Frost ​Like Night (Snow Like Ashes 3.) 8 csillagozás

Kicsit haragszom az írónőre, amiért így fejezte be a trilógiát, de ha azt is figyelembe veszem, hogy közben a testemet-lelkemet megmozgatta, akkor nincs harag. Bár kivételes könyv lett volna belőle, ha olyan véget szán egyes szereplőknek, amire ők már felkészültek, vagy éppen olyanokat hagy életben, akiknek az elvesztése teljesen váratlan volt. Az érzelmeim mindenesetre kikészítettek, zseniális vasárnapi összeomlást eredményezve – legalább a hetet újult energiával kezdem. :)
Meirára egy rossz szavam sincs. Imádtam nézni, ahogy részről részre lett egyre bátrabb, ügyesebb és érettebb. Aki még nála is többet fejlődött, az Mather, és ezért számomra még mindig ő a legnagyobb meglepetés, a legnagyobb „felfedezett”. Hiszen az első könyv értékelésénél meg sem említettem a nevét, most pedig oszlopos tagja lett a királyságnak, hát az eszem megáll. Élveztem az ő nézőpontjából látni a történéseket, és az a cseppnyi romantika, aminek egy részét ő biztosította, kifejezetten jól esett ennyi huzavona után. Mégsem maradt felhőtlen az élete, és ezért nagyon sajnálom őt. :(♥ A harmadik szemszög Ceridwiené – ez a lány fergeteges! Humoros, vakmerő, a kapcsolatát Lekannal pedig az egyik legjobb barátságnak tartom, amiről eddig olvastam. Amilyen irányba ment a magánélete, az szívszorító volt, és féltem, hogy rossz vége lesz – viszont amit kihozott belőle, azelőtt le a kalappal. Általuk kicsit jobban meg lehetett ismerni az Autumn királyságot, a szokásaikat, a harcmodorukat és viselkedésüket. Talán az egyik, ha nem a legjobb királyság vált belőlük a történet egyik pillanatáról a másikra.
Végezetül ide ömlesztenék pár nevet mindenféle kommentár nélkül, akikről még nem írtam, mégis a szívembe zártam valamilyen formában: Rares, Nessa, William, Conall, Jesse. Olyan szereplőgárdát sikerült életre keltenie az írónőnek, hogy minden veszteségnél sirdogáltam, minden örömteli pillanatnál mosolyogtam vagy hangosan nevettem, és minden igazságtalanságnál velük együtt akartam megoldást találni.
Mindent egybevéve izgalmas befejezés kerekedett ki belőle, a kisebb-nagyobb meglepetések miatt pedig sosem unatkoztam. És akkor most megpróbálom elengedni ezt a világot… ❣️

Úgy gondolom Raasch-nak így a végére sikerült egy rendkívül akció dús, pörgős, ugyanakkor érzelmes, és okos történetet megírnia, aminek a végső csavarja olyan abszolút mértékben egyértelmű, és előre mégsem látható, hogy abban a pillanatban, mikor kiderült, hol is rejtőzött eddig a történet megoldása, Mather-hez hasonlóan én is majdnem lefejeltem a falat.
Erre a regényre csak azt tudom mondani, hogy akik szerették az elsőt, ne adj’ Isten olvasták a második részét már angolul, azok ebben a regényben sem fognak csalódni. Akik meg ódzkodtak eddig a sorozattól, tartsanak ki, mert ez a rész messze túlszárnyalja az eddigieket! Nagyon jó élmény volt olvasni!