Szibériai ​anziksz 8 csillagozás

Sándor Anna: Szibériai anziksz

Izgalmas szibériai utazásra hív e könyv. Nemcsak olyan helyekre vezet el bennünket, amelyeket jól ismerünk, hanem olyanokra is, amelyeknek korábban talán még a nevét sem hallottuk.
Bemutatja Hakásziát, a „kis Svájcot”, Krasznojarszkot, amely a legjobb úton halad afelé, hogy a jövő emirátusa legyen, Irkutszkot, Szibéria Párizsát és a Bajkál-tavat, Szibéria kék szemét. Beavat a Bajkál-bizniszbe is. Elkalauzol Dzsingisz kán hajdani katonáinak földjére, Burjátországba, ahol ma is a ló az ember legjobb barátja. Sok érdekességet megtudunk a mediterrán Vlagyivosztokról, felkeressük a csendes-óceáni szegeteket és a vulkán nagyhatalmat, Kamcsatkát: a medve-, hal- és szőrmeországot, amely gyógyhatású forrásaira alapozva most kezdi kiépíteni wellness-birodalmát.

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Kossuth, Budapest, 2010
144 oldal · ISBN: 9789630961547

Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Bajkál-tó · Kamcsatka


Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Sándor Anna: Szibériai anziksz

2022. évi újraolvasás: Nem várakozott az újraolvasós polcomon, de szóba került itt a Molyon, és elővettem. off Kedvem támadt újraolvasni.
Nekem most is tetszett. Igen, kicsit vékony kötet, kicsit „soványka”, de mégis. Talán azért, mert nem vártam tőle túl sokat. Élveztem, hogy általa egy kicsit Szibériában lehetek.

2013. évi olvasás: Szibéria, Hakaszia, Bajkál tó, Burjátföld, Vlagyivosztok, Kamcsatka – mi kell (nekem) ennél több?!
Bárcsak ott lehettem volna azon a 2007-es szilveszteri, baráti összejövetelen, amin elhatározták ezt az utazást! Bárcsak ott lehettem volna az utazáson! :)
Jó volt a könyv, tetszett. Semmilyen szempontból sem volt túlírva, kellemesek voltak az arányai: saját élmény, információ, háttér, útközbeni történetek megfelelő arányban voltak adagolva. Persze olvastam volna még tovább, és tízszer ennyi fotót is keveselltem volna.
De ez a jó, ha az ember még folytatná az utazást.
Egyszer úgy elmennék Szibériába……

14 hozzászólás
Ibanez P>!
Sándor Anna: Szibériai anziksz

Nagyon jó kis útleírás, nem túl hosszú, érdekes, minden részben van valamely, a területre érvényes érdekesség, babona, furcsaság, s ugyanakkor az alap-információk se hiányoznak, de csak olyan mértékben, hogy az olvasó egy picit képben legyen (minden másra meg ott a wiki ugye :-D). Amit hiányoltam az egyrészről a több, és méginkább: jobb minőségű fotó, az olvasás előtt belelapoztam a könyvbe és a képek alapján azt hittem, valami 80-90-es évekbeli utazásról lesz szó, úgyhogy meg is lepődtem, hogy nem… A másik a részletesebb térképes illusztráció az utazás pontjairól. Harmadjára: még valami hiányzott, nem tudom mi, jó volt az egész, de a „családias” érzés nem volt meg, sehol nem éreztem, hogy én is velük utaztam volna, sőt, a kívülállóság érzete az utolsó fejezeteknél lett nagyon durva, amikor kiderül, hogy persze ez a végig idegenvezetős-leszervezett-helikopteres-miegymásos kalandozás egy olyan csapat útja volt, ahol igazgatók, vállalat- és rádiótulajdonosok alkották a tagokat… hát kérem, nem csoda, hogy minden ilyen szépen klappolt… talán ezt a túlzott leszervezettséget éreztem „ridegnek”, nálam egy ilyen utazás biztos, hogy abból (is) állna, hogy sokkal több spontán élmény érne (ráadásul biztos, hogy ha könyvet írnék egy ilyen útról, akkor nem reklámoznám a társaim rádióját, miegyebét a könyvben). Ez egy icipici keserű szájízt adott az egésznek, jobban szeretem az olyan útleírásokat, ahol a résztvevők jobban a szívemhez nőnek, többet „tesznek” az útjuk érdekében, nem csak A-ból B-be viszik őket a kényelmes buszokon stb. Ugyanakkor azonban így is jó kis útleírás, Hakásziáról például még sose hallottam és jó volt a sok érdekességet olvasni egy olyan területről, ahová én nagyon régóta el szeretnék jutni (csak én valahogy úgy, hogy felpakolni egy dzsipet, aztán irány Szibéria és Mongólia, jurták, szabad ég alatt alvás és társaik :-D) :-D

W_L I>!
Sándor Anna: Szibériai anziksz

Mig az elvtarsiassag idejen rengeteg sziberiai utleiras jelent meg magyar szerzoktol, az ezredfordulo utan mar alig 1-2. Tehat az, hogy egyaltalan letezik, es szerintem egesz igenyes kiadasban, e konyv fo erenye.
Mas sajnos nemigen van. A 140 oldal jo harmadat a szinten szamozott oldalakra kerult szines fotok teszik ki, es a szoveges oldalak is jo nagybetusek, szellosen tordeltek.
Az elso oldalon mindjart kiderul, hogy miert: az egesz sziberiai utazas 16 napig tartott, melynek soran 4 varost es kornyekuket kerestek csak fel szervezetten, csoporttal. Maga az ut az amerikai turistak „Europe in a Week!” vagy a regi nemeteknek arult „Pußta-Tschikosch-Gulasch” magyar tarsasutak sziberiai valtozata: repuloter, wellness hotel, terulj-terulj asztalkam, egy kis kirandulas hajoval, busszal vagy helikopterrel, meg persze nepviseletes folkloregyuttesek eloadasa, hogy a „helyi kulturabol” is kapjanak kis izelitot. Raadasul a szerzo ezeket a programokat is csak laposan, erdektelenul tudta leirni. Ugy tunt, szamara az orosz varosok fo erdekesseget a helyi plazak es szallodak jelentettek…
Hogy megis kitoltse a kb 100 szoveges oldalt, bosegesen szorja a Sziberiahoz hol szorosabban, hol csak lazan kapcsolodo, hol erdekesebb, hol unalmasabb anekdotakat a regio foldrajzarol, tortenelmerol, es az ott megfordult magyarokrol. Talan ezek lehetnenek a konyv legerdekesebb reszei, csak hat olyan oriasi hulyesegeket szurtam ki bennuk, mint maga Sziberia: az orosz kozigazgatasi egysegeket orszagoknak, sot fuggetlennek nevezi (probalnanak csak meg azok lenni, kapnanak is Putyintol!), meg hogy Kamcsatkan egyaltalan nincsenek utak (dehogy nincsenek) illetve, hogy a sziberiai Hakasziaban flamingok elnenek szep szammal (1-1 neha elkoborolt peldanytol eltekintve termeszetesen nincsenek) … es ezek csak azok, amikrol tudom, hogy nem igazak – hany olyan loditas lehet meg, amit nem szurtam ki?
A 3 csillagot is csak nagy joindulattal adtam ra azert, mert annak, aki semmit sem tud a mai Sziberiarol, meg ez is erdekes lehet.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

ppeva P>!

Az ország 1991 óta független köztársaság. A háromnegyed magyarországnyi területet alig több mint kétmillióan lakják, legalább egy, de inkább kétmillió birkával egyetemben.

35. oldal (7. Hakászia: a "Kis Svájc" - A hunok országa)

Kapcsolódó szócikkek: 1991 · birka
2 hozzászólás
Ibanez P>!

Az egyik öböl partján rengeteg tengeri káposzta terem. Meghatározott időben, meghatározott klimatikus viszonyok között a víz áramlata kitépi ezeket a káposztákat, és átsodorja az öböl másik partjára, ahol az öböl vize nagyon sós. Az odasodort káposzta itt addig-addig lötykölődik a sós és ásványi anyagokban igen gazdag vízben, míg átveszi a só és a víz különféle gyógyhatásait. Éppen erre várnak a vlagyivosztokiak meg azok, akik a világ bármely részéről eljönnek a tömérdek szanatórium valamelyikébe gyógyulni, pihenni! Tetőtől talpig betekerik magukat a káposztalevelekbe, így várják a gyógyulást. Íme, a vlagyivosztoki töltött káposzta!

Ibanez P>!

Kamcsatkát csak repülővel vagy hajóval lehet megközelíteni. A félszigeten ugyanis nincsenek utak. A kamcsatkai főváros – a perui Iquitos után – a második legnagyobb olyan város, s egyben az egyetlen olyan főváros a világon, amelyhez nem vezetnek utak. Ez azt jelenti, hogy minden csak repülővel vagy hajóval fuvarozható. Képzeljük el azt a sok autót, traktort, hűtőgépet, televíziót, amit hajón vagy repülőgépen, drágán odaszállítanak. Aztán próbáljuk meg elképzelni, hogy mi történik azzal a sok autóval, traktorral, hűtőgéppel, televízióval, amikor kimennek a divatból, vagy egyszerűen csak tönkremennek. Arra ugye már nincs pénz, hogy ezeket méregdrágán visszaszállítsák a szárazföldre. Egy részüket a tengerbe hajigálják, más részüket lerakják valahol a félszigeten. Ott hevernek és rozsdásodnak az idők végezetéig. Hely van.

Kapcsolódó szócikkek: Kamcsatka
Ibanez P>!

Ahol a burjátok kikötötték a lovaikat, az mindig szent hely volt. Rendszerint a jurta mellett álló oszlophoz pányvázták ki az állatokat, de nem akármilyen magasságban. A lovat szentnek tartják ugyan a burjátok, de léteznek a lónál is szentebb dolgok – a szellemek. A jurta előtt lévő oszlopnál mindig pontosan meghatározták, hogy milyen magasságig szabad a lovat kikötni, mert bizonyos magasságban a szellemek lovai számára kell fenntartani a helyet. A jurta előtt álló oszlophoz sok legenda, babona kötődik. Ha például az oszlop sokáig épségben marad, akkor a család is sokáig egészséges lesz.

Ibanez P>!

Befejezésül még egy burját Bajkál-tradíció. Bajkál-Isten megkívánja, hogy a látogató valamilyen színes szalaggal, sállal köszöntse. A Bajkál-tó közvetlen partján nagyon kevés fácska, kicsi bokor áll, épp, hogy megkapaszkodik, de azt a keveset mind telis-tele aggatták színes szalagokkal.

Ibanez P>!

Burját idegenvezetőnkkel a Bajkál-tóhoz érve, burját szokás szerint üdvözöljük a tavat: feléje fordulva, bal kezünk gyűrűsujjával három csepp vodkát fröcskölünk szét, három különböző irányba.

Kapcsolódó szócikkek: Bajkál-tó · vodka
Ibanez P>!

Nagyon sok a környéken a költöző madár, többek között szép számmal vannak flamingók is. A flamingónak különös szerepe van a hakászok szerelmi életében: ha a fiú a lánykérésnél flamingót tart a kezében, nem szabad őt kikosarazni!

Kapcsolódó szócikkek: flamingó
Ibanez P>!

Hakásziát főleg mongoloid típusú hakászok lakják, talán ezért is válhatott önálló köztársasággá. Történelmének számunkra legérdekesebb része az, hogy i.e. 200-tól 40-ig, tehát százhatvan éven át itt volt a hunok birodalma. A hunoktól el is várjuk, hogy a sztyeppén éljenek, s nem is csalódunk. Hakászia igazi sztyeppés vidék. Mindnyájunkat meglep, hogy mennyire zöld a sztyeppe füve. Ahogy az is, hogy itt Hakásziában a sztyeppfű amolyan terebélyes csomókban terem.

Ibanez P>!

A Szibéria gyöngyének is nevezett Bajkál-tóról jó előre minden érdekes adatot összeszedtünk. Mire odaértünk, már tudtuk, hogy a Bajkál a világ legrégebbi és legmélyebb tava, s hogy a világ friss édesvíztartalékának egyötödét a Bajkál adja. A Bajkál-tó a világörökség része. Tudtuk, hogy a tó huszonötmillió éves, és legalább olyan hosszú, mint a Moszkva-Szentpétervár távolság, azaz több mint hatszáz kilométer. Szélessége megegyezik a mi Balatonunk hosszával, pontosabban változó: huszonöt kilométertől hetvenkilenc kilométerig terjed. A tó vízfelülete körülbelül akkora, mint Magyarország területének egyharmada. A Bajkál-tó körül kétszáz híd, harminckét alagút, s magában a tóban huszonkét sziget van. A szigetek legnagyobbika, az Olhon, a világ egyik legfontosabb sámánközpontja. A Bajkál-tóba több mint háromszáz folyó folyik, belőle viszont csak egyetlen folyó ered, az Angara, amellyel már Irkutszban találkoztunk.

Kapcsolódó szócikkek: Angara · Bajkál-tó
Ibanez P>!

Az ital mellé sámáni dobpergést és néhány bölcs mondatot is kapunk. Idézek néhányat: „Nem az a szegény, akinek semmije sincs, hanem az, akinek valami mindig hiányzik.” Avagy: „Az emlékezésnél nincs nagyobb gazdagság.” Na persze, főleg, ha szépek az emlékek… Az a kínai közmondás is tetszett a sámán repertoárjából, hogy: „Ha nem tudod, merre kell menni, nézz mindig hátra!”. Azaz tanulj a múltból.

Kapcsolódó szócikkek: emlék

Hasonló könyvek címkék alapján

Pusztay János: Szabáriától Szibériáig
Normantas Paulius – Csepregi Márta: 14 testvér
Kádas Mária: Kurgáni napló
Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén
Anton Pavlovics Csehov: Szahalin
Dalos György: Szahalin Csehov szigete
Cser László: Kína arca és sorsa
Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz
A. P. Okladnyikov – A.I. Martinov: Szibériai sziklarajzok
John Vaillant: A tigris