Norrlandban játszódik Sara Lidman regénye, messze fenn Északon, a civilizációtól és „Svédországtól” távol, az éhínséges kemény telek, gyér lakosságú kis tanyák, a köves és lápos földek, az embertelenül kemény munka és a babonás, hosszú éjszakák vidékén, a múlt század hetvenes éveiben.
Biblikus nyelven megírt, néprajz ihletésű története egy kis közösségnek: az emberi összetartozásnak és egymásrautaltságnak. Valójában portrék és epizódok sorozata: az elzüllött diák, aki orvosa és tanítója a falunak, a bibliai pátriárkát idéző gazdag paraszt, a falu szegényei, akik az éhhalál küszöbén is védelmezik függetlenségüket és emberi méltóságukat, a falu fiataljai, akiknek életöröme Norrlandban is legyőzhetetlen, a messzi és kopár Északon, ahol mindig és mindenkkor jelenvaló a természet embertelen és ellenséges szépsége.
Hallja a te szolgád 2 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa
Enciklopédia 3
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
A népi írók sem teljesen egyformák. Mint ahogy a népek sem. Ez a könyv a messzi svéd északról azt beszéli el, ahogy a XIX. század vége felé a templomi zsolozsmákkal meg a betűvetéssel küszködve Észak mocsárlecsapolásban lestrapált népe lassan-lassan kikászálódik a középkori elzárkózásból. Kicsit anekdotikus, kicsit tömörkényes-móriczos, ám velejéig svéd: ezek a vikingből vedlett parasztok (állam)polgárosodni akarnak! S a kenetes lelkész, a kissé lecsúszott jegyző, meg a nagyon lecsúszott tanító – a helyi intelligencia – minden hibájuk ellenére segítik ezt a folyamatot. A főhős, a helyzettel elégedetlen, többre törekvő Didrik igazából nem ütközik akadályokba: céljait még a tanyásgazdák brummogó kórusa is támogatja.
Didrik figurája mellesleg mintha Selma Lagerlöf Jeruzsálemének Ingmarjára emlékeztetne… Ám a megírás mikéntje egészen más: itt apró falusi portrék (és hangulatos természeti képek) láncolatából kerekedik ki a történet, szemben a Nobel-díjas előd nagyívű kompozíciójával. S Lidman ráadásul a végén kurtán-furcsán hagyja abba: nem cliffhanger ez, csupán a szerző egy húsvágó bárddal keményen lesújt a történet farkára – folyt. köv…
És következett is, csak nem magyar fordításban. Már az 1983-as utószó is trilógiáról beszél, az írónő (1923-2004) svéd oldala már öt regényt említ*, sőt, ha a regényciklus nevére ugrunk, ott már hét címet láthatunk. Magyarul viszont csupán egyet: az első darabot.
Ha nem is a Jeruzsálem nívója, de eleven, érdekes regény. Meglehet, a folytatásokra is akadna nálunk olvasó…
* angol és német alapon a fem szónál ötre gyanakodtam, de a biztonság kedvéért megnéztem egy on-line szótárban…
Népszerű idézetek
– […] Találkoztál a menyasszonyoddal?
– Nem kell az ilyesmit elsietni – mondta Didrik.
– Nem is. Igazad van. Fő, hogy az igazit megtaláljuk.
– Az miről ismerszik meg? – kérdezte Didrik mosolyogva.
– Csak úgy magától. Van, aki azt mondja: „Lassacskán kialakult”; „Összebarátkoztunk, ámbátor eleinte nem tudtam rajta eligazodni”, vagy: „Egy közönséges szombat estén egyszer csak megesett a baj, most meg fizetünk érte egy életen át.” Én nem értem az ilyen beszédet. Se a fokozatos összebarátkozást, se az alkalomszerű összefekvést. Ellensége egymásnak a férfi és a nő. Hiszem ezt még a teremtés történetéből, ámbátor én nem vagyok olyan istenes, mint Lena mama. Ellenséges indulat. És ez nem játék. És csak úgy menekülsz ettől, ha megtalálod az igazit, „aki neked van szánva”, ahogy Lena mondja. A csodálkozás, hogy „az ellenséges táborból” egyvalaki az idő kezdete óta barátod! Sokat gondolkoztam a szerelemről. És néha csak egy szavam van rá: a csodálkozás. Hogy az ellenségesség újra meg újra örömmé válik, ahogy meglátom valahol. Hogy most még jobban el kell csodálkoznom rajta, mint amikor először láttam, harminc évvel ezelőtt.
146. oldal
Néha úgy érezte Mårten, jobban gondjaiba kell vennie Nickét. Ideje már, hogy állatai legyenek! És ne éljen csak így máról holnapra! Két teknő fejében adott neki egy borjút fizetségül. És megmondta Nickének, hozza rendbe az istállót és viselje gondját a borjúnak, hogy idővel tehene és teje legyen. De a borjú néhány hónap alatt elpusztult, Nicke meg Mårtent hibáztatta. Befújt a szél az istálló deszkái között: igazán nem csoda, hogy a borjú meggebedt!
– De hát nem megmondtam, hogy hozd rendbe az istállót? Amilyen ügyes asztalos vagy, két nap alatt elkészültél volna!
– Nem volt hozzá való fám!
– Mér nem szóltál? Adtam volna.
– De honnan szereztem volna téli takarmányt?
– Van elég szabad kaszáló. Az ér mentén akárhol!
– Tompa a kaszám.
– Nem a kasza a legtompább a Nicke háza táján!
– Különben is: ha már mindenáron állatot kell hogy tartsak, akkor eggyel kezdeni se érdemes. Egy szál tehén csak úgy magában: mintha Mårten nem is tudná, milyen egyedül érzi magát az ilyen tehén.
És folytatta a perlekedést:
– Jobb lett volna, ha megtartod a borjút, felneveled nekem, és hagyod, hogy együtt járjon a teheneiddel. Én meg kaphattam volna egy kis tejet, vagy egy-egy bögre vajat tőled. Fizetségül az asztalosságért. Sokkal okosabb lett volna így.
144-145. oldal
Didrik ki akarta használni az alkalmat, hogy továbbálljon, míg a szolgáló a gazdájával beszélget, de a Ström túl hamar végzett ahhoz, hogy felkerekedhessen. A doktor becsukta az ajtót a lány után; […]
– Szép cseléd, ugye? Szívesen elvenném feleségül. Ha nem volnék már foglalt. De jó barátok vagyunk. Akkor jöttünk rá, mikor egy nap elgondolkoztunk egy virághagymán, amit ferdén dugott a földbe. A hagyma visszafordult, ő meg magyarázatot kért. Aki ilyesmin gondolkozik, az az én barátom, azt bárhol meglelem.
114-115. oldal
– […] Végül is talált két megfelelőt. De a hajlatuk nem volt elég nagy. Hogy nagyobb görbületet kapjon, a trágyadombba dugta őket.
– Istenáldotta ganéja!
– Ezt mondta öreg-Mårten is.
– De hát csakugyan: nem csodálatos? A gané melege lassan áthevíti a fát s akkor nem törik el, ha meghajlítod. És erre az apád jött rá?
– Nem egészen. A Zakri beszélt róla a prédikációban.
– Hogyhogy?
– Hasonlatot keresett arra, hogyan kénytelen néha megalázni az Úr a dölyfösöket, hogy lelküket engedelmességre tanítsa. Ilyenkor ganéba nyomja az orrukat, mint a paraszt a szánkótalpnak való fát, ha hajlítani akarja. Van már két-három éve, hogy Zakri ezt a képet alkalmazta egy prédikációban, múlt télen meg aszonta öreg-Mårten: nem lehetne kipróbálni a Zakri módszerét?
– És bevált neki! – kacagott Ström és újra töltött magának. – Csodálatos! Sőt: nem is olyan rossz! Ott áll a prédikátor és órákon át papol Ádámról, meg a bűnbeesésről. A paraszt meg hallgatja, mint az esőt. Erre a prédikátor mond valamit a ganéról. Ezt már megjegyzi a paraszt, aztán remek szánkót csinál a tanultak alapján. És te erre mondod, hogy szóra se érdemes? Édes fiam!
99-100. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete 92% ·
Összehasonlítás - Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam 93% ·
Összehasonlítás - Anders de la Motte: Halálos ősz 92% ·
Összehasonlítás - Jón Kalman Stefánsson: Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről 89% ·
Összehasonlítás - Agneta Pleijel: Lord Sohamár 92% ·
Összehasonlítás - Per Olov Enquist: Egy másik élet 92% ·
Összehasonlítás - Frans G. Bengtsson: Rőde Orm 91% ·
Összehasonlítás - Mikael Niemi: Popzene Vittulából 91% ·
Összehasonlítás - Ingmar Bergman: Öt vallomás 91% ·
Összehasonlítás - Yrjö Kokko: A négy szél útja 90% ·
Összehasonlítás