A ​varázslat tava 84% 276 csillagozás

Sarah Addison Allen szövevényes gondolatmenete ismét le tudott venni a lábamról. Minden története egy kisebb csodával határos. Nagyon megszerettem az ő stílusát.
Minden könyve után elérzékenyülök kicsiit, nagyon tud hatni az olvasóra. Egyszerre szomorú és vidám történetek ezek.
Ami megrészegíti a sztorijait az a varázslat. Annyira tetszenek a leírásai. Például ha elkezd a levenduláról,a citromfűről vagy akár egy gyönyörű tájról írni, rögtön megelevenedik a szemem előtt és rendesen érzem az illatokat is. Ez csodás. Más írónál ezt nem igazán érzem.
Igazából a fél csillag levonás a vége miatt van, én annyira hiányosnak éreztem. Az eddigi könyveinél nem éreztem ezt a tanácstalanságot. Vajon a kiegészítő kötet bepillantást mutat a jövőbe is, vagy csak a múltba kalandozik vissza?
Lehet egyszer felkutatom.

A múlt és a jelen savanykásan édeskés találkozása. Sarah Addison Allen könyvei annyira jól komponáltak. Mindben megjelenik az a kis jól ismert varázs, ami különlegessé teszi őket. Itt is.
Az összes szereplőt sorra járja az írónő, mindenkinek ad egy előzmény történetet, egy kirívó, erőteljes karaktert. A színes egyéniségek a Lost Lake utolsó nyarára gyűlnek össze, mindannyiuknak segít a hely és az itteni emberek vagy az ide ellátogatók abban, hogy alakítsanak az életükön.
Eby nem látja értelmét annak, hogy ugyanúgy folytassa az életét, ahogy eddig. Kate nagyjából ugyanekkor jön rá, hogy ezt ő sem teheti. A lánya annyira aranyos az egyedi öltözékeivel, felnőttes gondolkodásával.
Van itt még múlthoz kötődő szakácsnő, aki szavak nélkül is elbűvölő.
Egy fiú, akit szintén a múlt szele kísért.
No és két idősebb asszony. Az egyik nagy akaraterővel, kifogyhatatlan barátsággal. A másik pedig kora ellenére úgy csavarja el a férfiak fejét, ahogy csak akarja. Na, az ő története nem semmi, elég kreatívan lett kiatalálva.
Persze a találkozások helyét a Lost Lake nagyon tetszetős hellyé növi ki magát a végére, igazi otthonná.
Olyan semmihez sem hasonlítható történetet alkotott az írónő ismét, tetszettek az ötletei. Érdemes elolvasni.

A fél csillag levonás azért, mert valami nagyobb csattanóra vártam. Aranyos a történet, a szereplők ( a többségük) és a misztikus szál is pont elég, hogy megfűszerezze az egészet. spoiler Az írónő nem igazán ír rózsaszín románcokat.

Ez a hely tényleg nagyon varázslatos. Tetszett, hogy olyan tökéletesen és szépen volt leírva a helyszín, és fokozatosan ismerhettük meg a szereplőket is.
Örültem, hogy gyorsan lehetett haladni vele, mert érdekelt, hogy mi lesz a végkimenetele, még ha érezhető is volt.
Az az egy bajom van vele, hogy azon kívül, hogy egyszerűen tetszett, nem tudott többet adni, ezért is nem adok neki öt csillagot.
Hiányoltam, hogy kicsit többet ismerhessünk meg a múltból, volt bár ott játszódó jelenet, de én szívesen megismertem volna Matt és Kate életét is, mi volt, ami miatt gondok voltak.
Varázslatos a könyv, ahogy a cím is mutatja, de nekem egy picit kevés volt.

Nagy rajongója vagyok az írónő könyveinek, de különösen annak a varázsnak, annak a kis misztikumnak, amit belesző a történeteibe. Ez a könyv sem volt kivétel ez alól, hisz néhány óra alatt a végére értem, viszont a mágikus szál most valamiért nem tetszett. Picit soknak, picit erőltetettnek tűnt, még úgy is, hogy Devin a különcségével, a gyermeki bájával és cserfességével szinte az első pillanatban belopta magát a szívembe.
Ettől függetlenül magát a tavat, a közös estéket, az életre szóló barátságokat, a régi-új szerelmeket és mindazt, amit ez a hely képviselt nagyon szerettem, úgyhogy Lost Lake is felkerült a képzeletbeli bakancslistám tetejére.

Ez most jól esett a lelkemnek :) Szép, szívmelengető történet arról, hogy vannak még jó emberek, tartós érzelmek, hogy az ember a barátaiért, a (fogadott) családjáért bármit képes megtenni, még az utolsó esélyt is képes feláldozni. Sajnáltam őket a veszteségeik miatt, de boldog vagyok, hogy egymásra támaszkodva képesek lesznek túljutni az akadályokon és boldogan élnek, amíg meg nem halnak :)
A gyerekek tényleg látják a szellemeket?
Mi lett Maudie-val?

Elvarázsolt, szórakoztatott, kikapcsolt, és közben elgondolkoztatott. Szépen megírt történet, bölcs gondolatok gyászról és újrakezdésről. Az írónő stílusa ismét magával ragadott. Én is szeretnék magamnak egy olyan csodálatos helyet, mint Lost Lake, és olyan embereket magam mellett tudni, mint Eby, Bulahdeen, Kate, Wes, Jack és a többiek. A borító egyszerűen szemet gyönyörködtető. Akik szerették Sarah Addison Allen többi könyvét, ebben sem fognak csalódni.

Annyi boldogság van a világon. Csak észre kell venni. Csak érte kell nyúlni.

Második könyvem Sarahtól, de ezzel sem volt különösen problémám. Igazából szeretem a könnyed történeteket. Néha amikor már nem birom tovább a stresszt, vagy egyfajta mindent olvasnék egyszerre időszak kap el, akkor előveszek egy ilyen kis pehelykönnyű regényt és már olvasom is. Kedvelem Sarah világait. Olyan egyszerűek és nagyszerűek, nem kell ájulásig gondolkodnom. Illetve olvasás közben boldog vagyok, s közben szomorú is.
A karakterei szinte akár a szomszédaim is lehetnének, annyira valósághűen vannak megalkotva és a természetük sem árulkodik semmi hihetetlenségről.
Ami Addisonra mindig jellemző, az a misztikum. Na, ebben a regényében is van, de nem túlzottan sok, így a végére érve én is egy nagyobb csattanóra számítottam. Több varázslatra..
Kellemesen kikapcsolódtam olvasás közben, fellélegeztem, természetesen meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy kis szórakozásra vágyik. :)

Ez a némi varázslattal átszőtt történet mesél az élet során útmutatóként szolgáló jelekről, a múltból hozott meghatározó, személyiséget formáló élmények, családi minták jelentőségéről, de mindenekelőtt a közösség erejéről, a továbblépésről. Egy maroknyi különc ember bebizonyítja számunkra, hogy „A kezdést nem lehet megváltoztatni. A befejezést viszont bármikor.”

Kellemes, megszokott, épp olyan, amilyenre számítottam. SAA képes arra, hogy az egyszerű, hétköznapi történeteivel kirántson a mindennapjaimból, és elrepítsen egy olyan helyre, ahol még sosem jártam, és ahova egyszer mindenképp el szeretnék menni. :)
Bővebben: http://zivatar-christinekcoldman.blogspot.com/2017/12/s…