Azt hiszem, már magyaráznom sem kell miért is vagyok szerelmes Santino-ba. Úgy tud bánni a szavakkal, a szereplőivel, és annyi életet ír beléjük, hogy valóban elhiszem, létező emberekről olvasok, igazi gondokkal és valós érzelmekkel, ami olyan szinten átjön a lapról, hogy olvasás közben néha csak kinézek magam mellé, és csodálkozok, a többi ember nem látja amit én? Nem látja, hogy ez a két srác mit művel egymással, és hogy ez mit művel velem? Ha azt nem is, azt biztos látják, hogy hiperventillálok, és kapkodok a levegő után, meg a hideg vízért, hogy lehűtsem magam.
Nunzio neve nem volt ismeretlen számomra, mert a GH csoportban is sokszor előbukkan a neve, én meg mindig csak mérgelődtem magamban, hogy miért is nem ismerem még Nunziot?! Hát a probléma orvosolva lett, de olyan szinten, hogy csak mérgelődni tudok mégjobban, amiért ilyen hülye voltam, és nem ismerkedtem meg hamarabb vele. Konkrétan az első pillanatra szerelembe estem. Ennél már csak egy dolgot sajnálok jobban, hogy nem Nunzio szemszögéből lett írva a könyv, hanem Mikey mesélt nekünk. Mikey-t is megszerettem, de Nunzio fényévekkel leköröz mindenkit, annyira édes, annyira igazi, annyira imádnivaló, és úgy fájt érte a szívem, hogy majd szétszakadt! Szegény srác már 20éve szerelmes a legjobb barátjába, az a lökött meg észre se veszi, hogy más szemmel néz rá, egészen az édeshármasig. Olvastam már forró jeleneteket, de úhh, ez lekörözött mindent. És rögtön az első fejezetben falhoz csapott.
A könyv első fele annyira tüzes és gyors volt, és tele Nunzioval, aztán a második fele átment teljesen másba, és folyton csak Mikey gondjai voltak, meg a terápia, és nulla Nunzio. :( Féltem is, hogy milyen vége lesz így a könyvnek, mikor láttam, hogy már csak 2 fejezet van hátra, és a főszereplőink még galaxisokkal le vannak maradva egymástól, de tudtam, hogy Santino nem hagy minket gondban, és olyan ütős lezárást írt, hogy megérte várni rá. Mondhatnám, hogy gyors volt, és túl cukormázas, de én azt mondom, így volt tökéletes. Oké, több Nunziot elbírtam volna viselni, de ez már csak az én gondom. és most, hogy beleolvastam a Sunset Park elejébe, le se bírom tenni… David és Raymond?! whaaaaat?! :D