Ez egy nagyon jó és tanulságos könyv, mindenkinek ajánlom elolvasásra.
Sajnos a magyar lakosság jogismerete valami sötét mélységben tanyázik, ezért is fontos egy ilyen könyv. A jogi részeken van a fő hangsúly, amit ugye az írónő másik könyvénél (https://moly.hu/konyvek/sandor-zsuzsa-az-auschwitzi-konyvelo) hiányoltam.
A könyv sajnos hiányos, mert megírásának pillanatában az ügy még folyamatban volt. spoiler
Külön kiemeli a politikai befolyást és a nyilatkozatháborút, a parlamenti vizsgálóbizottság és az Országgyűlés belekotnyeleskedéseit. spoiler
Örülnék, ha egyszer valakik megírnák ezt a történetet, mindenki okulására, mind a jogi, a agazdasági, a politikai és egy kicsit történetmesélős oldalról is.
Ez a könyv csak egy kis szelete ennek.
Amit felrónék neki a befejezetlenségen túl, az az, hogy a szerző egyértelműen elfogult a vádlottak irányába, ami addig érthető, hogy egy elég faramuci bűnbakkeresés végén vádolták meg őket.
Viszont van egy pár dolog, amit fel szeretnék sorolni a jogi részen kívül, ami jól jött volna a történet kereksége szempontjából:
A szerző többször is említi, hogy az állami felügyelet miatt ment csődbe a gyár. Ez nem teljesen igaz. A timföldgyár már előtte is elég komoly adósságokat görgetett maga előtt, pl. az erőművel folyamatosan egyezkedtek már korábban is.
Az sem teljesen igaz, hogy ez olyan klassz munkahely lett volna, sokan melóztak ott kevés pénzért hitvány körülmények között. Szerintem nagyon beszédes, amikor a szakszervezet tüntetést szervezett a városháza elé Ajkán, mivel az erőmű egyszer a teljes áramszünettel fenyegette a timföldet (már a katasztrófa után), erre tüntetésre nagyon kevés dolgozó ment el. Azért, mert amikor előtte arról volt szó, hogy csökkentik a melósok pénzét, akkor mindenki lapított… A gyártelep pedig már előtte is egy nagy pusztulat képét mutatta…
Talán Tili Károly az egyetlen név szerint említett polgármester a könyvben, ő is kissé negatív szerepben bukkan fel (mivel nem mutat túl sok megértést Bakonyi és a MAL irányába) egy olyan interjú kapcsán, ahol a kérdező elég rafinált rávezető kérdéseket tett fel. Én hozzátenném, hogy talán ő volt a legtökösebb polgimester a környéken, aki nem csak a MAL-nak, hanem az államnak is be-beszólogatott, vagy a sajtót is fellármázta, amikor a helyzet úgy kívánta. Egy esetben pl.: a katasztrófavédelem váltig állította, hogy nincs kiporzás, másnap Tili Károly odahívott Kolontárra néány újságírót, hogy nézzék már meg, hogy milyen mocsok van mindenfelé…
A privatizálás is megért volna egy pár szót, mert az idősebbik Bakonyi elég kedvező áron jutott hozzá a céghez. spoiler
A Bakonyi Zoltánnal készített interjúban egy helyen sérelmezi azt, hogy olyanok is kártérítésekért perelnek, akik nem szenvedtek túl súlyos sérüléseket és károkat. spoiler Azért ezzel is bánjunk egy kicsit óvatosan, mert akiket közvetlenül nem érintett az iszap, szinte semmi tárgyi segtséget nem kaptak egy 5 kilós lencsekonzerv, néhány csomag száraztészta és egy pár gumicsizmán felül, és ezért még az illetőnek kellett sorban állni. Miközben többszáz kiló krumpli (adomány volt valahonnan) fagyott meg egy raktárban, mielőtt kezdhettek volna vele valamit. Megértem, hogy Bakonyi úr napi megélhetése nem került veszélybe, de azok a családok, akiknek a házon kívül nem volt más megtakarításuk? A devecseri ingatlanok egy kicsit leértékelődtek akkoriban…
Hosszan lehetne még sorolni furcsa és visszás dolgokat, amiket azóta láttunk, és ezért is lenne jó, ha egysze valaki szépen összeszedné ezeket.
Ez a könyv a hiányosságaival együtt is nagyon hasznos és fontos, bár mivel az ügy tovább haladt, és már 3 éve jelent meg, ezért hiányzik a beígért folytatás.
