The ​Mime Order (The Bone Season 2.) 9 csillagozás

Az első részben tudott világot építeni, információt átadni úgy is, hogy közben a cselekmény pörgött. Itt egyáltalán nem ez volt a helyzet, és emiatt csalódott vagyok.
Iszonyat nehezen indult be. A történet nagy részében mintha csak lézengett volna Paige. Jó, persze nyomozunk közben, igyekszünk lerántani a leplet a háttér hatalmakról, de nem vagyok meggyőződve, hogy ez feltétlenül indokolja az oldalszámot. Csak hangulat kérdése, hogy élénk fantáziaként vagy időhúzásként értékeli az olvasó, és figyelembe véve, hogy ez egy 7 részesre tervezett sorozat 2. kötete volt… nem annyira biztató ebben a pillanatban.
A vége kifogástalan. Az utolsó 4-5 fejezet elképesztően jól sikerült, ezzel nem lehet vitatkozni. De egy ilyen hosszúságú könyv esetén én elvárom, hogy ne kizárólag a végére tartogassák a nagyágyúkat, mert erősen lanyhul az ember érdeklődése. Nem szeretem azt érezni, hogy csak „bepaliznak”, hogy folytassam.
Összességében nekem még mindig tetszik ez a világ, és nagyon érdekel, hogy mit fog kihozni belőle a szerző. Tetszik, ahová eljutottunk ennek a résznek a végére, de az odavezető úttal nem vagyok kibékülve. Romantikusnak véletlenül sem nevezném, de azért szép lassan alakul itt két párocska, és nagyon izgulok a sorsukért.

HOLY SHIT! Most már értem az olvasók reakcióit. XD Hát micsoda vég! Leszakadt a pofám! :D Lehet, hülyének néztek a vonaton, hogy mit bazsalygok magamban, de ezt nem lehetett megállni vigyor nélkül. Zseniális! :D

Sajnálatos, hogy a könyv első fele unalmas volt. Ezért nem tudok neki öt csillagot adni, pedig emiatt a befejezés miatt szívem szerint megadnám neki, de „sajnos” emlékszem, hogy mit éreztem az első kétszáz oldalon. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mi lehet az oka, amiért nem szippant úgy be, mint az első rész, aztán végül két dolgot találtam: az egyik, hogy hiányzott Arcturus karaktere, a másik pedig, hogy Sheol 1 brutális varázsát is nélkülöznöm kellett. Nem különösebben érdekelt, hogy milyen feladatokat kap Paige Jaxontól, eleve nagyon frusztráló volt, hogy vissza kellett térnie hozzá. És nem kicsit éreztem azt, hogy hangyaléptékben haladunk, miközben a gepárd sebessége is kevés lenne a győzelemhez. De a regény második fele minden unalmas részért kárpótol. http://www.reactiongifs.com/wp-content/uploads/2013/04/…

A szereplők ugyanolyan szuperek, mint az első kötetben. Michaelt nagyon hiányoltam belőle, és természetesen egy jó részében Wardent is, de örültem, hogy volt sok Nick és persze a többi Pecsétet is jobban megismerhettük. Jaxon karakterét – bármennyire is ki nem állhatom – elképesztően jónak találom. Nagyon-nagyon ravasz ember. :)

Amit nem értek viszont, hogy ez az iromány átment ki tudja hány béta olvasón, szerkesztőn, korrektoron, és senkinek nem tűnt fel, hogy micsoda időzavarban leledzett az írónő. Miért nekem tűnik csak fel? Miért?
Hogy értsétek, miről van szó:
spoiler
Szóval, kinek tűnt még fel? (Természetesen, ha valahol meg van említve, hogy eltelt egy hét, és csak az én tekintetem siklott át felette, akkor nyugodtan írjátok meg a mondatot. Angolul, magyarul, mindegy.)
Még egy apróság:
spoiler

Sokat vártam arra, hogy megjelenjen magyarul a könyv, szerettem volna, ha egységes marad a sorozat, nem akartam a bonyolult látó-rendszer miatt most még nyelvi akadályokba is ütközni, de képtelen voltam elfogadni a magyar borítót. Konkrétan, mikor először megláttam, be se azonosítottam, görgettem tovább. Első látásra kriminek tűnt, hatalmas vörös betűkkel, egy fekete macskával középen; gondoltam, biztos Agatha Christie: Macska a galambok között új kiadása. Szóval sajnálatos, hogy nem vette meg a kiadó az eredeti borítót. Nekem sem a kedvenc verzió van meg (a motívumban alul-felül lepke), hanem az, amelyiken van egy futó lány sziluettje, de hát ez volt az olcsóbb. És végül is jó, hogy angolul vettem meg, így legalább nem kellett az elgépelések és fordítási hibák miatt kitépnem a hajamat. Plusz ebben legalább szépen össze vannak foglalva a látók, van térkép is és szószedet is. (Bár úgy tudom, hogy most már a magyarban is gondoltak rá, hogy beletegyék.)

Az első rész fantasztikus folytatása. Paige ha lehet még keményebb, az események pedig kezdenek felgyorsulni. Különösen tetszett, ahogy többet tudunk meg a karakterekről, és a végén olyan csattanóval zárul, hogy még mindig próbálok felépülni az ütésből. Tényleg alig bírom kivárni az áprilist, hogy végre folytathassam ennek az elképesztő történetnek az olvasását!

A sztori még mindig érdekes, de a történet első fele rettentően unalmas volt és elég nehezen haladtam vele. Szerintem simán lehetett volna húzni belőle vagy 100 oldalt és akkor nem ennyire felemás érzésekkel fejezem be a könyvet, mert a végére valóban odatette magát az írónő.