A ​barackfa titka 82% 617 csillagozás

Ez az első arany pöttyös könyvem. Nem igazán készültem fel rá. Egyáltalán nem erre számítottam, kellemes csalódás volt.
Nagyon sokan olvasták mostanában és nem értettem, hogy mire megy ki ez a nagy felhajtás. Most már teljesen érthető számomra. Letaglózott a könyv. Minden oldala, minden fejezete nagyszerű.
A kedvenc karakterem Paxton. Szerintem nagyon szerethető szereplő.
Imádtam, hogy nem egy szemszögből olvastam a történetet, hanem többől.
A Mókamester, a Karó, a Királylány és a Nyomi, most belopta magát a szívembe. Örökre!
A borítója meseszép. A véleményeimben nagyon ritkán írok a borítókról, de ez tényleg nagyon szép.
Ha lehetne több csillagot adnék, mint 5-öt, mert teljes mértékben megérdemli a nagy felhajtást a történet.
Biztos fogom még olvasni a könyvet, és másnak is csak ajánlani tudom.
Ha egy szóval kellene jellemeznem a történetet az a szó a CSODA lenne.

”És ha olyan szerencsés vagy, hogy igaz barátra lelsz valakiben, becsüld meg nagyon!”

A könyv maga nagyon olvasmányos, hisz pár óra alatt ki is végeztem, viszont itt-ott volt némi hiányérzetem.
Könnyed sztori, kevés rejtéllyel és babonával megfűszerezve, mely magával ragadja az olvasót.
Egyes részek nagyon misztikusak voltak, de az események annyira gyorsan zajlottak, hogy időm sem volt megemészteni a történteket.
Kíváncsi voltam mit rejthet a barackfa titka, hisz már a könyv címe is sokat sejtető ezzel kapcsolatban. Viszont amikor fény derül a valódi titokra, kevésnek éreztem a kidolgozottságát, sokkal részletesebb is lehetett volna. Így ez kicsit rontott az olvasási élményemen.
Összességében tetszett, hiszen műfajában egy laza, esti kikapcsolódást ígér.
A regény arra is rávilágít, hogy mi nők tartsunk össze, merjünk önmagunk lenni, és ne féljünk megvalósítani az álmainkat.

Bajban vagyok ismét! Sokan szeretitek ezt a könyvet! Hozzám sajnos nem került közel! Számomra, nem lett eléggé kibontva a barackfa titka. Túl, gyorsan történt minden. Szerintem kevés volt ez a 250 oldal!
spoiler
Szóval, az írónő stílusa sem igazán tetszett, kevés oldalszám, és nagyon sok volt a felesleges szöveg, a lényeg pedig eltörpült.
Egy olvasást megért, de…..

Közvetlenül előtte olvastam A csodálatos Waverley-kertet és olyannyira megtetszett Sarah Addison Allen stílusa, hogy rögtön be kellett szereznem ezt is.
Aztán pár órán belül befaltam, nem is nagyon tettem le.
Újra vágytam az írónő mesés világába, ahol a valóság mindig meg van fűszerezve egy árnyalatnyi varázslattal/ varázsos hangulattal.
Willát nagyon kedveltem, jópofa, vagány csaj. Paxton, hú…, ő nagyon merevnek tűnt nekem az elején.
A krimi szálon csak úgy kapkodtam a fejemet, mert valahogy nekem kicsit furcsa volt ebbe a 'mesés' világba.
A főszereplő párosok nagyon jól ki vannak találva, mindenki igazi egyéniség, karakter. Az írónő regényeinek kulcseleme a szerelmi szál mindig, ami szépen épül fel mindig a szereplők között, nincs elkapkodás, ezt nagyon becsülöm, hogy Sarah Addison Allen mindig hagyja a párosokat megismerkedni, mielőtt elindulna a nagy romantikázás.
Különleges hangulatú regény, meseszép borítóval.
Nemrég megtudtam, hogy nemsokára jelenik meg egy újabb fordítás az írónő könyvei közül! Juppí!
Mikor letettem a könyvet, csak arra tudtam gondolni, hol a következő. :D

Ez jól esett! Szellemes, aranyos és – borzalmasan hangzik ugyan, de – bájos történet! Tetszett, hogy a szerelmi kapcsolatok lassan épülnek fel és nem az „ágyra váglak és jól megb…, aztán megdumáljuk” stílusban, a szex nem egy építőelem a kapcsolatban.
Szép volt, de azért örültem, hogy nem egy szimpla szerelmes sztori, amiben az Osgood ikrek párra lelnek, hanem bejött a képbe a titokzatos múlt, aztán megtalálták a hullát és minden elkezdett bonyolódni. spoiler

Kedvencek: A Mókamester, a Karó, a Királylány és a Nyomi! Rachel, Paxton listaírási kényszere, Willa és Rachel (meg a kávé)… és az ilyen leírások:
http://moly.hu/idezetek/442514
http://moly.hu/idezetek/441434

OFF a történet margójára: Rachel, spoiler a könyv egyik legérdekesebb és legtitokzatosabb karaktere volt számomra. Mégis nagyon keveset tudtunk meg róla, azt is csak nagyvonalakban. Én szívesen olvasnám az ő történetét, szóval drukkolok, hogy az írónő neki is írjon egy könyvet!

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/12/a-barackfa-…

Mikor előszőr olvastam, akkor is imádtam és így volt ez most is. Elkezdtem gyűjteni az írónő könyveit és nagyon szeretem a stílusát. Van rejtély, misztikum, romantika, humor. Visszaidéződik két család története, kiderülnek a titkok és a félreértések miatt elszenvedett sok-sok fájdalom újra a felszínre tör. Mindig felmerül bennem, hogy sokszor elég lenne kommunikálni és sok felesleges bosszúságtól és fájdalomtól kímélnénk meg magunkat. Persze akkor nem lennének ilyen jó kis történetek :) Nekem a kedvencem Willa és Paxton, jó volt megfigyelni, ahogy az érzéseik változnak a történet kibontakozásával.

Ez volt a második könyvem az írónőtől és megint tudott nekem újat nyújtani.
A könyv kézbevétele feltárta számomra, hogy picit a szokásosnál többet kellene női sorsokról olvasnom. Ez nem azt jelenti, hogy nem a fantasy a kedvenc műfajom, de tágítanom kéne picit a komfortzónámon. A mágikus realizmus műfaj pedig valahol a kettő között van. Épp ezért fogott meg most ennyire. Ráadásul felnőtt szereplőkkel, ami néha nagyon jól esik.
A könyv nagyon rövid és, ha sikerül elkapni az ízét, akkor nagyon gyorsan el lehet olvasni. Én így jártam. :)
A történet egy hatalmas kastély körül zajlik, ahol az átalakítási munkák során előkerül egy csontváz. A csontváznak köszönhetően pedig barátságok és szerelmek születnek vagy élednek újjá. Méghozzá gyönyörű szövegkörnyezetben.
A végén azért maradtak kérdőjelek, de egyáltalán nem ragaszkodtam az információkhoz, mert így legalább rám van bízva, hogy miért volt folyton barackillat. :)

Kicsit ellentmondásos könyv. Nem volt túl érdekfeszítő, sem pedig izgalmas olvasmány. Ennek ellenére nagyon olvastatta magát a történet, pedig dinamikusnak sem mondanám. Van a történetben valami könnyed, kellemes légkör, amit megteremtett az írónő. Csipetnyi varázslattal, szerethető szereplőkkel. Sebastian volt a legérdekesebb szereplő, mégis talán Agatha néni vált a legnagyobb kedvencemmé. A romantikus szálakkal ellentétben sokkal mélyebbnek éreztem a kibontakozó, majd elmélyülő barátságot a két hősnő között.
A könyv borítója pedig egyenesen gyönyörű.
Ui: miért kapott fantasy címkét a könyv? Nem is volt benne semmi fantasy elem.

Új kedvenc szerzőt avatok, pedig elég kényes vagyok a kedvenc jelzőt illetően, nem sűrűn adományozom, ki kell érdemelni, több csodálatos élménnyel, egy élet könyvet mindenki megírhat, de ha több sikerül akkor az már igazi tehetség. A barackfa visszarepített abba a csodálatos álom kertbe amit az előző kötetben megismertem.
A selymes buja, meleg szél itt is, a vörös déli földet fújja ahol a legfontosabb a család és a hagyomány, ezen a tájon születnek azok a bátor leányok (asszonyok) akik szembe mernek menni a konvenciókkal és új világot teremtenek a régi alapjain.
Nagyon szeretem a „southern gothic” stílust, ha ez keverik a mágikus realizmussal akkor egy olyan elegy jön létre ami jól megírva a szívem legmélyebb rétegeit simogatja.
A könyvben mindenki önmagát keresi és az öregek segítségével meg is találja, ha lehull az álarc mindig kiderül hogy a mélyben senki sem olyan tökéletes amilyennek látszani szeretne. Szorítottam a szereplőnek, mindenkinek, de Agatha néni lett a kedvenc, mekkora arc már az öreglány, miközben végig hű maradt az elhatározásához, az öregeket otthonából még mindig ő irányította az eseményeket.
Beszippantó olvasmány, vegyél egy nagy levegőt és merülj el a bársonyos dél csodájában.

Hmmmm… 3.5 és 4 csillag között ingázom. Őszintèn tetszett, ám ennél többre vágytam. A titkot tekintve nagyobb dologra számítottam, nagyobb “csattanót” vártam ettől a történettől. Viszont gyönyörűen bemutatta azt, hogy az embernek mennyire fontos egy legjobb barát, egy lelki társ aki tűzön vizen túl mellette áll. Tényleg elképesztő volt az, hogy már 1936 óta Agatha és Georgia barátnők és öregkoruk ellenére is jóban rosszban együtt! Ami a karaktereket illetik Willát szerettem nagyon!
Paxton nem nagyon volt szimpatikus számomra. Mindenben túlhajszolta magát, nyílván azért mert bizonytalan volt, és bizonyítani akart még maga sem tudja kinek. Talán édesanyjának? vagy netán a nagyanyjának? vagy úgy általában egész Walls of Water- nek? Sosem fogjuk megtudni, ám nyílván a könyv végére mindenki megnyugvást nyer. Paxton és Willa “tovább viszik” “a családi szokást”, azaz legjobb barátnők lettek. Ebben a könyvben is megjelennek a múlt árnyai, és hogy régebben kik voltak a szereplőink.
Összegségében jó kis könyv volt, de biztosan nem olvasnám újra később :)