Godot-ra ​várva / A játszma vége 146 csillagozás

Samuel Beckett: Godot-ra várva / A játszma vége

Az abszurd dráma klasszikus szerzőjének két világhírű darabját tartalmazza a kötet.

>!
Európa, Budapest, 2010
166 oldal · ISBN: 9789630790611 · Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil
>!
Európa, Budapest, 2007
164 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630783156 · Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil
>!
Európa, Budapest, 2007
164 oldal · ISBN: 9789630783156 · Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil

1 további kiadás


Kedvencelte 19

Most olvassa 7

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Boglarina P
Samuel Beckett: Godot-ra várva / A játszma vége

Beckett Godot-ra várva drámájánál első nekifutásra nem nyerte el annyira tetszésemet a köznapi mondatok halmaza, amik nem adnak ki egy történetet, másodjára azonban sikerült meglelnem a „dísz(let)telenség” szépségét, a „szabadság” érzését, hogy „én alakíthatom a történetet”, mert „azt látom bele, amit akarok”. És volt benne reménytelen vágyakozás a jobbra, ami nem jön, vagy nem vesszük észre, hogy már jött is valami, ami megváltoztathat, csak nem feltétlenül az, amit vártunk.

A játszma vége ennél jóval konkrétabb volt, kellően nyomorúságos, életkedv elvevő hangulattal. De még a szereplők korlátozottsága is hordozott magában szabadságos érzést, a fojtogató környezet ellenére. Ha a valóságban nem is, fejben akármikor el lehet menekülni.

>!
Liliane
Samuel Beckett: Godot-ra várva / A játszma vége

Egyáltalán nem tetszett, talán az elemzése feldobta egy kicsit a műről alkotott összképemet, de nem nagyon. A lehető legrosszabb kötelező!

6 hozzászólás
>!
cz_m I
Samuel Beckett: Godot-ra várva / A játszma vége

Nagyon nehéz megérteni, talán azért, mert nem is lehet teljesen. Nem is tudom, hogy megéri-e különösebben filozofálgatni rajta, hogy mit miért. Egyszerűen élvezni kell.

>!
Mandula8 
Samuel Beckett: Godot-ra várva / A játszma vége

Godot-ra várva
Furcsa volt. Olyan igénytelenül nagyszerű. A gondolatai néha egészen a csontomig hatoltak.

A játszma vége
Nem vagyok benne biztos, hogy értem én ezt. Nem is biztos, hogy szükséges ez ahhoz, hogy különlegesnek tartsam. Kezdet és vég egybeolvad az időtlenségben.

>!
helra
Samuel Beckett: Godot-ra várva / A játszma vége

Amikor kellett volna, nem olvastam, csupa rosszat hallottam róla, ezért látatlanban is viszolyogtam tőle. Mai fejjel kifejezetten tetszett, sőt élveztem is. Kíváncsi lennék milyen lenne előadásban :)

>!
bagolyfiók
Samuel Beckett: Godot-ra várva / A játszma vége

Kétszer kellett elolvasnom. Először nem értettem semmit, bár megmagyarázták nekem a szimbolikus mázat, de másodszor akkorákat vihogtam rajta, nagyon megérte. Azt hiszem, jobban értékelem benne azt, ahogy a párbeszédekben(?) nagyon groteszk módon kiforgatja a hétköznapi emberi játszmáinkat, interakcióinkat, kiüresedett, semmitmondó szavainkat, amiket – ha az olvasó figyel a mondatok szintjén és kicsit önkritikus – nagyon ismerünk. És ez elvezet a nagyobb gondolathoz, már ahhoz, hogy várunk Godot-ra.

A kötet második drámája nekem egyértelműbbnek tűnt, kissé didaktikusnak, de ezt csak félve kockáztatom meg. A nyelv- és szimbólumhasználat ott is nagyon kidolgozott, szép.

>!
clarisssa MP
Samuel Beckett: Godot-ra várva / A játszma vége

A Godot-ra várva érdekes, ám kicsit bosszantó és érthetetlen volt eleinte… kíváncsi voltam, ugyan mi sül ki ebből? Néhány szimbólumot sikerült megfejtenem, de minden sokkal világosabbá vált, amikor elolvastam egy-két netes elemzést is a műről (sajnos igen felszínes irodalom oktatásban volt részem a gimiben, úgyhogy Beckett például teljesen kimaradt a tananyagból). Így most már az érdekes jelző is valódi értelmet nyert, utólag már izgalmasnak találtam és kimondottan tetszett is a dráma.
A Godot-ra való várakozás után még csak kiábrándultságot éreztem, de A játszma végénél mélyrepülés következett. Jesszus, ez már több, mint depresszió, ez már tényleg a vég! De ahogy ez bemutatásra került, na az nem semmi! Néha már nevetnék rajta, de nem sikerül, mert mélyen belül ott a kiábrándultság és a tudat, hogy ez egyáltalán nem vicces…
Furcsa dolog ez a modern, abszurd dráma, emésztenem kell majd még egy kicsit.

>!
pillepanna
Samuel Beckett: Godot-ra várva / A játszma vége

Valószínűleg újra kellene olvasnom a Godot, mert itt csupa jó véleményt olvastam róla. Gimiben, kötelező olvasmányként került a kezembe, és egyáltalán nem értettem miről szól,de lehet, hogy most már érthetőbb lenne számomra a mondanivalója.


Népszerű idézetek

>!
piccola

-Hiszel az eljövendő életben?
-Az én életem mindig az volt.

A játszma vége

>!
Mandula8 

A vég benne van a kezdetben, és mi mégis folytatjuk.

152. oldal (A játszma vége)

>!
piccola

De gondolkozzék, gondolkozzék, ön a földön van, s ez ellen nincs orvosság!

A játszma vége

>!
Bi_bi_bi

Aki többre képes, az kevesebbre is képes.

Godot-ra várva - Első felvonás

>!
gb_

ESTRAGON
(…) A Szentföld térképére emlékszem. Színes térkép volt, nagyon szép. A Holt-tengert halványkékre festették. Csak ránéztem, elfogott a szomjúság. Elhatároztam, hogy a mézesheteket ott töltöm. Úszunk, és boldogok leszünk.
VLADIMIR
Úgy látszik, valamikor költő voltál.
ESTRAGON
Az hát. (A rongyaira mutat) Kitalálhattad volna.

>!
Aguirre

VLADIMIR
Mi lenne, ha bűnbánatot tartanánk?
ESTRAGON
Mit bánjunk meg?
VLADIMIR
Mit is… (Keresi a szót) Ne részletezzük!
ESTRAGON
Azt, hogy megszülettünk?
(Vladimir egészséges kacagásban tör ki, de rögtön el is nyomja, kezét az ágyékához szorítja, arca eltorzul)
VLADIMIR
Már kacagni sem merünk.
ESTRAGON
Ettől is megfosztottak.
VLADIMIR
Csak a mosolygás maradt meg. (Arcán óriási mosoly nyílik, megmerevedik, egy ideig tart, majd hirtelen megszűnik) Csakhogy ez nem ugyanaz. Végtére is…
Szünet

Godot-ra várva - Első felvonás


Hasonló könyvek címkék alapján

Harold Pinter: Drámák
Iris Murdoch: A háló alatt
Flann O'Brien: A harmadik rendőr
Harold Pinter: Törpék
Örkény István: Tóték (színdarab)
Sławomir Mrożek: Drámák
Örkény István: Pisti a vérzivatarban
Örkény István: Tóték
Eugène Ionesco: La Cantatrice chauve / La Leçon
L'ubomír Feldek: Szomorú komédiák