Godot-ra ​várva 375 csillagozás

Samuel Beckett: Godot-ra várva Samuel Beckett: Godot-ra várva

Az abszurd irányzat egyik vezéregyéniségének, Beckettnek első színpadi sikere, a Godot-ra várva a drámatörténet egyik legtalányosabb alkotása. A szerzőt hiába faggatták arról, hogy kit vagy mit ért Godot-n, sosem válaszolt rá egyértelműen, viszont az értelmezések egész sorát vetette el. A felszínen észlelhető, társadalmon, történelmi időn kívüli banalitások mögött az ember és a világ kapcsolatának végső feltárása történik, az író szembesít az emberi lét alapkérdéseivel, értelmetlenségével.

Eredeti mű: Samuel Beckett: Waiting for Godot

Eredeti megjelenés éve: 1953

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Populart Füzetek

>!
Interpopulart, Budapest, 1996
110 oldal · ISBN: 9636131740 · Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
110 oldal · ISBN: 9636131147 · Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil

Enciklopédia 3


Kedvencelte 67

Most olvassa 18

Várólistára tette 158

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
szigiri
Samuel Beckett: Godot-ra várva

VLADIMIR: Értékeljünk?
ESTRAGON (bólint): Értékeljünk.
(Nem értékelnek.)

18 hozzászólás
>!
gabiica P
Samuel Beckett: Godot-ra várva

Az az egy biztos, hogy ez nem az én könyvem volt. Nekem ez tényleg túl abszurd volt ahhoz, hogy tetsszen. Nem mondom, hogy egyáltalán nem volt jó, hiszen végig kíváncsian vártam, hogy mi fog ebből kisülni, de aztán csalódnom kellett. Nem érte el nálam a hatást, amit kellett volna. Így inkább szenvedésnek éreztem az egészet.

>!
berg 
Samuel Beckett: Godot-ra várva

Furmányos. Menet közben szenvedős, nyomorúságos, belengi az unalom, de fokozatosan megvilágosodunk: a semmi úgy történik meg a darabban, hogy abban nagyon sok minden benne van. A lehetetlennel határos: színdarab nagyrészt minimális értelmet tartalmazó, töredékes mondatokból, szavakból, rengeteg ismétlésből összerakva. Tünékeny, megfoghatatlan, minden pillanatban változhat, elpusztulhat, széteshet, eltűnhet, szétszóródhat minden. Tetszett, ahogyan az első felvonás tükröződik a másodikban, a darab önmagára is reflektál.
Számomra a darab a túlélésről szól, ennek kapcsán a hazugságon gondolkoztam el, mert a szövegből hiányzott (vagy nem érzékeltem) a hazugság, a színlelés, mint önvédelmi reflex. A darabban furán őszinték a szereplők. A szituáció szándékos félremagyarázása előfordul, de az más (pl. a második felvonásban Estragon belesántul Lucky rugdosásába, mire Vladimir: „A barátom megütötte magát”). A tényleges és verbális erőszak mellett ennek is jelen kellene lennie, de ettől valamiért tartózkodnak a szereplők, illetve nem lehet rajtakapni őket, sok a kérdésbe foglalt állítás. Valószínűtlen, hogy Pozzo lenne a helyszín tulajdonosa („Itt? Az én birtokomon?”). Vladimir aggódása őszintének tűnik Estragon előző éji megverése miatt, de azt nem tudjuk meg, hogy ő hol töltötte az éjszakát, őt miért nem bántották; én nem csodálkoznék egy olyan értelmezésen, hogy Vladimir kalapálja el és marja el éjszakánként Estragont, az alvóhelyért.
Mivel kevés szereplős és színteres, rákerestem – különféle nyelveken a darab címe alapján – előadások képeire a neten, milyen sokféle értelmezést sugall a színészek különféle karaktere, jelmeze, életkora, sőt, neme az egyes a szerepekben. Nem Lucky – az még hagyján –, hanem Pozzo nő (férfiak között) egy cseh előadásban; erről már nem tudom elképzelni, hogyan állt össze.

>!
Lynn
Samuel Beckett: Godot-ra várva

Bár jött volna el Godot már tegnap, vagy inkább tegnapelőtt és akkor ennek a két szerencsétlennek nem kéne minden nap azon gondolkodnia, hogy mivel kösse fel magát a fára. Ajánlom a fűzfa ágait, tuti hatásos lenne…

Simán beleillene a merle-i Malevil környezetébe spoiler; hasonlóan kipusztultnak (vagy lepusztultnak) éreztem a tájat, ahol az játszódik.

Cselekménye ugye nem nagyon van, nem is ezért szeretjük vagy nem szeretjük. Vladimirék megjelennek, várnak, beszélgetnek a semmiről, megéheznek, éhesek, de kaját nem keresnek, aztán várnak még egy kicsit, bíbelődnek kalappal, cipővel, unatkoznak. Majd várnak. Godot-ra persze. Aki nyilván spoiler jön el és azt se tudjuk kicsoda és azt se, hogy miért is kell rá várni? Pedig valószínű, hogy nem csak kitalált valaki spoiler
Egy esetben láttam az értelem fényét csillogni Vladimir körül: amikor felvette Lucky kalapját. Hirtelen sokat nőtt az IQ-ja. Jó Teszlek süveg az még, akkor is, ha megtaposták!

Most, hogy így töprengek, az is beugrott, hogy lehet, hogy az egész egy összeesküvés-elmélet kivitelezése? Olyan, mint a Truman show?

2 hozzászólás
>!
DoktorGonzo
Samuel Beckett: Godot-ra várva

„Egy felvonás kevés lett volna, három pedig sok” – Samuel Beckett

Biztos velem van baj.
Megyek is innen…
…de nem. Várok, hogy valami történjen
Több nálam műveltebb ember olyan jókat nevet ezen. Vagy filozofál.
Meg sztárolja.
Én meg csak nézek ki a fejemből…
… megyek is innen. De nem… várom, hogy történjen valami.
Tényleg akartam, hogy tetsszen. Tényleg kerestem benne valamit.
De…
Random egymás mögé dobált mondatokat találtam csak.
Megyek is, de… maradni kell, keresek ebben valami értelmet
Nem megy. Nem találom. Majd, ha Benő a fejem lágya.
De most semmi. Ezek csak mondatok egymás mögött – összevissza.
Várok…
De nekem ez túl… már-már posztmodern

Az az igazság Samukám, hogy EBBŐL még az egy felvonás is sok volt.

Pedig szeretem az abszurdot.

Ja, és az Isten-utalás is feltűnt (hozott is egy csillagot), de ez attól még így önmagában semmi.

10 hozzászólás
>!
gybarbii
Samuel Beckett: Godot-ra várva

Azt hiszem, ez az abszurd irányzat nem nekem való… vagy az is lehet, hogy egy éppen nagyon rossz és egyáltalán nem befogadó pillanatomban vettem kézbe a könyvet… Sajnos ez a véleményemen már nem változtat. Nem igazán kötött le a történet. Történet? Hiszen szinte semmi sem történt! Bocsi mindenkitől, de azt hiszem, ez nem az én műfajom…

1 hozzászólás
>!
krlany I+SMP
Samuel Beckett: Godot-ra várva

Abszurd dráma, éppen ezért másfajta lelkülettel kell olvasni, mint az megszokott. Egyértelműen bejövős. Nem is értem, hogy én eddig ezt miért nem olvastam? Botorság volt tőlem.
Igazság szerint most is csak azért, mert láttam egy kortárs táncfesztiválon, és ott ahogy, az nagyon megfogott, meg kellett tudnom mi volt az alapanyaga.
http://debrecenplus.hu/beckett_es_a_foci_avagy_godot-ra…
Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy kötelező ide, előítélet oda, vegye le a polcáról és merüljön bele. Azt a három órát, ami alatt kivégezhető, simán megéri.

>!
avidreader
Samuel Beckett: Godot-ra várva

Erdekes, ravasz darab. Banalitasaban humoros, es a filozofikus mondatoknal nem lehet eldonteni, optimista vagy pesszimista a ket foszereplo. Erzem, ahogy ennek az egesznek a sulya ram nehezedett.
Unalmas, de megsem. Akkor nyert ertelmet az egesz, amikor a masodik felvonast olvastam, es rajottem, megsem olyan butak a szereplok, mint hittem, csupan nincs szamukra ter es ido (Vladimirt kiveve, szegeny tuti a sok deja vu erzestol akarja mar fellogatni magat), mintha egy alomvilagban elnenek, Godot pedig a megvaltas, aki megmenti oket abbol a vegtelen korforgasbol, amiben rekedtek.
A nagy semmiben volt megis egy kis valami. Fura.


Népszerű idézetek

>!
kávésbögre P

ESTRAGON Boldogtalan vagyok.
VLADIMIR Ne mondd! Ugyan mióta?
ESTRAGON Elfelejtettem.
VLADIMIR Az emlékezet néha csúfot űz belőlünk.

59. oldal

2 hozzászólás
>!
danaida P

A könnyek mennyisége a földön változatlan. Mihelyt valaki abbahagyja a sírást, másvalaki máshol sírva fakad.

>!
danaida P

ESTRAGON
Menjünk el!
VLADIMIR
Nem lehet.
ESTRAGON
Miért nem?
VLADIMIR
Godot-ra várunk.
ESTRAGON
Persze, persze.

1 hozzászólás
>!
Kálmánfi_László

ESTRAGON
Látod, Didi, mindig akad valami, ami elhiteti velünk, hogy élünk.

>!
Frank_Spielmann I

Ilyen az ember. A cipőt hibáztatja, holott a lába a hibás.

>!
Frank_Spielmann I

Semmi sem történik, senki sem jön, senki sem megy el – borzalmas.

>!
Frank_Spielmann I

VLADIMIR
Mindennek egyre kevesebb a jelentősége.

ESTRAGON
Még nem eléggé kevés.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Örkény István: Tóték
William Shakespeare: Romeo és Júlia
William Shakespeare: Hamlet
Molière: Tartuffe
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Thomas Mann: Mario és a varázsló
Jonathan Swift: Gulliver kalandos utazásai
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Babits Mihály: A gólyakalifa