Kniha ​o cintoríne 2 csillagozás

Samko Tále: Kniha o cintoríne

Životospis.
Ja ​som napísal svoj Životospis, lebo mi to bolo povedaná, aby som ho napísal, lebo to je povinné, aby každý spisovateľ mal svoj Životospis. Normálni ľudia ho nemusia mať, lebo to je povinné len pre spisovateľov a ja som teraz už veľmi spisovateľ, ohľadom toho, že som spisovateľ. Všetci ma obdivujú a vážia si ma.
Aj ja sa obdivujem a vážim si ma.
Lebo som spisovateľ.

Môj životospis.
Narodil som sa v robotníckej rodine. Môj otec bol učiteľ. Moja mama nebola učiteľka, ale tiež učila. Nik iný v rodine už nebol učiteľ. Preto sme boli robotnícka rodina.
Mám dve sestry. Jedna sestra je taká, že je umelkyňa ohľadom klavíra. Druhá sestra nie je umelkyňa, ona je len normálna sestra.
Ja nie som sestra, lebo ja som brat. Mám veľa dobrých vlastností. Narodil som sa v Komárne. Komárno je jedno mesto. Tam som sa narodil.
Narodil som sa 12. 11. To znamená, že 12. novembra. November bol vždy najkrajší mesiac v roku, lebo to bol vždy… (tovább)

>!
Slovart, Pozsony, 2012
176 oldal · ISBN: 9788055606392 · Illusztrálta: Fero Jablonovský

Kiemelt értékelések

Teetee>!
Samko Tále: Kniha o cintoríne

Ez zsenitális. Hát nem? Hát de.
A Könyv a temetőről a Könyvfesztiválra kijött magyarul is, olvassátok!
És akkor most meg kellene próbálnom írni róla.
Nem egyszerű. A Könyv a temetőről (fiktív) szerzője Samko Tále, a negyvenes, értelmi fogyatékos komáromi férfi, akinek egyszer a város jóskővel rendelkező alakja azt jósolta, írni fog egy könyvet a temetőről. De Samko Tále könyve nem a temetőről szól, hanem a városról, ahol él, azaz Komáromról, illetve az emberekről benne (ezek egy része már tényleg a temetőben van). Meg a társadalmi folyamatokról, még úgy is, hogy Samko Tále, annak ellenére, hogy „nagyon intelligenciája” van, ezekről nyilván semmit sem tud.
Daniela Kapitáňová (mert őt rejti a Samko Tále álnév) egészen eredeti nyelvet talált főhősének. Elképesztő munka lehetett lefordítani, mert Samko egyrészt végtelenül egyszerűen fogalmaz, másrészt teljesen kiforgatja önmagukból a nyelvtani szabályokat, és nagyon szereti az „annak a tekintetében” szókapcsolatot is. A testvére, az egyik, például művész a zongora tekintetében Pozsonyban, Alfonz Névérynek pedig nem kellett volna kibéreltetnie magát a lakás által. Hát nem? Hát de.
Magyarként kicsit nehéz is olvasni, olvasása közben inkább ne kérdezzenek semmit szlovákul, mert tutira elrontasz minden ragozást meg elöljárószót.
Samko Tále ezzel a roncsolt nyelvvel kellően elidegenül az olvasótól, és közben mindent kimond, amit egyébként az emberek szégyellenek kimondani. Gyűlöli a cigányokat és a magyarokat, a vietnamiakat már nem annyira, mert azok csak egymás között beszélnek vietnamiul, de a magyarok nem csak egymás közt.
De ha magyarként mindezt valami csalóka morális felsőbbrendűséggel olvasnád, jó ha rádöbbensz, ha Samko Tále magyar lenne, akkor sem lenne jobb ember, gyűlölné a cigányokat meg a szlovákokat. Meg mindenkit, aki más.
Samko a szocializmus korában nő fel, egyik „legjobb barátja” Gunár elvtárs, aki „Azok Ott Fent”. Samko tudatlanságból, gyávaságból jobban teljesít, mint egy besúgó. Csakhogy jön a „demokrácija”, Gunár elvtárs már nem Azok Ott Fent, és emiatt sűrűn panaszkodik is.
Egy kétnyelvű kisváros minden tipikus alakja megjelenik ebben a nem túl hosszú könyvben, többet mond a rendszerváltásról, mint ezer törtélemkönyv, anekdotaszerűen elmesélt tragédiák során keresztül bontakozik ki az elmúlt húsz-huszonöt év, érzed az egésznek a komikumát, mégse lehet rajta nevetni.
Persze lehet, hogy csak én sem vagyok humoros, mint Alfonz Névéry.


Hasonló könyvek címkék alapján

Peter Balko: Vtedy v Lošonci
Pavel Vilikovský: Krásna strojvodkyňa, krutá vojvodkyňa
Petra Nagyová-Džerengová: Chcem len tvoje dobro
Drago Jančar: Staviteľ
Margita Figuli: Tri gaštanové kone
Veronika Šikulová: Miesta v sieti
Pavel Vilikovský: Emlékek ura / Pán spomienok
Uršuľa Kovalyk: Krasojazdkyňa
Sibylle Berg: Ozaj, a už som ti rozprávala
Dmitry Glukhovsky: Metro 2033 (szlovák)