Tarot ​Café 3. (Tarot Café 3.) 84% 76 csillagozás

Újabb három történet. A féltékenység csillaga igen sorsszerű, elgondolkodtató volt. A tó úrnője aranyos, kissé rózsaszín mese a szerelemről. És a végére megint jött egy rész Pameláról, és végre bejött a képbe Ash is. Kíváncsi vagyok, pontosan hogyan is csatlakoznak a főbb karakterek egymáshoz.

Minden egyes kötet után bebizonyksodik számomra, hogy nekem bejön ez a stílus. Szeretem a történetet, a szereplőket – különösen Aaront a vérfarkast, aki eszméletlenül aranyos a cuki beszólásaival. Ebben a kötetben a ismét kapunk egy kis betekintést Pamela múltjába, és újabb kérdések vetődnek fel Ashel kapcsolatban. Szőrnyű, hogy nem emlékszem a történet végére, de legalább friss élményekkel gazdagodom az újraolvasás során. Külön örülök neki, hogy ezek a könyvecskék ilyen picik, mert legalább növeli az önbizalmam, ha végzek egy kötettel.
A kedvenc történetem ezúttal a „tavi tündéres” volt, az eddigi legaranyosabb epizód.

A cselekmény tovább bonyolódik, bár nem az általam kedvelt módon, inkább romantikás irányba. Persze még mindig érdekesek a szereplők, az esetek, a kártyák leírásai.

A borító egy borzalom. :D
Ez az Ash fiú pedig egyre gyanúsabb. Kezdem kicsit valami szerelmi drámás krimi kellős közepén érezni :D
Pamelát mostmár egészen megkedveltem, főleg amilyen civódásokat rendeznek Belussal :D Aaron meg csak azért adja alájuk a lovat :D
A tó úrnője… mennyire cuki volt :D :D

Ismét egy nagyon szomorú kis történettel kezdődik, majd egy nagyon cukival folytatódik. A végén pedig ismét Pamela története kapja a főszerepet. Egyre izgalmasabb. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

Hááát… lehet mégsem lesz ez olyan hű de jó, mint ahogy gondoltam, hogy miket lehetne kihozni a történetből, (eddig pozitívan álltam hozzá) mert bár tényleg kezdtek neki történetet adni, de eddig se füle, se farka az egésznek. Pamela alig volt benne, pedig ő a főszereplő. Helyette volt egy visszaemlékezés, aminek nem sok értelme volt, egy külön kis történet, aminek még annyi se, aztán a végére sárkányokat is beleraktak, mert miért ne. Nagyon furcsa az biztos. Kíváncsi vagyok mi lesz még benne, de érzem, hogy nem ez lesz életem mangája.

Itt azért már melegebb vizekre eveztünk, ami a rajzstílusból adódóan előbb-utóbb várható volt! A féltékenység csillaga azért a végére egy egész épkézláb történet lett! A rajzokon nagyon jól mutattak a török motívumok! A Tó Úrnője nagyon aranyos volt! Egy walesi tavi szellem és egy diákfiú kapcsolatáról szól. A fiú akaratán kívül visszaüldözi a lányt a tóba, de egy nagyon vicces és aranyos módot talál rá, hogy újra együtt legyenek. Ez volt a kedvencem a kötetben! Nekem ezek a humorosabb fejezetek jobban fekszenek! Utolsó történet a Sárkányszív megint a főtörténet szálra koncentrál, egész izgalmasan. Ash sem az, akinek mutatja magát. Túl szép volt, hogy igaz legyen kategória várományosa! :D Feltűnik egy másik jósnő és Alec személyében kaptunk egy férfinak kinéző és aránylag úgy is viselkedő szereplőt is! Egyre jobban érdekel, hogy mi lehet a háttérben!

Valójában a kártyajóslás és a hasonló hókuszpókuszok igen távol állnak tőlem. Elolvasom a lapokat, de inkább a mesékre koncentrálok, mert azok tényleg érdekesek. Ezen felül még gyönyörű rajzokat is kapunk, olyan babásak, királylányosak. Még a fiúk is lányosak, gondolom ez azért nem véletlen. Minden kis történet érdekel benne, de a Pamela vonalra vagyok a legkíváncsibb, mert ő a kedvencem. Jöhet a folytatás!

Kezd átívelős lenni a történet.
Ebben a részben három történetet kapunk. Az első Pamela múltjából való, amikor egy szultánnak jósolt egy más korban. Elüldözte magától az egyetlen szerettét, aki nem tudta megbocsátani neki, amit ellene tett. Majd egy fiatalember következik, aki elveszett szerelmét kereste. Nem tudta, hogy egy vízi tündérbe szeretett bele és akaratán kívül száműzte maga mellől. Végül, egy sárkány készül bosszút állni a jósnőn, mert egy sárkány haláláért vádolja, de nem veszi észre, hogy Belus játszóterére téved.
Azzal jól húzza az idegeket a sztori, hogy csak kis részleteket adagol Pamela múltjából. Sok titok van, és már kezdek ott tartani, hogy túl lassan jönnek a válaszok.
Egyre inkább zavar, hogy ő nem is igazán jósnő. Sokkal inkább a természetfeletti lények pszichológusa: neki mesélik el az életük, és a kártyákkal csak rámutat dolgokra, amit igazából maguk is tudnak, csak nem mertek kimondani. A tündérét kereső srác volt a kivétel, neki tényleg segített és beavatta a természetfelettibe, amit ő nem ismert.
Annak ellenére, hogy sok kis dolog zavar – pl. miért kell ennyire nőiesnek rajzolni a fiúkat is? Meglepően sok a szexuálisan hajlékony karakter is benne –, a történetek olvastatják. Hangulata van, és maguk megállnak a lábukon, Pamela inkább csak átkötőnek kell a lények történetei között.
Annak tudtam örülni, hogy volt egy happy end is, és azért érdekel, mire valók a gyöngyök és miért nem tud meghalni a nő.

A borító nagyon tetszik, kezdtem örülni, hogy angyalok is belekeverednek a történetbe, de igazából ugyanezt a képet kapjuk meg, Ash-t szárnyakkal, és az sem biztos, hogy angyali eredetű, eléggé titokzatos, kissé ellenszenves szereplő, aki keveri a háttérben a kártyákat.
A történetek sem fogtak meg igazán. A szultános morbid és kegyetlen, a Tavi-tündéres már-már túl nyálas volt, a Sárkányos meg túl zavaros, itt mindenki belekeveredett akit eddig megismertünk, de hogy ki kivel és miért és mikortól…kezd nagyon bonyolódni.