Az evenkik Szibériában a Jenyiszej folyó és a Csendes-óceán között elterülő tajgában, hatalmas területen, több helyen, 200-300 fős kis csoportokban élnek. Napjainkig megőrizték kultúrájukat, a vadászó-gyűjtögető életmódot, egy olyan környezetben, ahol a több évszázados orosz, esetükben burját megtelepedés-betelepülés óta az állattartás, bányászat, s az ezzel járó modernebb társadalmi viszonyok váltak meghatározóvá. Évszázadok óta kontaktusban állnak más nagy népekkel, így érthető, hogy az alkalmazkodás elengedhetetlen a fennmaradásukhoz.
A szociálantropológus szerzők az elmúlt évtizedben több alkalommal töltöttek el hosszabb időt e kevéssé ismert, dinamikusan fejlődő, ellentmondásos világban, a Kelet-Szibériában, a Bajkál-tó vidékén élő evenkikkel. Beszámolójukban élményszerűen, de ugyanakkor szakszerű megközelítéssel elevenítik meg az evenkik gondolkodásmódját, hétköznapjait.
A könyvhöz mellékelt DVD a helyszínen készített filmjüket tartalmazza.
Az evenkik földjén 2 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2011
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Sántha István – Tatiana Safonova: Az evenkik földjén Kulturális kontaktusok a Bajkál-vidéken
Nagyon érdekfeszítő olvasmány volt az evenkikről, akik még a szibériai népekhez mérten is csodabogaraknak számítanak – legalábbis, így hivatkoznak rájuk. A könyv elején leszögezik és keretek közé helyezik a kutatás módszertanát, felvázolják, hogy antropológiai szempontból mit tartottak esszenciálisnak, és miért nem volt érdemes a szokásos sémák alapján nekilátni a közösség feltérképezésének.
Érdekes volt bebocsátást nyerni egy olyan kultúrába, melyet bár ért az idők folyamán burját, orosz és kínai befolyás, mégis teljesen elkülönül a szomszéd népektől, sőt, még a legközelebbi szomszédaik sem mernek szilárd véleményt formálni róluk, annyira kiismerhetetleneknek tartják az evenkiket. Ez a kötet mégis megpróbálkozott vele.
Azért is kedvelem az ehhez hasonló kulturális antropológiai köteteket, mert képesek elérni az olvasónál, hogy egy idegen nép legbizarrabb viselkedési mintáját is befogadhatóvá árnyalja, ahol mi külső szemlélőként csak egy agresszív megnyilvánulást látunk, ott ők felfedezik a túlélés zálogát, a generációkon átörökített bölcsességeket. Ilyen volt például annak pontos és érzékletes szemléltetése, hogy az evenki vendéglátók miért küldözgetik egyik-másik távolabbi pontba a kutatókat – míg első ránézésre ez simán csicskáztatásnak, gonoszkodásnak hat, egy mélyebb elemzés nyilvánvalóvá teszi, hogy az evenki kultúrát a mozgás tartja életben. Az evenkik szó szerint megőrülnek, ha kénytelenek huzamosabb időt egy helyen tölteni – pl. a lesántult öregasszony esete. És nem, nem az izoláltság, a magány teszi ezt velük, hanem a toporgás, a monotonitás, melyre az evenkik szörnyen érzékenyen reagálnak. Azzal tehát, hogy vendégeiket távolabbi utakra menesztették, a saját felfogásuk szerint csupán jót tettek velük, megóvták őket a tébolytól. Érdekes volt olvasnom erről, hogy ez a fajta életfelfogás miképpen hat még a legegyszerűbb társas tevékenységekre szokásokra is – nem megy ritkaságszámba a nyitott kapcsolat, mivel úgy tartják, bármi jobb, mint beleunni egy tartós kapcsolatba. S valószínűleg ennek az örökmozgó szellemiségnek a velejárója, hogy az evenkik mennyire jó nyomolvasók, és gyakorlatilag sohasem tévednek el – leírtak egy esetet, mikor vadászok evenkiket béreltek fel kísérőnek. S a vadászok végig meg voltak győződve afelől, hogy kísérőik jól ismerik az erdőséget, ám, mint kiderült, az evenkik is életükben először taposták azt a térséget. Csupán annyira jó megfigyelők voltak, hogy még a legapróbb természeti eltérésekben is felfedezték az útmutatókat.
Érdekes volt továbbá azon evenkik sorsának a bemutatása, akik inkább városokban, „civilizáltabb” közegben próbálnak szerencsét, s hogy milyen nehézségeket kell kiállniuk. A jó szándék ugyan adott, elvégre a városokban alkalom nyílik nagyobb közönség előtt is reprezentálni ezt a kultúrát, előadásokat, művész-esteket tartani a buzgó ifjúsággal. Ám a hosszú távú jótékony eredmény elérése jóval bonyolultabb munkafolyamatot igényel.
Amit sajnáltam, hogy a kötet csak nagyon minimális szinten foglalkozik az evenkik tárgyi kultúrájával. Leszámítva pár étkezés ecsetelését és ünnepek kellékeinek felsorolását alig tudtam meg valamicskét pl. a viseletről, a hajlékokról. Igaz, a tanulmány leszögezi, hogy a szellemi kultúrával szeretne foglalkozni, de nem bántam volna, ha időnként felhígítja a sokadik schismogenesis esetét egy kézzel foghatóbb jelenséggel. Valamint egy határozottabb konklúziót is szívesebben olvastam volna a vége felé.
Összességében elégedett vagyok a kötettel, hiánypótló alkotás, alapos ismertetése egy távoli közösségnek, ahol néha olyan érzés foghatja el a behatolót, hogy itt az alapvető emberi kommunikációt felrúgták, s ami máshol jól működik, az itt teljességgel elképzelhetetlen. A kötet végi fotók is átfogó és érzékletes képet adnak a közösség mindennapjairól. A kötethez járt még egy DVD-melléklet is, amit még nem volt alkalmam megtekinteni, de amint sort kerítek rá, arról is írok legalább pár mondatot.
Népszerű idézetek
Miközben a burjátok célja a vendégek mielőbbi lerészegítése, addig az oroszok arra törekednek, hogy egyszerre részegedjenek le, együtt igyanak a vendégekkel.
81. oldal
Sántha István – Tatiana Safonova: Az evenkik földjén Kulturális kontaktusok a Bajkál-vidéken
Hasonló könyvek címkék alapján
- Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz 97% ·
Összehasonlítás - A. P. Okladnyikov – A. I. Martinov: Szibériai sziklarajzok ·
Összehasonlítás - Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén 95% ·
Összehasonlítás - V. K. Arszenyev: Derszu Uzala 92% ·
Összehasonlítás - James G. Frazer: Az aranyág 91% ·
Összehasonlítás - Normantas Paulius – Csepregi Márta: 14 testvér ·
Összehasonlítás - Diane Ducret: A tiltott rés 89% ·
Összehasonlítás - Pusztay János (szerk.): A Volga-Káma-vidék finnugor népei ·
Összehasonlítás - Faragó István – László Zsuzsa: Vasalók ·
Összehasonlítás - Bogdán István: Régi magyar mulatságok ·
Összehasonlítás