Párizsi ​csillagok (Sophie Valroux 2.) 79% 16 csillagozás

”…az élet erről szól – arról, hogy az ember a tökéletlenségben is megtalálja a szépséget és szeretetreméltóságot.”

Sophie Valroux története folytatódik, immáron az első szezonját vezeti a château grand chef-jeként. A sorozat második részében egy teljes éven át követhetjük sorsát, a fejezetek is évszakonként tagolódnak.

Bár úgy tűnik, végre minden rendeződik Sophie körül, valami mégis visszatartja, hogy teljesen elkötelezze magát a Château de Champvert-ben töltött élet mellett. Természetesen ez az ok nem más, mint a nagyon vágyott Michelin-csillagok. Ám közben olyan dolog történik, ami egy séf életében igazi tragédiával ér fel, teljesen elveszti íz- és szagérzékelését, ráadásul bármilyen meglepő, nem a covid, hanem egy banális baleset miatt. Az ételek szeretete csak úgy árad a könyvből, a vendéglátóhely szinte már családi személyzete is rendkívül szívet melengető. Természetesen emellett betekintést nyerhetünk a gasztronómia gyilkos oldalába is, cselszövésekben ugyanis most sincs hiány, miközben a nagymama féltve őrzött titkaira is fény derül.

A regény eleje Sophie útkeresésével, lelki tusájával és gyászával picit nehezen indul, de aztán egyre jobban berántott a történet, és nagyon örülök, hogy szeretett séfünk sorsa ilyen szépen lezárásra kerül. Sophie-val együtt pedig mi olvasók is levonhatjuk a tanulságokat, mint hogy nem szégyen segítséget kérni és nem szabad bizonyos dolgokhoz görcsösen ragaszkodni.

Vártam a folytatást, és nem volt rossz, de azért valahogy nem is tudom hányadán állok a könyvvel. Ami tetszett, hogy nem úgy indult, mint az első rész. Nagyon jó kis Család kovácsolódott össze a kastélyban, a helyszín is még mindig megnyerő. Az egy kicsit bosszantott, hogy miután Sophie elvesztette a szaglását, érzékelését spoiler És őszintén nekem a szerelmi szál is kissé furcsa volt spoiler Ha lesz folytatása, akkor majd olvasni fogom, tudom már mire számíthatok a sorozattól. Jól esik visszatérni a karakterekhez, Champvertbe, és az embernek kell néha egy kis pozitív löket.
Nem vagyok egy kekeckedős típus, és franciául sem beszélek olyan jól, de két fordítási hiba is szemet szúrt off

Én ezt majdnem annyira szerettem, mint az előző részt. Imádni való a birtok, a karakterek, de a végére már kicsit megcsömörlöttem a sok széptől és jótól, ami Sophie párizsi hazatérése után történt. Már szinte ragadtak a lapok a sok édes – cukros jelenettől. Nem is beszélve Rémiről, aki aztán tényleg a könyves álompasi prototípusa. Kicsit nehezen indult a történet, féltem, hogy Sophie agonizálása végig kitart majd. Örültem, hogy visszakerült a képbe a régi főnöke (ő lett a kedvenc karakterem a végére), és én biztos voltam benne, hogy Sophie tulajdonos -társulni fog vele a párizsi Cendrillon-ban. (vagy ez csak nekem volt ennyire kézenfekvő?) Jó volt a csavar, ami Párizsban történt, kellett a történetnek, meg persze abban is biztos voltam, hogy emiatt lesz mosolyszünet Sophie és Rémi között. Mindezzel együtt nagyon jó volt ismét elmerülni a világukban, és minden jó, ha a vége jó!

Sophie Valroux kalandjai folytatódnak!

Miután Sophie megörökölte nagymamája minden vagyonát, éttermeit, sőt egy párizsi lakást is, próbál helytállni és kitalálni mit is szeretne. A céljait maga akarja elérni, nem pedig úgy, hogy az ölébe pottyan.

Még mindig vágya a Michelin-csillag megszerzése, s ezért bármit hajlandó megtenni: akár azt, hogy íz- és szagérzékelés nélkül főz. Ráadásul Párizsban, egy rendkívül fontos, vízválasztó eseményen!

Tetszenek benne a karakterek, s a baráti összetartás. Sophie karaktere számomra néha idegesítő; a makacssága, hogy nem kér segítséget, majd megold mindent egyedül… talán azért, mert magamra emlékeztet!

Könnyed olvasmány, élvezhető, néhol picit unalmas és túlnyújtott. Élete eseményeinek folyása közben kutat nagymamája múltjában is, ami viszont nagyon izgalmas volt számomra!

Elmerengtet az élet kérdésein, úgy mint karrier, szerelem, gyermekvállalás, stb.
Ennek a kötetnek a végén is vannak kérdések, amik mentén még jobban meg lehet beszélni a könyvet s a tanulságait. Illetve receptek ebben is találhatóak, közben is, de a végén is összegyűjtve szép csokorban.

❓Kiknek ajánlott?
Happy end-el zárul a történet (ami kicsi kiszámítható is volt), így aki olyan könyvet keres, ami tuti jól végződik, hát ez az!
Illetve, aki szeret főzni, s kifejezetten kedveli a francia konyhát, annak ideális választás! ⭐️

Köszönöm szépen a recenziós példányt a @21_Század_Kiadó -nak !

Az első részt szerettem, ezt már nem annyira. A könyv elején nem történt jóformán semmi, aztán a párizsi események kicsit felkavarták az állóvizet. Nem tudok franciául, de nekem is szemet szúrt jónéhány félrefordítás. Amuse bouche-t rágcsálnivalónak fordítja és feltűnően sok habzóbort isznak, ami eredetiben pezsgő lehet.
Nem volt logikus jónéhány esemény, Sophie reakciói és tettei sem. Túl sok a véletlen is.
Kíváncsi leszek, vajon készül-e 3. rész. Lezártnak is tekinthetjük az eseményeket, de nem tartom kizártnak a folytatást sem.

A legnagyobb jóindulattal 3 csillag, de csak azért, mert Sophie is 3 Michelin-csillagra vágyik, így akkor megkapja tőlem a 3-at.
Nagyon, de nagyon alulmarad az első részhez képest. Többször azon voltam, hogy abbahagyom… de aztán csak továbbolvastam.
Egy év történetét meséli el. Nagyon negatív és idegesítő Sophie viselkedése. Egy fiatal nő, akinek megkérik a kezét, nagy nehezen enged annak, hogy kijelöljék az időpontot az esküvőre,és utána is olyan semlegesen áll hozzá, hogy komolyan nem tudom megérteni.
A munkatársai sokkal jobban várják és készülnek a nagy napra, mint maga a menyasszony.
És a történet közben is, egyfolytában az a hozzáállás, komolyan!!!