Az ​auschwitzi könyvelő 7 csillagozás

Oscar Gröning pere
Sándor Zsuzsa: Az auschwitzi könyvelő

Németország, ​a 80-as évek közepén. Egy bélyeggyűjtő klubban egy férfi a holokauszttagadás üldözése ellen érvel, Auschwitz-hazugságot emleget, a koncentrációs táborokat zsidó kitalációnak véli. Oskar Gröning, az egykori auschwitzi könyvelő nem hagyja annyiban. A hallottak talán igazságérzetét sértik, talán valamiféle moralitás kerekedik benne felül, amikor megtöri saját hallgatását és levelet ír az illetőnek: Én ott voltam. Mindent láttam. Írását elküldte barátainak, ismerőseinek, rokonainak is. Két fia soha többé nem állt vele szóba. Oskar Gröning beszélni kezdett. Majd felelősségre vonták és 2015-ben bűnösnek találták 300 000 magyar áldozat meggyilkolásában való bűnsegélyben.
Sándor Zsuzsa riportkönyve pontosan követi a pert, tényszerűen ismerteti a bizonyítékokat, leírja a tanúvallomásokat, sőt, helyszíni tudósítását túlélőkkel készített interjúkkal is kiegészíti. Az auschwitzi könyvelőt olvasva elemien érezzük annak a kérdésnek a súlyát, hogy pontosan mit is jelent a szó:… (tovább)

>!
Corvina, Budapest, 2016
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631363678

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Mariann_Czenema P
Sándor Zsuzsa: Az auschwitzi könyvelő

Dr. Sándor Zsuzsa ügyész, majd bíró volt kényszernyugdíjazásáig, Donat Ebert német ügyvéddel való ismeretségük révén jutott tudomására Oskar Gröning pere. Németországban egy büntetőeljárás során nemcsak az ügyész szólal fel, hanem a sértettek, áldozatok is, mellékvádlóként részt vesznek és tanúskodnak a bíróságon.
Oskar Gröning pere, amely nem is régen, 2015. április 20 – július 15 között, Gröning meghallgatásán túl, szakértők megállapításaival és a mellékvádlók személyes beszámolóival zajlott le.
Dr. Sándor Zsuzsa számtalan magyar mellékvádló, tehát holokauszt túlélő történetét jegyezte le, nemcsak azokét, akik tanúskodhattak a német bíróság előtt, hanem mindenkiét, akivel csak beszélni tudott.

Mivel ez egy riportkötet, könnyen azt hihetnénk, hogy unalmas, száraz, érzelemmentes. De olvasás közben ráébredtem, hogy lehet, pont ez kell ahhoz, hogy hitelesek legyenek a beszámolók. Az irodalom, a szépirodalom eszközeivel felemel, de el is távolít a céltól, az, hogy elbeszélő szavakba, többféle szemszögből, változatos fordulatokkal átélésre, érzékelésre, élményre, katarzísra számítva íródik át a valóság, kissé el is ferdíti azt. Még a legjobb indulattal is, minden ember más-és más benyomásokkal, tapasztalatokkal dolgozik, és az írói képzelet hiába tanít, oktat, figyelmeztet, azért a szerző saját képzeletvilágát tükrözi.

Van már a blogon több, mint 200 bejegyzés, ennek nagy része szól könyvekről. Összesen talán 50 könyvet ajánlottam már, idén van kiemelt, mit érdemes elolvasni bejegyzésem is.
De mégis most azt fogom mondani: felejts el minden egyebet, ne olvass el mást, csak ezt az egy könyvet!

Könyvmolyként, könyves bloggerként, de főleg szülőként felelősséggel tartozunk a felnövekvő generációért, a tudásukért, szellemi, lelki beállításaikért. Ha tehetném, minden magyar általános és középiskola tanári karával elolvastatnám ezt a könyvet, mert ők is felelősek azért, milyen szemléletre neveljük gyerekeinket.
Mindkét esetben a véleményed számít, akár szülő, akár tanár, de legfőképpen emberként, mert az ami történt 437 ezer honfitársunkkal, sajnos bármikor megismétlődhet.
Ugyanis senki, ismétlem SENKI sem választhatja meg a bőre színét, szeme színét, nemzetiségét, szüleit, rokonságát, tehát adott DNS állománnyal érkezik ide a Földre, de mocskos politikai szándékok, emberi gyarlóságot ki- és felhasználó hatalmak mindig lesznek.

(bővebben itt: http://czenema.blogspot.hu/2016/08/dr-sandor-zsuzsa-az-… )

>!
_natalie_ I
Sándor Zsuzsa: Az auschwitzi könyvelő

a bűn helyett egy életen át más kifejezést keresett

Szeretném leszögezni, hogy az én életemben nincsen kézzelfogható kapcsolódási szál a könyvben leírt szörnyűségekhez. Mégis mélyen bennem él a borzongás, a döbbenet, a sajnálat, valamint valami mélyről fakadó kíváncsiság, igen az is, ami körül lengi azt a történelmi időszakot, amiről lényegében ez a könyv próbál aprólékos precízséggel képet mutatni, a holokauszt megmagyarázhatatlan, megbocsáthatatlan rémségekkel teli, embertelen időszakát.
Ez a könyv egy olyan peranyagot tár az olvasó elé, amiben a bíróság munkáján kívül betekintést kap a túlélők (mellékvádlók) emlékeibe, az őket képviselő ügyvédek feljegyzéseibe, valamint a vádlott, a 94 éves Oskar Gröning kimondott és elhallgatni próbált múltbéli tetteibe, valamint azok következményeibe.
A könyv számos kérdést vet fel kimondva, vagy kimondatlanul, miközben az ítélet leszögezi az auschwitzi könyvelő bűnösségét. De mit jelenthet a per a túlélők szemszögéből? Adhat-e bármilyen megnyugvást, elégtételt, vigaszt az, hogy 70 évvel a történtek után, egy perben igazságot szolgáltatnak embereknek, vagy azok leszármazottainak, akik már soha nem feledhetik a szörnyűségeket, s az életük része lett a tragédia, ami végig elkíséri őket amíg csak élnek. Segít nekik túlélni a túlélést? Segít ébren tartani az emlékezést?
Egy per, ahol nem a büntetés mértéke a fontos, hiszen a vádlott korára való tekintettel nem is lehet az. Egy per, ahol megszólal a múlt. Egy per a jog köntösében a bosszú álarca nélkül. Egy per, ami tele van halállal. Egy per, amelyben szót kap valaki, aki Auschwitzban született.
Tények, számok, bűnök, vádak, vétkesek és túlélők.
Egy kegyetlen, aljas rendszer mozaikkockái.
Gyanútlan, fegyvertelen áldozatok szemben egy kíméletlen gépezettel, amelyben minden apró fogaskerék olyan feladatot lát el, ami nélkülözhetetlenné teszi a tömeggyilkosságban, mégis bizonyítani kell nem csak a bűnsegédletet, hanem a társtettességet is.
A vádlott védői a felmentési kérelmet a következő mondattal indokolják:
„(…) büntetőjogilag releváns mértékben nem működött közre a holokausztban.”
Végezetül Gröning maga is megszólal:
„Tudatosan nem kérem a bűnöm megbocsátását. Ez, az elkövetett bűnök nagyságrendjére tekintettel nem illet meg engem. Megbocsátást csak az én Istenemtől kérek.”

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Sándor Zsuzsa: Az auschwitzi könyvelő

1. 10-15 éve vagyok megfertőződve.
2. Első körben a II. világháborúval, benne a zsidókkal, majd mélyebben a koncentrációs táborokkal. Igen, tudom, a koncentrációs táborokban nem csak zsidók voltak, de mindenkinek a sorsa érdekel, még a náciké is.
3. Most aztán kaptam rendesen belőlük. mindenkiből. Megrendültem olvasás közben, elborzadtam, már nem is tudom mit éreztem, felvettem, letettem, de nem tudtam szabadulni. Olyannyira borzasztott el, hogy nem volt könnyem. Úgy megtörte a lelkemet, hogy élőhalottként járkáltam a lakásban, és nem tudtam beszélni róla. Sok-sok könyvön végigrágtam már magam, sok könnyem elfolyt a történetek közben, de most bezárult bennem minden.
4. …
5. A könyvben említett könyvek közül néhányat már sikerült korábban is elolvasnom, de Lebovits Imre Zsidótörvények-zsidómentők című könyvét szívesen beszerezném magamnak.
6. Különösen érzékenyen érintett Fahidi Éva visszaemlékezése, azzal a kivétellel, ahogyan több alkalommal is hangsúlyozta, hogy bizonyos könyveket németül olvasott el. Ezt nem értettem teljesen, így nem is tudtam befogadni teljesen. Az Anima Rerumot szívesen forgatom, különösen azóta, amióta sikerült az írónővel megismerkedni, és együtt virágokat ültetni.
7. Dr. Sándor Zsuzsát eddig is tiszteltem, most azonban meg is szerettem. Olvastam a többiek értékelésit, furcsállottam, hogy kiemelték jogászságát, nem értem, mi ennek a köze a tények ilyen mélységben történő megjelentetéséhez.
8. Éva Kor visszaemlékezését olvasva álltam, ültem, járkáltam, már nem volt késztetésem a sírásra, viszont vitatkoztam, többször is szembeálltam önmagammal, és igazából nem is békültünk ki e gondolatokban. Megbocsátani, meg lehet-e ezt bocsátani, kinek mi köze hozzá, ha én megbocsátok? Innen indultunk önmagammal, és nem tudtunk dönteni, hiszen minden nézőpont kérdése, és mindenki önállóan dönt az érzéseiről. Azzal viszont nem tudtam megbékélni, hogy miért kellett ebből öleléssel, nyilatkozatokkal, bármi mással feltűnést kelteni? Ördögi kör lett belőle(m)…
9. Igen sokan megemlítették azt is, persze nem a vádlott védelmében, hogy azért lássuk be azt is, hogy a magyarokat otthonukból nem ám a németek telepítették ki, hanem jussanak eszünkbe a csendőrök, vagy nyilasok, vagy akárkik is. Bizony, bizony, benne vagyunk ám ebben mi, magyarok is. Hol is van az, hogy holló a hollónak nem vájja ki a szemét?
10. Horthy Miklós szerepe az egész zsidó-kérdésben már megért jó néhány féle magyarázatot, véleményt, hozzáállást, ebbe most nem mennék bele, erről van saját véleményem, de ennek itt most semmi jelentősége.
11. Hogy mit lehet már megtorolni ezen az emberen, ezen a szerencsétlen, öreg, alig látó, alig halló, már majdhogynem bácsinak látszó vénségen? Nem rajta, hanem általa. Elvek, elvek, elvek…
12. Elképzeltem magam lekopaszítva, megalázva, meggyalázva, kívül, belül széttépve, lesoványodva, botorkálva a gázkamra felé…
13. A legrosszabb nem ez volt. Hanem az, hogy elszakítva szüleimtől, gyerekeimtől, a szerettemtől, végignézni halálukat, élőhalott közös gyászunkat…

>!
Ikarosz
Sándor Zsuzsa: Az auschwitzi könyvelő

Mindenképpen figyelemreméltó könyv, főleg, hogy Magyarországon majdnem ismeretlen, mégis magyar vonatkozású eseményről szól. Rövid, egy délután és egy este végigolvastam, és nekem egy kicsit túl rövid. Félreértés ne essék, alaposak a riportok, amik az érintettekkel készültek, a tárgyalás tudósítása, mindenképpen érdemes elolvasni.

Lehet, hogy én vagyok túl finnyás, vagy csak túl magasak voltak az előzetes elvárásaim, de sok mindent hiányoltam. Főleg, hogy egy jogász írta egy perről. A következőkben a könyvvel és magával a perrel kapcsolatos gondolataimat és kérdéseimet fogom leírni.
Nem volt számomra mindig világos, hogy pontosan kit vagy mit akar ez a per megítélni. Egy embert? Egy ember tetteit? Egy egész korszakot, rendszert, egy egész jelenséget? Sokszor úgy tűnt, hogy ezek a dolgok összemosódnak. Ami a per tárgyának természetéből adódóan érthető, de én több „jogászos” precizitást vártam ettől a könyvtől. Több aprólékosságot, szerteágazó részleteket, amik mutatnák, hogy egy ilyen történet mennyivel bonyolultabb, mint az tűnhet első látásra.

Oskar Gröning-ről szinte alig tudunk meg valamit. A szerző hivatkozik magyarul soha meg nem jelent interjúkra, de megérdemelte volna a kevésbé tájékozott olvasó, hogy kapjon egy átfogóbb portrét a vádlottról. Mert ez alapján nem tudtam eldönteni, hogy Gröning mennyire rossz ember valójában. Ez most furcsának tűnhet, vagy az illető mentegetésének, de nem az. Én szerettem volna tudni, hogy egy gonosz ember, vagy vagy csak egy azok közül, akiket már korábban is úgy említettem, hogy egyszerre voltak okozói és áldozatai egy rossz rendszernek? Sokat gondolkodtam azon, hogy én mit is csináltam 21 évesen. Vajon mennyire különbözne az én vagy bárki más 21 éves énje attól az embertől, aki szeretett volna egy vagány csapathoz tartozni, amelyik jobbá teszi a világot? Valóban megvolt az a szabad választási lehetősége, amit számonkértek rajta, amikor egy olyan környezetben nőtt fel ahol csak egyféle példát látott, ahol nem olvashatott más újságot, nem hallhatott más híreket, mint a Führer és az árják nagyszerűségét, az engedelmesség és az elszántság dicsőségét? Mennyire várható el, hogy valaki normális maradjon, amikor az egész világ megőrül körülötte?
Ezekhez a kérdésekhez még támpontokat, gyenge kapaszkodókat sem nagyon kaptam ettől a könyvtől, pedig ha maga Gröning nem is, az igazság megérdemelte volna. Sajnos azt nem lehet itt megítélni, hogy Gröning valóban egy aljas, számító, galád ember volt, vagy csak valaki, aki rossz döntéseket hozott, vagy csak nem volt elég erős, hogy jókat hozzon.
Ugyanígy az utóéletéről sem tudunk meg sokat, hogy valóban olyan szenvtelen, vagy csak ebbe a közönybe temette bele a múltat, hogy ne kelljen vele szembenézni, hogy újra ember lehessen. Kár, mert erre például nagyon kíváncsi lettem volna.

A könyv nagy részét a tanúvallomások teszik ki, amik -számomra- legfontosabb tanulsága az, hogy teljesen hétköznapi emberek élete ment tönkre, kiskereskedőké, iparosoké, akik bárki szomszédai lehetnének. Csak úgy „bemondásos” alapon. Ezt sem lehet elégszer elmondani, hogy ez a sosemvolt hótiszta árjakeresztény világba való visszetérés ára.

Volt még egy nagyon érdekes részlete a pernek, egy bizonyos Eva Kor szereplése, aki magánvádló is volt. Ő megkérdőjelezte a per létjogosultságát, igaz csak szónoki értelemben. Inkább az volt a kérdése, hogy „Mit akarunk ezzel elérni?” Nem mondta egy szóval sem, hogy mentség fel a vádlottat, a per után is azt kérdezte, hogy ez miért nem 20 évvel ezelőtt zajlott le. De érdekes volt látni, hogy a tárgyaláson azt mondta, hogy ő megbocsájt a vádlottnak, és kezet fogott vele, és még meg is ölelte. Nem tette semmissé a bűneit, nem mentette fel semmi alól.
Kor asszony amúgy igen komolyan veszi az emlékeket, nem zárkózik el a múlttól, múzeumot alapított. Amit ő tud, az az „elengedés”. Nem hagyhatja maga mögött a múltat, valahogy mégsem kapaszkodik bele görcsösen. És ezt sokan nem tudják. Ha csak körülnézünk magunk körül, a holokauszt, ’56, Trianon, mindenki talál valami sérelmet a múltban, de meg kéne tanulni elengedni ezeket a dolgokat, hogy a helyükre kerüljenek, mert már nem akkor és ott vagyunk, hanem itt és most.
Ezért éreztem sajnálatosnak, hogy a magánvádlók egy csoportja külön közlemény kiadását érezte szükségesnek, hogy elhatárolódnak ettől a kijelentéstől.
Lehet, hogy ez a per igazságot szolgáltatott, a bíróságnak mindenképp, mert évtizedes adósságot tudhatott le, a túlélőknek talán valami elégtételfélét, de ha valaki itt elnyerte a megváltását, az Eva Kor volt.

És szeretnék még egy kicsit írni a holokauszt-tagadásról. Bűn-e vagy sem?
Alapvetően az ember azt gondol, amit akar. Sokan azt gondolják, hogy a Föld lapos, Jézus néger volt, Elvis nem halt meg. spoiler
Míg ezek leginkább butaságok, a holokauszt-tagadással kapcsolatban más a helyzet. Én úgy látom, hogy azt tagadják, hogy ez bűn lett volna. Mert a tagadók jó része két perc múlva azt fájlalja, hogy mégis sok zsidó maradt. Azért tagadják a táborok, kitelepítések és egyebek létezését, mert védhetetlen az embertelensége. Az ő fennkölt zsidógyűlölő elméjük is visszaretten tőle.
Másrészt ezek az emberek gyávák. Egész addig a pontig számukra igen üdvös egy népirtás, amíg a mocskával nem nekik kell foglalkozni. Sok formában felbukkannak közöttünk, lehetnek fajvédő kismamák, bayerzsótik, migráncsrettegő kisnyugdíjasok, akik csak beszélnek róla, miközben áttutajoznak ideológiai folyamok zúgóin. Embereket nem mernének bántani, ahhoz kényes az ő gyomruk, de örülnének, ha valaki megtenné helyettük. És ezért kellenek a jól látható megbélyegző címkék, a bőrszín, a „zsidó fizimiska”, a külföldi ügynök felirat, hogy az emberek egy arctalan masszává váljanak, ahol a harc a címkék ellen folyik, nem a szomszéd Józsiék ellen. A címkékből pedig majd lesznek szép sárga csillagok, piros, kék, lila meg még kitudja milyen háromszögek…

>!
robcsy
Sándor Zsuzsa: Az auschwitzi könyvelő

Érdekes könyv, jó stílusban megírva. Akit érdekel a téma mindképpen érdemes elolvasni. Történelmi háttértudás nélkül is lebilincselő olvasmány.


Népszerű idézetek

>!
Mariann_Czenema P

Azt is szóvá tette, hogy Magyarországról mindössze két újságíró volt jelen a tárgyaláson, azok is a saját elhatározásukból és a saját költségükön utaztak ki Németországba. Nehezményezte, hogy a 'hivatalos' Magyarország minimális érdeklődést tanúsít egy olyan per iránt, amelynek tárgya éppen a Magyar akció, és amelyben valamennyi mellékvádló és valamennyi tanú magyar.

150. oldal (Donat Ebert, ügyvéd)

>!
Szelén

Eisenhowernak igaza volt: a holokauszttagadás a mai napig „élő műfaj”. Némelyik holokauszttagadó még egy volt auschwitzi SS-őrt is ki tud hozni a sodrából. Így történt ez Oskar Gröninggel is.

44. oldal

>!
Szelén

Gröning bekötötte „vallomását”, és elküldte mindkét fiának. Fiai, akik ma már 65, illetve 70 évesek, soha többé nem beszéltek vele.

45. oldal

>!
Szelén

A bíróság ekkor mondta ki: mindazok bűnrészesei a tömegmészárlásnak, akik bármilyen beosztásban közreműködtek abban, vagyis bárki és mindenki, aki a gyilkoló gépezetnek akár csak „fogaskereke” volt.

111. oldal

>!
Szelén

»Nem kell félni a németektől! Németország egy jó, civilizált, művelt és találékony ország. Bennük meg lehet bízni.«

164. oldal

>!
Szelén

6500 emberről tudunk, akik Auschwitzban teljesítettek szolgálatot. Közülük mindössze 49-et ítéltek el.

166. oldal

>!
Mariann_Czenema P

Senki sem olyan süket, mint az, aki nem akar hallani.

73. oldal, Vallomás németül (Fahidi Éva)

>!
Mariann_Czenema P

Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd az a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt.
D.D.Eisenhower, az USA 34. elnöke

43. oldal (és a könyv mottója)

1 hozzászólás
>!
_natalie_ I

A német Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof) ugyanis 1969-ben az auschwitzi perben azt mondta ki, hogy egy marasztaló ítélethez a részt vevő őrök egyéni bűnösségét is bizonyítani kell. Miután ez sok esetben lehetetlen volt, számos elkövető büntetlen maradt. Az auschwitzi koncentrációs tábor 6500 háborút túlélő SS-tisztjéből korábban az NSZK-ban 29, az NDK-ban mindössze 20 embert ítéltek el. Ezért Gröning még 2005-ben is biztos lehetett abban, hogy „jogilag nem bűnös”.

109. oldal

>!
Mariann_Czenema P

Auschwitzban 6500 SS-tag szolgált és vett részt a tömeggyilkosságokban. Közülük mindössze 49-et ítéltek el. Ez a szám demonstrálja leginkább a német igazságszolgáltatás szégyenteljes kudarcát. 1,1 millió embert, köztük egymillió zsidót öltek meg Auschwitzban, miközben a gyilkosoknak és segítőiknek még egy százalékát sem büntették meg.

107. oldal (Frankfurter Rundschau)


Hasonló könyvek címkék alapján

Frei Tamás: Egy riporter dossziéja
Petőcz György: Csak a narancs volt
Moszab Hasszán Juszef: A Hamasz fia
Józef Mackiewicz: A katyńi tömeggyilkosság
Victor Ostrovsky: A Moszad szolgálatában
Vujity Tvrtko: Túl minden határon
Budai-Sántha Balázs: Felforgatás
Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma
Vujity Tvrtko: A pokol tanúja …és ami azóta történt…
Atul Gawande: A gyógyítás útvesztői