Frannie Langton, a hajdan rabszolgasorban élő cseléd ellen brutális kettős gyilkosság a vád: a hatóságok szerint megölte gazdáját, a tudós George Benhamt és annak különc francia feleségét, Marguerite-t. Sorjáznak a terhelő tanúvallomások, melyekben Frannie csábítóként, boszorkányként, mesteri cselszövőként és szajhaként jelenik meg.
Frannie azonban azt állítja, hiába múlik rajta az élete, képtelen felidézni, mi történt azon a végzetes éjszakán. Van azonban valami, amit el tud mondani: saját, kiszolgáltatott és hányattatott életének történetét, mely egy jamaikai ültetvényen kezdődött, ahol gazdája, egy velejéig romlott tudós szörnyű kísérleteiben segédkezett, és amely könnyen lehet, hogy az akasztófán ér véget.
Vallomása megpecsételheti a sorsát, ugyanakkor az igazság olyan bűnöket is leplezhet, melyek borzalmasabbak akár a gyilkosságnál is…
A Frannie Langton vallomásai egyrészt lélegzetelállító első regény, másrészt pedig egy olyan nő jellemrajza is, akinek… (tovább)
Frannie Langton vallomásai 174 csillagozás
Enciklopédia 64
Szereplők népszerűség szerint
Frannie Langton · George Benham · John Langton · Marguerite Benham · Phibbah · Prudence Rattray
Helyszínek népszerűség szerint
London · Anglia · Jamaica · Old Bailey
Kedvencelte 2
Most olvassa 9
Várólistára tette 190
Kívánságlistára tette 139
Kölcsönkérné 8
Kiemelt értékelések
”Elegem volt a hallgatásból, a végtelen várakozásból. Abból, hogy tudjam, hol a helyem, és maradjak is meg ott.”
Letaglózó, megrázó, feszültséggel teli, elgondolkodtató és elképesztően zseniális Sara Collis első regénye. Az olvasásra ösztönző, csodaszép virágos borító mögött egy korántsem könnyed történet rejtőzik, amely empatikus befogadást kíván meg olvasójától. A könyv szabadság és szolgaság, dac és elfogadás, harc és teljes feladás problematikáját járja körül, miközben a köztük lévő számtalan lehetőséget is megvillantja. Írásmódja az első oldalaktól kezdve elvarázsol, egyes mondatai többszöri újraolvasásért és továbbgondolásért kiáltanak, ahogy a regény is fogalmaz: “A könyvek kérdésekkel válaszolják meg a kérdéseket, de így sem tudtam betelni velük.”
Frannie-t gazdái, Mr. Benham és Madame meggyilkolásával vádolják, ám emlékezete törli a tragikus éjszaka végzetes perceit, így védve őt a szembenézéstől, azonban hátráltatva a védelmet. Úgy dönt, beszámolót ír életéről, hogy bármi is legyen a tárgyalás kimenetele, biztosan legyen valami, ami fennmarad utána. Az olvasó ezáltal ismerheti meg életútját, hogy a jamaicai rabszolgalány miként kerül Londonba, egy szabad országba, ahol mégis tárgyként átadják, és gazdáinak engedelmességgel tartozó cseléd lesz. A mulatt nő hiába dobja el egészen korán a rabszolgabeszédet és tanul meg írni-olvasni, sorsa eleve elrendeltetett, bőrszíne, neme és származása egy életre kijelöli alávetett helyét a társadalomban. A bátor, eszes Frannie azonban képtelen beletörődni ebbe, elege van belőle, hogy mások mondják meg, hol a helye. Gondolkodik, bújja a könyveket, véleményt fogalmaz meg, gyűlöl és szeret, sőt titkon remél, mindevvel a társadalom elvárásai ellen megy. Az egyszerre elborzasztó és lenyűgöző vallomás mellett a tárgyalás leírása is megjelenik, amely nagyon hiteles, erősen érződik rajta, hogy szerzője korábban ügyvédként dolgozott. A Bíborszín kedvelői egészen biztosan rajongani fognak ezért a megindító regényért, amely egyedi líraiságán egy 19. századi női életutat tár az olvasó elé.
„Mindig is ez volt velem a baj. Hogy sosem tudtam, hol a helyem, vagy nem voltam elégedett vele.”
A rabszolgaság időtlen témájával foglalkozik, melynek főszereplője Frannie Langton, aki kettős gyilkosság vádjával börtönbe kerül, ítéletére várva írja le kegyetlen és tragikus életét. Frannie provokáló, önpusztító, bonyolult karakter, amennyire taszít, annyira vonz is. Társadalmi helyzete sok visszatetsző dolog megtételére kényszeríti, az életben maradás érdekében. Összetett történet, amely az 1820-as években játszódik, amikor a nők alárendelt helyzetben voltak bőrszíntől függetlenül is. Rengeteg témát érint: rasszizmus, frenológia, kegyetlen kísérletek, megalázások, szexuális visszaélések, nemi identitás, ópium függőség. Sokszor csak lebegtet dolgokat, de a végén minden a helyére kerül. Nyomasztó, a szép borító egy lehangoló és szerintem megosztó cselekményt takar, egyedi stílusban.
Brutális, kegyetlen és felfoghatatlan, ahogy az afroamerikai emberekkel bántak. Mindezt azért, mert más a bőrszínük. Esélytelen volt számukra a feljebbjutás, hisz soha nem volt lehetőségük bizonyítani, hogy igazából mire lehettek volna képesek, mit vihettek volna véghez, ha ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint bármely fehér ember. Elavult értékrendek, álszent viselkedés és valahol a félelem, ami e-mögött megbújhatott. Bárhogy is, erre nincs mentség!
(Zsófi)
Ajánló folytatása:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2020/06/15/sara_colli…
A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/07/sara-collins-fr…
„Frannie Langton vallomásai igencsak elgondolkodtatóak. Az általa papírra vetett gondolatok mögött nagy fokú, tapasztalat útján szerzett tudás lappang. Az intelligenciája megcsillan a lapokon, a különböző témákban történő határozott állásfoglalása erősíti jelleme mibenlétét. Mindezek ellenére ugyanakkor elmondható róla az is, hogy beszűkült világképpel rendelkezik. Sok esetben nem volt választása, azt kellett tennie, amit a gazdája megkövetelt tőle, de úgy vélem, ő még igencsak szerencsés helyzetben volt sokakhoz képest, mégsem képes ezt kellőképp értékelni. Többször éreztem úgy olvasás közben, hogy csak azért lázong, mert lépni fél, de a belső gondolatait hallatni szeretné anélkül, hogy bárki is meghallhatná. Nem vár ellenreakciót, csak egy kicsit elégedetlenkedni akar a sorsa miatt, ám amikor eljön a pillanat, hogy ezen fordítani tud, inkább kettőt hátralép. A Benham család és Frannie jellemét tekintve a végkimenetel elkerülhetetlen volt, a sorsuk megpecsételődött.
Bár több ízben különbözött a véleményem és az esetleges helyzetre adott reakcióm a főszereplőétől, mégis elmondható, hogy maga a könyv mondanivalója megragadott. A fekete bőrű népcsoportok történelme sok sebet rejt magában, ami a mai napig nem lett megfelelően kezelve. Mostani, a témát illetően hiányos tudással rendelkező szemmel szemlélve számomra minden egyes alkalommal megdöbbentő, hogy a rabszolgaság milyen sokáig létezett.
Ha irodalmi szempontból szemléljük a regényt, akkor elmondható, hogy jól megszerkesztett, tartalmas. Az olvasó előtt velős gondolatokat jelenít meg, ami hosszútávon elkísérheti az arra nyitott lelket, emellett pedig megadja az érzelmi háttért is, mely jelen esetben nem a feloldást, könnyebb iránymutatást segíti elő. Ha mindezeket félretesszük és csak a lecsupaszított cselekményszálat vizsgáljuk, akkor viszont már kisebb hiányérzet merült fel bennem. A nagy potenciált rejtő fordulatok sokszor szenvtelen, odahányt módon bukkannak elő a regényben, kellő feldolgozás nélkül, így a generált hatás is mélyen elmarad a titok felfedéséből származó katartikus érzés mellett. Ez volt az, amit folytonossággal hiányoltam olvasás közben, hiszen emiatt maradtam magam is sokszor tartózkodó, bizonyos helyzetekben szenvtelen az események és a szereplők iránt.
Összességében elmondható, hogy egy gondolatébresztő könyv, ami egy nagy problémakört jelentő múltbéli szégyenfoltból ragadott ki pár fontos aspektust, amit különböző példákon keresztül erősített meg és emellett irodalmi szempontból is értéket képvisel. A Frannie Langton vallomásai című könyv egy mély, érzékeny témával foglalkozó regény a maga kemény, dióhéjjal borított módján. Aki kitartó és képes áthatolni a páncélzaton, az hozzájut az éltető terméshez.”
„Csak kétféle fehér ember létezik ezen a fődön, te gyerek: amék mocsokságot tesz veled, meg amék azt akarja, hogy meséld már el neki a mocsokságot, amit a másik csinált…”
Erre a könyvre a borítója miatt figyeltem fel, de emellett a fülszövege is nagyon felkeltette az érdeklődésem. Nem indult valami fényesen a kapcsolatunk, mert amilyen lelkesen vágtam neki az olvasásának, olyan nehezen haladtam kb. a 200. oldal környékéig. Ennek pedig nem más volt az oka, mint az írónő stílusa. Ami legjobban zavart, az a sok ködösítés volt. Ennek ellenére a könyv második felét már szinte egy nap alatt elolvastam, mert az események is jobban felpörögtek az elejéhez képest és hajtott a kíváncsiság, hogy végül mi lesz Frannie sorsa. Nem éppen egy könnyed történet a témája miatt sem, sőt a hangulata is néha kifejezetten nyomasztó volt. Ez már nem az első olvasmányom volt, ahol előkerült a rabszolgatartás, mégis még mindig ledöbbent, hogy milyen kegyetlenül és méltatlanul bántak az emberekkel csakis azért, mert fekete volt a bőrük.
Frannie karakterével elég szélsőséges volt a viszonyom. Volt ahol sajnáltam és szimpatizáltam vele, de volt ahol nagyon haragudtam rá és egyáltalán nem tudtam együttérezni vele. Egyetlen pozitív szereplő sem volt a könyvben, de negatív annál több, főleg a férfiak között.
Annak ellenére, hogy eleinte nem igazán voltam kibékülve a könyvvel nem bántam meg, hogy elolvastam. :)
A bájos külső egy komoly és érzelmes történetet takar.
Sara Collins bemutatkozó regénye visszarepít minket a régmúltba, és egészen Jamaicáig utazhatunk vele, az 1820-as évekbe. A kötet központi témája a rabszolgatartás, a afro-amerikai rabszolgák sorsa, főszereplője pedig Frannie Langton, a fiatal cselédlány.
Az írónő kiválóan ért ahhoz, hogy főszereplőjén keresztül fontos kérdéseket vessen fel, beágyazva azokat a történet fonalába. A kötet olyan témákat érint (a rabszolgaságon kívül), mint a nők helyzete, a nők jogai, az afro-amerikai nők sorsa és a homoszexualitás. Csupa olyan téma, ami akkor, abban az időben nyíltan nem kerülhetett kimondásra, mert a társadalom egyértelműen és határozottan férfiak által uralt világ volt. Az, hogy egy nőnek joga lehet bármihez is, nem létezett. Itt említeném meg, hogy néha már túlzásnak éreztem azt a dühöt és haragot, ami a lapokból áradt a férfi karakterekből. A könyv erősen férfiellenes, hiszen egy olyan karaktert nem tudok megnevezni a férfiak közül, aki pozitív lenne, miközben Frannie és szinte az összes többi női szereplő elesett, sajnálatra méltó személy. Frannie képviseli mindezeket a nőket és egy tipikus lázadó karakter.
Sara Collins írói stílusa nagyon szép. Ahogyan fogalmaz, ahogy leír dolgokat, nekem igazán elnyerte a tetszésemet és szívesen olvasnék még tőle a jövőben.
Bővebben: https://pandalanyolvas.blogspot.com/2020/04/blogturne-s…
Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
Biblia
Az emberiség nem tanul a hibáiból. Mert mindannyian azzal a vággyal jövünk a világra, hogy szeressük, illetve hogy szeretve legyünk, ha ez nem történik meg, az emberi szív megtörik.
Frannie ezzel a törött szívvel kerül Benhamt házaspárhoz, majd a szerelemmel próbálja összeragasztani. Nem szerepem megítelni vagy elítélni Langtont, de fájt látni a döntéseit, amik a bíróságig vezetettek. Hiszen nem mi választjuk meg, hova és mikor szülessünk meg, de azt igen, hogyan reagáljunk a minket ért helyzetekre. Ezért nem tudtam igazán együttérezni a főszereplővel. Nem olyan személy volt, akinek semmilyen választási lehetősége nem volt, mert ami az elején egy nemes vágy volt, az a végére önző, élvhajhászat lett. Lélektanilag érdekes volt a történet annak ellenére, hogy egy szereplőt sem kedveltem meg.
A könyv másik része, ami kivetnivalót hagyott bennem, az maga az írásmód volt. Az írónő túl sok lírai mondatot szőtt bele a történetbe, amik miatt halványan vagy árnyalatan derült ki az igazság. Ez miatt számomra elveszett a tartalma súlya. Nem éreztem azt a mélységet, fájdalmat, amit ez a sztori adhatott volna. Mégis ennyi negatívum mellett is olvastatta magát, mikor a kezembe vettem, mert tudni szerettem volna a végét, ami egy kerek, egész történet lett minden hibája ellenére.
Összességében, ha szereted a lírai hasonlatokat, illetve a rabszolgaság is érdekel, megfűszerezve az LMBTQ szállal, akkor lehet tetszeni fog neked a történet. Nekem nem tetszett és sajnos, a gyönyörű borító is kevés vigasz már, így pár nap olvasás után.
Adott egy gyönyörű borítójú regény, egy történelmi krimi, ami olyan komoly témákkal foglalkozik mint a rabszolgaság, az emberkísérletek és az emberölés. Adott egy jamaicai származású ügyvédnő, aki kreatív írást tanul, majd megírja az első regényét. A regény díjat is nyer, meg is fogják filmesíteni, és nem kételkedek benne, hogy sokan fogják szeretni és méltatni a művet. Én sajnos nagyon mást kaptam, mint amire számítottam – és amit kaptam, amiatt sokszor a fejemet fogtam olvasás közben.
Collins egyértelműen profitált a kreatív írás tanfolyamból:
– vannak humoros dialógusai
– vannak ügyesen alkalmazott hasonlatai
– jól adagolja az információkat a cselekmény folyamán
– nem hagy elvarratlan szálakat a befejezésnél.
A rabszolgaság bemutatása, illetve az a tudományos-gazdasági-politikai játszma, ami az intézmény fenntartásának vagy megszüntetésének a kérdésével foglalkozik olyasmi, amiről érdemes és szükséges is írni – és a történetnek ez a legérdekesebb aspektusa.
Ami viszont nem stimmel:
– Frannie egyértelműen a 21. század szócsöve, aki modern eszméket vallva elítéli a kort, amibe helyezték
– a mű telis-tele van történelmi pontatlanságokkal spoiler
– úgy mutatja be a homoszexualitást, mintha az a nők esetében egy válaszreakció lenne, egyfajta lázadás a férfiuralom ellen
– egyértelműen férfigyűlölő hangnem
A Frannie Langton vallomásai rabszolga-történetnél több akart lenni, és számomra sajnos a szerző minden ügyes írástechnikai fogása ellenére épp ezzel vált kevesebbé.
Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2020/04/27/sar…
Megkapóan szép borító, ígéretes fülszöveg, igényes, szépirodalmi szintű fordítói munka, remekül eltalált hangulat, izgalmas, sötét, borús, ezerárnyalatú történet – ez jellemzi alapvetően ezt a könyvet. Mégis, valahol nagyon elcsúszott az egész koncepció, mert korántsem voltam maradéktalanul boldog vele. Amennyire örültem neki, mikor megérkezett végre, annyira nem tudtam mit kezdeni vele, mire a végére értem az olvasásnak. Suta volt helyenként, meglehetősen életlen, bár az, hogy mindent jó előre aprólékosan kitalált az alkotó, érződött ezen a munkán, talán ez is baj volt. Meglehet. A történelmi akkurátusság erősen megkérdőjelezhető, de ha ettől eltekintek, akkor is sok sebből vérzik ez.
Frannie Langton alakja már ott megbukik, hogy bár sokan hasonlítják Grace Markhoz (Margaret Atwood: Alias Grace), vele ellentétben tökéletesen hiteltelen. Vadsága, sötét, kegyetlen szexualitása, és a neki tulajdonított magas intelligencia, és műveltség, illetve szabadszájúság nem illik a korba, amelybe az írónő őt elhelyezte. Továbbá szerelmi történetnek sem mondanám, mert ami a könyv lapjain történik, az én olvasatomban legfeljebb megszállottság, valamint drogos befolyásoltság alatt történő szabadosság, semmi több. Egy magányos, vad lélek kapkodása a másik magányos, vad lélek felé.
A hangulat nyomasztó, és erőszakos, és talán pont emiatt a regénynek, minden hibája ellenére, van egy olyan ellenállhatatlan sodra, ami maradéktalanul magával ragadja az olvasót. Sara Collins megtanulta az iskolában, amit meg kellett, és ezen felül még tehetséges is. Jó érzékkel építi fel a történetét, erős a képi világa, kiváló hangulatteremtő, és nagyon ért a lélekhez. Első könyvnek én egyáltalán nem mondanám ezt rossznak, bár kedvenc semmiképpen nem lett. Talán túl sok volt számomra a gyomorforgató naturalizmus, amivel alapvetően nincs bajom, de úgy éreztem, az írónő mindig ugyanazt a pár hatásvadász kifejezést veszi elő a tarsolyból. Hogy példát említsek, nekem egyszer is elég azt olvasni, hogy valakinek mennyire izzadt, ragadós, büdös a hónalja. Másként is ki lehet fejezni, ha valaki ideges, vagy fél. Ezernyi testi, és lelki folyamat megindul ilyenkor, lehetne válogatni. Lehet, szőrszálhasogató vagyok, de ezek az apró stilisztikai hibák, ezek a nüansznyi részletek engem zavartak. Számomra ez a túlzott iskolás betanultságból fakadó szókincs-hiány sokat rontott az összképen. Ahol meg próbált ezen túllépni, maga is érezvén, hogy valami sántít, ott még jobban sántított, mert a szépirodalmi szintű hasonlatok gördülékenységét erőltetni nem lehet.
Összességében fojtogató, borzongató, betegesen izgalmas olvasmány, bár a várakozásokkal ellentétben sajnos nagy bélyeget nem nyomott a lelkemre.
Kicsit csapongó, de csodálatos nyelvezettel és írói eszközökkel dolgozik, közelebb áll a klasszikusokhoz ilyen téren, vagy csak nem szoktam meg az ilyen minőségi munkát. A történet maga nem vett le a lábamról, kicsit túlnyújtottak voltak a csavarok. A fő indok, amiért belementem (az LMBT címke a könyvön) nem okozott csalódást, de túlzottan nem is nyűgözött le, ez inkább az interszekcionalitás tükrében érdekes, ugyanis inkább egy mulatt karakter élete a fehér világban, illetve a gazda/szolga viszonyra fókuszál.
Népszerű idézetek
Most azonban, hogy visszatekintek, már látom, hogy az életünk talán egy történet, melyet magunknak mesélünk, s mi magunk vagyunk az olvasók és a felolvasott történet egyszerre.
69. oldal
A regény olyan, akár valami nagy pohár meleg ital, egy vers azonban vastüskeként hatol a fejbe.
16. oldal
Vannak dolgok, amiket nem lehet leírni. Azt a szörnyű magányosságot. Mint a halálban, mint a szerelemben.
432. oldal
Amikor magasan vagyok, valaminek a pereménél – egy hídon, egy erkélyen –, váratlanul mindig rám tör a vágy, hogy leugorjak. Nem az ugrás a melankólia jele, hanem a vágy. Az állandó, elfojthatatlan, gyötrelmes késztetés.
264. oldal
Említett könyvek
- Biblia
- Daniel Defoe: Moll Flanders
- Horace Walpole: The Castle of Otranto
- Mary Shelley: Frankenstein
- Mary Shelley: Mathilda
- Sara Collins: Frannie Langton vallomásai
- William Beckford: Vathek kalifa története
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Sarah Penner: A Londoni Szeánsz Társaság 68% ·
Összehasonlítás - Lisa Jewell: A fenti lakók 87% ·
Összehasonlítás - Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete 83% ·
Összehasonlítás - Paula Hawkins: A lány a vonaton 79% ·
Összehasonlítás - Anthony Horowitz: A selyemház titka 93% ·
Összehasonlítás - Diana Hunt: Jack árnyékában 91% ·
Összehasonlítás - John Marrs: The One – A tökéletes pár 90% ·
Összehasonlítás - Robert Bryndza: Az éjjeli vadász 88% ·
Összehasonlítás - Lyndsay Faye: Jane Steele 83% ·
Összehasonlítás - Victoria Selman: Mélyen őrzött titkok 77% ·
Összehasonlítás