Holdsarló (Thira-trilógia 1.) 5 csillagozás

A könyv fülszövege jól összefoglalja, hogy miről is fog szólni a történet.
Adott Myrthosz szigete, ahol Kronoszt tisztelő monoteizmus a vallás. A sziget elszigetelt, a belső konfliktusok és a gyakori kalóztámadásoktól eltekintve viszonylag békés hely, amely emlékeztet a görög kultúrára. Az egész világa olyan, mintha a miénk fantasyba oltott mása lenne.
Főszereplője Thira, aki egy felkapaszkodott nemes lánya, ezért a politikában is jártas. Éjjelente azonban másik hobbijának él és tolvajtudását gyakorolja.
Meglepően talpraesett szereplő, nem áll távol tőle a politika, egész jól kavarja a kártyákat és ehhez néha női bájait, néha varázslatot, vagy főzeteket is felhasznál.
Az egész kötet bevezetőnek tekinthető, inkább Thira körül zajlanak az események, fokozatosan derülnek ki a dolgok, majd szépen lassan minden a helyére kerül.
Ebben a világban léteznek az istenek, akiket szabályok kötnek. Kicsit a D&D-re emlékeztetett, hiszen ők is a híveikből nyerik az energiát és fordítva. A papok eszközöket használnak a varázslataikhoz, amik itt inkább tűnnek isteni csodáknak. Egy-egy varázsló véges számú varázslatot „memorizálhat”.
Összességében ez egy egész jó bevezetője egy „történelmi fantasynak”.

Egyedül a kötet szerkesztésével nem voltam kibékülve. A tagolása kritikus, gyakran egybefolynak a különböző szálak, máshol pedig az egybefüggő cselekmény lett szétválasztva.
Elég sok görög kifejezést használ, amiknek a jelentését lábjegyzetben magyarázzák. Ezek is sokszor rendesen meg vannak számozva, máshol pedig felső index helyett a szöveg mögött szám áll (bulé9 például). Kicsit kiábrándító.
Ami még nem hagyott nyugodni, az a cselekmény. Nem rossz, de érződik rajta a „tapogatózás”, kicsit kiforratlan.

Egy kicsit nehézkes és modoros, érezhetően első regény. Az alapja tulajdonképpen egy D&D szabályokra épülő mitikus ógörög világ. A varázsló, aki könyve nélkül nem tud varázslatokat memorizálni, a papok, akik úgy imádkoznak az isteni csodákért, mintha csak varázsolnának, meg a nemeshölgy, aki „tolvajnak” nevezi magát, mert a képességei ebbe a kasztba helyezik őt… az összkép kicsit furcsa, bár nem kifejezetten kellemetlen, de kiforratlan. Mindezzel együtt díjazom, hogy az író nem egy újabb sablonos középkori világot épít, hanem egy kevésbé elcsépelt mitológiát alakít fantasy univerzummá.