Először is : bármikor beköltözök Dublin Street-re!
Ez a történet telitalálat! Olvasás közben visszatért egy régóta hiányolt érzés, amit már nagyon régen éreztem olvasás közben. Nem tudnám nevén nevezni, de a hatására minden gondolatomba beleszövődött a könyv cselekménye, állandóan pörgött rajta az agyam. Komolyan, nem bírtam magammal.
Borzasztóan örülök, hogy ez a dolog újra előjött bennem :)
Jocelyn (nekem is ez a megszólítás esik jobban, csak úgy mint Braden-nek) karaktere nagyon szerethető, és teljesen érthető az ő problémája. Tényleg megviselte az élet, és elhiszem, hogy az ilyen traumák egy életre hazavághatják az ember lelkivilágát, másokhoz való hozzáállását. Az is nagyon tetszett, hogy könyvírással próbálkozott, szerettem olvasni, ahogy taglalta épp milyen jól forognak a kerekek a fejében, máskor pedig mennyire reménytelennek érezte a helyzetet. De Jocelyn csak addig érezhette magát biztonságban a csigaházában, amíg Braden be nem köszöntött az életébe és fenekestül fel nem forgatta azt.
Braden maga a tökély! Amikor először felbukkant nem tudtam milyen szereplő lesz, egy igazi tuskónak tűnt, de szerencsére kiderült, hogy azért ez így nem teljesen igaz. Erős személyiség, mély érzésekkel, erkölccsel, humorral, vad szenvedéllyel burkolva. Olyan módszeresen csalogatta ki Jocelynt a begubózott állapotából, hogy öröm volt nézni!
Természetesen gondoskodik az erősen pirulós jelenetekről, amik nagyon ízlésesen sikerültek, pont annyi amennyi kell.
Mégis a cselekmény nem csak erről szól, sokkal nagyobb a hangsúly azon, hogy az embereknek mennyi idő kell, hogy maradéktalanul megbízzanak a másikban. Hogy mennyire fontos rájönni arra, hogy ha találtál valakit, akit tiszta szívedből szeretsz, és ő is ugyanígy érez irántad, akkor tartsd magad mellett, mert megkönnyíti az életed! Akármi is történik ő ott lesz veled, és mindenben segíteni fog. Szerencsére Jocelyn is rájött erre, és a könyv olyan véget ért, amit a főszereplők megérdemeltek.
Új kedvencem született.
http://anikhomolyol.blogspot.hu/2014/04/dublin-street.html :)