A ​barackfa titka 82% 579 csillagozás

Ez az első arany pöttyös könyvem. Nem igazán készültem fel rá. Egyáltalán nem erre számítottam, kellemes csalódás volt.
Nagyon sokan olvasták mostanában és nem értettem, hogy mire megy ki ez a nagy felhajtás. Most már teljesen érthető számomra. Letaglózott a könyv. Minden oldala, minden fejezete nagyszerű.
A kedvenc karakterem Paxton. Szerintem nagyon szerethető szereplő.
Imádtam, hogy nem egy szemszögből olvastam a történetet, hanem többől.
A Mókamester, a Karó, a Királylány és a Nyomi, most belopta magát a szívembe. Örökre!
A borítója meseszép. A véleményeimben nagyon ritkán írok a borítókról, de ez tényleg nagyon szép.
Ha lehetne több csillagot adnék, mint 5-öt, mert teljes mértékben megérdemli a nagy felhajtást a történet.
Biztos fogom még olvasni a könyvet, és másnak is csak ajánlani tudom.
Ha egy szóval kellene jellemeznem a történetet az a szó a CSODA lenne.

Közvetlenül előtte olvastam A csodálatos Waverley-kertet és olyannyira megtetszett Sarah Addison Allen stílusa, hogy rögtön be kellett szereznem ezt is.
Aztán pár órán belül befaltam, nem is nagyon tettem le.
Újra vágytam az írónő mesés világába, ahol a valóság mindig meg van fűszerezve egy árnyalatnyi varázslattal/ varázsos hangulattal.
Willát nagyon kedveltem, jópofa, vagány csaj. Paxton, hú…, ő nagyon merevnek tűnt nekem az elején.
A krimi szálon csak úgy kapkodtam a fejemet, mert valahogy nekem kicsit furcsa volt ebbe a 'mesés' világba.
A főszereplő párosok nagyon jól ki vannak találva, mindenki igazi egyéniség, karakter. Az írónő regényeinek kulcseleme a szerelmi szál mindig, ami szépen épül fel mindig a szereplők között, nincs elkapkodás, ezt nagyon becsülöm, hogy Sarah Addison Allen mindig hagyja a párosokat megismerkedni, mielőtt elindulna a nagy romantikázás.
Különleges hangulatú regény, meseszép borítóval.
Nemrég megtudtam, hogy nemsokára jelenik meg egy újabb fordítás az írónő könyvei közül! Juppí!
Mikor letettem a könyvet, csak arra tudtam gondolni, hol a következő. :D

Ez jól esett! Szellemes, aranyos és – borzalmasan hangzik ugyan, de – bájos történet! Tetszett, hogy a szerelmi kapcsolatok lassan épülnek fel és nem az „ágyra váglak és jól megb…, aztán megdumáljuk” stílusban, a szex nem egy építőelem a kapcsolatban.
Szép volt, de azért örültem, hogy nem egy szimpla szerelmes sztori, amiben az Osgood ikrek párra lelnek, hanem bejött a képbe a titokzatos múlt, aztán megtalálták a hullát és minden elkezdett bonyolódni. spoiler

Kedvencek: A Mókamester, a Karó, a Királylány és a Nyomi! Rachel, Paxton listaírási kényszere, Willa és Rachel (meg a kávé)… és az ilyen leírások:
http://moly.hu/idezetek/442514
http://moly.hu/idezetek/441434

OFF a történet margójára: Rachel, spoiler a könyv egyik legérdekesebb és legtitokzatosabb karaktere volt számomra. Mégis nagyon keveset tudtunk meg róla, azt is csak nagyvonalakban. Én szívesen olvasnám az ő történetét, szóval drukkolok, hogy az írónő neki is írjon egy könyvet!

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/12/a-barackfa-…

Ez volt a második könyvem az írónőtől és megint tudott nekem újat nyújtani.
A könyv kézbevétele feltárta számomra, hogy picit a szokásosnál többet kellene női sorsokról olvasnom. Ez nem azt jelenti, hogy nem a fantasy a kedvenc műfajom, de tágítanom kéne picit a komfortzónámon. A mágikus realizmus műfaj pedig valahol a kettő között van. Épp ezért fogott meg most ennyire. Ráadásul felnőtt szereplőkkel, ami néha nagyon jól esik.
A könyv nagyon rövid és, ha sikerül elkapni az ízét, akkor nagyon gyorsan el lehet olvasni. Én így jártam. :)
A történet egy hatalmas kastély körül zajlik, ahol az átalakítási munkák során előkerül egy csontváz. A csontváznak köszönhetően pedig barátságok és szerelmek születnek vagy élednek újjá. Méghozzá gyönyörű szövegkörnyezetben.
A végén azért maradtak kérdőjelek, de egyáltalán nem ragaszkodtam az információkhoz, mert így legalább rám van bízva, hogy miért volt folyton barackillat. :)

Kicsit ellentmondásos könyv. Nem volt túl érdekfeszítő, sem pedig izgalmas olvasmány. Ennek ellenére nagyon olvastatta magát a történet, pedig dinamikusnak sem mondanám. Van a történetben valami könnyed, kellemes légkör, amit megteremtett az írónő. Csipetnyi varázslattal, szerethető szereplőkkel. Sebastian volt a legérdekesebb szereplő, mégis talán Agatha néni vált a legnagyobb kedvencemmé. A romantikus szálakkal ellentétben sokkal mélyebbnek éreztem a kibontakozó, majd elmélyülő barátságot a két hősnő között.
A könyv borítója pedig egyenesen gyönyörű.
Ui: miért kapott fantasy címkét a könyv? Nem is volt benne semmi fantasy elem.

Új kedvenc szerzőt avatok, pedig elég kényes vagyok a kedvenc jelzőt illetően, nem sűrűn adományozom, ki kell érdemelni, több csodálatos élménnyel, egy élet könyvet mindenki megírhat, de ha több sikerül akkor az már igazi tehetség. A barackfa visszarepített abba a csodálatos álom kertbe amit az előző kötetben megismertem.
A selymes buja, meleg szél itt is, a vörös déli földet fújja ahol a legfontosabb a család és a hagyomány, ezen a tájon születnek azok a bátor leányok (asszonyok) akik szembe mernek menni a konvenciókkal és új világot teremtenek a régi alapjain.
Nagyon szeretem a „southern gothic” stílust, ha ez keverik a mágikus realizmussal akkor egy olyan elegy jön létre ami jól megírva a szívem legmélyebb rétegeit simogatja.
A könyvben mindenki önmagát keresi és az öregek segítségével meg is találja, ha lehull az álarc mindig kiderül hogy a mélyben senki sem olyan tökéletes amilyennek látszani szeretne. Szorítottam a szereplőnek, mindenkinek, de Agatha néni lett a kedvenc, mekkora arc már az öreglány, miközben végig hű maradt az elhatározásához, az öregeket otthonából még mindig ő irányította az eseményeket.
Beszippantó olvasmány, vegyél egy nagy levegőt és merülj el a bársonyos dél csodájában.

Imádtam és ajánlom mindenkinek! Igazi csemege egy kávé és süti mellé ;-)
A boldogság veszélyes üzem. Ha nem félsz, akkor sütheted.
http://mfkata-about.blogspot.hu/2015/01/sarah-addison-a…

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/05/sarah-addison-a…

"Érdekes érzettel párosult eme könyv olvasása. Egyfelől csalódtam, mert semmi nem valósul meg abból, amit alapvetően közvetít a potenciális olvasó irányába, másfelől viszont újszerű élményt nyújtott. A fülszöveg által felvázolt cselekmény közel sem olyan hangsúlyos, mint várható, emellett túlontúl egyszerű is. Emiatt is erős kettősség érzése lakozik bennem. Az egyik felem azt mondja, hogy ez kevés volt, nem tartalmazott elegendő csavart és már a könyv legelején teljességgel világossá válik a megoldás. Tetőponttal nem rendelkezik, egy egységes, alacsony színvonalat képvisel. Ezzel szemben a másik részem úgy tekint erre az eseménysorra, mint egy mankó, ami szükséges volt ahhoz, hogy a múlt értékei újból megjelenjenek ennek a csodálatos kisváros lakóinak a szívében. Úgy virágzott ki a jellemük, mint a barackfa, kellemes illatot árasztva, mely végül, gondos ápolás mellett meghozza a gyümölcsét is.
Ennek a könyvnek talán az a legnagyobb hibája, hogy az elsődleges ismeretszerzések félrevezetik az olvasót, ezáltal ha még a megfelelő célcsoportot is találja meg, akkor sem biztos, hogy ki tud teljesedni, mivel újra kell kalibrálni a hozzá fűződő érzéseket és gondolatokat. Borzasztóan zavar a könyv hátulján található „véres rejtély” kifejezés. Abszolút nem illik a képbe. Ám miután képes voltam felülemelkedni és teljes mértékben átadni magamat a könyvnek, végre elkezdte az én lelkemet is formálni. Könnyed, bájos irányvonala bársonyba vonta a gondolataimat és miközben bemutatta a szereplőkben lakozó érzéseket, volt időm a saját életemet is felülbírálni. Magamhoz ragadtam személyiségem azon kockáit, melyet már rég elcsomagoltam a felnőtté válás elkerülhetetlen folyamata közben és újfent beépítettem a jelenlegi képbe. S míg elmerülhettem önmagamban, egy egyszerű kis történet bontakozott ki a szemem előtt Sarah Allen Addison története által.
Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Bár merően más irányvonalat képviselt, mint amire számítottam, megtaláltam benne azt, ami által magam is többé válhatok. Márpedig mire való az olvasás, ha nem önön szórakoztatásunkat tápláljuk vele, miközben értékes gondolatokhoz is juthatunk?"

Keresve sem találhattam volna ennél üdítőbb könyvet. Kellemes, energikus stílusa magával ragadó, és rengeteg minden van benne.
Két csipetnyi szerelem, egy csipetnyi múlt titkokkal fűszerve, egy csipetnyi nyomozás, egy-két csipetnyi meseszép helyszín, egy csipetnyi barátság, négy + pár csipetnyi szerethető karakter és máris kész a Sarah A. Allen féle varázslat.:)

Nem a legjobb SAA könyv, de tetszett :)
Aranyos, szerethető, életszerű karakterekkel, sok humorral és néhol szomorúsággal.
Örültem, hogy régi ismerős s felbukkant a könyvben :)
Egyedül Sophie-t nem bírta, ő a tipikus negatív karakter számomra. Lehet, hogy jót akart, de szörnyű.
A párok aranyosak voltak, bár a fülszövegből számomra nem derült ki, hogy spoiler. De így volt jó :)