Jég ​mint tűz (Hó mint hamu 2.) 76% 89 csillagozás

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/02/sara-raasch-jeg-m…

„Számomra a Hó, mint hamu még mindig nagy kedvenc, amit sajnos a folytatás nem tudott felül múlni. A történet közepével nem voltam igazán kibékülve, s egyáltalán nem láttam a szemem előtt peregni az eseményeket, mint ahogy az olvasmányaimnál szokott. A végére viszont Sara összeszedte magát, s egy igazán erős befejezést hozott létre, aminek köszönhetően kíváncsi vagyok a befejező részre is. S igaz, hogy az események láncolata nem volt épp a legjobban kiforrva, de karakterszinten a szerző nagyot alkotott. Mindenkinek egy új oldalát mutatta meg, amit eddig nem ismertünk, s mindenki tartogatott meglepetéseket. Meira sokat nőtt a szememben.
A Jég, mint tűz egy csodálatos sorozat kevésbé nagyszerű folytatása, de nem bánom, hogy elolvastam. Tartogatott meglepetéseket, s jó volt visszatérni a régen látott karakterek közé, s velük vállvetve harcolni Télország jövőjéért.”

Gyönyörű! Még mindig bámulok Sara Raasch megálmodott világán! A legjobban várt folytatás volt – most átvette a helyét a Holló a hollónak – és nem csalódtam benne, sőt! Talán még egy picikét jobban is tetszett, mint az első rész, ami szerintem annak is köszönhető, hogy ezt a kötetet már felnőttként írta meg. Bár egyes helységnevek még mindig irritáltak, de kezdem elfogadni, hogy hozzátartozik ehhez a történethez. Az első kötetnél szintén zavaró volt a rengeteg információ, szerencsére mostanra már nem kellett még azon is átrágnom magam, így sokkal élvezhetőbb volt a könyv.

http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2018/02/sara-raasch-je…

Már nagyon vártam a folytatást, és igen hamar végigolvastam, de hiányzott valami, ami az első részben megvolt. Nekem Meira most nem volt szimpatikus, rendben van, hogy hirtelen királynővé kellett válnia, csak hiányzott az a Meira akit ez első részben megismertem. Volt benne egy kis izgalom, megismerhettünk más királyságokat, de ez csak egy átvezető rész és hiába történik benne sok minden, alig halad. A kulcsok megtalálása nem olyan nagy kihívás. A legjobban Mather részei tetszettek, bár maga a viselkedése nem. Ceridwen lett ebben a legjobb karakter. Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert azért maradt bennem egy-két kérdés a végén. :)

Haragszom, mert a bosszantó és a végtelenül unalmas jelzők írják le pontosan ezt a részt.
Meira egy megijedt kislány, aki próbálja túlokoskodni a világot. Nagyon gyenge teljesítményt nyújtott. Theron méginkább kétségbe ejtő volt, de legalább a végén választ kapunk, hogy miért. Jobban bírtam volna, ha szóba sem állnak egymással.
És istenem, de untam az egészet… mendegélünk, minden királyságban kivetnivalót találunk, és ítélkezünk. A begyűjtő akciók rettenetesen könnyen mentek.
Még Mather részei sem érdekeltek, pedig azért ott több potenciál volt.
A mágia vonallal is csak több kérdés merült fel, mint válasz.
Az egyetlen dolog, amiért elolvasom az utolsó részt, az, hogy az utolsó 60 oldal nagyon is jó lett.
Nekem okozott nagy meglepetéseket, és nagyon érdekel, ebből, hogy keveredünk ki. Na meg a Rend mondandója is izgat.
Remélem nem kell túl sokáig várni az utolsó részére, és remélem elfeledteti ezt a rettenetes átvezető részt..

Már nagyon vártam, hogy végre elolvashassam ezt a könyvet, mert az első részét nagyon szerettem. Szerencsére ebben a részben sem csalódtam, nagyon izgalmas volt, nem tudtam unatkozni rajta. Tetszett, hogy három királyságba is ellátogattak a szereplők, így kicsit jobban megismerkedhettünk ezekkel az országokkal. Egy izgalmas, fordulatos történet, tele remek karakterekkel. Alig várom, hogy olvashassam a folytatást, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy miként alakul majd a történet.

Két éven keresztül vártam már a magjelenését magyarul, mert egyszerűen nem hagyott nyugodni Meira és a Télországiak sorsa. Közben találgattam, magamban kitaláltam folytatásokat az első részhez, és közben gondosan elkerültem minden külföldi közzösségi oldalt, nehogy spoilerekbe fussak.
Megérte várni, mert ami ebben a részben van valami hihetetlen. Ilyen megdöbbentő csavarokat egyetlen írónő könyveiben olvastam eddig. És most, hogy végeztem vele, egy dolog jár csak az eszemben. Hogy lehetett így vége??
Számoltam rá, hogy az elején Télországi eseményekkel találkozok majd. spoiler
Az utazgatás meglepett, mert azt hittem nagyobb hangsújt fektetnek Meira népének és a varázslatnak. De ez?
Elkalauzol bennünket más királyságokba, megismerünk új szereplőket és közben apró részleteket kapunk, amiket az utolsó fejezetekekbe teljes képpé rakhatunk össze. Elképesztő árulásokról és halálokról olvashatunk ebben a részben. Adott egy titkos rend amiről az égvilágon semmit sem tudunk, de mikor először felbukkan, már akkor tudjuk, hogy fontos lesz. Egyszerűen nem tudtam összerakni a dolgokat, a részleteket csak akkor mikor az utolsó mondatot is elolvastam. Olvastatta magát, mert nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy vajon mi az amit nem veszek észre és mi miatt nem áll össze a sztori. Az utolsó fejezetben megkaptam a válaszaimat.
Az új szereplőket nagyon megkedveltem, főled Ceridwent és az Olvadás ivadékait. A régi szerplőkön meglepődtem.
Meira túlságosan gyenge volt. Megértem, hogy félte az erőtől és attól, hogy királynő lett, de nem lett volna szabad ennyit engednie. Hiányzott a harcos árva lány énje. Ráadásul az utólsó oldalon olyat tesz amit nem is gondolna az ember.
Mather volt az egyetlen stabil szereplő ebben a részben akire azt lehet mondani, hogy össze tudta szedni magát és tett valamit a nép érdekében. Küzdött a maga igazáért és tisztán látta a dolgokat már az elejétől kezdve. spoiler
Theron volt a legnagyobb meglepetés a számomra. spoiler Szomorú ami vele történik, de közben arra gondolok, hogy annak ellenére amit tett, remélem visszatér az a herceg akit az első részben megismertünk.
Nagyon vegyesek most az érzeseim ezzel a résszel kapcsolatban. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy a falhoz vágjam a befejezése miatt, vagy toporogva várjam a következő részét. Nem tudom mi lesz velem ha újabb két évet kell várnom arra, hogy megtudjam mi történik a szereplőkkel. Sokkal jobbat kaptam annál, mint amire számítottam. Hihetetlen, kegyetlen és egyben csodálatos ez a világ amiről olvashatunk. :)

Az első rész nagy hibája volt a viszonylag gyér cselekmény, legalábbis az oldalszámhoz viszonyítva. Sajnos azt kell mondanom, ebben nem erősödött most se a regény.
De kezdem mégis a pozitívumokkal. Több királyságot is jobban megismertünk Meira utazásai során, ezt nagyon élveztem. A cselekmény fő íve, a kulcsok keresése is ötletes, sok gondolkodni valót biztosít. Örültem, hogy Mather is mesélővé válik, teljesebb így a történet. Valamint a vége megint kellően izgalmas lett, tulajdonképpen a könyv utolsó negyede volt olyan eseménydús, mint ahogy az egész regénynek kellett volna lennie.
A fő probléma pedig most is az volt, hogy hiába láttam, hogy haladnak a dolgok, mégis mindig azt éreztem, hogy valahogy egy helyben toporgunk. Meira és Theron kapcsolatának alakulásával nem tudtam kibékülni. Olyan ígéretes párosnak tűntek, de most csak kínlódtak. Utólag megmagyaráz mindent az Írónő és így kicsit jobban érthető, mégis szomorú vagyok miatta. Ahogy írtam a Mather szálnak örülök, bár nem egészen tetszett, hogy E/3-ban íródtak ezek a részek. Így nem tudott elég közel kerülni hozzánk a srác.
Annak még szintén örülök, hogy rosszabb nem lett a folytatás szerintem, de sajnos jobb se. Azért még reménykedem, hogy a harmadik rész ezeknél jobb lesz.

Nem váltotta ki rajongásomat, de még mindig szeretem a világot. Ezért tudok haragudni a könyvre és ezért is nézek el neki sok mindent. Meira fejlődik, Theron roncsolódik, Mather meg csak Mather. Élveztem, hogy más országok is bemutatásra kerültek, melyek közül legjobban Yakim tetszett a maga racionalitásával.

https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2018/05/havas-meir…

Nagyon nehéz véleményt adnom a könyvről. Az első része nagyon tetszett, teljesen magával ragadott, de ezt a könyvet kicsit karcosan nyeltem le. Egész végig úgy éreztem magam mintha arccal lefelé egy itt ott kopottas mezőn húznának végig. Ahol szép füves ott kellemes, de egyébként meg döcögős és fájdalmas. Noh lehet erősen érzem, de „fájdalmas” volt olvasnom. Akadtak részek benne mik tetszettek, fölpörgették egy picit, de egyébként nagyon vontatottan, kiszámíthatóan alakult az egész.
spoiler
spoiler
Jó mondjuk a végén tetszett az öreg aki föltűnt s reménykedem, hogy összekapja a tökeit a lány/királynő/katonanő végre, mert amit leművelt hogy nem bírta eldönteni, hogy most mi legyen az nálam hajtépés volt. :D Kár hogy nem most fogom megtudni mi lesz a vége, mert nem tudni jön e a harmadik része magyarul. Adnék azért én annak is egy esélyt hátha normálisabban alakul a történet benne mint itt.

Ez meg mi volt?
Nyomába sem ért a első kötetnek. Szinte végig untam az egészet. Meira hisztijein csak a fejemet fogtam, Theron sem volt a régi önmaga. Ceridwen és a könyv legvége menti meg a lepontozástól, ott történtek végre izgalmak. Mathert még most sem kedvelem. A csavarok nem leptek meg. Azért kíváncsi leszek megteszi-e Meira, amit meg kell és mi lesz Télország sorsa!