Miért ​szeressük Hollandiát? 8 csillagozás

Sándor Anna: Miért szeressük Hollandiát?

A magyar származású Hollandiában élő közgazdász, pszichoterapeuta kötetünkben nem a tulipánok, finom sajtok, szélmalmok országát mutatja be. Pillanatképeiben többek között a bicikliző királynőt, a prostituáltból lett üzletasszonyt, a parkettáncosként is dolgozó háziorvost, egyszóval a tolerancia világát tárja elénk.
A különlegességeken kívül természetesen szó esik a hétköznapokról is, amelyek szintén sok meglepetést tartogatnak. Nem véletlen, hogy ebben az országban több ismert és elismert magyar talált új hazára, mert jó odamenni és jó ott lenni.

>!
Göncöl, 1998
172 oldal · ISBN: 9639183431

Kedvencelte 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Frank_Spielmann I>!
Sándor Anna: Miért szeressük Hollandiát?

Egyrészt aranyos kis könyv, stílusát tekintve nem egy Krúdy (az nem írom le, hogy EP, és most a középlemezre gondoltam, ha valaki még tudja, mi az), de hát nem is ez a lényeg benne.

Érződik, hogy egy „egyszerű” nő írta, aki azért éles szemű (a falusiaknak, és főleg a mai 70-80-as korosztálynak van ilyen éles szemük, a józan paraszti ész gyakorlatias, a művészethez kevés érzékük van, a közmondásos bölcsész pedig ennek a teljes ellentéte, bár gyakran még művészi érzék sincs az ilyen emberben, csak a saját maga szuperségtudata van meg, mert tudja, milyen művészeti stílus volt a De Stijl annak idején, na persze akinek nem inge, ne vegye).

Az is érződik, hogy bár a szerző 25 éve Hollandiában él, mégis eléggé magyaros a hozzállása néhol, pl. fél a „túlzott” toleranciától, a „túlzott” liberalizmustól. Felvilágosult nő, de a gyerekeit valószínűleg poroszosan neveli, legalábbis egy kis nüanszból ez derült ki számomra.

És a könyv valóban arról szól, amit a cím igér, nem úgy, mint pl. a Bevezetés a szépirodalomba (csúnya szemüveges bölcsészlányok és fiúk kedvence, különben nagyon jó könyv), kiderül, miért „érdemes” szeretni Hollandiát. Számomra nem nehéz, valóban nagyon jó helynek tűnik, ha lesz lehetőségem (Erasmus, különben szintén holland volt, rotterdami, mint tudjuk), akkor élek majd 1-2 évet az országban, persze Amszterdam a fő cél, nem is annyira a marihuána miatt (ki ne próbálná ki, ha már ott van?, de nem ez a lényeg, akit emiatt érdekel Hollandia, az ki se nyissa ezt a könyvet, ne is utazzon oda, már több helyen legális újra, pl. az USA több államában), mert Hollandia nem erről szól, már ha egy ország tud szólni valamiről. (Jó kérdés, hogy miről szól Magyarország? Ha könyv lenne, akkor tragikomédia, ez biztos.)

(Azt érdemes tudni, hogy Hollandiában 1970 óta legális a marihuána-fogyasztás és birtoklás, így a termesztés is, mégse indult el lefelé a liberalizmus dekadencia lejtőjén, hanem ma is virágzó ország, persze ennek a virágzásnak nagy hagyományai vannak, nagyjából a XVII. század óta, Rembrandt, gyarmatosítás, stb.)

Persze minden jó kitermeli egy idő után a maga rosszát, tegyük hozzá, hogy 1998-as a könyv, 16 éves, azóta felnőtt egy korosztály (az én korosztályom), sokminden változhatott azóta, és változott is. A jóléti állam kitermeli azt a lehetőséget, hogy ne kelljen dolgozni mindenkinek, vagy ne olyan sokat, több lesz a szabadidő, több mindenre futja, de a több szabadidő sok embernek annyit jelent csak: unalom. Az unalomból két dolog nőhet ki: vandalizmus és bűnözés szórakozásból egyfelől, másfelől pedig művészet, gazdag kulturális élet. Egy egész jó belga, de hollandul éneklő, tehát flamand énekesnőt találtam tegnap este, csak a holland kultúra okán mutatom meg egy dalát: https://www.youtube.com/watch…

Alapos könyv, a szerző több kis interjút is készített, van szó háziorvosokról, szexuális kultúráról, futballról (de voetbal, ejtsd: de fútbal), a királyi családról, táncról, homoszexualitásról, AIDS-elleni küzdelemről, munkanélküliségről, gazdaságról. Nem professzionális, de érdekes könyv.

16 hozzászólás
Raving_rossz_ügyfél>!
Sándor Anna: Miért szeressük Hollandiát?

Igaz, hogy a könyv 1998-as kiadású, így már nem teljesen aktuális. Ennek ellenére mindenkinek ajánlanám, aki többet szeretne tudni az ország kultúrájáról, társadalmáról, hangulatáról és a Hollandiában sikeressé vált magyarokról. Minderről kialakul az olvasóban egy egységesnek mondható – bár természetesen kezdetleges – kép a könyv végére. Hamarosan talán össze tudom vetni a könyvben lefestett ’98-as helyzeteket a jelenlegivel. :)


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

Mindez valahogy úgy hangzik, mintha Önök ösztönöznék a homoszexualitást.

Szó sincs róla. Filozófiánk, ideológiánk teljesen egyértelmű: nem ítéljük el az embereket, de nem is akarjuk megváltoztatni őket. Egyszerűen megállunk a ténynél, hogy ez van.

75. oldal

Frank_Spielmann I>!

Hamár a toleranciánál tartunk, rá kell térnem a gyereknevelésre. Mintha a szülők túl toleránsak lennének. Feltűnt, hogy a holland szülő nem azt mondja gyermekének, hogy „ezt ne csináld” vagy „ezt nem szabad”, hanem „én ezt nem tenném”.

92. oldal

6 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Ha a fiamat kérdezem, hogy „Musztafa vajon török vagy marokkói?”, akkor a válasz határozottan ekképp szól: „Musztafa holland.”

64. oldal

1 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Gondolatban lapozgatva, nehéz dolog politikai botrányra emlékezni Hollandiában. Főképp olyanra, amely korrupcióhoz vagy összeférhetetlenséghez kötődik. Nehéz, mert a hollandok erre kényesen ügyelnek. S ha netán ilyesmi mégis kipattan, az kérészéletű: a politikus ugyanis azon nyomban magától lemond, így a polgár hamar el is felejti az egészet.

132. oldal

5 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

A kormány a kisebbségeket nem asszimilálni, hanem integrálni igyekszik. Magától értetődő, hogy a mohamedán kislányok fejkendővel járhatnak iskolába, ha nekik úgy tetszik.

65. oldal

3 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Hollandiában az egyetemi-főiskolai hallgatók ugyanis ingyenes országos vonat-, villamos-, buszbérletet kapnak az államtól.

59. oldal

4 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

A biciklikölcsönzés önmagában nagy üzlet: mind városban, mint turistahelyeken biciklikölcsönzők egymás hegyén-hátán.

46-7. oldal

3 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

A páciens természetesen gyorsan tudni akarja, hogy valami baj van-e, s ha igen, akkor az mennyire komoly. Diagnózist akar, s ez magától értetődő. A kellemetlen csak az, hogy a páciens nehezen hiszi el: ennek megállapításához sok esetben nem kell bonyolult vizsgálat, fotó, vérvétel stb. Amit a beteg elmond, amit mi a betegen látunk, megtoldva tapasztalaunkkal, abból tudjuk a legtöbbet megállapítani. A kiegészítő vizsgálatok sok esetben csak marginális információt adnak, de a páciens sok esetben ezt nehezen hiszi el.

128. oldal

Frank_Spielmann I>!

Egy másik félreértés a lázzal kapcsolatos: véleményünk szerint magas lázzal nem kell semmit csinálni, felesleges lázcsillapítót adni, ha csak valami nagyon különös körülmény ezt nem indokolja.

[A holland háziorvosok szövetségének elnöke mondja.]

129. oldal

shano>!

A holland nem egy szentimentális nép. Csókolódzó, ölelkező, egymásba karoló, egymást átölelő párokat az utcán nemigen látni. Az egyetlen kivétel a bicikli: a biciklin igenis – és nagyon is – helye van az intimitásnak, az ölelésnek (merthogy gyakran viszik egymást kerékpáron). Ha pedig mindketten bicikliznek, akkor az autósok bosszúságára sokszor lassan, kézen fogva-andalogva karikáznak.


Hasonló könyvek címkék alapján

G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz
Tóth Pál – Czeglédi Zsolt: Csodálatos Magyarország
Lerner János: 80 lap alatt a Föld körül
Zalka Miklós: Messzi ország?
Lerner János: Világjárók kisatlasza
Révai Gábor: Beszélgetések nem csak tudományról
Csoma Mózes: Koreaiak Magyarországon az 1950-es években
Izsó Zita – Bach Máté: Pesti nő
Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban
Révai Gábor: Beszélgetések a függőségről