Szívet ​szívért (Szívet szívért 1.) 89% 132 csillagozás

Juj, ez nagyon jó volt! *-*
Az elejével kicsit megszenvedtem, nem igazán kötött le addig, amíg a újra nem értünk a palotás részhez. Onnantól kezdve viszont már csak úgy faltam a lapokat off.
Zera nagyon jó hősnő. Már maga a szívetlensége érdekes dolog, viszont megspékelve az ilyen „beépített ügynök” szállal maga volt a tökély. Természetesen nem rejtély az ilyen könyveknél, hogy merre felé is fog haladni a dolog, illetve, hogy mi lesz az első könyv vége, ami a romantikus szálat illeti. Ettől viszont csak még jobb az egész!
Lucien is olyan szerethető. Imádtam a Zerával való közös jeleneteit. A testőre Malichete szintén isteni karakter. Az ő hármasuk nagyon jó dinamikát alkot.
Kíváncsi vagyok merre fog haladni az egész sztori. Engem eddig nagyon lenyűgözött. Reméljük nem kell sokat várnunk, és a Maxim kiadó hamarosan hozza a folytatást♡

Imádtam ezt a könyvet az elejétől a végéig, igazából a végével van egy kis problémám, amit egy kicsit zavarosnak éreztem. Az írónő nagyon egyedi fantasy világot teremtett, különleges teremtményekkel, mágikus lényekkel, gonoszsággal, cselszövéssel, bosszúval és egy kis romantikával megfűszerezve. Főszereplője Zera, egy Szívetlen Szolga, aki szeretné visszakapni a saját, emberi szívét, de cserébe a koronaherceg szívét kéri tőle a boszorkány. A lány tökéletesen játssza a szerepét, de a végén elbukik, mert szív nélkül is beleszeret Lucienbe, a hercegbe. Élvezet volt olvasni, ahogy végig évődtek egymással. Nagyon tetszett, hogy nemcsak izgalmas, hanem humoros is a regény. A legvégén a csavar off mesteri húzás volt, és most tűkön ülve várom a folytatást.

Fájdalmasan ismerős volt a történet. A hercegszív rabló női alak a To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete című könyvből köszönt vissza először, a rablóból nemessé alakuló harcoslánnyal pedig az Üvegtrón sorozat első kötetében találkoztam nemrég. Bár a szirénes történetre is hasonlít ez a mese, mégis inkább Dorian herceg és Celaena Sardothien személyisége, harca, és kapcsolata az, ami a leginkább felismerhető off. Ha ezeket nem olvasom, talán egyedinek gondolom a történetet, de így csak egy sokadik hasonlóan megírt mese volt. Az egyetlen valódi újdonságot a Szívtelen Szolgaság intézménye jelentette. Talán soha nem olvastam ilyenformán erről. Izgalmas volt ahogy a történet ezen részét felépítette az író, alaposan figyelve a részletekre. Ugyanakkor a regény alapja meglehetősen gyenge lábakon állt. A szívrablás okaként egy olyan háborús fenyegetettséget jelöl meg az író, ami alig létezik. Csak egy kósza mendemonda utal rá, de nincs semmilyen tény, készülődés, valódi szándék sem látszik erre a háborúra. Maga a király is némiképp skizofrén szerepben van, mert Lucian emlékei egy szerethető figurát mutatnak, viszont a népe utálja a történet szerint, de ennek sincs semmilyen látható jele, sőt a két alkalommal amikor találkozhatunk vele egyáltalán nem tűnik gonosznak.
A cselekmény ugyanilyen ellentmondásos. A főszereplő 3 nap alatt elsajátít mindent, amit egy kisasszony egy életen át tanul, aztán két hétig csak bóklászik a herceg holdudvarában. Végül aztán 3 oldalon összecsapódik a lezárás és még egy szép függővéget is hozzátesz a szerző. Kidolgozatlan, átgondolatlan, sok másolt szereplővel. Kár érte, mert némi energiával egész jó lehetett volna.

Miért? Miért néz így rám? Ez az érzés szétszakít engem.

Meg kell, hogy mondjam, mikor megláttam a fülszöveget, már akkor tudtam, hogy én ezt szeretni fogom. És így is lett.

A történet nagyon izgalmasan indul, máris belecsapunk a lecsóba, azonban az első fejezet után jó pár fejezet elejére visszamegyünk az időben és ott egy kicsit hosszúnak éreztem a „felvezetést”.

Lucien herceg persze azonnal elrabolta a szívemet, nagyon szeretem az olyan karaktereket mint ő: fagyosnak tűnő, arrogáns herceg, aki valójában nemes célért küzd és odaadó, kedves ember, aki amint elkezd beleszerelmesedni a hősnőbe, fel is fedi ezt a vonzó oldalát.

A könyv címét pedig nagyon ötletesnek találtam! Egyszerre adja magát, de közben mégis olvasás közben döbben rá az ember, mennyire találó.

Szóval izgalmasnak és érdekesnek ígérkezik ez a sorozat, ami engem illet, tűkön ülve várom a folytatását!

A Szívet szívért egy lehengerlő fantasy történet, amely rögtön magába szippantott. Nagyon tetszett, hogy a cselekmény egy előrehaladottabb állapotban kezdődött, majd utána ismertük meg az előzményeket, így sokkal izgalmasabb volt számomra, mintha csak egy lineáris történetvezetéssel találkoztam volna.⁣
⁣
A kötet hangulata lebilincselő, izgalmas fordulatokkal és humorral átszőtt kaland középpontban Zera-val, a szívetlen szolgával, a saját maga által is szörnyetegnek tartott lánnyal, aki hamar a szívemhez nőtt a humorával, a kedvességével és a valódi személyiségével. A könyvben érdekes karakterekkel találkozhatunk, akik mind különlegesek valamiért – mindenki egyedi és mindenkinek megvan a maga szerepe. A Zera és Lucien közötti dinamikát nagyon szerettem, jó párost alkottak, a szóváltásaik pedig mindig megmosolyogtattak.⁣
Különösen szerettem Zera vívódásait, az éhséggel folytatott párbeszédeit olvasni, amelyek számomra csak még emberibbé tették őt.
⁣
Ha egy lebilincselő, érdekes és nagyon jó hangulatú fantasy történetre vágytok, akkor a Szívet szívért könyvet csak ajánlani tudom. Tűkön ülve várom a folytatást, bízom benne, hogy hamar olvashatjuk.⁣

Számomra akkor igazán jó egy történet, ha szimpatizálok a főszereplővel, szóval nagyon megkedveltem Zera szókimondó karakterét, innentől kezdve, végig drukkoltam neki! Habár a történet, kicsit lassan indul be, az írónő egyedi világot alkotott, különleges teremtményekkel, és kalanddal volt tele.
Mesés fantasy amiben jó érzés volt elidőzni, úgyhogy ide a folytatást most!

Pár hónapja lettem figyelmes erre a könyvre, először a borító miatt, majd, ahogy egyre jöttek az értékelések róla, a belső tartalom is kezdett érdekes lenni számomra.

Így, én is elolvastam ezt a történetet, és Kavar agyarára … nagyon tetszett!
Nagyszerű világot hozott létre az Írónő!

Zera karakterét imádtam, nagyon jó hősnő alapanyag. A vicces, szarkasztikus (?) megnyílvánulásain jókat nevettem.
Lucien engem egy kicsit Robin Hood-ra emlékeztetett az elején. Ennek ellenére szimpatikus volt. Ketten együtt nagyon jó párost alkottak.

Picit több romantikára számítottam, de remélem a következő részben megfogom kapni.
Természetesen voltak kisebb hibái a könyvek, viszont egy nagy problémám volt a történettel: az óriási függővég!!
Ismét egy Sara(h) a fantasy írók között, akire figyelni kell ezek után!
Új kedvencet avattam!
Mikor jön a folytatás?

„Évekkel ezelőtt felfigyeltem már erre a könyvre, mikor még nagyon tapogatóztam a fantasy történetek tekintetében. Akkoriban még nem mertem angolul olvasni, ráadásul mikor meghallottam, hogy magyarul is érkezni fog a kötet, akkor eldöntöttem, hogy az anyanyelvemen szeretném inkább olvasni. Úgy hiszem, megérte kivárni a magyar megjelenést, ugyanakkor azt érzem, hogy kezdek kinőni az ilyesfajta kötetekből, de ez nem von le a mű értékéből.
Erős kezdés ez egy sorozat esetében, és úgy gondolom, ez ritka eset. Bizakodásra ad okot, hogy kapásból ez a kötet ilyen jóra sikeredett, nagyon remélem, hogy megmarad ez a tendencia, és a továbbiakban még jobban megkedvelem Zera történetét. Akciókban, érzelmekben, morális kérdésekben nincs hiány, és egy leheletnyi romantika is helyet kapott a cselekményben – bár ez utóbbiból el tudtam volna viselni többet is, mert nagyon jó dinamika van Zera és Lucien között.
Légyszi, olvassátok! Nem szeretném, ha ez a sorozat is kaszát kapna.”

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2022/07/sara-wolf-sz…

Hogy mi tetszett benne?
Nagyjából minden. :) spoiler
Jó kis történet volt, jó karakterekkel, vicces és szép jelenetekkel és egy kis pikantériával, az Éhséggel.
Alapvetően kaptam egy érdekes történetet, egy világot boszorkányokkal és egyedi lényekkel, Zera-t ezt a talpraesett, nagyszájú, érző szívű főhősnőt, Lucien-t a koronaherceget, aki a népért küzd és azért harcol hogy megakadályozza, hogy egy zsarnok irányítson mindent, hogy a nép is jólétben élhessen ne csak a nemesek. Ők ketten nagyon jó kis páros voltak…és mellettük, Malachite a herceg testőre (őt nagyon bírtam) és Fione a kis udvari kém no meg Zera „rokona” Y'shennria is kellemes színfoltja volt a mesének. Plusz jó pont jár a remek humorért, ami mindig mosolyt csalt az arcomra.
Nem mondom hogy néha nem volt benne egy-két olyan dolog amin felvontam a szemöldököm, de igazából az apróbb hibáktól eltekintve ez egy nagyon szórakoztató, érdekes történet volt.
Kifejezetten jólesett most ezt olvasni. :)

Az alaphelyzet szerint egy véres háború dúlt a boszorkányok és emberek között, ami a mágiahasználók bukásával ért véget. Kénytelenek voltak elbujdosni, mert az emberek a tudománynak köszönhetően rengeteg előnyre tettek szert ellenük, de érzik, hogy újabb háború szele közeledik. Az újabb háborút szeretnék megelőzni, ezért felbérlik Zerát, a 16 éves szívtelen szolgálót, hogy hozza el a koronaherceg szívét, így megelőzve a háborút. (A szívtelen szolgálok valójában boszorkányok foglyai, akiknek kitépték a szívét, hogy parancsolhassanak nekik.) Szóval Zera feladatául kapja, hogy elhozza a herceg szívét így szívtelen szolgát csináljon belőle, de nem várt nehézségekbe ütközik Lucien herceg személyében, aki érdeklődést mutat felé.

Besorolás alapján young adult kategóriába esik, ami valamilyen szinten érezhető is a karaktereken és a történeten, de ez nem jelenti azt, hogy nem élveztem volna. A boszorkányok vs. emberek mindig izgalmas téma, bár ebben az első kötetben nem ezen az ellenségeskedésen van a hangsúly, sokkal inkább a szereplők és a köztük lévő kapcsolatok bemutatásán és megismerésén. Viszont remélem, hogy a következő kötetekben sokkal többet tudhatunk meg a múltbéli háborúról és az ország történelméről is. Tetszett, hogy az akkori tudomány segítségével milyen dolgokat sikerült alkotniuk az embereknek, ami megmagyarázza hogyan sikerült legyőzniük a hihetetlenül erős boszorkányokat és a rengeteg halhatatlan szívtelen szolgálójukat, így logikai bakikról szerencsére nem beszélhetek. Olyan fura, mikor a regényekben a sokkal erősebb „faj” van elnyomva halandó emberek által, de nincs rá rendes magyarázat.

A regényt Zera karaktere teszi igazán elbűvölővé, mert mindig van egy jó meglátása vagy vicces beszólása. Mindezt olyan elragadóan teszi, annak ellenére, amit az utóbbi néhány évben átélt, hogy nehéz nem megkedvelni azonnal a karakterét. Zera nem csak jópofa, ahogy haladunk a történetben rájövünk arra, mennyire szeretetteljes és figyelmes mások irányába, továbbá, hogy mennyire szeretne önmaga lenni és ezért szinte bármire képes. Szívtelenként van egy belső hangja, ami folyamatosan irányítani szeretné, gyilkolásra ösztönzi, de ezt igyekszik elnyomni és minden helyzetben önmaga lenni.

A könyv egyik erőssége, hogy nagyon jól és a megfelelő helyeken adagolja azt a humor, amire kezdetben nem is számítottam, hogy lesz. Romantikáról kevesebb szó esik a történetben, ugyanakkor kb. a felétől elég erősen jelen van. Slow burn & enemies to lovers szállal találkozhatunk, ami a cselekmény dinamikájával remekül harmonizál, nem éreztem soknak, de feleslegesnek sem, mivel imádom, ha egy fantasyben jelen van a romantika is. Szerelmük folyamatosan és óvatosan fejlődik, mindketten bizalmatlanok a másikkal szemben, de főleg Zera, mivel lényegben meg kell ölnie a herceget, így gyengéd érzelmeit kénytelen elnyomni.

Az egyedüli dolog, ami nem tetszett a regényben, az a plot kiszámíthatósága volt, hiszen annyi helyen utaltak rá, hogy csak az nem fog rájönni, aki nem akar. A másik csúnya húzása az írónőnek pedig az a nagyon idegesítő cliffhanger a végén, ami arra késztet, hogy angolul folytassam a történetet, mert záros határidőn belül muszáj megtudnom, hogy mi lesz a szereplőink sorsa.

Összességében egyáltalán nem csalódtam a regényben, minden megtalálható volt benne, ami számomra fontos: jó világépítés, izgalmas cselekmény, romantika. Kifejezetten erős kezdőkötetet kapunk, ami kicsit olyan, mint egy nagyon hosszú előszó, hiszen a cselekmény csak az első kötet vége felé indul be igazán. Nyilvánvaló, hogy addig sem unatkozunk, ugyanis a regény első fele tele van hazugsággal, titkolózással, ármánnyal és cselszövésekkel mindkét oldalról.