Pillangó ​a vállamon 81% 37 csillagozás

Az eleje nagyon tetszett, amíg bemutatta a tangót, milongákat, az életet Buenos Aires-ben. Tetszett az is ahogy újra felfedezi és megéli a nőiségét :) De onnantól, hogy találkozik a táncossal aki miatt odament, túlságosan felgyorsul minden. Túl hamar vége lesz a történetnek. Maga az írónő stílusa nagyon tetszett, de vége nekem összecsapott.

Jól ír Anikó, egy estés kalandom volt vele és a tangós élményeivel. Szeretek utazni, és kedvet csinált Argentínához, holott se a tangó, se az ország nem érdekelt eddig nagyon. A stílus egyszerűségében is nagyszerű.

Szerettem Sándor Anikó rádiós riportjait. Később találkoztam a könyvesboltban a könyveivel, útleirásaival. Örülök, hogy megvásároltam Buenos Aires-i tangós könyvét.
Tetszett, ahogyan felvállalta a korát, és belevágott a nagyvilágba. Irigyeltem is érte, én erre sosem lennék képes. Szeretem, mikor egy iró nem csak cukormázasan ir az életéről.
Könyve elvitt a fülledt Buenos Airesbe, a táncstúdiókba, ahol lehet valaki öreg vagy fiatal, de tangót táncol. A három hetes tangó tanulásából három és fél hónap lett.
Jó volt olvasni a felszabadultságát, merészségét.
Keresni fogom Sándor Anikó többi könyvét is.

Kellemes utazás Argentina és a tangó világába

Szeretem Sándor Anikó írásait, úti beszámolóit. Amikor a Caminoról írt még jobban vágytam oda, most pedig szívesen elmennék én is Buenos Airesbe, hogy megtanuljak tangózni, hogy átéljem azokat, amiket ő átélt. Oda szeretnék menni, ahol úgy érezhetek, ahogy ő : „Bátran érezhetem magam megint szépnek, amiről otthon már leszoktam…ujjatlan ruhában, szarkalábakkal a szemem alatt, itt-ott egy kis hurkával a derekamon – ezen a helyen NŐ vagyok a férfiak szemének tükrében.”

Engem se Argentína, se a tangó nem hoz lázba. Kíváncsi voltam a könyvre, de csalódnom kellett.

Sok gondolat egy érett nőtől, kissé pongyola szerkesztéssel. Néha sikerült elérnie, hogy ott legyek vele a milongán, táncoljak és élvezzem a nagybetűs életet, de többbször zavart a stílus, a megfogalmazás, vagy éppen annak hiánya.
Nem a legjobb könyve Anikónak, de volt benne, ami megfogott.

Fél csillagot csak azért vontam le, mert az El Camino után egy árnyalatnyival darabosabbnak tűnt, de a történet így is varázslatos. Anyukám 50. születésnapjára vettem a könyvet, este fogom átadni, szerintem pont aktuális, tetszeni fog neki, szerencsére épp befejeztem időben :)

Imádtam ezt a könyvet, elvarázsolt, és egy másik világba repített. Ha csak gondolatban is, de jó volt elutazni Argentínába és átélni kicsit a latin életérzés nyújtotta szabadságot.

Nem ez a legjobb könyve az írónőnek, de egyszer könnyen átlapozható. Kikapcsolja az embert arra a rövid időre. Nem tudtam eldönteni, hogy miért is írta meg a könyvet. Az El Camino olvasása közben elmesélte a változást, szinte vágytam rá, hogy én is átéljem. De ebben a könyvben nem láttam semmit, amiért ezt az utazást meg kellett írni. Vagy tényleg nem volt nagy történés, vagy csak nem találtam meg benne. Engem zavart a sok spanyol kifejezés, és a 4-5 oldalas fejezetekre tördelt történet. Ha jól megnézem nagyon rövid az egész könyv, csak szépen széthúzzák.