Pergőtűz 6 csillagozás

Ezúttal burkolt filmajánlóval is kell élnem a könyvet illető gondolatsor végén, méghozzá elengedhetetlenül, a Pergőtűz című könyv ugyanis Sára Sándor Krónika – A 2. magyar hadsereg a Donnál című, özvegyekkel, tisztekkel, közkatonákkal, munkaszolgálatosokkal készített interjúkból álló, 25 részes dokumentumfilm-sorozatának kivonatát tartalmazza. Ennek tudatában eleinte kicsit restelkedtem, úgy éreztem magam, mint a figurát megúszósra vevő diák, aki a kötelező rövidített változatát olvassa. Aztán rá kellett jönnöm, nincs itt semmi könnyítés: a pokolnak a vágott verziója is pokol.

Elsőként főleg az alekszijevicsisták, azaz a Szvetlana Alekszijevics által írott kiváló köteteket magukhoz közel érzők jutnak eszembe: ők, ha még maradt hadra fogható idegszáluk, bizony megint kihívás elé állíthatják a pszichéjüket, Sára Sándor alkotása ugyanis hasonlóan letaglózó és emberközpontú, mint a belarusz írónő munkái. Ám van, ami talán a megszokottnál eggyel nagyobbat pendíthet a már említett idegszálakon. Ez a történet ezúttal rólunk és nekünk szól. És minden szavát érdemes meghallgatni. Mert persze, a legtöbbünkben van valami bizonyosság, érzelmi egyetértés, miszerint ami a Donnál történt, borzalmas volt, szörnyű volt, jaj, szegények, de ez, a legjobb szándék ellenére is, inkább amolyan tankönyvi ismeretek alapján magunkkal hurcolt búslakodás, amitől kicsit sajdul a szív, de nem bomlik meg az elme, nem ver ki a veríték, nem látod, nem érzed. Nálam Sára Sándor alkotása érte el, hogy érezzem is, lássam is. És még akkor sem nekem fájt igazán, elvégre nem nekem fagyott rohadásig mindenem, nem engem ütöttek, mint a lovat, nem nekem szakadt le a négyből három végtagom, nem az én belemet tépték ki, nem az én agyamat loccsantották szét. Nekem csak az arcom esett le, miközben olvastam és hallgattam ezeket a visszaemlékezéseket, az pörgött, zakatolt ugyanis a fejemben, úristen, mit tettünk, mit tettünk a sajátjainkkal, a sajátjaink ellen…? És sajnos nem vagyok biztos, hogy nem tennénk meg újra, mert mintha most is ugyanolyan vakok lennénk, mint egykoron.

De talán a könyvben és a filmben meginterjúvolt, Dont megjárt férfiak fel tudnak pattintani néhány szemhéjat. Rajtuk nem múlik, hogy lássunk, csakis rajtunk. Javaslom tehát mind a könyvet, mind a dokumentumfilmet; nyugodtan lehet előbbivel kezdeni a sort, nem nyújt vérszegényebb élményt, lévén igen erős részeket közöltek benne a filmből, amolyan koncentrált rémálom a kötet, tulajdonképpen magában is megállja a helyét. Ugyanakkor, ha szeretnénk, hogy Sára Sándor alkotása teljes egészében, minden erejével átgázoljon rajtunk, a sorozat sem kihagyható. Már csak azért sem, mert így arcot is lehet majd társítani a könyvben szereplő nevekhez, ráadásul a megszólaltatottak kivétel nélkül remek elbeszélők és igazi karakterek (Varga Istvántól például egészen el vagyok dőlve, a komoly téma ellenére lehetetlen volt nem fülig érő szájjal hallgatni, szédületes szövege van, ráadásul élőben még nagyobbat üt a rá jellemző fenegyerekes stíl – https://moly.hu/idezetek/1781093 –; de nagy kedvencem volt Fazekas György és Lajtos Árpád is), a hihetetlenül erős filmélmény tehát garantált. Hab a tortán, hogy az interjúalanyok közül többen is rendelkeznek önálló, második világháborús emlékeiket rögzítő kötettel, így lesz, akitől akkor sem kell még elbúcsúznunk, ha végigolvastuk a Pergőtüzet, vagy végignéztük a Krónikát.

Egyben nagyszerű és szörnyű ez az interjúkat tartalmazó könyv. Nem láttam még a dokumentum filmet, de most már szeretném látni ezeket az embereket.
Történelemből egyébként sosem jutottunk el ilyen mélységekig, pedig az igazán értékes dolgokhoz le kell ülni és odafigyelni… Megdöbbentő, hogy nem olyan rég történt ez az egész és mégis… hamar felejt az emberiség.

Az Osztrogozsszk-Rosszos hadműveletet mi csak Don-kanyarnak hívjuk, amit egyébként éppen 80 éve, 1943. január 12én indított meg a szovjet hadsereg. Sára Sándor pedig 1979ben, az úgynevezett huszonnegyedik órában keresett meg veteránokat, hogy kamera előtt elmeséltesse velük amit átéltek. Az egyszerű falusi baka, a Hitlerrel német-magyar tárgyaláson szemközt ült vezérkari ezredes vagy a munkaszolgálatos későbbi kurzusköltő szavai, élményei ugyanolyan fontosak. Sima fekete-fehér dokumentumfilm, idős emberek beszélnek és mégis, a 25 rész, a 25 óra a magyar XX. századi történelem egyik legfontosabb, legmaradandóbb alkotása. Sára Sándor nagyon fontos munkásságot hagyott ránk örökül.
A könyv ennek a 25 résznek a kivonata. Nem ajánlanám a Krónikát megnézendőnek, sem a Pergőtüzet elolvasandónak mert annyira szörnyű, de kötelezővé tenném hogy igen, ez a háború. Hogy tisztában legyünk vele, a pár soros háborús hírek mögött ez van, mindig ugyanaz van, mindegy hogy most neten olvassuk és élőben látjuk.