The ​Priory of the Orange Tree 19 csillagozás

Samantha Shannon: The Priory of the Orange Tree

From the internationally bestselling author of The Bone Season, a trailblazing epic fantasy about a world on the brink of war with dragons—and the women who must lead the fight to save it.

A world divided.
A queendom without an heir.
An ancient enemy awakens.

The House of Berethnet has ruled Inys for a thousand years. Still unwed, Queen Sabran the Ninth must conceive a daughter to protect her realm from destruction—but assassins are getting closer to her door.

Ead Duryan is an outsider at court. Though she has risen to the position of lady-in-waiting, she is loyal to a hidden society of mages. Ead keeps a watchful eye on Sabran, secretly protecting her with forbidden magic.

Across the dark sea, Tané has trained all her life to be a dragonrider, but is forced to make a choice that could see her life unravel.

Meanwhile, the divided East and West refuse to parley, and forces of chaos are rising from their sleep.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Bloomsbury, London, 2020
848 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781408883358
>!
Bloomsbury, London, 2019
896 oldal · keménytáblás · ISBN: 1408883465
>!
Bloomsbury, London, 2019
804 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781408883440

4 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Ead Duryan · Arteloth “Loth” Beck · Gian Harlowe · Golden Empress · Kitston Glade · Margret “Meg” Beck · Niclays Roos · Sabran Berethnet · Susa · Tané · Truyde utt Zeedeur


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Nymeria96>!
Samantha Shannon: The Priory of the Orange Tree

Az első könyvem volt az írónőtől, és bár beletelt egy kis időbe, míg sikerült belerázódnom a történetbe és megkedvelnem a szereplőket, de abszolút megérte elolvasni ezt a könyvet, és részese lenni egy ilyen izgalmas kalandnak.
A történet alapját a jó és a rossz küzdelme adja, de olyan különleges módon bemutatva, hogy egy pillanatra sem lehet unalmasnak nevezni.
A négy nézőpontkarakter közül voltak, akiket kicsit jobban szerettem, mint másokat, ugyanakkor nem tagadhatom, hogy mindannyian fordulatos utakat jártak be, ezáltal mindőjük történetszálát szívesen olvastam.
Végezetül pedig tudom, hogy standalone, de azért én nagyon örülnék, ha lenne folytatása, vagy akár egy előzmény kötete.

>!
Bloomsbury, London, 2019
804 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781408883440
Nikolett0907 P>!
Samantha Shannon: The Priory of the Orange Tree

„All the world is a cage in a young girl's eyes.”

Az első amit megszeretnék említeni, egy hatalmas köszönöm barátnőm felé.
@Demise, mint már oly sokszor megszokhattad megemlítelek, mert ha te nem vagy nem valószínű megismerem a könyvet, nem hogy megveszem.

Ez a kötet fél tégla, ha nem egy egész, önvédelmi fegyvernek sem utolsó.
Aztán ott a belső tartalom, ami számomra tökéletes volt.
Az elejétől a végéig olvastatta magát, nehezen tudtam félre tenni, mikor kellett akkor is folyton visszatértek a gondolataim a cselekményszál felé.

Most írjam azt, hogy tökéletes számomra kívül belül?
Tudjátok mit legyen.

Tökéletes.

Imádtam, imádom, imádni fogom.

Kedvenc!♥

10 hozzászólás
heysunny P>!
Samantha Shannon: The Priory of the Orange Tree

Micsoda egy utazás volt ez! Pokolian hosszú, de annál jobb. Olvastam már Shannontól, a Csontszüretet, az anno nagyon tetszett, de tudom, hogy sokan utálták. Nem emlékszem már, akkor milyen volt az írásmódja – de oh boy, ebben a könyvben teljes mértékben lenyűgözött a gyönyörű prózájával.

Bevallom, eltartott egy ideig, mire sikerült belerázódnom a könyvbe, az egyik legnagyobb erénye ugyanis egyben a legjobb ok lehet a vesztére is: hihetetlenül kiterjedt és színes világot tár elénk Shannon, amibe mi csak úgy belecsöppenünk, rögtön a közepébe, ami azt jelenti, hogy szembejön velünk oldalanként 500 új név, kifejezés, stb. amikről fogalmunk sincs, és elég nehéz velük lépést tartani. Az elején nagyon nyögvenyelősen haladtam, fáradt is voltam nagyon mostanában és az agyam egyszerűen nem fogta fel azt a rengeteg nevet, embert, országot, kultúrát, amiket megneveztek az első pár fejezetben.

De! Hozzá lehet szokni! Bele lehet rázódni, és ó jaj de örülök, hogy nem adtam fel. Egy épp hogy csak nem 900 oldalas könyvnél nagy befektetés összeszorítani a fogaidat és folytatni a 100. oldal után, ha nehézkesen is haladsz vele, de most kivételesen nagyon megérte. Egy idő után észre lehet venni, hogy a könyv mitológiája rengeteg meglévő, létező mitológiából merít, de ezek a familiáris elemek nem bosszantóak, hanem épp hogy segítenek jobban megérteni a szálakat – Shannon pedig bőven csavart rajtuk eleget ahhoz, hogy még így is frissnek és újdonságnak számítson a Nyugatra és Keletre osztott világ.

A narrátorok egytől-egyig szimpatikusak (na jó, talán Roos nem igazán) és egyéniségek, nem tökéletesek, tele vannak hibával, de emberiek. Ami külön plusz pont Shannonnak, az az, végre olvashattam őszinte, szerelem nélküli fiú-lány barátságokról! Nem is egyről, hanem többről! Olyan ritka ez, amikor a fiú-lány barátság egyik fele sem táplál a másik irányába szerelmes érzelmeket, és ANNYIRA boldoggá tett. Illetve, végre úgy éreztem, itt egy író, aki nem próbálja meg minden áron összepárosítani a főszereplőit valakivel. spoiler

Abszurdnak számíthat, hogy két vallás hogy oszthatja meg ennyire az embereket úgy, hogy ugyanazon gyökerekből származnak, de csak körbe kell nézni a saját világunkban – közel sem idegen ez tőlünk. Úgy éreztem, a vallási konfliktus enyhén egy görbe tükör is a mi világunk valláskülönbözeteinek, spoiler Ismét megerősítést kaptunk, hogy még egy több ezer évre visszatekintő ellentét is félretolható, ha közös az ellenség és közös a Nagyobb Cél, hiszen a világ pusztulásának megállítása mindannyiunk érdeme.

A The Priory of the Orange Tree rengeteg már jól ismert high fantasy motívumot vonultat fel: sárkányok, mágusok, legendás, különös képességgel bíró eszközök, titkos szekták, halálos járvány, de mint már korábban említettem, mindez egy olyan felfrissített és egyedi köntösben van tálalva, hogy ha szereted a fantasy-t, akkor garantáltan magába szippant majd a világ. Igen, lassú a könyv és igen, sok oldalon nem történik úgymond „semmi” – én mégsem untam, amint sikerült túllendülnöm a nehézségeken, ugyanis teljes mértékben együttéreztem hőseinkkel, ahogy felkészülnek arra, hogy szembenézzenek a világukat elpusztítani hivatott The Nameless One-nal. Az egész történet a végső összecsapásban teljesedik ki, de útközben több kisebb subplotot is kapunk, ezzel még érdekesebbé és változatosabbá téve az utazást. Imádtam, hogy több szálon, több helyszínről követhettük az eseményeket és azt, ahogyan végül összeértek a szálak és összejöttek hőseink, hogy megmentsék együtt a világot. Tény, hogy úgy gondolom, a vége túlságosan „boldog” – de az elmúlt egy hónapban elég sok grimdarkot olvastam, úgyhogy ez most pont jó volt nekem így.

ui.: és hála ennek a könyvnek, új kedvenc shipet avattam. spoiler
ui. 2: egy valami volt nagyon off a világban, ez pedig a keleti pisztolyok létezése… annyira nem illettek ebbe a világba szerintem, és indokolatlanok is voltak, de ez csak apróság

3 hozzászólás
anemona P>!
Samantha Shannon: The Priory of the Orange Tree

Kétségkívül egy nagyon gazdag fantasy történet volt. A cselekmény alapvetően jól átgondolt, és elég fordulatos. Érdekes és vonzó világot alkotott a szerző, nem nehéz megérteni, hogy miért szeretik ilyen sokan.
Mindezek ellenére nem tudtam megadni a max. csillagszámot, ugyanis három kifogásom is van ellene, és mindhárom úgy kezdődik, hogy a könyv hosszához képest…
…nagyon nehezen indult be. Kb. a feléig számomra egyáltalán nem volt izgalmas, csak zúdította ránk az elképesztő mennyiségű infót. Nehezen verekedtem át magam ezen, és alig vártam, hogy végre a lényegre térjünk.
…a végjáték, a „nagy csata” szerintem nagyon gyors és sima volt ahhoz képest, hogy az egész könyv ez a „pillanat” köré volt felépítve.
…személyes kedvencem, Tané fejezetei fájóan rövidek voltak.
Egyértelműen Ead a legfőbb főszereplő, szóval az ő nézőpontjában vagyunk a leghosszabb ideig. Tanéról nagyon szívesen hallottam volna többet is. Mindketten nagyon szimpatikus, erős, igazságos karakterek, és általában nagyon bejött ez a kicsit inkább női központú világnézet. Nem ez a legfőbb üzenet, de nekem nagyon tetszett ez a gondolat Sabrantól: ‘A woman is more than a womb to be seeded. Perhaps I can go further in this Great Reformation. Perhaps I can shake the very foundations of succession.’
Loth és Roos nézőpontjai szerintem többnyire feleslegesek voltak. Persze, színesebbé tették a történetet, de Loth nem igazán hajtott végre túl nagy dolgokat, Roos pedig egyszerűen nem volt szerethető. Próbáltam vele szimpatizálni szerelme és gyásza miatt, de ezen kívül nem érintett meg különösebben.
Mindent összevetve tetszett, jó pár alkalommal meglepett, azt hittem, hogy már tudok mindent, de rám cáfolt. Arról viszont nem vagyok meggyőződve, hogy az oldalszámmal arányos volt a mondanivaló.

sasviki95 P>!
Samantha Shannon: The Priory of the Orange Tree

Egyetlen kérdésem lenne: Miért kell így hazavágni egy könyvet, ami a 780. oldalig olyan gyönyörű volt? A 600. oldal környékén megfordult a fejemben, hogy addig húzzák-halasztják a nagy eseményt a könyvben, hogy a végén már nem marad oldal a várva várt csatára… Hát, ez bejött.
Megdobtak egy 6(!!) oldalas csatajelenettel, aminek igazából 1,5 oldal lényegi része volt, a többi meg csak „hogy legyen valami”. Majd kibökik a szememet egy 15 oldalas és akkor most lerendezzük a világ minden problémáját résszel, amit 800 oldalon keresztül építettek. Én meg valahogy így: O_O"

Ettől függetlenül mindenképpen egy remek könyvet olvashattunk. Nincs tele izgalommal minden oldal, nem szabdalják szét egymást a szereplők, amikor csak tudják; mégis megvan az a varázsa a könyvnek, hogy sosem érzed, hogy most unatkoznál.
Az elején ugyan van egy 450 rövid oldalacska, amikor csupán a világbemutatásról és a szereplők teljes mértékű megismeréséről szól a könyv valójában; de Samantha megoldotta, hogy itt se úgy állítsa be a történetet, mint világbemutatás stb, hanem igenis tettek és történések alapján tudunk meg mindent. Így nincs is leírás szaga, és mégis mindig történik valami a könyvben.
Ezt a világ leírást, szereplő bemutatást, előkészítését a nagy tetteknek… ezt nagyon tudom irigyelni. Nagyon pozitív, hogy a történet közepén kezdünk, lassan beüt a baki, te meg azt se tudod, hogy most hova kapd a fejed, és többször lapozol a térkép és a szereplőlista között, mint ahányszor levegőt veszel; de emiatt olyan izgalmas, hogy neked kell kitalálnod, és felvenned a fonalat, hogy akkor most hol is tartunk, mi történt eddig ergó hogy mi a szitu.

Több szálon fut a cselekmény. Nem tudnám megmondani, hogy melyik számomra a legérdekesebb, vagy legkevésbé érdekes vonal, mert az elején az egyik, a közepe felé a másik, a vége felé meg a harmadik és negyedik vonal volt érdekesebb számomra. Mindenkinek laposodik néha a története egy fejezet erejéig, míg mindenkinek vannak izgalmasabbnál izgalmasabb fejezetei, amikor ugyan már elaludnál a könyv felett fáradtságodban, de te még mindig csak olvasol és olvasol, és nem akarod letenni.
A szereplők közül azonban egyikkel se tudtam azonosulni. Összességébe véve mindegyik szimpatikus (a rosszak és a jók egyaránt, mert itt szerintem mindenkinek igaza van a maga oldaláról nézve), viszont az egy kicsit böki a csőrömet, hogy vagy teljesen hülyék voltak eddig az emberek, vagy csak a könyvet felölelő időszakban jött meg az emberek esze és állt össze nekik a kép, hogy az elmúlt 1000 évben mennyire naivak és buták voltak. Kalybának volt egy jó mondata: „Csak ezer évig tartott a Berethnet-dinasztiának rájönni arra, hogy…” és ezt folytathatnám a könyv uszkve összes történésével. Mert eddig.miért.nem.jutott.eszükbe? Mindegy, tudom, kell a cselekmény, ne panaszkodjak :D

A világa viszont elképesztően csodás és nagyon részletgazdag. Nem tudom, meddig dolgozott rajta Shannon, de az tuti, hogy elképesztően jól kitalálta. Az meg különösen tetszett, hogy sok ország – sok történet, és szépen mindent összerak, kitölti a lyukakat, és felfedi az igazságot. Hogy ezek után még azt is össze tudja hozni, hogy igazából mindenkinek igaza volt, de mégsem… na ott csak kapkodtam a fejem, hogy „hű”.
Sokat gondolkodtam a könyv olvasása közben, hogy melyik országban is élnék a legszívesebben. No itt a bibi: egyikben sem. Tehát nem sikerült elérnie az írónőnek, hogy bármelyik helyszín is jobban kötődjön hozzám, pedig van választék bőven. Talán a Tizenkét Tó Vidéke az, ami leginkább megtetszett, de hát arról vajmi kevés is derül ki :D

Mi az, amitől még kicsit húzom az orromat? Az, hogy ez a történet most lezárult, de annyi nyitott kis szálacskát hagyott nyitva Shannon, hogy attól a fejemet tudnám verni a falba. Mindegyik oldalon hagyott egy olyan kiskaput, ahonnan fel lehet venni a szálakat egy újabb kötetben.
Az meglepő volt, hogy a szereplők nem kezdtek mindenkivel szerelembe esni. Persze, van benne azért valamiféle love story, de nekem kevés volt. Egy ilyen vaskos könyvbe igazán belefért volna valami hangsúlyosabb jelenet is. Nem panaszkodok, voltak benne szálak, de pár mondatban le lettek tudva.
Az előző ponthoz szorosan köthető jelenség a könyvben, hiszen a szerelmi szálakra is igaz ez: kicsit olyan érzésem volt, hogy a boldog és a szomorú pillanatok ilyen „jött-ment” stílusban voltak megírva. Boldog volt valaki? Tuti, hogy történt valami. Szomorú volt valaki? Tuti, hogy történt valami. Ugyan igyekeztem kitalálgatni, hogy mi is fog történni a sztori végén (amiből a legtöbb be is jött), de nem feltétlenül olyan formában, ahogy elképzeltem, ezért pirospont.

Mindezt elolvasva nehogy azt higgyétek, hogy ez egy rossz könyv. Ez egy nagyon-nagyon jól megírt, rendkívüli világgal ás szereplőgárdával rendelkező, igazi fantasy sztori; de nekem nem volt egy olyan epikus élmény, mint ahogy ígérték.
Ennek a könyvnek a legnagyobb erőssége az a gyönyörűen kidolgozott részletek és a szereplők sokszínűsége. Viszont nekem nagyon elnyújtottnak tűnt imitt-amott, ahol felesleges szótépésként még beledobta a szereplőket egy újabb kalamajkába, aminek annyi értelme volt, hogy megtöltött vele 60 oldalt. Persze, így volt érdekes és fordulatos a történet, ezt aláírom, de néhol azt éreztem, hogy ez megint csak azért került bele, hogy történjen valami szegény szereplőkkel, akiknek csak 20 oldalnyi szerep jutott volna. A végén az a csatajelenet meg kiverte nálam a biztosítékot, hogy annyi oldalon keresztül készülünk egy világot megrengető csatára, és ennyi az egész, és úgy ér véget, ahogy. Hát abban a részben nagyot csalódtam.
Azonban relatíve gyorsan olvasható. Ha egyszer a kezedbe veszed, akkor nem szívesen rakod le. Viszont a könyv meghajlította vagy 6 ujjamat, miközben próbáltam a kanapén magam előtt tartogatni; szóval a végén átszoktam az asztalnál olvasásra, mert ezt máshogy nem lehet.

Pabu P>!
Samantha Shannon: The Priory of the Orange Tree

Majdnem öt csillag, de a vége miatt nem tudtam megadni.
Samantha remekül ír, teljesen magába szippantott a világ, az elején nem igazán értettem, hol is vagyunk, mi ez az egész és hogy fognak összefutni ezek a szálak. De idővel remekül kibontakozott a kép, a helyükre pattantak a kirakós darabjai.
Külön tetszett, hogy mekkora hangsúly van az egyensúlyon és hogy a kétféle sárkány fajt is belevonta ennek a megtestesítésébe a mágia mellett.
Viszont hiába voltak remekek a karakterek, izgalmas a cselekmény, valami mégis hiányzott. És ez a végkifejlet volt, ami miatt csalódott vagyok kicsit. Olyan érzésem volt, hogy a végén kapott észbe, hogy „hoppá, már így is nagyon hosszú, akkor gyorsan zárjuk le”. Konkrétan az hosszabbnak és részletesebben leírt csatának tűnt, amit spoiler, mint a végső nagy leszámolás. És talán nem is ez volt vele a nagyobb baj, hanem hogy nem éreztem, hogy lenne bármi tétje, annyira egyértelmű volt a kimenetel, főleg hogy ilyen gyorsan vége lett. Még el se kezdődött igazán és ennyi volt.
A szálakat sem sikerült annyira elvarrni, mint kellett volna. Lehet jobban járt volna, ha ketté szedi a könyvet és két 5-600 oldalas féltéglát ír. Az első háromnegyed rész is kellett, azt hagynám, de bőven lett volna még mit írni bele.
Ettől függetlenül remek könyv, imádtam és nem mellesleg gyönyörűen mutat a polcon.

Floraholic>!
Samantha Shannon: The Priory of the Orange Tree

Először a borítóba szerettem bele, aztán tetszett a leírás is, úgyhogy muszáj volt beszereznem!

Kicsit féltem amikor olvastam, hogy LGBTQ románc lesz benne, mert sosem olvastam még ilyet, de nagyon jó volt! A karaktereknek volt idejük megismerni egymást, ami sokszor ritka könyvekben. Amikor végre megcsókolták egymást, nagyon örültem :)

A világ felépítése fantasztikus, a karakterek érdekesek, az írás olvasmányos. Az alapsztori elég kiszámítható volt, semmi nem lepett meg, de Branden Sanderson után kicsit el lehetek kényeztetve ilyen téren. Szerencsére elég nagy fantasy fan vagyok, úgyhogy a tipikus „A nagy Gonosz jön, és össze kell fognunk, hogy legyőzzük” alapséma engem nem tántorít el attól, hogy élvezzek egy könyvet.

Két okért nem adok 5 csillagot a könyvnek:
1, A feléig nem tudott „behúzni”, csak érdekesnek találtam (utána viszont…)
2, A végkifejlet, amit vagy 700+ oldalon vezetett fel az írónő, annyira hamar véget ért, hogy hagyott egy kis hiányérzetet maga után bennem.

rumpelstiltskin>!
Samantha Shannon: The Priory of the Orange Tree

♦eleinte tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, mert én és az epikus fantasy egy olyan kombináció, ami nagyon-nagyon ritkán működik, és régebben annyin átszenvedtem magam, hogy már-már elhittem, hogy szimplán csak nem működik nálam a műfaj, de nagyon kíváncsi voltam erre, és annyi jó dolgot hallottam, hogy csak elolvastam, és wow
♦már az első fejezettől kezdve odáig voltam az egészért, tetszett, hogy először inkább csak bedobott a cselekménybe, a rengeteg helyszín meg név közé, és akkor kezdte inkább elmagyarázni a politikát/történelmet/mágiát, mikor már érdekelt, hogy mi történik ahelyett, hogy az első 150 oldalban rám zúdítson mindent.
♦elég lassan halad a történet, amit én szerettem, és egyáltalán nem unatkoztam, de talán az egyetlen negatívuma az lenne, hogy a hosszú és részletes felépítéshez képest a vége elég gyorsan le lett zavarva.
♦nagyon tetszett a világfelépítés, érdekes volt olvasni, hogy a különböző vallások hogyan interpretálták ugyanazt az ezer évvel ezelőtti történetet, és ahogy kiderült az igazság.
♦olyan jó volt látni, hogy végre egy fantasy világ, ahol a nők nincsenek elnyomva/kevesebbnek tekintve, hanem némelyik birodalomban ők a tényleges uralkodók, lehetnek harcosok, kalózok, sárkánylovasok etc, anélkül, hogy mondjuk álruhát kéne felvenniük.
♦a karakterek is érdekesek voltak, mint személy, talán Loth volt aki nem igazán érdekelt, viszont az ő fejezetei meg más szempontból voltak érdekesek. Niclays akit viszont nem igazán kedveltem, de egy jól összerakott, nem feltétlenül pozitív szereplő volt érdekes történettel. Tané jelenlétét sokáig nem tudtam hová tenni, utána persze kiderült, de amúgy őt is kedveltem, belátta a hibáit és igyekezett jóvátenni azokat.
♦Sabran annyira jó karakter volt, nagyon jó volt a fejlődésíve.
♦a fő romantikus szálat is szerettem nagyon, slowburn, ami ráadásul úgy kezdődik, hogy a két szereplő nem annyira kedveli egymást, és wow, olyan szép volt. mondjuk azért irritáló volt picit, hogy spoiler
♦sárkányok!!
♦oké, nagyon jó, hogy standalone, de annyira örülnék még több regénynek ebben a világban, főleg, mert már csak itt volt jó pár mellékszereplő, akiket megkedveltem(pl. az Unceasing Emperor, a Donmata Marosa, Margret)

edanka87 >!
Samantha Shannon: The Priory of the Orange Tree

Összességében négy és háromnegyed csillagot adnék a könyvre (bár háromnegyedet nem enged a rendszer, csak felet). Nagyon jó könyv volt, már az első mondatától kezdve izgalmas, fordulatokban gazdag. Amint az ember átrágja magát az elején, és átlátja, hogy a szereplők nagyjából kik és hogyan kapcsolódnak egymáshoz, letehetetlenné válik a könyv. A cselekmény több szálon fut, melyek fokozatosan bontakoznak ki, nem túl lassan, de nem is gyorsan. Egyre több szereplőt, múltbeli és jelenkori eseményt ismerhetünk meg (külön tetszett, ahogyan pl. a főgonosz múltjának – születésének és legyőzésének – történetét a jelenkori eseményekbe ágyazottan ismerhettük meg). Az elvarratlan szálakkal az írónő kellőképpen fenntartja a figyelmet, de ezek kibontásával nem vár a végtelenségig. A leíró és a párbeszédes részek arányát teljesen ideálisnak találtam.
Queen Sabran személye sokáig egy rejtély volt számomra. A hidegség maszkja mögött nem/nehezen lehetett látni, hogy milyen is ő valójában, vannak-e egyáltalán érzései, gondolatai. Nekem kicsit úgy tűnt, mintha nem is lenne személyisége. Persze ez aztán változott.
Tanét nagyon megkedveltem, az önfejű makacsságával (mely sokszor másokat is veszélybe sodort), és nagyfokú igazságérzetével. Pont ezért éreztem az ő szálát elvarratlannak, befejezetlennek, picit talán a karakteréhez méltatlannak is.

Ami miatt hiányzik az a negyed csillag:
– a romantikus szál alkalmanként egy nagyon picit elvitte a fókuszt a történet gerincét adó jó és rossz közötti küzdelemről
– keveselltem a sárkányokról szóló részeket (de lehet, hogy ezt csak az én abszurd ragaszkodásom miatt érzem ezek felé a bölcs teremtmények felé)
– vannak olyan lények, kifejezések, melyek nem szerepelnek a könyv végén lévő szómagyarázatban, ezt hiányoltam.
– nagyon örültem a térképnek, azonban számomra nem derült ki belőle, hogy a Kelet és a Nyugat egymáshoz való viszonya milyen, mármint hogy mekkorák a távolságok, egymáshoz viszonyítva hogyan helyezkedtek el. Illetve több olyan város, folyó neve szerepelt a térképen, amik a történetben nem jelentek meg, viszont hiányozott néhány olyan, melyről volt szó a történetben. Ez kicsit zavaró volt.
Mindezek mellett csak ajánlani tudom a könyvet, nagyon magával ragadó.

Aglareth>!
Samantha Shannon: The Priory of the Orange Tree

Annyira vártam ezt a könyvet, az első megemlítés óta, és amint lehetett, rögtön elő is rendeltem. A vigyor az arcomon levakarhatatlan volt, mikor végre meghozta a postás. spoiler
Egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam. !!! spoiler !!! A karakterek nem voltak eszmeiek, de éppen ezért sokkal közelebb éreztem őket magamhoz. Nagyon emberiek voltak, és nem abban rejlett a legyőzhetetlenségük, hogy emberfelettiek, tökéletesek voltak, hanem éppen emberségük magukévá tételében. Tané személyét éreztem a legközelebb magamhoz, és ez nagyon sokat hozzátett az élményhez számomra. A két nő szerelmi kapcsolata nagyon új volt nekem, (igaz, hogy nem sok LGBTQ+ könyvet olvastam, de úgy érzem, nem ezért) valami elképesztő egyensúly volt közöttük, ami kissé hihetetlennek hatott, de nagyon tetszett közben. A női karakterek összességében fantasztikusak és jól felépítettek, nagyon sok megközelítésből találkozhatunk velük, ami teljessé és színessé tette a történetet haha, még jó, hát feminista mesterműről beszélünk, vagy mi. A szálakat rendszerint megcsavarta az írónő, és a sztori folyama sem a megszokott mederben csörgedezett, ami felfrissítő volt, hiába vehetőek észre benne a különféle mitológiákból kölcsönzött elemek. Nagyon örültem, hogy nem a szerelmi szálak kapták a legtöbb hangsúlyt. A világ felépítése is nagyon tetszett, bár személyes véleményem szerint lehetett volna kicsit hosszabb a történet ahhoz, hogy igazán kibonthassa az egészet. Viszont gyönyörűen összeért minden szál és kerek lett a végére. Pluszpont, hogy a könyv végén – ahogy azt Samanthától megszokhattuk – egész függelék tartalmazza az „idegen” szavakat, és e könyv esetében a szereplőket, sőt még az idővonalat is megtalálhatjuk, így teljesen átláthatóvá válik az egész, ha esetleg olvasás közben megzavarna a rengeteg új információ. Szerettem a lényeket ebben a világban, pláne az ichneumonokat, és nem titok, hogy Aralaq kedvenccé vált. Sok inspirációt találtam a történetben, amiért külön köszönet jár Samanthának.
Végül is az egyetlen problémám a könyvvel, hogy a gyönyörű borítón lekopnak a kék betűk a túl sok fogdosástól, így kénytelen voltam pár alkalom után levenni a borítólapot, hogy ne sérüljön tovább, mert a többi része viszont kék lett tőle.


Népszerű idézetek

heysunny P>!

I do not sleep because I am not only afraid of the monsters at my door, but also of the monsters my own mind can conjure. The ones that live within.

Kapcsolódó szócikkek: Sabran Berethnet
Nymeria96>!

“All legends have truth in them.”

433. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Golden Empress
heysunny P>!

No woman should be made to fear that she was not enough.

Kapcsolódó szócikkek: Ead Duryan
Nymeria96>!

“You can find beauty anywhere.”

630. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gian Harlowe
Nymeria96>!

“Reading,” Ead said lightly. “A dangerous pastime.”

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ead Duryan
heysunny P>!

All the world is a cage in a young girl's eyes.

Kapcsolódó szócikkek: Ead Duryan
Nymeria96>!

That is the problem with stories, child. The truth in them cannot be weighed.

109. oldal

Nymeria96>!

Dragon and rider had to share one heart.

283. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tané
Aglareth>!

'In darkness, we are naked. Our truest selves. Night is when fear comes to us at its fullest, when we have no way to fight it,' Ead continued. 'It will do everything it can to seep inside you. Sometimes it may succeed – but never think that you are the night.'

203. oldal, 17. fejezet (Bloomsbury, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Ead Duryan

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Empire of Storms
Brandon Sanderson: The Final Empire
Cinda Williams Chima: Flamecaster
Leigh Bardugo: Crooked Kingdom
Alexandra Christo: To Kill a Kingdom
Rae Carson: Crown of Embers
Kristin Cashore: Bitterblue
Erika Johansen: The Queen of the Tearling
Sara Raasch: Ice Like Fire
Joan He: Descendant of the Crane