A ​Narancsfa-kolostor (A káosz gyökerei 1.) 136 csillagozás

Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

Egy megosztott világ.
Egy királynő birodalma örökös nélkül.
Egy ősi ellenség tudatra ébred.

Inysben ezer éve a Berethnet-ház uralkodott. Kilencedik Sabran királynő még nem választott férjet. Lányt kell szülnie, hogy a birodalmát megvédje a pusztulástól – de a bérgyilkosok egyre közelebb járnak.

Ead Duryan kívülálló az udvarban. Bár kinevezik udvarhölgynek, továbbra is lojális a varázslók titkos társaságához. Ead szemmel tartja Sabrant, és titokban a tiltott mágiával is védelmezi.

A sötét tengeren túl Tané kezdettől fogva arra képezte magát, hogy meglovagolja a sárkányokat, de olyan választás elé kerül, amely révén egész addigi élete feje tetejére áll.

Kelet és Nyugat szemben áll egymással, a tárgyalások nem vezetnek eredményre, és közben hosszú szunnyadás után a káosz erői ébredeznek.

Eredeti megjelenés éve: 2019

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Next Generation Next21

>!
Next21, Budapest, 2023
862 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156606051 · Fordította: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla · Illusztrálta: Ivan Belikov

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Ead Duryan · Tané · Kitston Glade · Sabran Berethnet · Arteloth “Loth” Beck · Gian Harlowe · Niclays Roos · Truyde utt Zeedeur


Kedvencelte 24

Most olvassa 101

Várólistára tette 460

Kívánságlistára tette 610

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

kellyolvas P>!
Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

Nagyon vártam, hogy elolvashassam a regényt, még 2017. aug 20-án tettem to-read listára, és a 2019. februári eredeti megjelenés óta már gyakorlatilag letettem a magyar verzióról. Aztán csoda történt, és ezzel a regénnyel kezdhettem az idei olvasmányaimat, meglehetősen magasra téve a lécet. Megjegyzem, amikor ránéztem a címkékre, megijesztett az aromantikus és aszexuális címke, így utólag elmondhatom, hogy a négy főszereplő közül csak egyre aggatható ez rá, de úgy általában a 200 többi szereplő között bőven van romantikus szál, sőt elég gazdag formákban. A másik amit remélem lecserélnek a jelzésemre, nem váltott szemszögű, hanem váltott nézőpontú a regény, két női és két férfi karakter nézőpontjaiból meséli el a szerző.
Meg sem próbálkozom pár mondatban beszámolni a könyvről, hamarosan lesz blogbejegyzés róla. Annyit írnék csak, hogy lenyűgözött az egyedülálló, gazdag világfelépítés, a négy cselekményszál szövevényesen, izgalmasan épült fel, hogy aztán összeérjenek egy gyönyörű egésszé. Imádtam a legendákat, az azokon alapuló hitet, és azt is, hogyan vonták ezeket kétségbe és alkották újjá. A szerző legendás karaktereket alkotott, a legfurább az egészben, hogy az egyik legnegatívabb csirkefogó lett a kedvencem, akiért még könnyeket is áldoztam. A szerző elvarázsolt a leírásaival, sokszor elakadt a lélegzetem is, annyira szép szavakat használt. A fordítók munkája elismerésre méltó. Nem szaporítom a szót, ne adjátok fel, ha 200 oldal után nem értetek semmit. A regény végén van karakterlista, szószedet, sokat segített. link

B_Kittina>!
Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

Külföldön nagy népszerűségnek örved a sorozat, sok helyen találkoztam is vele. Elsősorban a csodaszép borítóra figyeltem fel, majd, amikor kiderült, hogy érkezik magyarul is, a fülszöveg is kecsegtetően hangzott.

Ez a könyv egy igazi szörnyeteg volt, amivel megküzdöttem rendesen.
Közel 850 oldalnyi olvasnivaló, ami ötvözi a távol-keleti kultúrát az angol lovagi kultúrával megfűszerezve sárkányokkal.
Lévén, hogy egy high fantasy-ról van szó, hihetetlen mennyiségű információt kaptunk az első felében a könyvnek, ami miatt lassúnak éreztem a cselekményt, majd a második felében igencsak sűrűnek, főleg a csata részét. Kissé vérszegények éreztem, pedig a legfontosabb eleme lett volna a könyvnek.

Sok szereplő volt a történetben, sok szálon is futott emiatt a cselekmény, emiatt kicsit kuszának, nehezen követhetőnek éreztem egy ideig, amíg nem állt rá az agyam.
Romantikus vonal volt benne, ami inkább keserédes volt, mint boldog, de ez sem kapott nagy hangsúlyt.

A kisebb negatívumok ellenére kellemes kikapcsolódást és csodálatos élményt nyújtott a könyv, várom a folytatást!

>!
Next21, Budapest, 2023
862 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156606051 · Fordította: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla · Illusztrálta: Ivan Belikov
kocybaba P>!
Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

Sejtettem, hogy nagy fába vágom a fejszémet az írónőnek ezzel a könyvével nem csak a terjedelme okán, hanem a korábban olvasott műve, a Csontszüret miatt is. Mivel azzal mély benyomást tett rám és különleges helyet foglal el az olvasmányaim közt, azóta is nagyon vártam, hogy jöjjön már valami tőle. Hááááát a Narancsfa-kolostorral aztán megkaptam, mert komoly figyelmet igénylő, valódi fenevad volt a könyv, ahol zúdult a töméntelen mennyiségű információ, és idő kellett, hogy minden összeálljon. Bele kellett rázódni a helyekbe, a váltakozó nézőpontokba, egyáltalán megszokni a neveket, kibogozni ki fiú és ki lány.:D
A lényegében 4 főszereplővel dolgozó monumentálisnak ígérkező történet alatt az udvarból kiebrudált lordot, a száműzött alkimistát, a küldetésen lévő udvarhölgyet és a sárkánylovas tanoncot kísérve merülhetünk el az udvari áskálódás mocsarában, hallhatunk legendákat, ismerhetünk meg kultúrákat, birodalmakat, vallást, mágiát, valamint pattanhatunk sárkány hátra. Nagyon gondosan kidolgozott és lenyűgöző részletgazdagsággal íródott nagyszabású mű, aminek részint pont ez a veszte is. Ezentúl egyes szereplőit sokszor félrepakolta, nem használta ki a bennük lévő potenciált pl. Araiak-ot, a másik felük meg nem nőtt túlzottan hozzám. De az abszolút fonákja (nagy bánatomra) a teljességgel romantika mentes szerelmi szál volt. Olvastam és olvastam, de lobbanás vagy katarzis nem követte, mondhatni nagyobb lett a végére a füstje, mint a lángja.:$

Boglinc P>!
Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

Nagy általánosságban vonakodni szoktam az ilyen testes könyvektől, mert sokszor éreztem már azt, hogy ekkora terjedelem tele van oldalszaporító felesleggel, ezért mindenképpen szerettem volna beleolvasni, mielőtt elkötelezem magam az olvasása mellett. Az első fejezetek azonnal magukkal húztak, s tudtam, ez egy hosszú, de veszettül jó utazás lesz.

Nem is csalódtam a hihetetlenül mély és részletes világépítésben, a pörgős, körömrágós izgalomban, a remekül kidolgozott karakterekben. Mindenki hús-vér ember a maga jóságával és gyarlóságával, nem csak papírmasé figurák. Megvan mindennek a háttere, megismerjük a népek legendáit, a sárkányok születésétől azok ezer éves álmáig, de ugyanúgy a vallási és mágiarendszert is.

Egyetlen percig sem unatkoztam, s már most megvan az évem egyik toplistás kötete, hiába csak február van… :)

Bővebben itt írtam róla:
https://booktasticboglinc.blogspot.com/2024/02/samantha…

>!
Next21, Budapest, 2023
862 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156606051 · Fordította: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla · Illusztrálta: Ivan Belikov
sunshinereads>!
Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

Amikor belekezdtem a történetbe, nem sokat tudtam róla, direkt nem néztem róla semmiféle ajánlót. És úgy érzem jól is tettem.

Maga a történet nagyon tetszett, az elejétől kezdve folyamatosan jönnek az események, de beletelt egy kis időbe, mire kiderült, hogyan is működik a felépített világ, hiszen annyira részletesen kidolgozott. Nagyon alapos volt az írónő.

Egyre csak jöttek az újabb és újabb karakterek, így kissé féltem, hogy milyenek lesznek, de az Samantha ezen a téren is részletekbe menően alakotta meg őket, ami ilyen sok szereplő esetén hatalmas plusz pont, valamint az is hogy a karakterek fejlődtek is.

Nagyon élveztem a könyvet, habár volt, ami elég egyszerűen megoldódott és reméltem hogy kicsit több lesz benne a csatajelenet.

Ettől függeltenül szuper történet volt, az írásmód is tetszett, off

Bátran ajánlom fantasy rajongóknak, ha egy elképesztő világról szeretnének olvasni.

miluminal P>!
Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

Szomorú vagyok.
Három hétig hitegetett ez a gigantikus könyv, hogy végül lesz értelme elolvasni. Hogy végül megéri a sok időt és energiát, amit belefektettem.

Az első 100 oldal azzal telt, hogy folyton vagy a térképet böngésztem, vagy az idegen hangzású neveket és birodalmakat próbáltam megjegyezni és megkülönböztetni egymástól. Gondoltam: nem baj, ebből tuti valami nagy durranás lesz, minden kizökkenést megér az alaposság.

Aztán jött és ment a sok száz oldal és egyre inkább vártam a nagy lelkesedés fellobbanását, de az csak nem érkezett. Nem tudott magával ragadni a történet, akármennyire is izzasztottam magam. Kitartóan futottam, de nem vett fel ez a vonat.

Sok helyszínen voltunk jelen a négy főszereplőnek köszönhetően, Samantha Shannon tényleg MINDENT IS bedobott. Sárkányok, boszorkányok, vörös köpenyes „femme fatale” nővérek, kalózok, szirének… Aztán a Kelet és a Nyugat szembenállása, az Ég és a Tenger mélye ellentét, a szerteágazó vallások és hitek… Egyszerűen túl sok volt a fűszer és nem állt össze egy izgalmas egésszé az egész. Leginkább ehetetlen lett.
Unalmasan elnyújtott részek egy királynő mindennapjaiból vs. egyetlen tollvonással kinyírt mellékszereplők csak úgy, két szempillantás között.
Hm.

Szerintem ebből a könyvből legalább három sokkal különb könyv születhetett volna, ha nem próbál mindent ebbe az egy regénybe belezsúfolni az írónő.
Ráadásul 750 oldalon keresztül a csúnya, nagy gonosz sárkány visszatérése miatt aggódnak a szereplőink, majd minden epikus csúcspontot lespórolva a sárkány jött és ment, mindezt 3 oldal alatt… Nem is értettem, hogy lehetett ilyen összecsapott és nyúlfarknyi a vége; mi volt ez?!

A fordítás sok dicséretet érdemel, de minden más nagy csalódásnak bizonyult.
Pedig olyan régóta vártam erre a magyar megjelenésre. :,((((

3 hozzászólás
rekamoly20 P>!
Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

„– Ötven évet is élek egyedül, csak hogy veled lehessek egy napot.

Tiszteletre méltó Olvasók!

Bemutatom Nektek a Narancsfa-kolostort, mely sok traumát okozott nekem, többek között kézfájdalmat, ínyhüvelygyulladást és fokozott vérnyomást. Na, viccet félretéve, imádtam minden percét, még úgy is, hogy valóban nagyon lassan épül fel a történet. De amilyen lassú, annyira zseniális és komplex szerintem. ❤ Azonban pont az összetettsége az egyik ok, amiért rettentő lassan haladtam a könyvvel off. Na meg azt se felejtsük el, hogy egy tégla méretű regényről van szó. Bevallom, kicsit aggódtam az elején, hogy meg fog törni a gerince, de egyáltalán nem történt meg és már csak ez is boldogsággal tölt el.

Első könyvem az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. Azt kell mondanom, hogy Samantha Shannon egy rendkívül kreatív, részletesen kidolgozott történetet, egyedülálló világfelépítést és karaktereket, valamint egy 1000 éves legendát és hitvilágot alkotott meg az olvasóknak. Az is biztos, hogy olvasás közben nem nagyon szabad kicsit sem elkalandozni, mert ha egyszer elveszted azt a bizonyos fonalat… nehéz megtalálni. Eddig talán soha nem tapasztaltam meg azt az érzést, hogy nem tudom merre van Kelet és merre Nyugat, de most megtörtént. Utána persze jött egy kis Dél is, amikor is már nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. De sikerült, befejeztem és egyszerűen zseniális volt, ahogyan a négy cselekményszál, az intrikák és hazugságok okozta kétségek összeértek.

(Kis megjegyzés: A regényben van térkép és karakterlista, valamint szószedet is, így érdemes azokat is böngészni, ha kicsit elveszve érzed magadat.)

Nem egyszerű világról van szó, nekem is meg kellett vele küzdenem, néha szó szerint. A könyv váltott nézőpontú, így nemcsak az nehezíti meg az olvasását, hogy váltogatja az égtájakat, hanem az is, hogy a négy fő karakter nézőpontja is felváltva jelent meg a lapokon. A főszereplőket én mind megkedveltem, bár mindegyiküknek voltak hibái. Kedvencem abszolút Ead lett a bátorságával és a tiszta szívével. Tané az elején kicsit idegesített, de ahogy jobban megismertem, belopta magát a szívembe a sárkányával és a kiállásával együtt. Loth-ot eleinte túl naivnak éreztem, de a végére talán ő változott a legtöbbet négyük közül. S végül, Niclays… igen, ő egy igen érdekes ember, a végére nagyon megsajnáltam szegényt, annyi mindenen ment keresztül. A főszereplőkön kívül pedig sok mellékszereplő is hangsúlyosabb szerepet kapott, így rájuk is oda kellett figyelni ebben az eposzi monstrumban. Talán Sabran (miután összeszedte magát) és Meg lett a kedvencem közülük. Jó páran meghaltak, voltak olyanok, akikért a mai napig fáj a szívem.

Ami még érdekesebbé tette a történetet, hogy nemcsak a Nyugat és Kelet szigetelődött el egymástól, hanem a sárkányok természetében is különbség volt. Míg a nyugati sárkányok voltak a veszélyes tűzokádó férgek, addig a keletiek a bölcs, isteni sárkányok.

A vége icipicit csalódást okozott, mert kicsit úgy érzem az írónő túl gyorsan lezárta a cselekményt és a Névtelen felemelkedése miatti feszültséget, amit előtte több száz oldalon keresztül mesterien épített fel. Ezt kicsit sajnálom, pontosan ezért nem kapja meg az 5 csillagot. Jah, és ha a közeljövőben még egyszer meglátom a Tiszteletre méltó kifejezést, szerintem kitépem a hajamat. Persze, ez a tisztelet kimutatásának jele és általában szeretem az ilyen dolgokat, de most egy idő után falra másztam már ettől a kifejezéstől. (Szóval csak azért is bele kellett tennem az értékelésembe.)

Összegezve, bár a vége kicsit csalódást okozott az összekapottságával, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, mert élveztem ezt a könyvet. Bár kikapcsolódásnak nem mondanám, mert rendesen lefárasztott az összetettsége, fantasztikus élmény volt, így csak ajánlani tudom, ha szeretitek a komplexebb világokat és a cselekmény lassabb építkezését. ❤ Ha pihentető könyvet keresel, akkor viszont szólok, nem találtad meg.

Hálásan köszönöm ezt a „szörnyeteget” a @21_Század_Kiadó – nak!

hmelcsi>!
Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

Samantha Shannon neve már ismerős volt számomra. Egy raktárvásár alkalmával beszereztem két magyarul már megjelent kötetét, amit még nem olvastam, de nagyon izgalmasnak ígérkeznek. A külföldi booktok/bookstagram pedig tele volt egy ideig ezzel a gyönyörű, de hatalmas kötettel, ami az én érdeklődésemet is felkeltette. A magyar kiadás pedig még annál is szebb lett, mint képzeltem. Nem csak csodálatos élfestés kapott, de a sárkány pikkelyei is gyönyörűen csillognak.
Ilyen, amikor egy kötet kívül-belül egyformán gyönyörű
Arról se feledkezzünk meg, hogy 2024 a sárkány éve, ezért mikor máskor lenne időszerű olvasni ezt a kötetet?

Ez a kötet nem adja magát könnyen. Az első kétszáz oldal csak a bevezetés, hogy némi forgalmunk legyen a különböző régiók kulturális, vallási és politikai berendezéséről. A könnyebb olvasás érdekében érdemes lapozgatni a térképet, ha nem tudod olvasás közben merre járunk. Rengeteg információval találjuk szembe magunkat a kötet elején, ezért érdemes egészen a kötet végéig lapozni, ugyanis itt találunk pár „segédletet”, ami megkönnyíti a tájékozódást. Egy biztos, hogy érdemes megküzdeni az első kétszáz oldallal, mert olyan alapokat teremt, ami után már játszi könnyedséggel megy az olvasás.

Négy történetmondó szemszögéből követhetjük végig a történetet.
Loth, egy jómódú észak-inysi család örököse és IX. Inysi Sabran királynő legjobb barátja, azonban ez a barátság komoly problémákat fog okozni neki…
Ead, IX. Sabran belső udvartartásának tagja, azonban ő sokkal több, mint egy komorna. Egyértelműen Ead volt a kedvencem és az ő részeit vártam a legjobban.
Niclays volt az egyik legkevésbé szimpatikus karakter számomra. Egy alkimista, akit IX. Sabran száműzött miután nem teljesítette a királynőnek tett ígéreteit. Egy igazi vén róka, aki valahogy mindig megmenekül.
Tané egy Szeíki árva volt, aki tehetséges növendék ként lehetőséget kapott, hogy sárkány lovas lehessen, azonban ez az álma veszélybe kerül, amikor egy idegen keresztezi az útját. Kelet egy teljesen más világba repített és abszolút ez volt a kedvencem mind közül. Itt tisztelettel bánnak a sárkányokkal, aki megosztják a tudásukat és az erejüket az emberekkel.
Ezzel szemben a nyugati sárkányok vaddak, vérszomjasak és nem tisztelik az emberi életet.

Rengeteg mellékszereplőt kapunk, akik szintén fontos szerepet töltenek be, szinte nincs olyan karakter, akinek ne lenne valami jelentős szerepe a sakk táblán. Ráadásul csak úgy hullanak mint a falevél. Sok szívszorító pillanatnak lehetünk a tanúi, akár a legváratlanabb pillanatokban is.

A karakterek mellett pedig beszéljünk a lenyűgöző világépítésről, mert ez elképesztő. Sokféle kultúra, hit világ és vallás keveredikebben a kötetben. Lovagi kultúra, még az Artúr király mondaköre is felsejlik az olvasó előtt, sárkányok és varázslat. Ilyennek kell lennie egy jó fantasynak!

Trónok harca rajongóknak erősen ajánlott!
Köszönöm szépen a kiadónak a lehetőséget!

snowwolf P>!
Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

1. Sárkányok
2. Gyönyörű borító
3. Kivételesen jó fordítók.

Mégsem tetszett különösebben. Valószínűleg nem én vagyok a célcsoport.
Mint a kezdő szakács ragujában, minden volt benne: lovagok, japán szamurájok, sárkányok, amit csak akarsz, de arányérzék, karakterépítés, a cselekmény sava-borsa: na, az nem volt. Az ízek a raguban nem harmonizáltak, túl sokféle fűszer került bele, és a végén egy kissé nyers is maradt, elfogyott alóla a tűz.
A fordítókat külön díjazom, hogy volt türelmük hozzá.
Amúgy teljesen polkorrekt, mindegyik manapság kötelező # kipipálva – anélkül meg sem jelenhet már még az időjárásjelentés sem.

1 hozzászólás
Niphrendil IP>!
Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

Most biztos nem leszek népszerű, de szerintem ez a regény nem érdemli meg a hype-ot, amit csaptak körülötte.

Küllemre nagyon mutatós, gyönyörű élfestés, csodás borító… na de ami számít, az a belbecs. Térjünk is rá arra.

Nem szoktam ódzkodni a hosszú könyvektől, de úgy vagyok vele, ha egy könyv több, mint 400 oldal, akkor hosszának legyen is ésszerű indoka, értelme. Itt ez nem volt meg.
Az első 250 oldalon szinte semmi érdekfeszítő nem történt. Valamiféle karakter felvezetés, bemutatás akart ez lenni, de azt a mennyiségű ténylegesen fontos információt, amire szükség lett volna a későbbiek megértéséhez, vagy a kötődés kialakulásához kb negyed ennyi oldalon is elég lett volna kifejteni. Kínkeservesen hosszú volt az eleje.

Utána kezdtek végre kicsit felpörögni az események, de a regény igazán izgalmassá csak a 400. oldal után vált. Onnantól viszont szerencsére letehetetlennek bizonyult. (Piros pont a titokban felvezetett másodlagos főgonoszért)

Számomra ez azonban nem elég. Úgy érzem teljesen feleslegesen kellett elolvasnom min 300 oldalt, hogy utána valami élvezetes tartalomhoz jussak. Rettenetesen és feleslegesen túlírt ez a történet.

Ráadásul a szereplők közül senki nem vált szimpatikussá. Talán még Tané járt ehhez a legközelebb, de pl Ead a halálba idegesített a totálisan logikátlan viselkedésével. Niclaystól kb hányingerem volt, Loth meg végtelenül középszerűnek érződött.

A mellékszereplők se segítettek sokat, mivel annyira sok volt belőlük, hogy a könyv végéig többségüket meg se bírtam különböztetni egymástól igazán.

Az olvashatóságon nem segített az írói stílus és nyelvezet sem. Nem tudom eldönteni, hogy ez írói, vagy fordítói hiba-e, mivel nem olvastam eredeti nyelven, de a nyelvezet nagyon nyögvenyelős és túlcifrázott volt. Döcögősen lehetett csak haladni vele. Egyáltalán nem értettem a logikát a hirtelen, időszakosan felbukkanó régies nyelvezetből kölcsönzött szavaknál, mivel ezek nem következetesen bukkantak fel, hanem kb ilyen hasraütés szerűen. Amondó vagyok, hogy akkor vagy legyen az egész nyelvezet ilyen, vagy hagyják el teljesen. Tudom, hogy sokan az ilyen véletlenszerű régies szavaktól érzik fantasynak a nyelvezetet, de én nem tartozom közéjük. Nem attól lesz valami fantasy hangulatú, hogy a mókust öt mondatból egyben evetnek nevezzük, stb.

A másik rákfeném ezzel a könyvvel, hogy látom, hogy az írónak tényleg van egy gazdag, fantasztikus részletességgel kidolgozott világa. Ami fontos, és kell is egy jó fantasyba. De! Attól, hogy minden részlete ki van találva, az olvasónak még nem kell tudnia ezekről. Sok fantasy író esik ebbe a hibába. Kitalálják a világukat, és úgy érzik, mindent, de mindent meg kell osztaniuk az olvasóval, történettől függetlenül. Ez felesleges információdömping, ami elveszi a rivaldafényt az eseményektől, szereplőktől. A jó fantasy író, csak annyit tár az olvasó elég, amennyi szükséges, és megelégszik azzal, hogy a világa annyira felépített, hogy a feltétlenül szükséges részleteket bármikor logikusan alá tudja támasztani.

Végeredményben volt itt kb 400 oldalnyi jóság, amiért érdemes volt végigszenvedni, de sajnos ugyanennyi oldalnyi fölös infó és dögunalom is akadt. Fele ilyen méretben, jobban szelektálva és átgondolva ez egy zseniális könyv lehetett volna.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

kellyolvas P>!

Egyetlen nőnek sem lenne szabad attól félnie, hogy nem teljesít megfelelően.

313

sunshinereads>!

– Hányszor átkoztuk már el egymást?
– Közel sem elégszer.

sunshinereads>!

– A kétségbeesés bárkit ostobaságra sarkall.

778. oldal

sunshinereads>!

– Azt ígérted, vissza fogsz jönni – mondta Eadnek. – A királynők nem felejtik ez az ígéreteket, Eadaz uk-Nára.

sunshinereads>!

– Ötven évet is élek egyedül, csak hogy veled lehessek egy napot.


Hasonló könyvek címkék alapján

John Gwynne: Az istenek árnyéka
Hannah Kaner: Istenölő
Rebecca Roanhorse: Black Sun – Fekete Nap
Michael J. Sullivan: Legendák kora
Jenn Lyons: Lelkek emlékezete
Aurora Lewis Turner: A hatalom köve
Kate Dramis: The Curse of Saints – A Szentek Átka
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név
Patrick Rothfuss: A szél neve
Brandon Sanderson: Elantris