Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Menekülés a holt városból 9 csillagozás
Az emberiség utolsó reménye és menedéke Toromon birodalma volt, amelyet a felelőtlen háborúkban felperzselt radioaktív sivatagtól biztonságosan elzárt a sugárgáz. Ám Toromonnak a Nagy Tűznél is veszélyesebb ellenségei támadtak. A Lángok Ura, a Rossz testetlen esszenciája. A megvadult Nagy Számítógép, amelynek a birodalom katonai komplexumát kellene irányítania. És egy idegen értelem, amely az Űr szakadékain áthatolva új meghódítandó világokat keres. Meg tudja-e állítani a végzet erőit Jon, a sokat szenvedett idealista , összefogva Petrával, a tehetetlen uralkodócsalád renegátjával és a váratlanul felbukkanó, nagyon is egyszerű segítőtársaival?
Erről szól a háromszoros Nebula-díjas Samuel R. Delany regénye, amelyben a képzelőerőt az elbeszélés izgalmával ötvözve rajzolja fel a riasztó jövő elgondolkodató látomását.
Eredeti megjelenés éve: 1968
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika Fantasztikus Könyvek
Most olvassa 2
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 6
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Néha csak azért olvasok újra egy (rövid) rossz emlékű könyvet, mert kíváncsi vagyok, vajon csak én nem értettem-e első próbálkozásra. Ezúttal másodjára sem javult sokat a kép. Mert ugyan kezdem úgy érezni, hogy volt potenciál ebben a regényben, de a szerző annyi mindent próbált bezsúfolni vacak 180 oldalba, hogy a különböző szálak és témák kigolyózzák egymást.
A történet szerint a Föld utolsó(?) megmaradt országában vagyunk. Körülötte radioaktív sivatag. De ezer év elteltével a Birodalomnak kezd túlságosan is jól menni a sora. Mit tesznek a vezetők? Háborút hirdetnek egy rejtélyes, talán nem is létező ellenséggel szemben. Ők, akik azt sem tudják, mi az a háború, hiszen a Nagy Tűz óta nem volt ellenségük. Ebből még születhetne egy egészen jó politikai szatíra is, amelyben az igazi ellenség az értelmetlen pánik és a józan szervezés teljes hiánya. De amikor kiderül, hogy az egészet titkos és misztikus spoilerek szervezik a háttérben, az kifejezetten rombolja a társadalmi sci-fi elemek hatását. Hiszen így már nem az emberi ostobaságról szól, hanem valami felfoghatatlan izék felfoghatatlan deus ex machináiról.
Erre következik egy zavaros csata. Amiből „csak” azt nem tudtam meg, hogy a) ki az ellenség, b) mit akar, és c) egyáltalán milyen eszközökkel vívjuk azt az összecsapást, ami mintha számtalan párhuzamos világban zajlana egyszerre. Mindez ráadásul annyira nem illik az előzmények mögé, mintha egy novellákból összetákolt fix-up regénnyel lenne dolgunk. (Utána néztem, elvileg nem az. Bár eredetileg más címen jelent meg, de akkor ez lenne a javított változat? Jaj.)
A könyv összecsapott lezárással ér véget, ami csak azért jó, mert így nem muszáj elolvasni a folytatást. Bár ki tudja – lehet, hogy a „The Fall of the Towers” trilógia egyben kiad valami értelmes történetet. De az biztos, hogy a régi Galaktika nagyon mellényúlt, amikor Delany-t ennek első részén keresztül próbálta bemutatni a magyar olvasóknak. (Amúgy senki sem menekül el a könyvben a Holt Városból, a fülszövegben említett Nagy Számítógép pedig egyáltalán nem szerepel.) Ha valakit érdekel a szerző (angolul), akkor a Babel-17 c. könyvét ajánlom.
Lehet, hogy Delany és Zelazny letarolta a 60-as években az SF díjakat (Aldiss), de az biztos, hogy a szerzőnk nem ezzel a kötetével tette…
Nagyon jól felépített az alaphelyzet, erős gazdaságpolitikai és társadalomkritikai kicsengéssel, ráadásul jól is forgatja a szerző a szavakat. DE:
– furcsa és nehezen azonosítható külső ET értelmek találkoznak kies bolygónkon;
– furcsa és nehezen követhető háború kezdődik;
– amit furcsán elhúzva, nagyjából érthetetlenül nyer meg az egyik fél…
Értem én, hogy ET, meg nem az én józan eszemnek való technikák találkoznak, de az az érzésem, hogy a szerző festeni akart (hangulatot, pszichét, érzelmeket, időt (?)), de erre sajnos megfelelőbb eszköz az ecset…
És még valami, hogy kicsit piszkálódjak: a bonyolult szerkezet még csak hagyján (Delany tud írni, a sok-sok szál követhető), de alkalmanként kiéreztem a korszakjellemző, erős Új Hullámos késztetést. Sajnálom, szerintem konzervatív vagyok, nekem annyira nem tetszenek ezek az újhullámos, Dangerous Visions írások (bár csak a magyarul megjelenteket olvastam a kötetből).
Hasonló könyvek címkék alapján
- Frank Herbert: A Dűne 93% ·
Összehasonlítás - Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei 92% ·
Összehasonlítás - Dan Simmons: Hyperion bukása 92% ·
Összehasonlítás - Mordecai Roshwald: A hetedik szint 91% ·
Összehasonlítás - Frank Herbert – Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Képregény 2. – Muad-Dib 90% ·
Összehasonlítás - Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? 88% ·
Összehasonlítás - Orson Scott Card – Aaron Johnston: Ébredő Föld 84% ·
Összehasonlítás - William R. Forstchen: Egy másodperccel később 86% ·
Összehasonlítás - Octavia E. Butler: Átváltozás 85% ·
Összehasonlítás - Ken Liu (szerk.): Láthatatlan bolygók 84% ·
Összehasonlítás