Everless (Everless 1.) 110 csillagozás

A Varázslónő és az Alkimista
Sara Holland: Everless

Sempera királyságában idővel fizetnek, amelyet kivonnak a vérből, vashoz kötnek és meg is esznek azok, akik tovább akarnak élni. A tehetős arisztokraták, például a dúsgazdag Gerling-család, halálra adóztatják a szegényeket, hogy évszázadokkal megtoldhassák saját életüket. Senki sem gyűlöli jobban a Gerlingeket, mint Jules Ember, aki tíz éve az apjával együtt a szolgálatukban állt, amíg egy végzetes baleset arra nem kényszerítette őket, hogy éjnek évadján meneküljenek el a fényes kastélyból. Amikor Jules rájön, hogy az apja haldoklik, tudja, hogy vissza kell térnie Everlessbe, időt kell szereznie az apjának, mielőtt örökre elveszítené. Ám a visszatérés Everlessbe több veszéllyel – és kísértéssel jár – mint Jules várta. Hamarosan beletéved a sötét titkok mocsarába, és nem tud választani két testvér között, akikről azt hitte, hogy sohasem fogja viszontlátni őket. Döntéseivel megváltoztathatja a sorsot – sőt, magának az időnek a sorsát.

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2019
336 oldal · ISBN: 9789634990871 · Fordította: Bihari György
>!
Maxim, Szeged, 2018
330 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619699 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Liam Gerling · Jules Ember · Caro · Hinton Carstairs · Lady Sida Gerling · Roan Gerling

Helyszínek népszerűség szerint

Everless


Kedvencelte 14

Most olvassa 3

Várólistára tette 196

Kívánságlistára tette 177

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

vikcs>!
Sara Holland: Everless

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

A sok romantikus könyv után igazi felüdülés számomra egy ennyire lebilincselő fantasy történetet a kezembe venni. Ez a történet tényleg letehetetlen volt és nagyon tetszett, ahogy az írónő apró morzsákat elszórva csalogatott minket be a rejtélyek sötét soraiba.

Eleve nagyon tetszik az ötlet, hogy a saját véred a fizetőeszközöd és hogy a gonosz gazdagok a szegények vérét lecsapolva teszik gazdaggá magukat. Elég durva elképzelni, de nagyon szépen kivitelezte ezt az ötletet az írónő.

Ami a legjobb volt az az, hogy kiszámíthatatlan volt a sztori, mindig történt valami, ami teljesen csavart egyet a sztorin és emiatt nem szabadult a fejemből még akkor sem, amikor éppen nem tudtam olvasni.

Tehát a világ megalkotása csillagos ötös, az idő=pénz zseniális, nagyon bejön, a történet is eléggé sodor magával, a karakterek szépen kidolgozottak, szerethetőek, csak egy volt a baj: a legjobb résznél maradt abba.

Remélem sokatok felfigyel majd a történetre, hiszen megérdemli a figyelmet, sajnálom, hogy molyon is elég kevesen olvasták és hogy picit alacsony százalékon áll, amikor többet érdemelne.. :) Adjatok egy esélyt arra, hogy titeket is elcsábítson Sempera királysága!

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.com/2019/09/sara-holland…

Finn_Hudson P>!
Sara Holland: Everless

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Érdekes alapötlet, eredeti történetvezetés, viszont gyenge kivitelezés. Az írónő nagyon sok csavarral és rejtéllyel szerelkezett fel, amiből egy-kettőre azért számítani lehetett, de elég sok meglepetés is volt benne. A karaktereket is több dimenzióban mutatta be, ami nagyon tetszett, nem voltak benne egyértelműen jó vagy rossz karakterek. A kivitelezése a regénynek viszont elég gyengére sikeredett. Ha már egy izgalmakkal teli új világot talált ki, szánhatott volna rá időt, hogy jobban be is mutassa. Végig csak a felszínt kapirgálta, a minimumot mutatta meg, hogy valamennyire megértsük a cselekményt. Másrészt a karaktereket sem mutatta be rendesen, szívesen megtudtam volna többet Liamről, Roanról, Beáról.
Hogy pozitívan zárjam az értékelésemet, a borító egyszerűen gyönyörű. Nagyon örülök, hogy a kiadó megtartotta az eredetit.

KöfférTzitzah P>!
Sara Holland: Everless

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Az Everless kifejezetten érdekes világot mutat be: az idő ugyanis pénz, méghozzá szó szerinti értelemben. Ha megbüntetnek, a véredet veszik, s ezzel együtt életed homokórájának szemei egy részétől is elbúcsúzhatsz. A buli ebben az, hogy ha viszont keményen dolgozol, visszafordíthatod, s még több időt adhatsz hozzá ahhoz, amit a természet számodra elrendelt. Sempera lakóinak élete azonban egyáltalán nem fényes, az adók az egekben, az éhezés csak másodlagos, mert az ételhiánynál magasabbra tör az időhiány. A koldusok az utcán nem egy falat kenyérért könyörögnek, s nem ételre váltják be a pénzt, hanem időre, hiszen nekik még egyetlen óra is rengeteg új lehetőséget kínál.

Jules édesapjának sincs kiegyenlített állapotban az adóssága, így a lánynak rövidesen szembe kell néznie azzal, hogy vagy egyedül marad, vagy tesz valamit annak érdekében, hogy megmentse a férfi életét. Az út, amit választ, korántsem könnyen járható, főleg nem a múlt kísérteteinek társaságában, ő mégis megpróbálkozik az elindulással, hogy aztán egyre több nem várt körülménnyel találkozzon szembe. A lány meglepően jól alkalmazkodik a sorozatos kihívásokhoz, miközben érezhetően fortyog benne a régi, évtizedes harag, amiért korábban elűzték a családját Everlessből, a szegények sorsára kárhoztatva őket. Ez a düh elsősorban Liamre irányul – aki az emlékezetében hihetetlenül rosszindulatú, mogorva, konok és magába forduló –, másodsorban pedig az egész Gerling családra, ami alól kivételt képez a kedves, jószívű Roan – Liam testvére és Jules régi játszópajtása. Hogy ez a bonyolult hármas kapcsolat hogyan alakul, azt egyelőre sejteni sem lehet, ahogy azt sem, mi lappang a felszín alatt, milyen titkot őriz Jules édesapja, amit a lány nem tudhat meg, s mi lesz a szerepe az everlessi társadalom életében, ha az napvilágot lát. Jules édesapja, a Gerling család, valamint saját titkainak nyomába ered, hogy fényt derítsen az érthetetlen események mögött húzódó sötét erőkre. Ezzel a lépéssel útjára a múltból felbukkanó ellenségek és barátok mellett sötét árnyékok is szegődnek, s Jules nem is sejti, milyen lavinát indít el Everlessben való felbukkanásával.

A fantasyben megformálódó szereplők tipikus hibája itt is játszik: a karakterek nem elég kidolgozottak, a megismerésükre való lehetőségek kicsúsznak a kezünkből, s a központi személy körül forog minden, aki gyakran túl vak, hogy arra pislantson egy perce, ami az olvasót még érdekelheti. Tudjuk, hogy Jules kihez vonzódik, kit gyűlöl, kivel kapcsolatban óvatos és óvatlan, de hogy miért, az el van intézve két mondattal. Könnyelműen ítél, feltételezi, hogy az emberek jelleme egyszerű, amit egyetlen tettük alapján meg lehet ítélni, és hogy mindenki az, akinek gyerekként megismerte. Lassan rá kell jönnie, hogy ez nem így van, de az érzelmi világában bekövetkező fordulatok is hirtelen mennek végbe, mert a lány egyáltalán nem gondolkodik, csak cselekszik. Vagyis persze, gondolkodik, de a logika hiányzik mögüle, minden tette érzelemvezérelt.

Ha erről a gyengeségről eltekintünk, láthatjuk, hogy a történet részletesen átgondolt, minden kis információ jelentőséggel bír, és köthető az összes titokhoz, amire a könyv végén Jules ráébred. Egyetlen elejtett szó is hatalmas összefüggésekre deríthet fényt, ám olvasóként ezekre lehetetlen rájönni, mert a fő irányvonalat nem adják meg, hanem mindvégig a szemünk előtt vannak, hogy a történet végén kinevethessenek, hogy na, most már érted? Holland inkább ezekre a mozzanatokra koncentrált, s arra, hogyan építse fel úgy ezt a varázslatos világot, hogy megdöbbentően lenyűgözővé váljon, és hogy ne hintsen el túl sok információt, hogy a végső titkok idejüket megelőzve lelepleződjenek. Tökéletesen sikerült neki, s remélhetőleg a folytatásban már a könyvben felbukkanó hiányokat is befoltozza, hogy az még ennél is élvezhetőbbre és varázslatosabbra sikeredjen. Ez hamarosan kiderül (Molyon a megjelenés dátuma december 10.) én pedig nagyon szurkolok neki, hogy kihozzon mindent Everless és Jules erejéből, amit csak lehet, mert vétek egy ilyen csodás történetet minimálisan is kiaknázatlanul hagyni.

link

kellyolvas P>!
Sara Holland: Everless

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Ebben a dark fantasy világban idővel fizetsz mindenért. Időt kapsz a munkádért, idővel fizeted az adót, és a büntetésedet is idővel válthatod meg. Így aztán nyilvánvaló, a gazdagok évszázadokig is élhetnek, a szegények viszont apránként felélik az éveiket és kiszáradnak, meghalnak. Kegyetlen, brutális a szegények világa, a gazdagoké viszont fiatalságot és hosszú életet jelent.
Jules a főszereplője a regénynek, aki kovács apjával tíz éve menekül, miután elüldözték őket Everless-ből, ahol tisztességesen éltek a palota becsületes szolgálói között. A lány gyerekként a főurak gyerekeivel játszhatott, különösen Roan, a kisebbik úrfi pajtásaként. Apja figyelmezteti, sose menjen a kastély közelébe se, de esélyük sincs, hogy kifizessék az adójukat, Everlessben meg épp szolgálókat keresnek nagyon magas fizetségért, mert Roan és a királynő fogadott lánya esküvőjére készülnek. A lány az apja tiltása ellenére elszegődik szolgálónak.
E/1-ben meséli Jules a történetet, csupán 17 éves, de nagy súly van a vállán, mindenáron meg akarja menteni az apját, akit nagyon szeret, és tudja, hogy fogytán az ideje. Később döbben rá az olvasóval együtt, mennyi minden nem úgy van, ahogy azt eddig hitte. A származásától kezdve a képességein át egészen addig, hogy kiben bízhat és kiben nem. Még az elmenekülésük oka sem az, amit igazságnak vélt. Rengeteg a fordulat, amikből őszintén szólva egyet sem láttam előre. Megérkezik a királynő és Ina Gold, a nevelt lánya, és a történet tekeredik, szövevényesedik, intrikával és fondorlatokkal találtam szemben magam. Közben Jules képességei tovább alakulnak, és a végére egészen meglepő fejlődésen megy keresztül.
Nagyon érdekes a szerelmi szál, mert egyáltalán nem hangsúlyos és ez sem úgy alakul, ahogy azt vártam, de ott van, hogy aztán még jobban meglepjen ezzel is a szerző a végére. Ebből a szempontból is alig várom a második részt, vajon hogyan folytatódik ami megrezdült a történet végén.
Roan bátyja volt a legnagyobb meglepetés, de erről már tényleg nem lehet spoilerek nélkül beszélni, elég annyi, hogy Liam spoiler.
Nagyon tetszett a világfelépítés, az idő vérhez kötése, mely fémekkel ötvözve megtestesül és fizetőeszközként használható. A varázslónő és az alkimista mítosza ősrégi, az emberek egymásnak suttogják a róluk szóló legendákat. A szerző tökéletesen szőtte bele a történetbe ezeket a meséket, megalapozva a borzongós hangulatot. Tetszett az is, hogy nem csupán a kastélyban történnek az események, más helyszínek is szerepelnek, ami közül kiemelkedően emlékezetes a város, Briarsmoor ahol időzavar keletkezett és 12 órával eltolódott az idő.
Csak dicsérni lehet a szerzőt a magával ragadó, gyönyörű írásmód miatt, a világfelépítés mellett ebben is remekelt. Szinte hihetetlen, hogy debütáló szerzőről van szó. Titokzatos és brutális világot fest le, ahol nem élnék szívesen, de nagyon szórakoztató róla olvasni a biztonságos karosszékemben. Várós a következő rész.

VNoémi>!
Sara Holland: Everless

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

A történet a fülszöveg elolvasásakor győzött meg, hogy nekem való. Bár az elképzelés, miszerint az életünkből hátralévő idővel fizethetünk bármiért, nem teljesen új gondolat, és a gazdagságba belecsöppenve veszített is ennek az egész kialakított háttérnek a jelentősége, súlya, mégis nagyon tetszett a történet. Nem okozott meglepetést sem a végkifejlet, sem az, hogy a főszereplő milyen múlttal rendelkezik, pláne az nem, melyik fiú lesz a befutó. Ugyanakkor izgalmasnak találtam a cselekményt, és mindig kellemes élmény olyan fantasy világokkal találkozni, amik jól ki vannak dolgozva, kreatívak, és már önmagukban a világfelépítésükkel szórakoztatni tudják az olvasókat.

Snow_White P>!
Sara Holland: Everless

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Már a fülszöveg elolvasása után eldöntöttem, hogy ez a könyv kell nekem. Hát igen, eléggé odavagyok azokért a történetekért, amelyek az idővel, időutazással kapcsolatosak, ez pedig abszolút olyannak tűnt a leírás alapján, ami nekem való. És nem tévedtem, tényleg nekem való volt. Nagyon szerettem olvasni még annak ellenére is, hogy hozta a YA történetekre jellemző elemeket: felszínes világfelépítés, spoiler, tini főhősnő stb. De őszintén, annyira magával ragadott a regény hangulata, hogy mindez nem tudott igazán zavarni. Jó kis könyed olvasmányélmény volt, érdekes történettel, és kedvelhető főhősökkel.A függővég miatt nagyon várom a folyatatást.

P_Nika>!
Sara Holland: Everless

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Meglepően jó volt :D
Félve kezdtem neki. A sok negatív kritika eltántorított, de pozitívan kellett csalódnom.
A kissé sablonos sztori ellenére is voltak meglepő részek benne, olvastatta magát a történet.
A főszereplővel nem tudtam nagyon szimpatizálni, de különösebben az ő karaktere sem zavart.
Egész végig annak szurkoltam, hogy végre Jules és spoiler közelebb kerüljenek egymáshoz :D spoiler.
A vége egy egész jó kis csavarral végződött és nagy reményeket táplálok a folytatás iránt :)

2 hozzászólás
Gothic01>!
Sara Holland: Everless

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Sara Holland mondai hangulatot árasztó, a mindennapokat is láthatatlan fonalak módjára keresztül-kasul átszövő misztikus mesékben és hiedelmekben gazdag, vérben és vasban ázó világához egy különös szólást is teremtett; Az évekkel együtt az ész is elfolyik. Eleven fantasy alkotás esetében a játékszabályok elvárhatóan kevésbé kötöttek, így gyakorta megesik, hogy a ködös fikciót és a mellbevágó igazságot elválasztó határ sokkalta vékonyabb és képlékenyebb a feltételezhetőnél, valamint gyakorta megesik, hogy ugyanez az elhanyagolhatóság érvényesül az olvasó és a papírra vetett szavak közötti térre, ahol a baljóslatú szólás is lefordítódik egyfajta, mi oldalunkon is hatalmat kifejtő, ám korántsem ellenérzéseket gerjesztő intelemmé; A nyugtalanító rejtély kulcsának megtalálásakor az írónő elveszi az olvasó eszét a könyvébe fektetett időért cserébe.
Az Everless „lassú víz partot mos” szerencsesütis bölcselkedéssel jellemezhető, megfontoltan komótos taktika nyomán haladva hódítja meg magának az olvasót. Nem kapkodja el sem a felvezetésnek, sem a cselekmény központi magjának a kibontását, a konkrét, kézzel fogható eseménybeli megmozdulások helyett a világfelépítésre, más szóval a legmasszívabb bástyájára orientálódik, melyben a számtalan, lenyűgözően megkapó ötlet és az írónő valóban gyönyörű szóhasználattal bíró, varázslatos hangulatú fogalmazásmódja nyújtják a döntő jelentőségű eszközöket. Az ízlésbeli megközelítésből relatív főként, hogy ez mennyire írható a regény javára vagy róható fel neki, – a magam részéről ilyen tekintetben türelmes olvasó vagyok, aki élvezettel falja a Semperában fellelhetőhöz hasonlóan izgalmas, egyedi lélekkel felruházott mágiarendszerek részleteit, lehetőleg minél méretesebb falatokban – azonban az a személyes rögöktől abszolút függetlenítve is kibukik helyenként, hogy az Everlessben a dinamika és a jó irány ellenére sincs még teljesen kitapasztalva az optimális harmóniafaktor a fókuszba összefogott elemek és az úgynevezett körítésként funkcionáló, az előbbi szárnyalásának eléréséhez kéz alá dolgozó elemek között. Mondhatni nem feltétlenül valósult meg alkalomadtán a kettő közötti csapatjáték. Ez pedig, habár nem egy hallatlanul kiküszöbölhetetlen malőr, mégis némileg furcsa hatást eredményezett, mintha a sztori és a környezet, amelyben játszódik, ütötte volna egymást. Adott egy addiktív, az idő fantáziadús újraértelmezésének és szimbolizmusának alapzatán álló, igazán sötét, könyörtelen és szenvedéssel teli, borongós világ, ami csak egy hangyányival több merészséggel a horrorisztikus jelzővel is méltán illethető lehetne, ami festményszerűen megjelenített mozzanatokkal bevont vákuumot emel az olvasó köré. Adott egy kapitális titok, aminek a megőrzéséért akadnak, akik az életüket is adnák, mások életeket vennének el. Adott egy ősi legenda, amely újra és újra felüti a fejét, viszont jobbára csak sötétben tapogatózó találgatásokat lehet tenni, miért. És adott Jules, a főhősnő… akit a kelleténél sűrűben tájol el a terveitől a gyerekkori szerelme feletti fagylalt imitáció, a dolgos napok friss ingerei. Az arányokat érintő kiforratlanság, tehát elsősorban abban gyökerezik, aminek előttem más értékelők is hangot adtak már; Julesnak jó darabig gőze sincs róla, mit akar, de azt nagyon. Viszont a szituációt ironikus szépséggel ruházza fel a megfelelő pillanatban annak a közhelynek a manifesztálódása, – amely az Everless sajátos törvényszerűségei között is megmosolyogtatóan kategorikusan munkálkodik – miszerint egy aprócska plusz információ is felforgathatja az addig szilárdnak vélt tényállást, egy addig gyenge pontnak kiértékelt szegmens is kaphat olyan töltetet, ami végeredményében az írói kompetenciát erősíti, újabb kiszögelléseket épít a bástyához, ami megfagyasztja határozatlan időre az ember belső mutatóit. Így történt, hogy Sara Holland láthatóan mindent egy lapra tett fel, kockáztatott, nem egyszer pengeélen táncolt, azonban a lap felfedésekor hozzájuttatta az olvasót a mesés nyeremény utolsó vérvasig történő bezsebeléséhez. Nem pusztán megerősítette az előfeltételezésemet, hogy megéri kivárni, hogy az Everless kitárja valamennyi rejtett ajtaját, hanem arról is meggyőzött a hihetetlen ívvel feltörő zárással, hogy ez még csak a kezdet.
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2019/02/sara-holland…

ap358 P>!
Sara Holland: Everless

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

A borító és a cím már önmagában kecsegtető volt, mindenképp el szerettem volna olvasni ezt a könyvet. Az eddigi értékelések eléggé vegyesek voltak, így végül félve vágtam bele.
Már az első fejezet után viszont tudtam, hogy ez az én könyvem. Egy igazi ifjúsági dark fantasyba csöppentem, innentől le se bírtam tenni.
Az alapötletet leginkább a Lopott idő c. filmhez tudnám hasonlítani, csak itt egy klasszikus középkori, varázslattal átszőtt környezetbe helyezte az írónő a cselekményt. Sci-fi elemek híján az időt a vérhez kötötte, abból nyerik, azzal adóznak, így a gazdagok szinte örök életűek lehetnek, míg a szegényeknek röpke évek jutnak.
Mindemellett szép lassan egy igazi meseszerű mondakör bontakozik ki, és ez volt az, ami magával ragadott és végig fenntartotta az érdeklődésemet. Tudni szerettem volna, mi lesz belőle igaz, mi az, aminek jelentősége lesz, és pontosan miként állnak össze a darabok.
A karakterek egyszerűek, pont ez által válik könnyeddé és olvasmányossá a könyv. A rejtett utalások szinte kiugranak a lapokból. Akit utálni kellett volna, érdekelt, akit szeretni, azt meg nem tudtam megkedvelni, így végig vártam a pártfordulásokat. Mivel Jules szemszögéből látjuk a dolgokat, így különös volt számomra, miért ennyire lassan veszi észre a dolgokat, de a regény stílusa annyira sodort magával, hogy mindez nem idegesített, inkább fokozta a lelkesedésem: mikor lépnek egy útra a kedvenc karaktereim?
A háttérvilágban akadnak lyukak (pl.: egy beteg ember vére miként hat? Hogyan adózhatnak havonta, ha az adó gyakorlatilag egy vérvétel?).
Az első kötet vége nem éppen úgy alakult, ahogy arra számítottam, ezért is várom már most a folytatást.

Deszy P>!
Sara Holland: Everless

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Nagyon vártam ezt a könyvet, de sajnos nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.

A világ ötlete tetszett, és amúgy a kivitelezés sem rossz, több lehetőség lenne még benne. A hősnő rendkívüli módon idegesített, ő maga se tudta, mit akart – de azt nagyon.

Kicsit még gatyába kéne rázni, és időt és teret engedni annak, hogy két házimunka között megismerjük jobban a mellékszereplőket is – sajnos így inkább csak lebegtek a levegőben, de nem kötődtem hozzájuk igazán.

A történet nekem lassú volt, és hiába indult be a végére, inkább az a szájíz maradt meg bennem, hogy untam magam. Ami az utolsó 20-30 oldalt figyelembe véve igazán sajnálatos, mert ott kijött az, hogy az ötletek, a csavarok, a pálfordulások, meglepetések igenis benne voltak a könyvek – csak nehézkesen jutottunk el odáig.

Bővebben:
» http://www.deszy-konyv.hu/2018/11/sara-holland-varazslo…


Népszerű idézetek

csfannie P>!

Bár ahhoz, hogy elárulj valakit, először szeretned kell.

60. oldal

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Gothic01>!

– Tudod, hogy van az. Az évekkel az ész is elfolyik.
Ezt gyakran hallani Croftonban. Túl gyakran. Amikor elveszik az idődet, elmegy az eszed is.

90. oldal

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Kapcsolódó szócikkek: idő · őrület
A_Fanni>!

Lehetséges egyszerre érezni örömet és bánatot? Lehet előrenézni a jövőbe, miközben azt gyászolod, amit elvesztettél?

200. oldal

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

ap358 P>!

Az idő arra való, hogy elverjék, leányzó.

26. oldal

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Kapcsolódó szócikkek: idő
ap358 P>!

– Mennyivel könnyebb a gyermekkorban. Akkor még nincsen szerelmi bánat vagy halál, meg más rosszak.

97. oldal

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Kapcsolódó szócikkek: Roan Gerling
ap358 P>!

Egyébként is, mit veszíthetek, miután már mindent elveszítettem?

106. oldal

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Kapcsolódó szócikkek: Jules Ember
csfannie P>!

Egy csepp méz hullik bánatom tengerébe. Csepp csupán a tengerben, de abban a pillanatban úgy érzem, ez a minden.

99. oldal

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Gothic01>!

Lehet, hogy egész nap csak bámul ki az ablakon? Ettől elfog a düh. Több évet élt, mint amennyije fél Croftonnak van – éveket, amelyeket úgy harácsolt össze, mint az a tegnapi adószedő, aki vérét vette apámnak – , és erre kell neki? Hogy bámuljon kifelé az everlessi fagyott pázsitra?

51. oldal

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Kapcsolódó szócikkek: Jules Ember · Lady Sida Gerling
ap358 P>!

Ám a képzelet, amely addig tart, ameddig a tudás, elvész a ködben.

108. oldal

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista

Kapcsolódó szócikkek: Jules Ember
csfannie P>!

Tizenhét éven át védelmezett – most én fogom őt, bárhogy fájjon.

70. oldal

Sara Holland: Everless A Varázslónő és az Alkimista


A sorozat következő kötete

Sara Holland: Evermore A kígyó szíve

Everless sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Holly Black: The Queen of Nothing – A semmi királynője
Joss Stirling: Misty
Tricia Levenseller: Daughter of the Pirate King – A kalózkirály lánya
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Mary E. Pearson: Az árulás csókja
Sara Raasch: Hó mint hamu
Kiera Cass: Eljegyezve
Lizzy Charles: Zűröstül-bőröstül
Jeaniene Frost: A sírcsapda