Visszatérés ​Toszkánába 82% 54 csillagozás

Nagyszerű, lebilincselő történetet olvashattam Gracie múltjáról, a családjáról, és a titkairól. A színhely egy csodálatos kastély Toscanában. Az elején még nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog a könyv, de ahogy haladtam, egyre jobban érdekelt mind a múltbéli, mind a jelenbeli szál. Az olvasási élményt kissé lerontotta a ferdítés minősége, pontosabban annak hiánya. Azért egy helyesírás-ellenőrzőt nyugodtan rá lehetett volna küldeni, és akár egy lektor, vagy szerkesztő átnézhette volna a szöveget, mielőtt az nyomdába kerül.

Ismételten nem tudok szemet hunyni a regényben vétett sok hibáért, mint például a rengeteg elírás, írásjelek nem megfelelő használata, magyartalan mondatok tömkelege. Ami talán még ezeknél is bosszantóbb, hogy több angol szó maradt a magyar nyelvű fordításban.
Mivel a kiadó által eddig kiadott művek egyike sem volt hibátlan és úgy látom, hogy nem is próbál fejlődni vagy jobban odafigyelni ezekre a sorozatos hibákra, ezzel, véleményem szerint igencsak egy igénytelen kiadó benyomását kelti. Illetve az olvasási élményt is nagyban rombolják ezek a szarvashibák.

De akkor a történetről is essen pár szó…
Maga a történet még szórakoztató is lehetett volna, ha több tájleírás szerepelt volna benne. Én nagyon szeretem Olaszországot, szívesen utaznék oda bármelyik pillanatba. Itt hiányoltam azt az érzést, azt a hangulatot és temperamentumot, ami miatt a szívemnek oly kedves ez az ország.
Gracie múltját és jelenlegi életét is megismerhettem. Az írónő teljesen jól oldotta meg és vezette végig a történeten a két idősíkot.
Várható volt, hogy ilyen befejezést kap a regény, viszont amilyen bő lére voltak eresztve a befejezést megelőző fejezetek, a vége pont annyira tűnt összecsapottnak és kapkodónak.
Az utolsó fejezetnek /Badley Compton/ szerintem nem sok értelme volt, elhanyagolható lett volna a történet szempontjából.
Az epilógus pedig egy nyúlfarknyi, szinte semmiség volt.

Nem volt egetrengető olvasmány. De azért a magas pontszám, mert szórakoztató volt és kedves. Másra most nem is vágytam. Mivel kíváncsi voltam Gracie történetére, nem is igen tudtam letenni, míg vége nem lett. Tehettem ezt annál is inkább, mert a mai napom szabad volt és az eső is esett, ilyenkor kifelé sem kívánkozik az ember.
Sok dologban hasonlított a Sors, szerelem, Toszkánára (idősödő, titkoktól terhelt asszony visszatér ifjúsága és szerelme színhelyére, a gyönyörű Toszkánába. Elmeséli valakinek történetét, amely így megelevenedik, hol a múltban, hol a jelenben vagyunk. A hely megejtő varázsa gyógyító erővel hat minden ideérkezőre).
Némi bűnözés is színesíti a könyvet és persze szerelem, nemcsak az idős hölgy regénye….
A végén sírnom kellett, tisztára Jane Eyre-feelingem volt.

Gracie 40 év után visszatér Toszkánába, hogy lezárja a múltat. Lánya és unokája is vele tart: hát eleinte elég idegesítőek voltak, de így volt honnan hova fejlődni.
spoiler, jó volt a toszkán hangulat, a szép táj, a finom ételek!
A könyv vége nekem fura volt és nem is feltétlen tetszett, spoiler

off

Egy idős asszony negyven év után visszatér fiatalságának helyszínére és ahogy az ismerős helyek feltárulnak előtte, úgy öntik el az emlékek és érzelmek.
Lányát és unokáját is magával viszi Toszkánába, ahol ők is kilépnek addigi mókuskerekükből és felfedezik az élet más dimenzióit.
Érdekes történet egy régmúlt titok felfedéséről, a múlt árnyainak felkutatásáról, tévedésekről és a család összetartó erejéről.
A történet maga tetszett, mind a múltbéli mind a jelen szál, bár a könyv közepe után megtört a kezdeti olvasási lendület. A végére azonban megható befejezést kapunk, ami alátámasztja azt, hogy sosem lehetsz elég idős a szerelem újra megtalálásához.
Sajnos azonban – ahogy itt előttem többen is írták – ez a kötet nem ment át szerkesztő kezén – vagy túl gyorsan ment át rajta. Ez látható és komolyan sajnálom a fordítót, mert szinte az ő nyers anyagát nyomtatták papírra. (Amihez az olvasónak azért lássuk be, nem sok köze van – hol gépelt félre egy betűt stb.)
Szeretem Santa Montefiore történeteit, de ez kissé gyengébbre sikeredett mint az eddig olvasott családregényei. A könyv születésének hátterét, körülményeit a köszönetnyilvánításban említi és gondolom, hogy ezt a könyvet megírnia nagyobb erőfeszítésébe került, mint az eddigieket.
Mindenesetre várom, hátha a Deverill kastély lányainak 3. kötete is megszületik, hasonló minőségben mint az első két része.

Egy elég jó alaptörténet, aminél két alapvető problémám volt: az első, ami nem a szerző hibája, de zavaró és sokat levon az értékéből, a rengeteg helyesírási hiba! Ezért én nem szoktam levonni csillagot, de az elmúlt évek alatt nem volt „szerencsém” még egy ilyen gyatra szerkesztéshez, ezért most levitt fél csillagot. A másik a beleerőltetett, igazából a történet szempontjából teljesen érdektelen Badley Comptonban játszódó rész, ami háromszor kerül elő, miközben semmihez nem tesz hozzá. A cselekmény picit hihetetlen – és itt nem a régi szálra gondolok, az egész jól kitalált és megírt, hanem a nagy családi „összeborulást”, megváltozást jelentő egy hét – azért csodára még a varázslatos toszkán táj és étel, meg érzés sem képes. Ennek ellenére kedves, olykor izgalmas, néha humoros kis történet volt.

Sosem késő újrakezdeni. Sosem késő új szokásokat felvenni, új szemszögből nézni és értékelni helyzeteket. Sosem késő megismerni a másikat; különösen a szeretteinket.

A szívemhez nőtt a történet, mert megint megmutatkozott, hogy az értékeket ott érdemes keresni, ahol nincs az egyén körül öntömjénezés, saját költésű dicshimnusz; helyette van csendes, stabil lábakon álló, igazi kincs.
És imádtam, mert Olaszországban játszódik, isteni ételek és mesés tájak között.

Izgalmas kedves családtörténet. Szórakoztató, könnyed.

Csodálatos írás, melynek kissé megkönnyeztem a végét! Bosszantó lehet mikor rájössz, hogy négy évtizedet úgy éltél le, hogy az egy téves következtetés szüleménye, és milyen életed lehetett volna, ha az információk teljes birtokában vagy.
Egy kissé elvett a könyv csillogásából a sok helyesírási hiba, a sok benne maradt angol szó, a sok nyelvtanilag értelmetlen mondat.
Összességében nagyon élveztem, még ha olykor bosszús is voltam az elírások miatt! :)

Könnyed, nyári olvasmány, kellemes és szívderítő :)
Viszont a rengeteg hiba szemet szúrt. Benne maradt angol szó, helytelen fogalmazás, helyesírási hibák…. Értem,hogy „csak” egy romantikus könyv , de akkor is kiábrándító….@művelt nép könyvkiadó a nevében nem hordozza ezt az igényességet.