Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági világválság idején.
Vizet az elefántnak 559 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2006
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző
Enciklopédia 21
Szereplők népszerűség szerint
Jacob Jankowski · August Rosenbluth · Barbara · Marlena Rosenbluth · Nell · Pete · Rosemary
Kedvencelte 105
Most olvassa 11
Várólistára tette 357
Kívánságlistára tette 293
Kölcsönkérné 11
Kiemelt értékelések
A cirkusz egy varázslatos illúzió. Néhány órára elhiteti velünk, hogy nem létezik gravitáció, hogy a vadállatok ártalmatlanok és bármit megtesznek egy embernek, és hogy azalatt a néhány óra alatt bármi megtörténhet… De a színfalak mögött a varázslat elhalványul, és a valóság már közel sem olyan csillogó és fényes. Az 1930-as években, a nagy gazdasági világválság idején, ahogy mindenki más, a cirkuszok is küzdöttek az életben maradásért. Sara Gruen regénye ebbe az időszakba repít el bennünket a Benzini testvérek világhíres cirkuszának színfalai mögé, ahol egy fiatal fiú, aki elveszítette a jövőjét, új életre talál. Azonban hamar rá kell döbbennie, hogy a cirkusz világa olykor kegyetlen, és az általa kínált álom csupán hamis ábránd.
A történet két idősíkon játszódik. A jelenben Jacob Jankowski már 90 vagy 93 éves (ő maga sem tudja pontosan). Egy idősek otthonában éli magányos, keserű és kissé szomorú életét. Az ő visszaemlékezésein keresztül pillantunk be a múltba, ahol megtudhatjuk, hogy 23 évesen hogyan került bele a cirkusz világába, és hogyan vált részesévé a világ leghírhedtebb cirkuszi eseményének.
A múlt fejezeti 1930-ban veszik fel a fonalat, amikor is a 23 éves Jacob Jankowski a Cornell egyetem állatorvosi szakán közvetlenül a záróvizsgái előtt egy autóbaleset során elveszíti szüleit. Egyetlen pillanat alatt összeomlik addigi élete, és ettől a perctől kezdve már semmi nem számít. A tragédia során nem csak a családját veszíti el, de egy jelentős banki adósság miatt a tetőt is a feje felül. Reményvesztetten, szinte magánkívüli állapotban indul el a sínek között, úticél és irány nélkül, amikor egy vonat zajára lesz figyelmes. Hirtelen döntéstől vezérelve pattan fel a vonatra, amely elhatározása örökre megváltoztatja az életét, ugyanis a szerelvény nem csak egy másik helyre, de egy másik világba, a cirkusz világába repíti el őt.
Csodálatos volt ez a történet, és talán nem is árulok el nagyon titkot azzal, hogy új kedvencet avattam vele. Gyönyörű és izgalmas volt, kiemelkedő karakterekkel, és lebilincselő írásmóddal. Talán ami legjobban tetszett a könyvben az az, hogy az írónő milyen lenyűgöző részletességgel volt képes bemutatni a cirkuszi előadásokat, hogy szinte úgy éreztem, hogy én is ott vagyok a nézők sorában, ugyanazt az izgalommal teli várakozást átélve. Rosie, az elefánt volt a kedvencem az egész könyvben, nagyon tetszett, ahogy az írónő igazi személyiséget adott neki, és nagyon a szívemhez nőtt a történet során. Az, ahogy az állatokkal és a munkásokkal bántak a regényben olykor gyomorforgató volt, de azt hiszem igazán realisztikus képet festett arról, hogy nem is olyan régen milyen is volt a színfalak mögött egy cirkusz élete.
Bevallom őszintén, hogy a múlt fejezeteit sokkal jobban szerettem, mint a jelent. Értettem, hogy mi volt az írónő célja azzal, hogy az öreg Jacobot ennyire keserűnek és kellemetlen természetűnek formálta meg, mégis ezeknél a fejezeteknél már alig vártam, hogy végre ismét a múltban legyünk.
2011-ben jelent meg a könyvből készült film, amely akkor levett a lábamról, így amikor most évekkel később lehetőségem nyílt rá, alig vártam, hogy végre könyvben is elolvashassam a történetet. Nagyon érdekes, mert a könyv elolvasása után újra megnéztem a filmet, és másodjára már közel sem volt akkora élmény, mert csak így tűnt fel, hogy a könyv végéről egy egész nagy rész kivágásra került a filmből, ami egy kicsit csalódás volt. Azért még így is tetszik.
Összességében tényleg csodálatos volt ez a regény, és mindenkinek ajánlom, aki szeretne utazást tenni a múltba, és bepillantást nyerni egy vándorcirkusz életébe.
http://veronikasreaderfeeder.com/sara-gruen-water-for-e…
★Teaser: https://moly.hu/karcok/1076581
A könyv után az ember másképp tekint a cirkuszokra.
Jacob utazását követhetjük nyomon a visszaemlékezései által. Az időskori alakja is szerethető figuraként tűnik fel, aki egy idős testbe zárva érzi még, hogy nem kéne tehetetlenként tekinteni rá, csak azért mert már idős. Az az egy nővér volt szimpatikus, aki rendes emberként kezelte őt, nem úgy mint egy kisgyereket.
A múltbéli utazás kalandos és félelmetes is egyben. Továbbá sokszor elborzasztó is. Több szereplőt megkedveltem, akik rengeteget dolgoztak, mégis lekezelték őket, sokszor fizetséget sem kaptak… Akárcsak az állatok, akikkel volt, hogy borzasztóan viselkedtek. Mindig összeszorult a gyomron ezeknél a részeknél. :( Rosie olyan aranyos volt, akárhányszor feltűnt, még az oldalakon át is arra gondoltam, hogy úgy megsimogatnám, és próbálnám vigasztalni.
Marlena néhol kicsit naívan is viselkedett, de szegényt nagyon sajnáltam sokszor.
Augusttól már a kezdetektől borsódzott a hátam, Al bácsitól úgyszintén.
Jacob új élete kihívásokkal teli, egy olyan világban, ahol a színes és vidám inkább csak a külcsín. Így is volt miért izgulni, drukkolni. A könyv hozott váratlan dolgokat, ami így volt jó talán. Volt, ami elszomorított, volt ami reményt adott. Egy nem mindennapi olvasmány, amin látszik mennyi kutatás és befektetett munka van benne.
Most örülök igazán, hogy 1 hónappal ezelőtt hagytam futni egy kedvezményes jegyet. Bár alapjában véve nem vagyok ellene a cirkusznak, azok után, ahogy ebben a regényben az állatokkal bántak (a spoiler munkásokról nem is beszélve!), biztos, hogy egy darabig cirkusz közelébe sem megyek. Nagyon mély nyomot hagyott bennem…
Ami magát a cselekményt illeti, csak áradozni tudok róla. Szívszorító, elgondolkodtató, gyönyörű történet, amin látszik, hogy az írónő rengeteg energiát fektetett bele. Mint sokan mások, olvasás közben én is inkább fiatal Jacob párti voltam – bár utólag belegondolva, szerettem az idős Jacob családról, szerelemről alkotott gondolatait is –, az 1930-as évek világa ugyanis már eleve egy olyan pluszt adott Jacob karaktere mellé, ami teljes mértékben megbolondította a szívem. Ebbe az idillbe gyönyörűen belerondított August és Al bácsi, akik hoztak magukkal egy hatalmas adag embertelenséget és gonoszságot, éppen ezért valahogy nem tudtam őket sajnálni a sorsukért.
A történet végét sikerült alaposan megkönnyeznem (na nem mintha közben spóroltam volna a zsepikkel), az írónő megjegyzése pedig már csak hab volt a tortán.
Gyönyörű,megható,elgondolkodtató szép történet!Egyet sajnálok,hogy a filmet hamarabb láttam,de még így is nagyszerű élményt nyújtott a könyv.Nagymamám is egy otthonban van,elég megrázó volt olvasni azokat a részeket,vajon ő is így van?Imádtam a képeket!Imádtam az írónő szavait a végén a két elefántról szóló függeléket,más könyv végén is olvasnék ilyent,eddig ilyennel még nem találkoztam,jó kis meglepi volt:)
Mindenkinek csak ajánlani tudom,ezt egyszer az életben muszáj elolvasni!
„Egy rövid időre Jacob-bal utazhatunk e könyvet olvasva, egy gyönyörű, varázslatos helyre egy olyan kalandokkal, egzotikus állatokkal, hűséges barátokkal, halálos ellenségekkel, és reménytelen szerelemmel teli helyre, ahol nem tudhatod, mi fog történni a következő pillanatban.”
Tovább olvashatod aértékelésem itt:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/01/sara-gruen-vizet-az…
Az elején kicsit unatkoztam, de később egyre jobban megszerettem.
Nagyon romantikus történet. Mindig is elkápráztat, ha pl. egy cirkuszi mutatványt láthatok, de ez, hogy úgymond én magam is részese lehettem ennek az egésznek… nagyon jó.
Még a filmet nem láttam, de szerintem ideje bepótolnom.
A cirkuszból pont ez érdekelt mindig legjobban: a porond körül élő emberek, a vándorlás, a kerekeken élés. Ha gyerekkorunkban cirkuszba mentünk, mindig megbámultam a cirkuszosok lakókocsijait, és próbáltam elképzelni, vajon milyen lehet úgy élni.
Kifejezetten jól és kedvesen elmesélt, szerethető történet. Nemcsak 93 éves Jacob Jankowski visszaemlékezései fiatalságára, a cirkusznál töltött éveire, de az elmélkedései is az öregségről, családról, az idősotthonról.
Jólesett egy ilyen könyvet olvasni.
Remek olvasmány volt, az első laptól az utolsóig lekötötte a figyelmemet.
Jó volt betekinteni a cirkusz világának kulisszái mögé, illetve egy idős ember otthonbeli életének körülményeit látni. Humorban sem volt hiány.
http://lafleurkonyvtara.blogspot.de/2017/10/sara-gruen-…
Elég régen jelent meg a film, így elhalványodott bennem, bár a főbb dolgokra természetesen emlékeztem. Na jó, August az én emlékeim szerint maga az igazgató volt és az is kimaradt spoiler. Gyönyörű történet, aminek szerintem egyik nagy pozitívuma az, hogy nem ment át egy édeskés, túlromantikázott valamibe, van romantikus vonal, de csak szépen ott fut a fő szál – a cirkusz, Rosie és a többiek sorsa – mellett. Igazából, amit nem értettem az egész történet folyamán spoiler. Rosie imádnivaló, Jacob is, nagyon meg tudtam érteni szegényt öregként. A vége frenetikus, jópofa volt a cirkuszos spoiler. August-ot az elejétől kezdve meg lehet utálni, de rendesen és végig az járt a fejemben, hogy bakker, őt simán ki lehetett volna rúgni, vagyis a történetből igazán nem jött át az, hogy ő annyira pótolhatatlan lett volna (ugye főleg a lovas és az elefántos szám volt leírva, ott meg igazából nem volt nagy szerepe, hiányzott esetleg egy nagyvadakkal lévő jelenet, hogy tényleg volt-e alapja az ő idomári szerepének…)..
Összességében egy nagyon élvezhető, szórakoztató, érdekes könyv, aminek nagyon sok mozzanata igazán megtörtént eseményeken alapul, erről kapunk is a végén egy összefoglalót.
Nagyon szeretem az Arany pöttyös könyveket, így érdeklődve szemléltem mennyire felkapottá vált a Vizet az elefántnak.
Tűkön ülve vártam mit tartogat számomra ez a könyv, a borító miatt valami teljesen másra számítottam.
Reménykedtem hogy ez a könyv valami szép és varázslatos lesz egy kedves szerelmi történettel…. nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Amiről valójában szólt, az rendkívül lehangoló. Annyira depresszív, minden varázst kiölt a cirkuszból. Tudom ilyen a valóság, tudom, hogy minden csak csillámpor és szemfényvesztés, amit a cirkuszban átél az ember, de a bennem élő gyereknek ez a történet most nagyon rosszul esett.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire depresszív és alpári részek is váltják majd egymást a könyvben. Teljesen más történetre készültem és most csak pislogok. Ez nem az, amire befizettem. Számomra túl valósra, túl kegyetlenre sikerült és nem szeretem az ilyen történeteket, nem ezért olvasok, hanem a varázslatért.
Bővebben:
http://wandamaci.blogspot.com/2020/05/sara-gruen-vizet-…
Népszerű idézetek
Kinyitom az orangután ajtaját, és egy tálban gyümölcsöt, zöldséget meg diót teszek elé a földre. Mikor becsukom a ketrecet, a nőstény hosszú karjával átnyúl a rácsokon. Egy narancsra mutat egy másik tálban.
– Azt akarod? Igazán?
Tovább mutogat, és rám hunyorog közel ülő szemeivel. Széles, homorú pofáját vörös szőrzet keretezi. A leggyönyörűbb és legizgalmasabb teremtmény, akivel csak találkoztam.
– Tessék! – mondom, és odaadom neki a narancsot. – A tiéd. Elveszi, és a földre helyezi. Aztán ismét kinyúl. Néhány másodpercnyi habozás után felé nyújtom a kezem. Köréje fonja hosszú ujjait, majd elengedi. Letelepszik az ülepére, és meghámozza a narancsot.
Elképedve bámulom. Megköszönte.
Kilenc
Mikor ötesztendős az ember, hónapra számon tartja a korát. Még huszonévesen is tudja, mennyi idős. Huszonhárom vagyok, mondja, vagy teszem azt, huszonhét. Az egész futó habozással kezdődik, mintha épp csuklanánk. Hogy mennyi idős vagyok? Nos, hát… kezdjük magabiztosan, aztán megtorpanunk. Harminchármat készültünk mondani, holott már betöltöttük a harmincötöt. Aztán zavarba esünk, mert rájövünk, hogy ez már a vég kezdete. Természetesen így igaz, de évtizedekbe telik, mire beismerjük.
14. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű Vadon 94% ·
Összehasonlítás - Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje 92% ·
Összehasonlítás - Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége 86% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Layla 85% ·
Összehasonlítás - M. L. Rio: Mintha gonoszok volnánk 85% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Broken Dolls – Tönkretett babácskák 83% ·
Összehasonlítás - Karina Halle: A lázadó herceg 80% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Lucy 97% ·
Összehasonlítás - Ellie Midwood: A lelkem Auschwitzban maradt 96% ·
Összehasonlítás - K. M. Holmes: Dario 94% ·
Összehasonlítás