Halálcsapda (Aliens 6.) 43 csillagozás

Sandy Schofield: Halálcsapda Sandy Schofield: Halálcsapda

Az ember álmait kergetve rajzott ki az űrbe, de ott csak a lidércnyomások vártak rá. Isten hozott a Charonon!
Legeldugottabb zuga ez a világegyetemnek, ahol csupán pár eszement ember él: katonák, technikusok, pilóták… és egy egész sereg idegen. A bázis teljhatalmú ura Ernst Kleist professzor, a „bogarak” megszállott kutatója. Kísérleteiben nem ismer tréfát, aki ujjat mer húzni vele, az az idegenek táplálékaként vagy eleven keltetőgépként végzi. Végső célja egy olyan új faj megalkotása, mely agresszivitását csak emberi parancsnak engedelmeskedve engedi szabadjára. És a tökéletes gyilkológép már készen áll…

Eredeti cím: Aliens: Rogue

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Szukits, Szeged, 2012
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634972372 · Fordította: Ifj. Hegyi Pál
>!
N&N, 1997
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638554878 · Fordította: Hegyi Pál

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

xenomorf (alien)


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Popovicsp87 P>!
Sandy Schofield: Halálcsapda

Bár pár értékelésemből nem látszik, de eléggé könnyen el lehet engem szórakoztatni. Komolyan! És ahhoz képest, hogy a Halálcsapda eleje szimpla ZS-kategóriás horrornak tűnt, végül egész jó történet kerekedett ki belőle.
Persze a szokásos „alienes” sablonokkal operál, de szinte végig olvasható marad.

A cselekmény nagyjából 2,5-3 szálon fut. Van egy ügyeletes őrült tudósunk, egy pilótánk és tengerészgyalogosaink.
Dr. Kleist a megalomán tudós szerepét nyerte el, aki annyira nem tiszteli az életet, hogy már szinte saját kis királyságát kiáltja ki a Charon bázisán.
Palmer kapitány az ügyeletes „tökös” női főszereplő, a tengerészgyalogosok meg… hát vannak. Sok gondom nem volt velük, viszont a mellékszereplők gyakorlatilag feleslegesek voltak. Egy-egy szereplő neve maradt csak meg, mert érdemi információ nem derül ki róluk, ráadásul egyikük a legnagyobb kérdőjel a könyvben. John Cray eleinte eléggé misztikusnak tűnt, de nagyon hamar sikerült kiherélni a fickót, és ennek fényében teljesen felesleges volt a kísérleti alannyal együtt nevesíteni.
És még ott van Kleist magánhadserege! Ők a könyv elején kapnak nagyobb hangsúlyt, aztán szépen lassan eltűnnek a süllyesztőben.

Itt-ott azért éreztem hiányosságokat. Például Kleist módszerét kibonthatták volna jobban is, mert mint ötlet, nem volt rossz.
A könyv végét eléggé összecsapottnak éreztem, valahogy elmaradt az az igazi horror érzés, és inkább a lagymatag akció dominált.

Nem volt rossz könyv, de sok helyen lehetett volna csiszolni, bár ugye akkor eltérnek az alapanyagtól. De lehet, hogy 1995-ben ez nagyobbat szólt, és még azt is elhiszem, hogy képregényként jobb.

>!
N&N, 1997
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638554878 · Fordította: Hegyi Pál
5 hozzászólás
Rozsomak69>!
Sandy Schofield: Halálcsapda

Kölyök rozsomák koromból emlékszem, hogy mennyire szerettem volna megkaparintani ezt a könyvet. Nem csak azért, mert már akkor magával ragadott az idegenek világa, hanem annak okán is, hogy valami ultimate badass a Möbius kiadós borítója. Aztán akkoriban elolvasva vagányabb volt a vagánynál is. Csak közben felnőttem.

Itt az elején leszögezem, hogy továbbra is jobb és tökösebb Aliens regények közé sorolom a kötetet minden hibája ellenére. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy nagyon gyors, pörgős és teljes mértékben hozza az Aliens film akció sci-fi hangulatát. A másik, hogy a fentiekből adódóan nagyon gyorsan végig lehet rajta pörögni. Ugyanakkor ez utóbbi valahol a hibája is. Ugyanis sok tekintetben összecsapottnak is éreztem. A legtöbb karakternél éreztem, hogy papírmasé vagy, hogy minimum nincs rendesen kidolgozva. Megértem, hogy ez egy képregény feldolgozás, de akkor az író tegye oda magát. Illetve itt az írópáros. Emellett akadt nem egy logikai bukfenc is a történetben, amik miatt sokszor inog a cselekmény koherenciája. Illetve van egy olyan része is, amit, leginkább úgy tudnék jellemezni, mint ahogyan a Retroshock – Űrvadász című epizódjában KennyTheOne a vizet jellemzi. „Minden víz hazudik a méreteiről!” Nos nem tudom, hogy ez fordítási, lektorálási vagy írói baki, de az idegen mérete, létszáma és viselkedése is nagyon gyakran változik a történetben. A képregény elolvasása után arra is választ kapok remélem, hogy a sok szexuális jelenet (aminek egy részét indokolatlannak látom, pedig távolról sem vagyok prűd) vajon az írópáros aktuális intim életét/hiányait jellemzi vagy ez az adaptációból átvett rész.

A karaktereket, ahogyan már fentebb írtam nem részletezik túl az íróink. Azt hiszem Palmer kapitány a főhősünk és Kleist professzor az antagonistánk, de nem igazán ismerjük meg őket. Kleistnek még úgy ahogy van is valamiféle kidolgozott háttere és motivációja, de sokszor az is elég ködös. Green őrmester szimpatikus és szerethető, de annyira 80-as, 90-es évek kőkemény katona klisé, hogy néha magam is meglepődtem. Crayt pedig felvezetik, hogy levezessék.

A párbeszédek nagyobb többsége működik a regény szintjén (viszont azon túl semmi különös), de amikor humorra kerülne a sor, attól az Isten óvjon!

Összességében tehát ez egy izgalmas, bevállalós akciódús sci-fi horror, amit bátran lehet ajánlani mind a franchise rajongóinak, mind azoknak, akik most vetnék bele magukat az ilyen jellegű könyvek olvasásába. De közel sem hibátlan, csak szerencsére ezek a hibák megbocsájthatóak vagy ha azok nem is, azért szemet lehet hunyni fölöttük.

fekiyeti79>!
Sandy Schofield: Halálcsapda

Kissé sablonos, kissé bugyuta, de szerethető.
A sorozat első négy részének ismerete nem árt, hogy képben legyünk a földi háború, és a pempő vonatkozásában, de nem feltétel. Ezek nélkül is élvezhető, szórakoztató kis történet.
Rajongóknak mindenképpen ajánlom! :)

Dorka50 P>!
Sandy Schofield: Halálcsapda

Na ez már hasonlított egy Alien történetre. A sztoriban ismét egy őrült tudóst kapunk aki a bogarakkal kísérletezik. Ráadásul elég ügyesen, de a természetet nem tudja legyőzni. Jók voltak a karakterek, izgalmasak voltak a harc jelenetek és volt sok-sok xenomorf!! Végre! Jó volt olvasni az előző részekhez képest.

Carsus>!
Sandy Schofield: Halálcsapda

A Halálcsapda az első Alien sorozat egyik legszerethetőbb része volt. Az arányok teljesen rendben voltak, értem ezalatt azt, hogy most nem a könyv háromnegyed része ment el az akció előkészületeire, hanem viszonylag gyorsan belecsöppentünk a Charon bázis hátborzongató hétköznapjaiba.
A felbukkanó szereplők egytől egyig szerethetőek voltak, sőt szinte kiemelkedőek. Az agyatlan rohangálás/pusztítás/elpatkolás szentháromság helyett jó tervezések és sikeres kivitelezések jellemzik az aktuális csapat tagjait.
Ami még meglepő volt az zárás. Soha nem olvastam még ennyire happy end szagú Alien történetet, bár bevallom jól esett a léleknek.

Zanbar>!
Sandy Schofield: Halálcsapda

Miért él ilyen…

…vagy tényleg ez volt a sorozat csúcsa?

Valamikor a klasszikus „Alien” sorozat hajnalán hatalmas válságba került annak kapcsán, hogy miről szóljon. Mert ugye a tény, hogy az űrben van egy faj, amely parazitaként ülteti bele az élőkbe a saját emberióit, melyek aztán kirágják magukat belőle – úgy, hogy a szerencsétlennek esélye sincs, és lényegében kétlábon járó hulla – az így kikelt lények pedig bírják a magas több ezer fokos meleget, az űr végtelen hidegét, a vákuumot, azt, hogy nincs levegő, és rovarszerű mivoltuk okán jól fejlett bolytudatuk van, melynek közepén egy kétszázas IQ-val rendelkező, T-REX méretű királynő ül, amúgy meg savas a vérük látnak a sötétben, másznak a falon, és és minidig húszast dobnak a „Lopakodásra” a hatoldalúval… nem az nem volt elég félelmetes. Ki kellett hát „találni” valamit.
Így leültek, gondolkodtak és megszületett az ötlet: „Tegyük meg az embert főgonosznak!” Ezt mindenki egyhangú ovációval fogadta úgy hiszem, mert az „Alien” sorozatokat ezek után ellepték az őrült tudósok/katonák/szektások/cégemberek, akik mellett az egész xenomorf probléma tucatrangúvá züllött. Miért? Mert az elmebeteg ember lényegesebben könnyebben megérthető, mint az Alien. Mert ő nem…. idegen?
Arrrggghh!

Jó, engedjük el. A „Halálcsapda” sztorija tényleg annyi, amennyit a fülszöveg elárul, tehát zsákbamacskáról szó sincs. Sajnos többről sem. Az írópáros valamiért elment a tény mellett, hogy az „Alien” elsősorban audio-vizuális műfajként született. így volt igazán hatásos, tehát, vagy leírod, és hangossá teszed – esetleg büdössé – vagy… és ez egy jókora vagy….
Az alvilág révészéről elnevezett állomáson elméletben a galaxis egyik legnagyobb emberi elméje munkálkodik valami gonoszon, és társaként más elvetemült fickók szolgálnak, hogy biztos ami ziher sikeres legyen a terv.
Nos az alternatív Alien egy kiváló gondolat. Az Indominus Rexxel is hogy bejött ugye. A kötet megpróbálja Kleistet egyfajta mindentudó/mindenható figuraként ábrázolni, aki odáig tökéletesítette a tudását az idegenekkel kapcsolatban, hogy újra írta a fajt. Oké, ez félelmetes. Aztán a történet szépen lassan felfedi, hogy az őrült tudós csak simán őrült és nem tudós, mert olyan alapvető momentumokkal nincs tisztában a lények működését illetően, mint például, hogy mitől működnek….biztos revelációnak szánták ezt a felismerést, de nem sült el jól, tekintve, hogy az antagonista lényegét éppen az intellektusa adta. Volna.

Emellett a kötet szégyentelenül újra hasznosítja a „8-ik utas” és az „A bolygó neve Halál” jobb részleteit, főleg karakter szinten, egyfajta alternatív végkifejletet kínálva ezzel az ott szereplő figuráknak, hiszen azok már a szívünkhöz nőttek, tehát akár meg is menthetnénk őket. Nem rónám fel hibaként, mert ez egy „hálás” vállalás, csak semmi meglepetés sincs benne. Oly annyira nincs, hogy az ember egy idő után már várja, hogy a csekélyke oldalszámba miként fog a kötet belecsavarni még egy, már ismert jelenetet.

Igen, a klasszikus sorozatnak/sorozatoknak ez volt a legjobb része, ami leginkább regényélményt nyújtott és ennek voltak a jobban megírt karakterei. És ez sokat elmond a korai sorozatokról…

Rendbonto>!
Sandy Schofield: Halálcsapda

Egész pofás kis alien történet volt ez a könyv. Pozitív csalódás számomra. Vannak ugyan hibái, mint például az, hogy szerintem a vége fele egyre kevésbé volt izgalmas, attól függetlenül, hogy az író(k) próbálták azzá tenni. Kiszámítható volt, persze nem vártam nagy csattanókat (de több hullát igen). Továbbá meg kell jegyeznem, bár ez lehet csak szőrszálhasogatás, hogy nem volt szimpatikus, hogy az alieneket bogaraknak „becézte”. Nem bogarak azok könyörgöm!
A sztori az egész jó volt. Vajon mi sülhet ki abból, ha egy bolygón egy őrült doki szórakozik az idegenekkel? Hát semmi jó. :D Az írói stílus könnyed volt és követhető, szóval bejött, a karakterek között is találtam szimpatikusakat. Tetszett, hogy nem kifejezetten egy főszereplő akadt, hanem azért több karakterre is ki lett hegyezve a sztori.
Lehet kicsit több csillagot adok neki, mint amit megérdemel, de mint alien fan, nekem egész bejött a Halálcsapda, szóval aki szereti az ilyen történeteket, azoknak ajánlom! Bár túl sok extrát ne várjunk tőle!

2 hozzászólás
Árnyék82 P>!
Sandy Schofield: Halálcsapda

Akárhányszor is olvasom el ezt a kis könyvet, mindig egy remek kikapcsolódás.
Jó kis történet a kedvenc szörnyeimmel (igen, az emberek is beleesnek a szörny kategóriába) ;) kellemes kikapcsolódás.

Ez egy jó kis történet. Semmi extra, hagyományos ember a szörny ellen.
Tengerészgyalogosok, civilek és egy őrült, hatalom mániás tudós macska-egér játéka, no meg sok szörny. Minden ami kell.
Az „osonós” gerilla hadműveletet külön élveztem, végre valaki használta az eszét. Ügyes.
Kegyetlen és véres, de pont ez kellett ebbe.
Van benne persze pár hiba és egy kissé az emberek is kegyetlenek benne a végén, de pörgős, jó kis sztori ez.
Ajánlom mindenkinek!

Ikarosz>!
Sandy Schofield: Halálcsapda

Könnyed hétvégi olvasmány. Korrekt kis alien regény.

Blissenobiarella>!
Sandy Schofield: Halálcsapda

Vegyesek az érzéseim. A történet kissé sablonos, a szereplők szintén, mégis tetszett, és izgalmas, élvezetes olvasmány volt. A végén azonban én csalódtam a szereplőkben is. Más Alien-könyvekre az a jellemző, hogy ha a pozitív hősök vágynak is a kegyetlen bosszúra „a gonoszok” ellen, valahogy mindig úgy alakult a helyzet, hogy végül is az idegenek elintézték ezt helyettük, és mindenki mehetett aludni nyugodt lelkiismerettel. Anélkül, hogy elárulnék bármit is a cselekményről: ez ebben a könyvben nem így van, és az addig szimpatikus hőseink gátlástalan, értelmetlen kegyetlenkedésbe kezdenek, és még élvezik is – nevetnek, mosolyognak. Ez nekem nagyon-nagyon furcsa volt ebben a könyvben, bár igaz, hogy ez egyetlen jelenet, de bennem mély nyomot hagyott. Csalódottságom ellenére nem volt rossz könyv, bár az Alien-könyvek között semmiképp sem kiemelkedő darab.


Népszerű idézetek

Blissenobiarella>!

Annyiféleképpen meg lehet halni, de a túlélésnek olyan kevés módja van!

Andrée>!

– Ha falra festjük az ördögöt… – jegyezte meg halkan, miközben a professzor felé közeledtek.
– Előbb utóbb felbukkan – fejezte be Cray ugyanolyan csöndesen.

33. oldal

Szelén>!

A Charon bázis valójában inkább csak egy tömör sziklatömb, amely egy harmadosztályú sárga csillag körül kering elliptikus pályán.

Szelén>!

Sisak-, agy-, és koponyadarabkák záporoztak le a tengerészgyalogosokra.

Szelén>!

A lény tűzijáték-petárdaként robbant szét, savesővel borítva be a falakat, az
egész folyosót.

Andrée>!

Green hátrapillantott, éppen Choi és Boone mögött csukódott be a zsilip. Nem véletlen, hogy Boone maradt életben utolsónak a nők közül a szakaszban. Kemény volt, mint a szög, és a reakcióideje is átkozott gyors: vetekedett a bogarakéval.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: xenomorf (alien)

A sorozat következő kötete

Aliens sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A szabadulás
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál
Steve Perry – Stephani Perry: A préda
Alan Dean Foster: Alien: Covenant
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció
Stephen King: A búra alatt
Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember
Stephen King: Álomcsapda
Paul Monette: A Ragadozó
Christopher Golden – Mark Morris: The Predator – A Ragadozó