Ekhó ​csontjai 9 csillagozás

Samuel Beckett: Ekhó csontjai

Az ​Ekhó csontjai című novella nyolcvan évvel a keletkezése után, 2014-ben jelent meg először nyomtatásban – ezzel lezárva a posztumusz publikált Beckett-művek sorát.

Főszereplője, a Dante Purgatóriumából szalajtott Belacqua halott – de most nem a várakozás sziklája alatt gubbaszt tétlenül, hanem szivarozva egy kerítésfalon. Filozófiai eszmecserébe bonyolódik egy prostituálttal, aki vendégül látja rántott fokhagymára és kubai rumra. Ezután elrabolja Lord Gall, egy golfbolond, impotens arisztokrata a célból, hogy Lady Gall-lal nemzzen neki és helyette utódot. Hősünk egy fa tetején pezsgőzik, megismerkedik Strauss-szal, a valcerozó struccal, majd visszatér üres sírjához, amelyet a sírásó éppen próbál kirabolni, miközben az öbölben felbukkant tengeralattjáró utasai figyelik…

Belacqua groteszk „vezekléseinek” sora Dante művéből veszi szerkezeti mintáját, s a szöveg hemzseg a körmönfont magas irodalmi utalásoktól, amelyek rendre sikamlós vagy obszcén helyzetekre és… (tovább)

Eredeti cím: Echo's Bones

Eredeti megjelenés éve: 1933

>!
Európa, Budapest, 2017
112 oldal · ISBN: 9789634055419 · Fordította: Mihálycsa Erika

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Samuel Beckett: Ekhó csontjai

Lehetne akár az Ulysses epilógja is – mondjuk Stephen Dedalus meghal, és a purgatóriumba kerül. (Csak éppen nem Dedalusnak hívják, hanem Belacquá-nak.) Sikamlós nyelvi trip az ifjú Beckett-től, játék (sok egyéb mellett) Dante Poklá-val, amit kifordítunk-befordítunk, amíg az olvasó azt se tudja, hány lába van. (És kinek.) Ménkű sok magasirodalmi utalást tartalmaz, de én elhatároztam, hogy juszt se fogok hátralapozni a függelékhez – ha valamit nem értek, és ettől csökken az élmény, hát így jártunk (én meg a könyv), majd jól lecsillagozom. A jó hír az (nekem és Beckettnek, de a lehúzós irományokra szomjúhozóknak nem), hogy így is élveztem. Nem mindig értettem, de még az is jó volt. Határozottan öncélúbb, mint az Ulysses, ám ettől függetlenül merem ajánlani azoknak, akik szívesen eldobnák a hajukat valami extrém irodalmi sületlenségtől, de 600 oldal Joyce-hoz azért nem érzik magukat elég elvetemültnek.

3 hozzászólás
b3ck>!
Samuel Beckett: Ekhó csontjai

Intertextualitás soronként, indokolatlan művészkedés, utalgatások 2000 év irodalmára, élvezhetetlen formaiság és történetvezetés. Ez nem egy novella, sokkal inkább egy büntetési tétel a pénzbírság és a letöltendő börtön között. Csak azért nem adtam fél csillagot egy helyett, mert mégis Beckettről beszélünk – végigkínlódtam, és felet csak az érdemel, akit leraktam menet közben (kevesen vannak nagyon).

2 hozzászólás
Murphy_Watt>!
Samuel Beckett: Ekhó csontjai

Miért szeretem Beckettet? Mert könyörtelenül a képünkbe vágja emberi nyomorúságunkat. Itt van ez a Willie nevű embermaradvány, aki egy likban él disznó módjára. Vagy Murphy, aki akkor boldog, ha egy hintaszékbe kötözheti magát. Aztán imádom a humorát. Az öniróniát, hiszen min is lehetne jobban nevetni, mint saját kicsinyességünkön, vakságunkon vagy önteltségünkön. És mindezt észrevétlenül a tudatalattinkba csatornázza a stílus, a nyelv, a szavak, a fordulatok.
Szójátékok ebben a röpke 80 oldalban is vannak, de a kanálisok hiányoznak. A strucc szemében tükröződő képmásomat látva, nem húzódik mosolyra a szám. De a saját sírjának kirablásában segédkező hulla igazi telitalálat.

1 hozzászólás
posztmagyar>!
Samuel Beckett: Ekhó csontjai

Kevés szórakoztatóbb dolog van, mint a magasirodalmi szó- és péniszviccek


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Személy szerint nyugodtnak és szomorkásnak érezte magát. Egy klassziko-romantikus hulla. Ennek szellemében idézte fel a rózsának a rózsához intézett szavait: „Egyetlen kertész sem halt meg rózsaemlékezet óta.”

65-66. oldal

Kuszma P>!

– Maga Belacqua – mondta a nő –, akit mi halottnak hittünk, kínai legyek, ha nem így van.
– Engem – mondta Belacqua – a tetves sors egy időre visszatérített az elevenség alacsony állapotának mogyoróihoz, golyóihoz és cinegéihez. De ki az a mi, és ki maga?
– Mondtam már – mondta a nő –, Zaborovna, szolgálatára; ami pedig a mi-t illeti, nos, ez a kis mi csupán személytelen névmás, a toszkán visszaható, semmi több.
– Ez az igemód – mondta Belacqua –, bocsásson meg a terminusért, az önfertezésé, ahogyan az angol passzívum meg a mazochizmusé.
– Mennyi ideig számít köztünk lenni? – kérdezte Zaborovna.
– Addig, ameddig csak éltem – mondta Belacqua –, hol igen, hol nem, ez az érzésem.
– Úgy érti, megszakításokkal?
– Tudja – mondta Belacqua –, nagyon tetszik, ahogy beszél
– Ahogy beszélek – mondta a nő.
– Úgy találom – mondta Belacqua –, hogy a hangja valamivel több, mint bömbölő-bödön búskomorság ellen, úgy találom, ekhós szekér nekem, ki megfáradtam az úton, becsszó.

19. oldal

7 hozzászólás
Bill_Chr>!

Egyik nap, amikor kéterét görnyedve gubbasztott egy casse-poitrine-hez hasonlatos kerítésfalon édes rêverie-be merülve, és Romeo és Júliáját szívta, eszébe jutott, hogy talán ha elhamvasztották volna ahelyett, hogy közvetlenül elhantolják, kisebb valószínűséggel tért volna vissza az okádásra.

Bill_Chr>!

Belacqa, kővé dermdet fáklyahordó, a talaj zsigerei szanaszét szórva, a partszegélyen a tagbaszakadt anxiomániás aktja, mint légy a gennyedés peremén, a tramontán hamuszín fuvallataiban a sok száz sírkő csontereklyeként meg-megvillan és sóhajt, az ételhordó, csákány, lapát, ásó és fejsze viperafészek, méghozzá a legalattomosabb fajtából, a szennyeskosár a maga módján koporsó, és persze az előírásszerű ünnepélyesség síri csöndjét csak a tenger vonaglása töri meg egyik olyan álmában, ó, egyik olyan álmában, a tengeralattjáró ott hentereg és tülköl a parton, mint egy komplett idióta, a hajnal pedig a hegyekből lefelé totyog. Micsoda jelenet! Méltó magához Mark Disneyhez.

86. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

George Bernard Shaw: Fekete leányzó keresi az Istent
Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája
Örkény István: Egyperces novellák
Franz Kafka: Elbeszélések
Örkény István: Egypercesek
Örkény István: Válogatott egyperces novellák
Karel Čapek: A repülő ember és más furcsa történetek
Örkény István: Válogatott novellák
Flannery O'Connor: Alig akad ma jó ember
Kazys Saja: A szőttes