A szereplői is nagyon szerethetőek és emberiek. Semmilyen mesterkéltséget nem érzek a stílusában, minden párbeszéd a helyén van.
Ennek a könyvnek a fő témája az anyaság volt, mégpedig több dimenzióból nézve, ami különösen tetszett és megérintett.
Annyira érdekes, hogy miközben emlékszem még, hogy én is voltam hasonló cipőben anno a saját anyukámmal és kifejezetten emlékszem a „meg nem értettség” érzésére vagy arra, hogy sokkal szívesebben osztottam meg egy idő után a barátnőmmel jó pár személyes dolgot, mint az anyukámmal. De sosem vizsgáltam mikroszkóp alatt ennek az okait, hatásait. Pont ezért nagyon érdekes volt követni Halley és az anyukája kapcsolatát – mindkettőjük szempontjából. Olvasóként abszolút kettejük közé szorultam: Emlékezni a tini korra illetve készülni az anya szerepre és ezáltal átkerülni a másik oldalra nagyon érdekes érzés.
Ifjúsági könyv ez bármilyen korosztálynak.
Azért vettem meg mert le volt árazva és jó volt a fülszöveg.Azonban sokkal többet kaptam egy olcsó könnyed könyv helyett!Teljesen pozitív csalódás volt!Biztos fogok még olvasni az írónőtől!
Azóta már 3 embernek a kezébe adtam ezt a könyvet!
„ – Miért nem vársz soha egy másodpercet, hogy meglásd, mit tervezek, mit gondolok, mielőtt berobbansz a véleményeddel és gondolataiddal? Még csak esélyt sem adsz soha!
– Dehogynem adok! – mondta méltatlankodva.
– Nem – mondtam. – Nem adsz. Aztán csodálkozol, miért nem mondok el neked semmit, miért nem avatlak be semmibe. Soha nem bízhatok rád semmit, nem adhatok magamból semmit, mert azonnal megragadod és kisajátítod magadnak.
– Ez nem igaz – mondta lassan, de láttam rajta, hogy csak most eszmél fel. – Halley, te nem mindig tudod, mi forog kockán, én viszont igen.
– Soha nem fogok tanulni – mondtam neki lassan –, ha nem hagyod.”
Halley anyja kiverte nálam a biztosítékot. Rettenetes volt, ahogy beszélt Halley-val, és soha nem hagyta a lányát szóhoz jutni.
Halley átlagos volt, ahogy a sztori is. Bontogatta a szárnyait, próbált elszakadni kissé a családjától, legfőképp az anyjától, kipróbálni ezt-azt, ahogy az általában a 16 évesektől várható.
Népszerű idézetek
Néztem anyut, ahogy megtesz mindent, és rájöttem, hogy soha nem leszek képes teljesen elszakítani magam tőle. Nem számít, mennyire vagyok erős vagy gyenge, anyu a részem, épp olyan fontos, mint a szívem. Soha nem leszek olyan erős, hogy meg tudnék lenni nélküle.
277. oldal
Mert legjobb barát nélkül az élet csúf, szörnyű hely.
30. oldal
Az ember szívét lehetetlenség egyik pillanatról a másikra elzárni, mint egy csapot; el kell jutni egészen a forrásig, és azt kell kiszárítani, cseppenként.
245. oldal
Vannak dolgok ezen a világon, amikben úgy bízik az ember, mint egy biztos fogadásban. Amikor ezek cserben hagyják, amikor elmozdulnak onnan, ahová oly körültekintéssel helyezték őket, az megrendíti az ember hitét.
202. oldal
Lehetetlenség előre eltervezni azt a pillanatot, amikor a dolgok újra a helyükre kerülnek. Ahogyan azt sem lehet előre eltervezni, amikor az ember elvész.
250. oldal
– Fogd be, inkább add hátra a chipses zacsit! – mondta Scarlett, megkocogtatva a vállam.
– Jobb, ha odaadod neki – mondta Macon, felkapva a zacskót az ölemből. – Mielőtt felfalja a kárpitot.
149. oldal
Ne adj fel valami fontosat, csak hogy megtarts valakit, aki azt sem képes kimondani, hogy szeret.
225. oldal
[…] Mindenkinek megvan a maga furcsasága.
47. oldal
Azon gondolkodtam, a helyes dolog miért ütközik mindig akkora ellenállásba, amikor az ember azt hinné, ez a könnyebbik út. Az embernek küzdenie kellett, hogy erkölcsösen élhessen, legalábbis ezt kezdtem észrevenni.
205. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala 92% ·
Összehasonlítás - Jenny B. Jones: Tiéd leszek! 91% ·
Összehasonlítás - Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet 88% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 2. 87% ·
Összehasonlítás - Kasie West: Szerelem karnyújtásnyira 87% ·
Összehasonlítás - Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök 87% ·
Összehasonlítás - John Green: Alaska nyomában 83% ·
Összehasonlítás - Amy Harmon: Arctalan szerelem 93% ·
Összehasonlítás - Lynn Painter: Jobb mint a filmeken 92% ·
Összehasonlítás - Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi 91% ·
Összehasonlítás