A magyar származású Hollandiában élő közgazdász, pszichoterapeuta kötetünkben nem a tulipánok, finom sajtok, szélmalmok országát mutatja be. Pillanatképeiben többek között a bicikliző királynőt, a prostituáltból lett üzletasszonyt, a parkettáncosként is dolgozó háziorvost, egyszóval a tolerancia világát tárja elénk.
A különlegességeken kívül természetesen szó esik a hétköznapokról is, amelyek szintén sok meglepetést tartogatnak. Nem véletlen, hogy ebben az országban több ismert és elismert magyar talált új hazára, mert jó odamenni és jó ott lenni.
Miért szeressük Hollandiát? 11 csillagozás
Kedvencelte 2
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 5
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Érdekes volt, szórakoztató, sokszor irigylést keltő (spec. az időjárást nem annyira :)). A leíró részek különösen tetszettek, az interjúk némelyike kevésbé.
Ajánlom ezt a cikket is: https://telex.hu/zacc/2021/09/16/hogy-lehet-a-holland-e…
A hollandok maguk is szeretnek vicceket gyártani a fukarságukból.
„Hogy találták fel a rézhuzalt? Két holland veszekedett egy fillérért.”
„Miért élnek a hollandok Németalföldön? Skóciából jöttek, de zavarta őket a skótok eszelős pazarlása.”
Egyrészt aranyos kis könyv, stílusát tekintve nem egy Krúdy (az nem írom le, hogy EP, és most a középlemezre gondoltam, ha valaki még tudja, mi az), de hát nem is ez a lényeg benne.
Érződik, hogy egy „egyszerű” nő írta, aki azért éles szemű (a falusiaknak, és főleg a mai 70-80-as korosztálynak van ilyen éles szemük, a józan paraszti ész gyakorlatias, a művészethez kevés érzékük van, a közmondásos bölcsész pedig ennek a teljes ellentéte, bár gyakran még művészi érzék sincs az ilyen emberben, csak a saját maga szuperségtudata van meg, mert tudja, milyen művészeti stílus volt a De Stijl annak idején, na persze akinek nem inge, ne vegye).
Az is érződik, hogy bár a szerző 25 éve Hollandiában él, mégis eléggé magyaros a hozzállása néhol, pl. fél a „túlzott” toleranciától, a „túlzott” liberalizmustól. Felvilágosult nő, de a gyerekeit valószínűleg poroszosan neveli, legalábbis egy kis nüanszból ez derült ki számomra.
És a könyv valóban arról szól, amit a cím igér, nem úgy, mint pl. a Bevezetés a szépirodalomba (csúnya szemüveges bölcsészlányok és fiúk kedvence, különben nagyon jó könyv), kiderül, miért „érdemes” szeretni Hollandiát. Számomra nem nehéz, valóban nagyon jó helynek tűnik, ha lesz lehetőségem (Erasmus, különben szintén holland volt, rotterdami, mint tudjuk), akkor élek majd 1-2 évet az országban, persze Amszterdam a fő cél, nem is annyira a marihuána miatt (ki ne próbálná ki, ha már ott van?, de nem ez a lényeg, akit emiatt érdekel Hollandia, az ki se nyissa ezt a könyvet, ne is utazzon oda, már több helyen legális újra, pl. az USA több államában), mert Hollandia nem erről szól, már ha egy ország tud szólni valamiről. (Jó kérdés, hogy miről szól Magyarország? Ha könyv lenne, akkor tragikomédia, ez biztos.)
(Azt érdemes tudni, hogy Hollandiában 1970 óta legális a marihuána-fogyasztás és birtoklás, így a termesztés is, mégse indult el lefelé a liberalizmus dekadencia lejtőjén, hanem ma is virágzó ország, persze ennek a virágzásnak nagy hagyományai vannak, nagyjából a XVII. század óta, Rembrandt, gyarmatosítás, stb.)
Persze minden jó kitermeli egy idő után a maga rosszát, tegyük hozzá, hogy 1998-as a könyv, 16 éves, azóta felnőtt egy korosztály (az én korosztályom), sokminden változhatott azóta, és változott is. A jóléti állam kitermeli azt a lehetőséget, hogy ne kelljen dolgozni mindenkinek, vagy ne olyan sokat, több lesz a szabadidő, több mindenre futja, de a több szabadidő sok embernek annyit jelent csak: unalom. Az unalomból két dolog nőhet ki: vandalizmus és bűnözés szórakozásból egyfelől, másfelől pedig művészet, gazdag kulturális élet. Egy egész jó belga, de hollandul éneklő, tehát flamand énekesnőt találtam tegnap este, csak a holland kultúra okán mutatom meg egy dalát: https://www.youtube.com/watch…
Alapos könyv, a szerző több kis interjút is készített, van szó háziorvosokról, szexuális kultúráról, futballról (de voetbal, ejtsd: de fútbal), a királyi családról, táncról, homoszexualitásról, AIDS-elleni küzdelemről, munkanélküliségről, gazdaságról. Nem professzionális, de érdekes könyv.
Igaz, hogy a könyv 1998-as kiadású, így már nem teljesen aktuális. Ennek ellenére mindenkinek ajánlanám, aki többet szeretne tudni az ország kultúrájáról, társadalmáról, hangulatáról és a Hollandiában sikeressé vált magyarokról. Minderről kialakul az olvasóban egy egységesnek mondható – bár természetesen kezdetleges – kép a könyv végére. Hamarosan talán össze tudom vetni a könyvben lefestett ’98-as helyzeteket a jelenlegivel. :)
Elavult, de hát ez érthető. Kicsit zavaros a felépítése, néha szubjektív beszámoló, néha furcsa, kicsit műfajidegen interjúk nem is feltétlenül a leginkább érdekes témákban, vagy a szükséges mértékben. Ettől függetlenül sokminden tetszett benne.
Népszerű idézetek
Mindez valahogy úgy hangzik, mintha Önök ösztönöznék a homoszexualitást.
Szó sincs róla. Filozófiánk, ideológiánk teljesen egyértelmű: nem ítéljük el az embereket, de nem is akarjuk megváltoztatni őket. Egyszerűen megállunk a ténynél, hogy ez van.
75. oldal
Hamár a toleranciánál tartunk, rá kell térnem a gyereknevelésre. Mintha a szülők túl toleránsak lennének. Feltűnt, hogy a holland szülő nem azt mondja gyermekének, hogy „ezt ne csináld” vagy „ezt nem szabad”, hanem „én ezt nem tenném”.
92. oldal
Ha a fiamat kérdezem, hogy „Musztafa vajon török vagy marokkói?”, akkor a válasz határozottan ekképp szól: „Musztafa holland.”
64. oldal
Gondolatban lapozgatva, nehéz dolog politikai botrányra emlékezni Hollandiában. Főképp olyanra, amely korrupcióhoz vagy összeférhetetlenséghez kötődik. Nehéz, mert a hollandok erre kényesen ügyelnek. S ha netán ilyesmi mégis kipattan, az kérészéletű: a politikus ugyanis azon nyomban magától lemond, így a polgár hamar el is felejti az egészet.
132. oldal
A kormány a kisebbségeket nem asszimilálni, hanem integrálni igyekszik. Magától értetődő, hogy a mohamedán kislányok fejkendővel járhatnak iskolába, ha nekik úgy tetszik.
65. oldal
Hollandiában az egyetemi-főiskolai hallgatók ugyanis ingyenes országos vonat-, villamos-, buszbérletet kapnak az államtól.
59. oldal
Az első hollanddal 1971-ben találkoztam Moszkvában, amikor a sors a szállodában egy asztalhoz ültetett vele. Arról faggatott, mit tudok Hollandiáról, de csak a szélmalom és a fapapucs jutott eszembe. Még a fővárosukat sem ismertem, és Hágát összekevertem Koppenhágával. Azért mégis elvett feleségül.
7. oldal
A holland nem egy szentimentális nép. Csókolódzó, ölelkező, egymásba karoló, egymást átölelő párokat az utcán nemigen látni. Az egyetlen kivétel a bicikli: a biciklin igenis – és nagyon is – helye van az intimitásnak, az ölelésnek (merthogy gyakran viszik egymást kerékpáron). Ha pedig mindketten bicikliznek, akkor az autósok bosszúságára sokszor lassan, kézen fogva-andalogva karikáznak.
Egyetemi évei alatt mellékállást is vállalt. Így például Bernhard öccsével együtt Groningen egyetemi város egyik kávéházában csaposként dolgozott. Igaz, a biztonsági őr többe került, mint amennyit a két herceg együttesen csaposként keresett. De nem lenne holland a királyi család, ha ezt az értelmetlenséget egyhamar nem látta volna át: hamarosan felhagytak a két csapos-herceg biztonsági őrzésével.
59. oldal (Maurits herceg)
Hivatalos francia szakszervezeti emberek Hollandiában járva irigykedve jegyzik meg: nem értik az egészet. A francia szakszervezetek sokkal szervezettebbek, erősebbek, s a holland szakszervezetek mégis jóval többet érnek a munkaadókkal való vitákban, mint a franciák. Nem értik ennek a titkát. Franciák figyeljetek! Én itt és most elárulom: a hollandok nagyok a kompromisszumkötésben, s ezzel a speciális holland vonással a társadalmi együttélés szinte valamennyi területén találkozunk. Őszintén hisznek benne, hogy gazdasági, politikai, szociális konfliktusok megbeszélhetők, és több érhető el párbeszéddel, mint veszekedéssel vagy sztrájkkal. S ebben igazuk van, ez lépten nyomon be is jön a hollandoknak.
153. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Izsó Zita – Bach Máté: Pesti nő 92% ·
Összehasonlítás - Révai Gábor: Beszélgetések nem csak tudományról 93% ·
Összehasonlítás - Csoma Mózes: Koreaiak Magyarországon az 1950-es években ·
Összehasonlítás - Tanács Eszter: Férfiak gyermek nélkül 91% ·
Összehasonlítás - G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz 90% ·
Összehasonlítás - Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban ·
Összehasonlítás - Tóth Eszter Zsófia: „Puszi Kádár Jánosnak” ·
Összehasonlítás - Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül 88% ·
Összehasonlítás - Besenyő János – Miletics Péter: Mali ·
Összehasonlítás - Tóth Pál – Czeglédi Zsolt: Csodálatos Magyarország 87% ·
Összehasonlítás