Anyavalya 189 csillagozás

Sándor Erzsi: Anyavalya

„Anyám ​naplót mesélt nekem. Családot mesélt körém, nagyszülőket, unokatestvéreket, apát. Mindannyiukat felismertem volna, ha szembejönnek velem az utcán vagy betoppannak. Soha nem jött senki.”

Száll a füst. Száll a por és a hamu. A felhőből kibontakozik egy alak, és nyomban beszélni kezd. Egymásba érnek a történetek a moszkvai nagyhercegeket szédítő világszép nagynéniről, egy prolicsaládról, egy értelmetlen brazíliai utazásról és egy még értelmetlenebb hazatérésről. Egy régen elmúlt család tagjairól, egy kispesti házról, egy kalapszalonról, az ítélőképesség hiányáról és persze a deportálásról. A mesélő a konyhában ülve varr, szavai nem kímélnek senkit és semmit, csúfondárosan mutogatnak a szerelemre minden áron, a magányra, a dacosan egyedül vállalt gyerekre, a benne újraéledő álmokra és az önáltatásra. Mondja, egyre csak mondja. Mi hallgatjuk. Temetünk. Sírunk. Röhögünk.

Sándor Erzsi megdolgoztatja a szívet. De jó a humor porckopása ellen is. Azon se lepődjenek… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2016
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633552735
>!
Park, Budapest, 2016
268 oldal · ISBN: 9789633553312

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Ferencsik János · Franz Joseph Haydn

Helyszínek népszerűség szerint

(Rákoskeresztúri) Új Köztemető


Kedvencelte 28

Most olvassa 9

Várólistára tette 144

Kívánságlistára tette 120

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Sándor Erzsi: Anyavalya

Sándor Erzsi két kötete után már csak ez a könyv várt olvasatlanul a polcomon. Próbáltam a megfelelő alkalmat megtalálni, meg akartam adni a módját. Tudtam, hogy jó lesz, tudtam, hogy különleges lesz, tudtam, hogy imádni fogom. De azt nem hittem volna, hogy ennyire… Számtalanszor felröhögtem, tucatszor visszaolvastam bekezdéseket, nem tudtam elszakadni az írónő édesanyjának történetétől. Gitta alakját, stílusát, kalandos életét olyan érzékenységgel, szeretettel, tisztelettel, nyers őszinteséggel és humorral mutatja be Sándor Erzsi, hogy nem akartam, hogy vége legyen a könyvnek. Egyik pillanatban mikor már készültem volna elérzékenyülni, olyan pikírt humorral csapott arcon, hogy csak úgy csattant. A legdrámaibb történésekhez (deportálás, veszteségek, halál) is úgy közelít az írónő, hogy feloldja mindazt a feszültséget, amit a téma nehézsége esetleg okozna bennünk. Imádom! Remélem a @Park_Könyvkiadó rábírja még néhány könyv megírására! Már most vevő lennék a következőre!

„Nem mindegy, hogy szarban vagy zseniális vagy zseniálisban szar.”

>!
Park, Budapest, 2016
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633552735
7 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Sándor Erzsi: Anyavalya

Először is nagyon sokat nevettem. Majd időnként meghatódtam, elszorult a torkom. Mindeközben annyira szerettem ezt a könyvet, hogy azt akartam sose érjen véget. Sándor Erzsi nekem akár időtlen időkig mesélhetne a családjáról…, az édesanyjáról. Imádtam a stílusát, végig jelen lévő szarkasztikus humorát, amely mellett ott volt hatalmas szeretete az édesanyja iránt. A családja iránt, akiket sosem ismert. Azaz dehogyisnem, jobban ismerte talán őket, mint mi a mieinket, akikkel személyesen is találkozhattunk.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/09/sandor-erzsi-anyav…

8 hozzászólás
fióka P>!
Sándor Erzsi: Anyavalya

Alapjáraton valószínűleg a vécépapír sokrétű hasznosítása tesz minket rokon lelkekké. Utána következik a többi, noha nyilván rengeteg a különbség. Például én irigylem Sándor Erzsit. Nekem rengeteg a mulasztásom, sokszor úgy érzem, szinte csak az van. Természetesen helyrehozhatatlan, mert csak úgy az igazi. Viszont legalább én is tudok hatalmasakat nevetni, idővel majd még többet.
Nagyon nehéz nyerítve mesélni a nyomorúságainkról, legyen az a saját, féltve szeretett szülőnk ballépéseinek repertoárja is, viszont így jóval könnyebb. Hogy ez paradoxon? Ám legyen. Attól még könnyebb. Éljen a vécépapír!

11 hozzászólás
B_Tünde P>!
Sándor Erzsi: Anyavalya

Szeretem a családregényeket, mindig szívesen olvastam őket, de Sándor Erzsi könyve minden várakozást felülmúlt. Ahogy megrajzolja az Anya alakját, rengeteg szeretettel, rengeteg humorral, és végtelenül őszintén, az nagyon magával ragadó. Pedig a család életét alaposan megtépázza a történelem vihara, sok családtagot hiába várnak haza, és mégis, a könyv minden során átsüt az élet szeretete. Azáltal, hogy ennyire magukra maradtak, valóban eltéphetetlen lett a kötelék anya és lánya között. Azt pedig, ahogy egymást látták anyaként, gyerekként, nőként, majd' minden szerepben, ami egy női sors része lehet; és azt a fajta bölcs, támogató szeretetet, és az elfogadást – hát ezt tanítani kellene, ha lenne rá mód.

TiaRengia I>!
Sándor Erzsi: Anyavalya

Nagyon őszinte, már-már intim részletességgel megrajzolt anya-lánya kapcsolat.

Sándor Erzsi szerencsésnek mondhatja magát, hogy ilyen bensőséges viszonya lehetett az édesanyjával, ugyanakkor a tegnap este részben meghallgatott Veiszer Alinda-interjú spoiler azért jócskán árnyalja a képet, mennyiben volt ez az egész könyvön végigfutó groteszk humor és emlékezés pozitív.

Azt hiszem, ez is egy terápiás könyv, mely szép és őszinte emléket állít a nőnek, aki végigélte a huszadik századot és a maga eszközeivel mindig elérte, hogy a legínségesebb időkben is a talpára essen. Azt hiszem, néha mindannyian szeretnénk olyanok lenni, mint Gitta. És az, akit a legjobban szeretünk, nem is kell, hogy mindig tökéletes legyen az emlékeinkben sem.

Telistele a történet fájdalommal és vágyakozással, melyet újra meg újra felold az a fergeteges humor, amit én személy szerint nagyon bírok. Meg eleve az olyan könyveket, amikor egy mondaton egyszerre lehet megrendülni és közben a fel-feltörő röhögéssel küszködni.

Szerettem nagyon. Sándor Erzsi további könyveire pedig ezentúl különös figyelemmel leszek.

1 hozzászólás
pikkupilvi P>!
Sándor Erzsi: Anyavalya

Bennem rekedt a döbbenet és a sírhatnék, és csak lassan szivárog kifelé. Úgy, hogy nem vagyok biztos benne, Sándor Erzsi szimpatikus-e egyáltalán, de így írni az anya-lánya szimbiózisról, egymásra utaltságról, szobahallról nem mindenki tud.

Sippancs P>!
Sándor Erzsi: Anyavalya

Mondhatnám-e azt, hogy rossz ez könyv, amikor az írója ugyanazon év ugyanazon napján született, mint anyukám, ráadásul még névrokonok is?
Mondhatnám.
De nem fogom.
Mert Sándor Erzsi olyan csodás és meghitt órákat varázsolt nekem a négy fal közé, olyan szeretettel és humorral mesélt nekem a családjáról, hogy szinte vágyakozom én is a fürdőszobába, meggyújtani a gázkandallót, beleülni a zománcos lavórba, és csak hallgatni és hallgatni Gittát…
Igazi lélekbonbon ez a könyv, ne hagyjátok ki!

Szamღca>!
Sándor Erzsi: Anyavalya

Nagyon örülök, hogy felfigyeltem erre a könyvre itt a molyon. Az egész könyvnek van egy különleges hangulata. Sándor Erzsi az életéről mesél, beleszőve édesanyja történetét; a családjáét, gyerekkorát, felnőttkori útkeresését. Nagyon komoly, megrázó történetek ezek; a holokausztról; családi veszteségekről, szerelemről … Sándor Erzsit édesanyja egyedül nevelte fel, nehéz körülmények között – segítségnek a nagy családjából csak édesanyja nővére volt mellette – egyedül ő élte túl a II. Világháborút. Annak ellenére hogy nagyon komoly és fájdalmas történetek, mégis olyan könnyedséggel, már-már vidám hangulatban van megfogalmazva, elmesélve, hogy bár az embernek itt-ott összeszorul a gyomra mégis sokszor mosolyt csal az ember arcára. Nagyon tetszett nekem az írónő stílusa, a mondatok gördülékenysége – szinte megelevenedtek a szereplők lelki szemeim előtt . Nagyon jó volt olvasni édesanyjához fűződő szeretetteljes, őszinte kapcsolatáról. Olyan szivetmelengető, kellemes olvasmány volt.

robinson P>!
Sándor Erzsi: Anyavalya

Nagyszerű, őszinte családregény, érdekes adalék a huszadik századról is. Olvassatok SE! Valóban sírva röhögős. Megható. Elképesztő. Nem lehet nem szeretni.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/07/anyavalya.html

2 hozzászólás
ppeva P>!
Sándor Erzsi: Anyavalya

Nagyon szerettem ezt a könyvet, egy igazi sírva nevetős családregény, nőregény. Annak ellenére, hogy egyetlen közös pont sincs az életünkben (csak a kor, amiben éltünk), rokon léleknek éreztem.
Én nem tudok ugyan nagyokat röhögni, ez valahogy hiányzik a repertoáromból, de a humor, az irónia és az önirónia jelentős fegyvereim voltak, mikor komoly túlélési feladatok néztek szembe velem. Túléléshez, megkeseredés ellen nélkülözhetetlenek.


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

A cipőboltban anyám undorral forgatta a kezébe adott műbőrdarabot, néha megjegyzést tett krokodilbőrből készült cipőkről, amikről persze a szocialista eladónő mit sem tudhatott, végigpróbáltatott velem legalább tíz sejtelmesen egyforma pár csizmát, végül megkérdezte:
– Mondja, kisasszony, ehhez nem adtak ormót? – egy ideig szerettem volna ilyenkor megsemmisülni, de később már izgatott érdeklődéssel szemléltem, hogy nem unta meg.
– Ormót? – kérdezett vissza a kisasszony kötelező jelleggel, és zavartan belenézett a dobozokba, hogy hátha ott találja. – Nem, nem adtak – válaszolta a végén.
– Akkor ezért olyan ormótlan! – csapott le anyám boldogan, hogy ismét sikerült.

170. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Margit néni az összefogdosott moszkvai fotóról már családszerte jól ismert hermelinjében érkezett. Telepakolta a hajópadlós lakást mindennel, ami fogyasztható, eladható és pénzzé tehető, majd elporzott a hintóval. Legközelebb három év múlva jött, bírósági végzéssel, mert kitoloncolták Oroszországból. Lelőtt egy nagyherceget.
– Jaj, volt ott annyi nagyherceg, mint a szemét – mesélte anyám, ahogyan neki Margit néni. – Ha fölköptél a levegőbe, majdnem biztosan egy nagyhercegre esett, persze ha az ember a mulatók körül köpködött. Egy nagyherceggel több vagy kevesebb, mit számít?

13. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Amikor pészachkor, még a Hallerban, le kellett vinnie a második emeletről a megbízhatóan gój és olasz Giacintónéhoz az előző nap vásárolt kenyeret a földszintre, és a tetejébe fél pengőért eladni neki az összes evőeszközt, ami a konyhájában érintkezhetett valami kovásszal, aztán pészach után az egész ügyletet visszacsinálni, olyankor nagyanyám folyamatosan dohogott:
– Micsoda képmutató egy dolog ez! Most vagy mindenható az Úr, és akkor látja, hogy csalok, vagy nem mindenható, de akkor meg mire ez az egész fakszni?

68. oldal

Nelly_Éberfalvi>!

Anyám szorgalmasan építgette úrinői státuszát. Megérkeztek a csináltatott bútorok, amelyeken nyáron is ott díszelgett a bársonyhuzat, és került perzsaszőnyeg, védő nélkül. Nekik is lett rádiójuk, és mivel színházba, operába, hangversenyre járás Kispestről esélytelen volt, anyám kényszerítette magát, hogy minden komolyzenei közvetítést vagy színházi előadást meghallgasson. Akkoriban szokott rá, hogya rádióújságból kivágta az ismertetőket, és megtanulta. El is tette egy dossziéba. Ezekből a kivágott, megsárgult újságslejfnikből kezdte tanítani nekem a klasszikus zenét. Húzhattam egy kutyanyelvet, és arra az estére az volt a mese. Mozart, Beethoven, Haydn. Pedig addigra már sokféle könyvvel volt tele a lakás. De unta a meseolvasást, azt mondta, inkább olyat olvas, ami neki is öröm. Az Üstdob szimfónia kezdődallamát is megtanította. Azt mondta, az ő gyereke nem fogja a Boci-boci-tarkát gajdolni a villamoson. Haydn sem bonyolultabb, viszont sokkal szebb. Az meg kit érdekel, hogy nincsen szövege? A gyerek úgysem tud beszélni. Azt nem is tudtam még nagyon, de a kisföldalattin ülve anyám ölében hangosan daloltam az Üstdob szimfónia első fél percét, amikor egy úr odahajolt anyámhoz, megfogta az engem ölelő kezét, és megcsókolta.
„Engedje meg…” – folytatta volna, de anyám, aki majdnem leesett az ülőhelyéről, csak annyit suttogott dadogva, hogy: „Művész úr, mester, igazán nem kell bemutatkoznia.” Mire az úr a táskájából elővett darab papírra odafirkantotta: „Haydnért szeretettel: Ferencsik János.”

Kapcsolódó szócikkek: Ferencsik János · Franz Joseph Haydn
robinson P>!

Nagyjából minden héten végigcsinálta ezt, ragyogott a lakás.
– Gittám, nagyon boldogtalan vagy? – nézett körül Bizsu, megállapítva, hogy a szoba-hall steril műtővé változott.

116. oldal

bazsalikom>!

– Velem ugyan nem menne Freud Zsiga semmire. Nem álmodok neki se gyárkéményt, se gyertyát, se épületdarut, engem nem tudna beletenni a szimbolikájába. Én szépen akkurátusan végigálmodom, hogy szerelmeskedem az apáddal, és jókedvűen ébredek.

194. oldal

1 hozzászólás
TiaRengia I>!

A noteszlapra írt telefonszám benne van abban a stühmeres dobozban, amit ugyanabban a fiókban őrizgetett, ahonnan az iskolás füzeteit előbányásztam. A sárga dobozt könnyű cukorspárgával kötötte át. Ki se csomózta, csak egyszerűen lehúzta a dobozról, ha mutatni akart belőle valamit. Levelek voltak benne, üdvözlőlapok, képeslapok és néhány tárgy. Buszjegy, amivel apám megérkezett, aztán összegyűrve a hamutartóba dobta, nem a szemetesbe. Amikor elment, anyám kihajtogatta, és beletette a dobozba. Füredi vonatjegy, amivel anyám utazott hozzá, és egy másik buszjegy, amely egy szemüveglencse darabkáit rejtette. Összetört egy hirtelen mozdulatnál, és anyám összeszedegette az üvegdarabokat, belecsomagolta az aznapi buszjegybe, és beletette a stühmeres dobozba.
– A vécépapírját is el fogod tenni emlékbe, mi? Ha egyszer elfelejti lehúzni? – dühöngött Bizsu, de anyámig nem ért fel ez az általa Haller utcainak tartott méltatlankodás.
Mit tudhat Bizsu arról az ő Józsijával, milyen az, amikor minden összetört szemüvegdarabnak különös jelentősége van.

118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: buszjegy · képeslap
1 hozzászólás
TiaRengia I>!

Mire elérkezett a szerdai randevú, már tudta, hogy el fog válni a férjétől, és bele fog szeretni ebbe az egyébként ellenszenves és kellemetlen férfiba. Leginkább azért, mert érti őt, és nagyjából átlát rajta. Ez sokkoló volt.

127. oldal

Gyöngyi69>!

A sárga csillagját a retiküljében hordta egy biztosítótűvel, hogy kéznél legyen, de nem tűzte fel. Viszont a szélét szépen kislingelte. Nem csak az övét, a család minden tagjáét is. Hogy néz már ki foszló széllel? Igényesre kézimunkázott sárga csillaggal szálltak a vagonba a családtagok.

69. oldal

Juhász_Borbála>!

Az anyai feladat az, hogy levegyem rólad a felelősséget. Csinálhass hülyeségeket, lehess hibás, okozhass kárt, megoldom. Hiszen te vagy a gyerek. Az én gyerekem maradsz, nekem meg kell védenem téged, minden körülmények között.

250. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lontai Léna: Könnyező liliomok
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
Bauer Barbara: Vörös posztó
Tóth Krisztina: Akvárium
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak
Lontai Léna: Sebzett pillangó
Fábián Janka: A könyvárus lány
Rachael English: Papír karkötő
Istók Anna: Semmiért egészen