A ​cselekvés nulla foka 1 csillagozás

Sara Mannheimer: A cselekvés nulla foka

Cselekedni vagy nem cselekedni… az itt a kérdés…

A svéd írónő művét a négy évszak tagolja, ezek megfeleltethetők a főszereplő élete egy-egy szakaszának. Ezt az életet könyvek határozzák meg, és a könyveken keresztül: találkozások. Különböző emberek sokszínű lenyomatai. Az Otthon és a külvilág egyaránt könyveken keresztül értelmeződik, ahol gyakran nehezen válik szét valóság és fikció, realitás és irodalom, jelen és múlt, megtörtént és elképzelt. Ebben a sokszor furcsa térben mintegy az absztrakció ellenpontjaként nyer jelentőséget a Rend világa. A főszereplő olvasással járó tétlensége ugyanakkor olyan belső utazás, amely a női lét meghatározó állomásain keresztül jut el az alkotás, azaz a cselekvés nulla fokához.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
238 oldal · ISBN: 9789639866478 · Fordította: Teplán Ágnes
>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
238 oldal · ISBN: 9786155859687 · Fordította: Teplán Ágnes

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Vhrai P
Sara Mannheimer: A cselekvés nulla foka

Sara Mannheimer-nek sikerült egy olyan, szürreális filozófiával átszőtt eszmefuttatást létrehoznia, amit mindenki hetekig emészthet. Szerintem, ami ennek a kötetnek a legnagyobb erénye, hogy gondolkodásra készteti az olvasót. Profi húzás volt más műveknek a beépítése mindebbe, az pedig egyenesen zseniális, hogy ezeket az utalásokat milyen módon sikerült elrejtenie, csak utólag döbbentem rá, mennyi munka állhatott emögött. Ugyanakkor szerintem az átlagolvasó számára nem okoz akkora extázist, hogy miből, mi, és honnan következik. Az olvasás/tanulás egyszerűen nem kell, nem lehet, hogy szenvedés legyen. Nem is szaporítanám tovább a szót, ez a kötet, mint már írtam egyszerre zseniális és kiborító. Ajánlani leginkább azoknak tudom, akik behatóbban foglalkoznak a filozófiával és kedvelik annak szürrealista irányzatát!

https://libellum.blog.hu/9999/12/31/sara_mannheimer_a_c…

>!
Költsei_Firincz
Sara Mannheimer: A cselekvés nulla foka

Sara Mannheimer regénye egy igazán – a szó „klasszikus értelmében” – megrendítő munka. Tényleg. Ilyesmivel nem viccelnék! Főleg, ha megtaláljuk a kulcsot, mert ez a történet nem/sem adja könnyen magát. Éppen azért, mert témájában szokatlan, s ráadásul úgy tűnik, hogy a szerző megtalálta azt az egyedi formát és kifejezésmódot, aminek segítségével HITELESEN lehet szólni a legbensőbb-legintimebb történésekről.
Elképzelem magamnak a fordítót, aki megküzdött a szöveggel. Nem tudom, nem tudhatom, hogy önként választott feladat volt-e a fordítás, vagy egy „kívülről” jött megbízás eredménye, de… Akár előbbi, akár utóbbi, tény hogy csodálatos munkát végzett, hiszen nem csak egy szöveget fordított magyarra, hanem egy világot … ráadásul egy olyan regényvilágot, melyben a hagyományos regényelemeknek és szokványos leírásoknak nincs szerepe. Sőt, a regény inkább ezeknek a hiányáról szól.
A regény maga a gyászból fakadó cselekvésképtelenségről, és az ellene folytatott – inkább gondolati, mint gyakorlati – küzdelemről szól. Egy olyan élethelyzetben, amikor a gyászoló nőtől annyira eltávolodik a valóság, hogy ez a távolság szinte áthidalhatatlanná válik, s a leghétköznapibb dolgok is új nevet (elnevezést) kapnak. Szükségszerűen…
Szinte „tükör által homályosan” látva, s ezt az olvasóval láttatva. Megrendítő. Főleg, ha hozzátesszük, hogy maga a szerző Sara Mannheimer, amellett, hogy író, kétkezi munkából élő ember: üvegműves. Nem szaladnék bele, hogy az önéletrajzi gyökereket boncolgassam (ehhez sem kellő ismeretem, sem jogom nincsen, nem is lehet), de az bizonyosnak tűnik, hogy a regényvilág mögött személyes tapasztalat áll.
Különös és különleges feszültség van a regényvilágban zajló/nemzajló jelen idejű nem-cselekvés és a tény között, hogy a regény szövege – mint írott szó – halad előre: íródik. Olyan érzést ébreszt a szöveg, mintha maga a leírt szó lehetne a megoldás az állapotra, amibe a narrátor került. Persze, az, hogy ez az olvasói érzés igazolható-e vagy marad a háttérben kisértő sejtelem, nem elárulható spoilerezés nélkül.
Ha létezik, ha létezhet ma még olyasmi, hogy „női irodalom”, akkor az A cselekvés nulla című regény ebbe a körbe sorolandó. Nem a feminizmus értelmében, hanem a maszkulinitás számára nehezen felfogható érzékenység miatt… ami, valljuk be, (általában) létező különbség nő és férfi között. (írja ezt egy férfi.)

Figyelmeztetés!: Ez a könyv nem kapkodós gyorsolvasásra készült, az olvasó nem ugorhat bele néhány percre, hogy aztán fusson a dolga után. Időt kell hagyni a szövegnek, hogy „leérjen”, „emésztődjön”, és ülepedjen. Sara Mannheimer a cselekvés nulla foka felé kényszeríti az olvasót… Az olvasót is.
***
(Esetünkben egészen vicces, hogy a MOLY- on történő értékelésnél becsillagozható, hogy „cselekményleírást tartalmaz”. Maga a regény sem tartalmaz ilyesmit, nemhogy a róla írott kis szösszenet!)


Népszerű idézetek

>!
Költsei_Firincz

Van kezem. És a kezemmel meg tudom fogni a szerszámokat, az anyagokat.
A kezem és a testem is a földhöz köt, amin járok.
Én a kezem, a mozdulataim, a gesztusaim, az érintésem által létezem az égből hulló áldás és a föld vonzásának találkozásában.
Mindaz, ami praktikus, elfér egy kézben. Van neve, és többé nem tartozik a valósághoz, ami a Semmivel egyenlő – a nagy Sötétséggel.
Mindaz, ami keletkezik, aminek van megjelenése, egy konstrukció. Ádám és Éva is, te és én, ha hinni akarunk valamiben. Az ember része az áramló fikciónak, annak, amit úgy hívnak, égbolt, tengerek, hegyek, fák, test, ruha, menekülés.
De ha a valóságnak nincs arca, nincs nyelve, nincs kezdete, sem vége, akkor helye sincsen.
Van egy kezem, amelyben minden, ami praktikus, elfér…


Hasonló könyvek címkék alapján

Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Ismail Kadare: Az Álmok Palotája
Goce Smilevski: Freud húga
Raquel Martínez-Gómez: Az Unikornis árnya
Határ Győző: Éjszaka minden megnő
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők
Benyák Zoltán: A nagy illúzió
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején