A ​Napkirály szeretője 33 csillagozás

Sandra Gulland: A Napkirály szeretője

A Napóleon-trilógia népszerű szerzője a 17. századi Franciaországba kalauzolja az olvasóit. Egy rendkívüli asszony, Louise de la Valliere sorsát követhetjük nyomon, aki a francia történelem kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb alakja volt. Az elszegényedett nemesi családból származó Louise XIV. Lajos, a Napkirály udvarába kerül, és amikor először találkozik a karizmatikus királlyal, sorsa örökre megpecsételődik.
A történelmi hitelességgel megírt, izgalmas regény betekintést nyújt XIV. Lajos udvarának fényűző s kissé dekadens életébe. Az írónő látványosan kelti életre a francia arisztokrácia intrikákkal és ármánykodással teli hétköznapjait, miközben a regény fordulataiból a francia történelem színpompás jelenetei is kibontakoznak.
Louise de la Valliere a Napkirály szeretői közül a legkevésbé ismert. Pedig négy gyermeket szült XIV. Lajosnak, aki igaz szerelemmel szerette, és hercegnői rangra emelte.

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Tericum, 2008
492 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639633490 · Fordította: Kós Krisztina

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Ausztriai Anna · Louise de La Vallière · XIV. Lajos


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

>!
Judit91
Sandra Gulland: A Napkirály szeretője

Kellemes, jó könyv volt.
Az eleje kicsit lassan indult be (amíg Petite az udvarba nem kerül), de utána felpörögtek az események. Petite ártatlan, naív lány, őszintén szerette a királyt, hűséges volt, nem várt hasznot a helyzetéből.
Ami hiányzott nekem a történetből, az Louise életének utolsó 25 éve, amit a zárdában töltött. Jó lett volna arról is részletesebben olvasni, nem csak a lánya elbeszéléséből pár gondolatot.
Érdekes volt a korról olvasni, mennyire nem volt magánéletük, hogyan gyógyítottak betegségeket, mi volt a korabeli fogamzásgátló módszerek.

>!
Morzsa
Sandra Gulland: A Napkirály szeretője

Talán nem ütött akkorát, amekkorát az itteni értékelések olvasása után vártam (bár ilyenkor mindig kétséges, hogy jó-e az, ha a léc eleve magasra kerül), de kellemes, jó könyv volt.
Az eleje -addig, míg Petite az udvarba nem kerül- valóban kicsit lassú volt, ami a nagyobb baj, hogy kicsit érthetetlen is, hogy lesz ebből az egészből egy király szeretőjének életrajza, de aztán persze rájön a kétkedő olvasó. Különösen, hogy egy keretes mesévé alakul a dolog, amennyiben -bármilyen hihetetlen is, akárhonnan is számolom az eltelt időt- kb. 23 év, ha jól számolom- Diablo visszatér, és gyakorlatilag segít döntésre jutnia Petite-nek a sorsát illetően.
Tehát a könyv lassan kezdődik, ami nem lenne baj, de az arányokat már tudnám egy kicsit vitatni: kb. 150 oldal ez a felvezetés, közel a könyv harmada, ugyanakkor a lényegi történet véget ér ott, hogy Petite zárdába vonul (és az ott még leélt cirka 25 évéről csak pár szó esik, Petite lányának tollából/szájából.)
Ami még nagyon hiányzott nekem a könyvből, annak ellenére, hogy pár éve olvastam Antonia Fraser-től a Napkirály és a hölgyek c. életrajzi könyvét, hogy mi a bizonyított történelmi adat, mi jött létre csak az író fantáziájában.
Ugyanakkor elképesztő (és igen pontosnak tűnő) apró, korfestő érdekességek jelennek meg a könyvben, legyen szó arról, mennyire hiánycikk volt a korban a mi értelmezésünk szerinti magánélet és élettér, hogy próbáltak különböző betegségeket gyógyítani (pl. rák) vagy mi volt a korabeli fogamzásgátlás, egészen odáig, hogy bukkannak fel mellékszereplők (pl. Mme Voisin) korábbi olvasmányaimból (A párizsi látó), akiről én akkor azt hittem, hogy fiktív személyiség volt :-D (de hiába vártam, nem bukkant fel a Jégkirálynőből sem Carlo, sem Louis de Keroulle kisasszony :-D)
Említettem az Antonia Fraser féle életrajzot, amit ezek után biztos előveszek, és újraolvasom, egyben mindenkinek ajánlom, akit a könyv elolvasása után elfog a vágy, hogy pontosabb adatokat ismerhessen meg a szereplőkről (A.F. életrajzai amúgy is elég olvasmányosak, legyen szó akár VIII. Henrik feleségeiről, akár Stuart Máriáról)

Már olvasva a Fraser életrajzot: megdöbbentő, hány apró adat, mozzanat jön vissza itt (pl. fogamzásgátlás ecetes ronggyal, meg, hogy a harmadik gyerek szülésekor Petite szobáján átgyalogolt Henriette, akinek kólikával magyarázta rosszullétét. (de jóval több is van, csak most kapásból pont ezt olvastam)

>!
Ydna
Sandra Gulland: A Napkirály szeretője

Ha nem olvastam volna utána a wikipédián, akkor kereknek ítéltem volna a történetet, de így kicsit hézagos… Petite gyerekkorának megfogalmazása elég lapos, még éppen olvasható, az udvarba kerülésekor beindul a történet.
(A hiedelmek, amik itt-ott el lettek hintve, egészen felkeltették az érdeklődésemet.)

>!
Niki_
Sandra Gulland: A Napkirály szeretője

Nem épp a legjobb az írónőtől, de nem volt rossz. Az eleje elég unalmasan indult, de amikor Petite az udvarba került, felpörögtek az események. Egészen 6 éves korától haláláig lehet nyomon követni ennek a bizonyos szeretőnek az életét. Különös nő lehetett. Kicsit ártatlan, naiv, nem az a fajta „romlott” szerető, mint pl. Amber az Amberben. Ő tényleg szerette a királyt és hűséges volt hozzá.
Szerintem a korrajz hiteles, összességében az egész történet kerek, de valahogy még se tudok 3 és fél csillagnál többet adni rá.

>!
v_fru
Sandra Gulland: A Napkirály szeretője

Minden sorát imádtam!
Mindig is szerettem a történelmi regényeket, Franciaország különösen az egyik kedvenc helyszínem. XIV.Lajosról most olvastam először könyvet, így, majdnem 350-400 évvel az Ő élete után is nagyon szimpatikus volt, szerettem, ahogy az írónő bemutatta. Azt kell, hogy mondjam, lettem volna Louise helyében(nem azért, mert a szeretője volt), a könyv olvasása közben vágytam arra, hogy belecsöppenjek a királyi udvar, Lajos és Louise életébe.
Az én szememben mostantól XIV. Lajos igazi NAPKIRÁLY, csupa nagy betűvel.

>!
LiloHari
Sandra Gulland: A Napkirály szeretője

Ez egy olyan könyv, ami a cselekmény haladásával egyre jobban magával ragad, és a könyvet már nem tudom letenni. Fantasztikus regény,nagy hatással volt rám, és a külvilág megszűnt létezni, amikor belemerültem. Azt hiszem el kell most már ismernem: mégis szeretem a történelmi regényeket.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Ydna

Akkor boldog a halál, ha az embert nem boldog éveiben éri.

28. oldal

>!
Ydna

Társalogni valakivel, vagy beszélni valakihez, az két külön dolog.

92. oldal

>!
Ydna

„Add, hogy a gyerek könnyen megszülessen, add, hogy az asszonyom túlélje a szülést!” az újhold utáni harmadik napon született kisbabák ritkán maradtak életben.
– Az olvasóm! – nyögte Petite. Vonaglott a fájdalomtól.
Clorine az asszonya görcsösen összeszorított tenyerébe nyomta a kopott fagyöngyökből álló olvasót. Bárcsak lett volna annyi esze, hogy elkérjen a királytól egy olyan ruhadarabot, amelyet a fogantatáskor viselt. Azzal könnyebben elő lehetett volna csalogatni a gyereket.

354, 355. o.

>!
Ydna

Lajost továbbá felvilágosította az orvosa, hogy csak akkor fogan meg egy gyermek, ha mindketten egyszerre élveznek el.

303. oldal

Kapcsolódó szócikkek: XIV. Lajos
2 hozzászólás
>!
Ydna

Clorine lehajtotta a fejét. Az elmúlt év túl nehéz volt az asszonyának. Ráadásul, ha túl korán kel ki egy nő a gyermekágyból, megráncosodik.

388. oldal

>!
Ydna

Az emberek azt hiszik, hogy egy herceg vére varázserővel bír. Ez persze babona, de attól még nem lesz kevésbé veszélyes. Az emberek bármit képesek elhinni.

340. oldal

>!
v_fru

Ördögi erő volt, de mégiscsak erő. Erő, amellyel rendbe lehet a dolgokat tenni.

430. oldal

>!
Ydna

Az élet értelme a halálra való felkészülés

40 .o

>!
Ydna

Bekapta a legyet – jelentette be undorral Clorine. – És nem egy békáról beszélek.

441. oldal

>!
Ydna

…a félelem mégis súlyt adott a gyanúnak.

465. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Juliette Benzoni: Ravaillac kése
Robin LaFevers: Sötét diadal
Juliette Benzoni: A királyért
Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné
Anthony Capella: A jégkirálynő
Orczy Emma: A Vörös Pimpernel
R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában
Annemarie Selinko: Désirée
Philippa Gregory: A folyók asszonya
Juliette Benzoni: Virradat