Vizet ​az elefántnak 457 csillagozás

Sara Gruen: Vizet az elefántnak Sara Gruen: Vizet az elefántnak

Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági világválság idején.

Eredeti mű: Sara Gruen: Water for Elephants

Eredeti megjelenés éve: 2006

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708983 · Fordította: Béresi Csilla, Katona Ildikó, Arató Dániel
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
382 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708983 · Fordította: Béresi Csilla, Katona Ildikó

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Jacob Jankowski · Marlena · August · Barbara · Nell · Pete · Rosemary


Kedvencelte 93

Most olvassa 16

Várólistára tette 341

Kívánságlistára tette 279

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
pveronika
Sara Gruen: Vizet az elefántnak

A cirkusz egy varázslatos illúzió. Néhány órára elhiteti velünk, hogy nem létezik gravitáció, hogy a vadállatok ártalmatlanok és bármit megtesznek egy embernek, és hogy azalatt a néhány óra alatt bármi megtörténhet… De a színfalak mögött a varázslat elhalványul, és a valóság már közel sem olyan csillogó és fényes. Az 1930-as években, a nagy gazdasági világválság idején, ahogy mindenki más, a cirkuszok is küzdöttek az életben maradásért. Sara Gruen regénye ebbe az időszakba repít el bennünket a Benzini testvérek világhíres cirkuszának színfalai mögé, ahol egy fiatal fiú, aki elveszítette a jövőjét, új életre talál. Azonban hamar rá kell döbbennie, hogy a cirkusz világa olykor kegyetlen, és az általa kínált álom csupán hamis ábránd.

A történet két idősíkon játszódik. A jelenben Jacob Jankowski már 90 vagy 93 éves (ő maga sem tudja pontosan). Egy idősek otthonában éli magányos, keserű és kissé szomorú életét. Az ő visszaemlékezésein keresztül pillantunk be a múltba, ahol megtudhatjuk, hogy 23 évesen hogyan került bele a cirkusz világába, és hogyan vált részesévé a világ leghírhedtebb cirkuszi eseményének.

A múlt fejezeti 1930-ban veszik fel a fonalat, amikor is a 23 éves Jacob Jankowski a Cornell egyetem állatorvosi szakán közvetlenül a záróvizsgái előtt egy autóbaleset során elveszíti szüleit. Egyetlen pillanat alatt összeomlik addigi élete, és ettől a perctől kezdve már semmi nem számít. A tragédia során nem csak a családját veszíti el, de egy jelentős banki adósság miatt a tetőt is a feje felől. Reményvesztetten, szinte magánkívüli állapotban indul el a sínek között, úticél és irány nélkül, amikor egy vonat zajára lesz figyelmes. Hirtelen döntéstől vezérelve pattan fel a vonatra, amely döntése örökre megváltoztatja az életét, ugyanis a szerelvény nem csak egy másik helyre, de egy másik világba, a cirkusz világába repíti el őt.

Csodálatos volt ez a történet, és talán nem is árulok el nagyon titkot azzal, hogy új kedvencet avattam vele. Gyönyörű és izgalmas volt, kiemelkedő karakterekkel, és lebilincselő írásmóddal. Talán ami legjobban tetszett a könyvben az az, hogy az írónő milyen lenyűgöző részletességgel volt képes bemutatni a cirkuszi előadásokat, hogy szinte úgy éreztem, hogy én is ott vagyok a nézők sorában, ugyanazt az izgalommal teli várakozást átélve. Rosie, az elefánt volt a kedvencem az egész könyvben, nagyon tetszett, ahogy az írónő igazi személyiséget adott neki, és nagyon a szívemhez nőtt a történet során. Az, ahogy az állatokkal és a munkásokkal bántak a regényben olykor gyomorforgató volt, de azt hiszem igazán realisztikus képet festett arról, hogy nem is olyan régen milyen is volt a színfalak mögött egy cirkusz élete.

Bevallom őszintén, hogy a múlt fejezeteit sokkal jobban szerettem, mint a jelent. Értettem, hogy mi volt az írónő célja azzal, hogy az öreg Jacobot ennyire keserűnek és kellemetlen természetűnek formálta meg, mégis ezeknél a fejezeteknél már alig vártam, hogy végre ismét a múltban legyünk.

2011-ben jelent meg a könyvből készült film, amely akkor levett a lábamról, így amikor most évekkel később lehetőségem nyílt rá, alig vártam, hogy végre könyvben is elolvashassam a történetet. Nagyon érdekes, mert a könyv elolvasása után újra megnéztem a filmet, és másodjára már közel sem volt akkora élmény, mert csak így tűnt fel, hogy a könyv végéről egy egész nagy rész kivágásra került a filmből, ami egy kicsit csalódás volt. Azért még így is tetszik.

Összességében tényleg csodálatos volt ez a regény, és mindenkinek ajánlom, aki szeretne utazást tenni a múltba, és bepillantást nyerni egy vándorcirkusz életébe.

http://veronikasreaderfeeder.com/sara-gruen-water-for-e…
★Teaser: https://moly.hu/karcok/1076581

2 hozzászólás
>!
Evelena
Sara Gruen: Vizet az elefántnak

A könyv után az ember másképp tekint a cirkuszokra.
Jacob utazását követhetjük nyomon a visszaemlékezései által. Az időskori alakja is szerethető figuraként tűnik fel, aki egy idős testbe zárva érzi még, hogy nem kéne tehetetlenként tekinteni rá, csak azért mert már idős. Az az egy nővér volt szimpatikus, aki rendes emberként kezelte őt, nem úgy mint egy kisgyereket.
A múltbéli utazás kalandos és félelmetes is egyben. Továbbá sokszor elborzasztó is. Több szereplőt megkedveltem, akik rengeteget dolgoztak, mégis lekezelték őket, sokszor fizetséget sem kaptak… Akárcsak az állatok, akikkel volt, hogy borzasztóan viselkedtek. Mindig összeszorult a gyomron ezeknél a részeknél. :( Rosie olyan aranyos volt, akárhányszor feltűnt, még az oldalakon át is arra gondoltam, hogy úgy megsimogatnám, és próbálnám vigasztalni.
Marlena néhol kicsit naívan is viselkedett, de szegényt nagyon sajnáltam sokszor.
Augusttól már a kezdetektől borsódzott a hátam, Al bácsitól úgyszintén.
Jacob új élete kihívásokkal teli, egy olyan világban, ahol a színes és vidám inkább csak a külcsín. Így is volt miért izgulni, drukkolni. A könyv hozott váratlan dolgokat, ami így volt jó talán. Volt, ami elszomorított, volt ami reményt adott. Egy nem mindennapi olvasmány, amin látszik mennyi kutatás és befektetett munka van benne.

>!
brena
Sara Gruen: Vizet az elefántnak

Gyönyörű,megható,elgondolkodtató szép történet!Egyet sajnálok,hogy a filmet hamarabb láttam,de még így is nagyszerű élményt nyújtott a könyv.Nagymamám is egy otthonban van,elég megrázó volt olvasni azokat a részeket,vajon ő is így van?Imádtam a képeket!Imádtam az írónő szavait a végén a két elefántról szóló függeléket,más könyv végén is olvasnék ilyent,eddig ilyennel még nem találkoztam,jó kis meglepi volt:)
Mindenkinek csak ajánlani tudom,ezt egyszer az életben muszáj elolvasni!

10 hozzászólás
>!
ZsúésKrisz_Olvas
Sara Gruen: Vizet az elefántnak

„Egy rövid időre Jacob-bal utazhatunk e könyvet olvasva, egy gyönyörű, varázslatos helyre egy olyan kalandokkal, egzotikus állatokkal, hűséges barátokkal, halálos ellenségekkel, és reménytelen szerelemmel teli helyre, ahol nem tudhatod, mi fog történni a következő pillanatban.”
Tovább olvashatod aértékelésem itt:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/01/sara-gruen-vizet-az…

>!
Deziréé
Sara Gruen: Vizet az elefántnak

Az elején kicsit unatkoztam, de később egyre jobban megszerettem.
Nagyon romantikus történet. Mindig is elkápráztat, ha pl. egy cirkuszi mutatványt láthatok, de ez, hogy úgymond én magam is részese lehettem ennek az egésznek… nagyon jó.
Még a filmet nem láttam, de szerintem ideje bepótolnom.

>!
ppeva P
Sara Gruen: Vizet az elefántnak

A cirkuszból pont ez érdekelt mindig legjobban: a porond körül élő emberek, a vándorlás, a kerekeken élés. Ha gyerekkorunkban cirkuszba mentünk, mindig megbámultam a cirkuszosok lakókocsijait, és próbáltam elképzelni, vajon milyen lehet úgy élni.
Kifejezetten jól és kedvesen elmesélt, szerethető történet. Nemcsak 93 éves Jacob Jankowski visszaemlékezései fiatalságára, a cirkusznál töltött éveire, de az elmélkedései is az öregségről, családról, az idősotthonról.
Jólesett egy ilyen könyvet olvasni.

>!
Any P
Sara Gruen: Vizet az elefántnak

Remek olvasmány volt, az első laptól az utolsóig lekötötte a figyelmemet.
Jó volt betekinteni a cirkusz világának kulisszái mögé, illetve egy idős ember otthonbeli életének körülményeit látni. Humorban sem volt hiány.
http://lafleurkonyvtara.blogspot.de/2017/10/sara-gruen-…

>!
Katara_Phoenix P
Sara Gruen: Vizet az elefántnak

Eddig nem érdekelt a cirkuszok világa, de most kedvet kaptam mélyebben olvasni róluk. Ez a könyv egy csoda.♥ Annyiszor kellett sírnom rajta, rendszerint spoiler
Sajnáltam Jacobot, mind a fiatalt, mind az időset. De egy csodálatos ember lett belőle, akkor is,ha a gyerekei/unokái ezt már elfelejtették. spoiler
Marlenát nagyon szerettem, nagyon bátor,és tehetséges. Undorodtam a szüleitől!._." Tetszett, hogy ennyire szereti az állatokat,és a végén ő is a sarkára állt! Imádtam, hogy ennyire a szívén viseli az állatok sorsát. :) spoiler
Walter és Teve nem ezt érdemelték. Az a jó néhány munkás sem ezt érdemelte. August és Al bácsi viszont nagyon is megérdemelték, ami jutott nekik.
A könyv befejezése egyenesen a szívemhez szólt.♥ Nem hittem volna,hogy léteznek ilyen emberek is, de…nem találok szavakat. Belehaltam,a lehető legjobb értelemben.♥

A filmet szerintem kihagyom, félek, hogy csalódnék benne. Ezt a könyvet nem szeretném, hogy bármi is elrontsa nekem.

8 hozzászólás
>!
Ancsúr
Sara Gruen: Vizet az elefántnak

Az egész vizsgaidőszakban kezdődött, mikor képtelen voltam tovább tanulni, és pihenés gyanánt a tévét kezdtem el váltogatni mire egy ismerős arcra lettem figyelmes. Még sosem láttam olyan filmet, amiben Robert Pattinson-t kivágják a vonatból, így gondoltam maradok ennél a csatornánál, és kivárom, hogy mi lesz a vége. Csak akkorra kezdett el derengeni, hogy melyik film is lehet, mikor megjelent a képernyőn a női szereplő is. A film után határoztam el, hogy nekem el kell olvasnom a könyvet is, és nem bántam meg.
Nagyon tetszett a könyv, bár sokszor idegesített, mikor az öreg Jacob története félbevágta a fiatal kori énjéét. Ám amennyire nem tetszett az öregkori énje, annál inkább imádtam a végét a történetnek. Örülök, hogy nem Jacob halálával ért véget a történet. Ettől ugyanis nagyon tartottam. Kár lett volna egy ilyen történetet könnyekkel zárni.

>!
Nyctea P
Sara Gruen: Vizet az elefántnak

Érdekes módon soha nem vonzott a cirkusz, mint szórakozás, viszont a vándorélet, a színfalak mögötti világ nagyon is izgatja a fantáziámat. Szeretem az ebben a közegben játszódó történeteket.
Ebben a könyvben az 1920-as évek Amerikájába repülünk vissza a kilencven (vagy kilencvenhárom) éves Jacob visszaemlékezésein keresztül. Kemény a világ, amit bemutat nekünk. A cirkusz vonaton utazik, a porondmunkások és az artisták (oppardon, előadóművészek!) között óriási szakadék tátong, a verőembereknek gyakran akad dolguk, az „alja nép” meg csak akkor kap fizetést, ha jól megy a bolt.
A prológus feszültséget teremt és ott lebegteti a tragédia árnyékát az egész történet fölött. Zseniális megoldás, spoiler
A történet két idősíkon játszódik, felváltva ismerjük meg Jacob életét az idősek otthonában és fiatal éveit a cirkusszal utazva. Rengeteg az izgalmas szereplő, nagyon szép a kibontakozó románc, Rosie az elefánt pedig hihetetlen figura! A sztori vége meglepett, mivel spoiler
Nagyon érdekes volt megtudni azt is, hogy honnan merítette az ötleteket az írónő, és mennyi olyan dolgot épített bele a történetbe, amelyek a valóságban is megtörténtek. Különösen tetszettek a korabeli cirkuszokat ábrázoló fényképek a könyvben.
Remek könyv, nagyon szép stílusban megírva, olvassátok! :)

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Natasha

Az öregkor rettenetes tolvaj. Épp amikor rájönnél az élet ízére, kirúgja alólad a lábadat, és meggörnyeszti a hátadat. Fájdalmakkal tölti meg a tagjaidat, eliszaposítja a gondolataidat, és alattomosan rákot plántál a házastársadba.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öregség
>!
Batus

Azt akarom, hogy olvadjon belém, akár a vaj a piritósba.

315. oldal

>!
Szanik

Az öregkor rettenetes tolvaj. Épp amikor rájönnél az élet ízére, kirúgja alólad a lábadat, és meggörnyeszti a hátadat.

23. oldal

>!
island

Kinyitom az orangután ajtaját, és egy tálban gyümölcsöt, zöldséget meg diót teszek elé a földre. Mikor becsukom a ketrecet, a nőstény hosszú karjával átnyúl a rácsokon. Egy narancsra mutat egy másik tálban.
– Azt akarod? Igazán?
Tovább mutogat, és rám hunyorog közel ülő szemeivel. Széles, homorú pofáját vörös szőrzet keretezi. A leggyönyörűbb és legizgalmasabb teremtmény, akivel csak találkoztam.
– Tessék! – mondom, és odaadom neki a narancsot. – A tiéd. Elveszi, és a földre helyezi. Aztán ismét kinyúl. Néhány másodpercnyi habozás után felé nyújtom a kezem. Köréje fonja hosszú ujjait, majd elengedi. Letelepszik az ülepére, és meghámozza a narancsot.
Elképedve bámulom. Megköszönte.

Kilenc

4 hozzászólás
>!
Pixie

Rosemary megnézi az óráját… valódi órát mutatókkal. Azok a digitális vackok istennek hála múló divatnak bizonyultak. Mikor tanulják már meg végre az emberek, hogy csak azért mert le tudunk gyártani valamit, még nem muszáj megtennünk?

Tizenhárom

>!
Natasha

Mikor ötesztendős az ember, hónapra számon tartja a korát. Még huszonévesen is tudja, mennyi idős. Huszonhárom vagyok, mondja, vagy teszem azt, huszonhét. Az egész futó habozással kezdődik, mintha épp csuklanánk. Hogy mennyi idős vagyok? Nos, hát… kezdjük magabiztosan, aztán megtorpanunk. Harminchármat készültünk mondani, holott már betöltöttük a harmincötöt. Aztán zavarba esünk, mert rájövünk, hogy ez már a vég kezdete. Természetesen így igaz, de évtizedekbe telik, mire beismerjük.

14. oldal

>!
Bleeding_Bride ISP

De hát apa, mondták, eltörted a csípőcsontod, mintha bizony magamtól nem vettem volna észre.

130. oldal

>!
Judy_

Valójában nem is felejtettem olyan sokat. Inkább úgy mondanám, feladtam, hogy nyomon kövessem a világ folyását.

Egy


Hasonló könyvek címkék alapján

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Susan Elizabeth Phillips: Angyali csók
Kathleen Tessaro: A parfüm titka
Cassie Beasley: A varázslatos Circus Mirandus
Danielle Steel: Pegazus
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Eowyn Ivey: A hóleány
Danielle Steel: Erősebb a szeretetnél
Danielle Steel: Ékszerek