London ​Road (Dublin Street 2.) 87% 709 csillagozás

Számomra ez a könyv mèg mindig a legek-legje :)
Odavagyok a törtènetèrt, a humorèrt ès a szereplőkèrt is. Jo ès Cam között pedig olyan bitang módon működik a kèmia, hogy másodszori olvasásra is teljesen a hatása alá kerültem.
Imádom!

Végre ennek is a végére értem.
Attól függetlenül, hogy ez a rész nekem sokkal jobban tetszett, mint az előző, sajnos azt kell mondanom, hogy elég uncsi volt sok helyen. Annyira nem pörögtek a lapok, bár az is benne lehet, hogy a héten elég unott voltam.
Itt sokkal jobban tetszettek a szereplők. Szerethetőek voltak. Főleg Jo. Benne kellemesen csalódtam, már az elejétől kedveltem.
Az a búskomorság itt is érzékelhető volt, csakúgy mint az első résznél. Hát igen, alapból ki nem állhatom a szomorú/síros könyveket, de ez tetszett.
A két főszereplő nagyon izzott végig, megvolt a bizonyos kémi köztük.
Túlnyomó részben túlfűtött jelenet voltak, de ez is bejött.
Igaz a végén egy kicsit Cam bekavart, de megbocsátható. Azért haragudtam rá pár oldalon keresztül.
Örülök, hogy kb a 4. nekifutásra sikerült elolvasnom. Nem mondom, hogy ez volt életem legjobb könyve, de nem volt rossz. Örülök azért, hogy nem vettem meg. Azért mellékesen hozzáteszem, hogy kíváncsi lennék a többi részére is.

Pár éve már olvastam, de már teljesen elfelejtettem, hogy miről szól ezért úgy döntöttem, hogy újra olvasom. Már a Dublin streetben is kíváncsi voltam Johanna történetére, és megörültem, hogy ez a könyv erről szól. Sok mindent megtudtunk a családjáról, a múltjáról, hogy miért lett olyan amilyen. Tetszett, hogy Jo és Cam nem rögtön ugrottak egymásnak, hanem próbálták megismerni a másikat. Jó volt olvasni az előző rész szereplőiről is, így legalább megtudtuk, hogy mi történt velük a könyv befejezése után.

Road Style :)
A mérce adott. Véleményem szerint itt a kémia jobban dominált, mint a történet maga. :P A felvezetést picit hosszúnak találtam. Szeretem, ahogy ír, a fordítás is élvezhető volt.
Nagyon tetszett, hogy Cam nem „pénzes” főszereplő!
Jó kis story, sok parázs, megformált szereplők és igen…. visszatérő szereplők és talán a folytatást is megkapjuk! Kár, hogy a kiegészítő köteteket nem igazán szeretik kiadni hazánkban :(

„Tudod, a világ mindig arra törekszik, hogy a saját képére formáljon téged. Az emberek, a történelem, az események mind, mind hatással vannak rád, és ettől könnyen az az érzésed támadhat, hogy nem tudod, ki vagy. Pedig nem számít, milyennek akar látni a környezeted, ahogy az sem, milyen címkéket aggat rád. Ha hű maradsz önmagadhoz, úgyis lefüleled őket, és nem hagyod, hogy megmérgezzék a lelkedet.”

Nem vagyok elragadtatva, pedig nagyon sokat vártam ettől a történettől.
Mivel az első részét finoman szólva is imádtam, méltán gondoltam azt, majd a folytatás is megüti a mércét, de nem.
Már az előző részben is voltak gondjaim Johanna viselkedésével, de úgy voltam vele, csak részletekből ne ítélkezzek.
Itt már róla és Cameron körül forognak az események.
Őszintén szólva együtt fékezhetetlenek, remekül működik a kémia közöttük.
Viszont amikor külön tekintek a karakterekre, nem tudok mit kezdeni velük.
Cameron még csak-csak az én világom, elvégre egy érdekes személyiség.
De Johanna nekem „sótlan”, tudom nem éppen megfelelő kifejezés, de kevésnek éreztem.
Bár lehet ez betudható most a hangulatomnak is, így félreteszem a könyvet és később újraolvasom.
Egy olvasásnak megfelelt.

Másodszori olvasás után is szeretem ezt a történetet.
Semmi extra nincs benne, mégis beszippant és alig bírod letenni a kezeidből. Én legalábbis megint így jártam. :D

Jot nagyon nem bírtam a Dublin Streetben mikor először olvastam. Most másodjára már nem idegesített annyira, így a London Streetet elkezdve nem okozott akkora „problémát” hogy kedveljem. Első olvasásnál sok-sok oldal eltelt mire felengedtem vele kapcsolatban.
Cam megint elcsavarta a fejem. Basszus kész vagyok tőle teljesen! *-*

Rohadtul bírom ebben a könyvben hogy az első részben megismert és megszeretett szereplőkkel rengeteg jelenetet kapunk, szerves részei a történetnek. Remélem a 3. részben is így lesz.

Igazán megkedveltem Oliviat újfent, alig várom már hogy végre olvashassam az ő sztoriját is!

Nate téged is piszkosul várlak..! ;)

Nem mondom, hogy nem olvastam el pikk-pakk, mert tényleg olvastatta magát. Viszont kicsit tucat könyvnek éreztem. Tulajdonképpen tele volt klisékkel és minden egyes fordulatot ki lehetett találni. Jo az elején nagyon nem volt szimpatikus, később megbékéltem vele, viszont az állandó sírás-rívást túlzásnak tartottam. Legszívesebben megráztam volna a szereplőt, hogy szedd már össze magad és használd már az agyadat. Cam az előítéleteivel szintén nem volt szimpatikus, és később is voltak olyan húzásai, ami tipikus pasi gondolkodásból fakad, kimondja, amit nem kéne, hallgat arról, amit el kéne mondania, és persze spoiler. Na, itt megsajnáltam Jó-t, mert amíg a pasi rá nem jön, hogy mi a helyzet, addig aztán mondhatsz bármit, te leszel a féltékeny liba. A sok huza-vona ellenére élveztem a könyvet, de nem hagyott bennem mély nyomokat (ahogy egyébként az előző rész sem, mert hirtelen nem is tudtam, hogyan jön ide Joss és Braden. Aztán leesett, hogy ők voltak első rész főszereplői.) Kikapcsolódásnak tökéletes volt, jól szórakoztam rajta. Sokat dobott rajta, hogy a számos mellékszereplő is kapott azért jelenetet, Cole-t, Mick-et nagyon bírtam, ahogy Cam haverjait is, természetesen felvezetve a következő részt Nate és Olivia történetét.

Az előző részben nem volt túl szimpatikus Jo nyomulása, ezért egy kicsit negatív érzéseim voltak vele kapcsolatban.
Ez viszonylag hamar megváltozott.
Cam nagyon cuki volt és tetszett, hogy végre egy történet, ahol két csóró szeret egymásba és együtt próbálnak meg boldogulni az életben.
A végére kicsit összesűrűsödtek az események, de nem volt zavaró.

Azt kell mondanom, hogy pozitívan csalódtam Joban. Az előző részben egyáltalán nem kedveltem, de így a háttérismeret mellett inkább sajnáltam szegényt. Jó volt a Jo-Cam párosítás, a beszólogatások, hogy nem ugrottak egyből egymás nyakába. Mostanában annyi alkoholista szülőről olvasok, hogy már kezd elegem lenni. Csúcspontként eltehette volna láb alól a „kedves” mamát az írónő. A helyszín is nagyon bejött, kár, hogy nem tudtunk meg többet Skóciáról és Edinburghról a könyvben. (Végre nem amcsik a főszereplők) Remélem nemsokára érkezik a 3. rész is!

Már régebben volt, hogy olyan kifejezetten erotikus könyvet olvastam volna. Hiányzott is… a műfaj kedvelői tudják, hogy kell azért ilyet is olvasni bizonyos időközönként.
Itt viszont aztán izzott a levegő a szereplők körül, már szinte tapintható volt. A történet eleje nagyon megfogott, faltam az oldalakat, habár már alig rémlett valami a Dublin Street-ből, aztán lassan összeállt a kép, hogy ki kicsoda.
Braden és Joss nagyon szimpatikusak voltak itt is. :)
Jo és Cam pedig, habár húú, az a kémia!
Emellett néha az agyamra mentek a sok félreértéssel, de tényleg. Camnek az volt a hobbija, hogy vagy nem próbálta megérteni Jo-t vagy olyan dolgokat csinált, amik baromira félreérthetőek voltak, magyarázat nélkül persze.
DE eljutottam oda, hogy jobban megértettem Jo-t, de szomorú volt látni az elején, hogy mennyire kevésre tartotta magát, hogy nem látta a saját értékeit, ahogy másnak próbált látszani. Természetesen sok nehézsége volt az életben, amik ide vezették, rémesek a szülei, nehezen tudnék még olyan könyvszereplőket mondani, akik iránt ennyi negatív érzést éreztem volna, mint Jo szülei iránt.
A balítélet jócskán megjelent a történetben, de örülök, hogy úgy alakultak a dolgok a történet végére, ahogy szerettem volna. :)
Olykor érzelmes, olykor sokkoló, máskor humoros vagy éppen érzéki, de összességében egy igazán szórakoztató történet.
Hmm, és ahogy látom jócskán van még folytatása. Az egyik rész pedig Jo testvéréről, Cole-ról fog szólni, akit nagyon megszerettem. :)