A ​madárevő 131 csillagozás

Samanta Schweblin: A madárevő

A Madárevő hipnotikus meséi rémisztő kegyetlenséggel bontják le a valóság falait. A nyers és idegenszerű szokatlanba különös módon keveredik bele a hétköznapi: egy felborult ásó, a konyha padlóján fekvő halott feleség, az út, a zajok, egy vadászat a pusztán, a pestis dühe, a feszültség, a kétségbeesés. Nevezhetnénk ezt a világot abszurdnak, ha a valóság nem bizonyította volna be már annyiszor, hogy semmi sem lehetetlen. A gördülékeny és precíz stílusban megírt elbeszélések Franz Kafkára vagy éppen David Lynchre emlékeztethetnek. A kötet, mely 2008 legkiemelkedőbb latin-amerikai kulturális alkotásáért a Casa de las Americas díját is elnyerte, Samanta Schweblint az új generációs argentin elbeszélők legfontosabb és legeredetibb alakjai közé emelte.

Eredeti mű: Samanta Schweblin: Pájaros en la boca

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633100295 · Fordította: Kertes Gábor

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Mikulás


Kedvencelte 18

Most olvassa 2

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Samanta Schweblin: A madárevő

Az a fajta novelláskötet, amelyet direkt a novellás kihívások teljesítésére találtak ki. Legalábbis nekem. Mert hogy egynél többet nem tudtam volna egy nap elolvasni. Pedig azaz éppen azért, mert igen jól meg vannak írva. És kevés keservesebb dolog létezik, mint az igen jól megírt lidércnyomás. Főleg akkor, ha nem kitalált világokban játszódik, hanem a sajátunkban.
A fülszöveg nem hazudik: ezek a novellák valami eszementül ügyes módon tudják keverni a hétköznapit és a szokatlant, a szokatlan pedig mindig nyers, kegyetlen, vagy legalábbis melankolikus – abszurdnak abszurd, de képtelennek sajnos nem képtelen. És kétségkívül eredeti. Kafka hatását itt-ott nagyon lehet érezni, biztos érzékelném a David Lynch-hatást is, ha életemben egyetlen Lynch-filmet is meg mertem volna nézni (én csak olvasónak vagyok bátor, filmnézőnek gyáva kukac), de a hatás éppen csak annyi, amennyitől az egész kötet, úgy, ahogy van, „schweblines” marad.

Sose olvastam még semmit a szerzőtől, de most már, azt hiszem, bárhol felismerném a „schweblines”-t. Kell hozzá 1 db (esetleg 2 db) lelki defekttel rendelkező szereplő (elfuserált szülő-gyerek viszony, elfuserált házasság, esetleg éppen a kamaszkor), aki lehetőleg nem tudja, hogy őneki defektje van, aztán kell hozzá még 1 db másik (harmadik), akinek sokkal nagyobb defektje van, akkora, hogy azt már az egyik is észreveszi, mert a másik emberben persze sokkal könnyebb – aztán kell háttérnek 1 db hétköznapi világ, ami lehet a mai Argentína, de ugyanúgy lehetne a mai Kelet-Alsó-Mandzsúria is, lényeg, hogy legyenek benne boltok meg házak meg autók, város jöhet, de nem kötelező – és végül kell 1 db abszurd fordulat, lehetőleg olyan, hogy az olvasó gyomra forogjon bele, de a szereplők (esetleg némi kezdeti idegeskedés után) a legnagyobb lelki nyugalommal fogadják, mintha mindennap találkozhatnánk infantilis negyvenévesekkel, akik átrendezik a játékboltot, és elmosogatják a műanyag bögréjüket, avagy esetleg a semmiből feltűnő kubikosokkal, akik kötelességszerűen sehová nem vezető lyukat ásnak a nyaraló elé, és szakszerűen elegyengetik a falát. Lehet, de nem kötelező még bele 1 db balladai homály – mert itt aztán nem sűrűn kedveskednek az olvasónak azzal, hogy megmondják neki, mi történik; találja ki, ha annyira érdekli –, viszont kötelező jelleggel kell 1 db minimalista stílus, gondosan megválogatott, kevés szóval.

Tud írni ez a nő, na. Minden díjat megérdemel. Ezzel is besöpört egyet.

12 hozzászólás
>!
Lynn P
Samanta Schweblin: A madárevő

Azt hiszem, könnyen fel fogm ismerni Schweblin írásait, ha összefutok még vele valahol. Onnan, hogy majdnem normális világról ír. Aztán odatesz egyetlenegy valamit, amire csak tátogni vagy hápogni lehet. Meg néha elgondolkodni, hogy jól értem-e, amit értek. Velem legalábbis ez volt.

>!
Frank_Spielmann I
Samanta Schweblin: A madárevő

Schweblin egyértelműen dél-amerikai író. Van benne valami Borgesből, Cortázárból és Márquezből. De leginkább abban hasonlít rájuk, hogy nem hasonlít rájuk, és egyedi. Nem nevezhető realistának, a mágikus realizmus közhelye is csak épphogy fedi, amit művel ezekben az írásokban. Legfőbb módszere a titkolózás, és leghatásosabb módszere az, hogy a titkokat ritkán fedi föl a novella végéig. Gondolkozz, olvasó! Talán a legjobb a Mint a dühögő pestis volt, zseniálisan teremt egy rettenetesen félelmetes légkört – az ember el szeretne futni gyáván, de mégse bír. Szóval érdemes olvasni.

Nagyon-nagyon jó, kíváncsi vagyok a többi, későbbi novelláira is.

9 hozzászólás
>!
Szimirza P
Samanta Schweblin: A madárevő

Ez a kötet egy valódi se veled- se nélküled kapcsolathoz hasonlítható, olyan szempontból, hogy vagy szereted és megérted a mondanivalót, vagy egyszerűen nem a te világod és nem tudsz azonosulni, nem tudod magadba fogadni azt, amit adnak akar.

>!
Boglárka_Madar P
Samanta Schweblin: A madárevő

Hű. Ez a könyv úgy rendesen odacsap a falhoz.Mi ez? Valóság vagy álom? Hol az eleje és van-e vége? A könyv 15 novellát tartalmazz, tömör, alig pár oldalas történeteket, amelyekbe hirtelen belecseppen az ember aztán huss! Már vége is. Jön a következő történet és maradnak a kérdőjelek.
Személyes kedvencem a Mint a dühöngő pestis. Lehetne elemezgetni hogy mi tetszik ebben és a többiben is, de nem lehet róluk úgy beszélni hogy ne mondjam el miről szól, de nem akarom leleplezni sem a történeteket, olvassa csak el mindenki magának.
Egy biztos, a feszültség végig ott van a lapok között. Minden történet egy önálló kis univerzum, amibe egy picurkát belepillanthatunk. Olyan mintha kitennének elém egy asztalra mindenféle ismeretlen ételt, de éppen csak bele-bele kóstolok mindegyikbe, csipegetek itt is ott is.
Jó volt, örülök hogy véletlen a kezembe akadt.
(az elmúlt heti olvasmányaimból jól látszik melyik betűnél táboroztam le a könyvtárban. :D)

3 hozzászólás
>!
iniesta
Samanta Schweblin: A madárevő

Zavaróan remek: elvégre első nekifutásra ilyen szintű kiforrottságot talán nem lehetne várni egy ilyen fiatal valakitől. Márpedig a végén már konkrétan rosszindulatú üzemmódba kellett helyezkednem és keresnem a hibákat, hogy ne legyen feldolgozhatatlan élmény a dolog.

A tizenöt novellából tizenkettő szerintem kiváló, kettő jó, egy közepes; ez az arány pedig egy ilyen kötetnél – főleg, ha figyelembe vesszük, hogy bár nem legelső, de egy még remélhetőleg csak induló novellista-életmű eleje – önjáró módra rögvest bevési a csillagos ötöst az ellenőrzőbe. (A remekművekért járó külön dicséreteket – szám szerint hetet! – is említsük meg: Pillangók, A Télapó ma nálunk alszik, Mint a dühöngő pestis, A dolgok mértéke, A föld alatt, Aszfalthoz csapódó fejek, A pusztán.)

Ami az irodalmi előhatást illeti? Jópofa, de nekem akaratlanul is elsősorban argentinok jutottak eszembe: Cortázar fel-nem-fedett-fantasztikuma (főleg Az elfoglalt ház hatása, in: Átjárók), a hétköznapiság és misztikum keveredése (ld. A mennyország kapuja, in: Átjárók), a játékosság; Puig pajkossága (de nem pajzánsága!), vagy Bioy Casares sokkal konkrétabb fantasztikumának nyomai a Minőségét megőrzi című novellában. Aztán egy pici Fitzgerald (A dolgok mértéke), valóban egy pici Lynch (Irman).

Hogy mi marad ezeket lehántva? Mi Schweblin maga? Egyrészt ezek eddigiektől eltérő súlyú kombinációja, másrészt valami frissesség, végtelen modernitás – ami az idővel még nyilván alakulni, formálódni és finomodni fog. Tűkön ülve várom.

9 hozzászólás
>!
Lulu88 I
Samanta Schweblin: A madárevő

A csodás, művészien abszurd képzelet világa, ami nem fél az árnyékban. Megláttam a borítóját és csak azt éreztem, hogy szeretném, akarom, meg kell tudnom, mit rejt a belseje!
Hasonlítják Kafkához és Lynchhez, és ez alapján hozzávetőleg tényleg el lehet képzelni az írónő stílusát, de ennél azért egyedibb a hangja. Eleve kiérződik a történeteiből a női érzésvilág, a sötétben is megbújik valami finomság, és azért argentinként megvan benne is az a melankolikus érzékenység, amitől szebb lesz az összhatás. Ennek ellenére nem kevésbé szurkál be a körmünk alá, de azt nagyon ügyesen teljes természetességgel teszi.
Hogyan lehet egy terhességet visszafordítani és addig eltenni visszafejlődött kis embriónkat egy befőttesüvegbe, amíg el nem jön a megfelelő idő a boldogsághoz? Kiderül a Minőségét megőrzi című novellából. Vagy egyáltalán feltűnne-e, ha pillangó képében látnánk meg gyermekünket, mielőtt még kárt teszünk benne? A Pillangók is egy emlékezetes novellaélmény.
Részemről, szívesen olvasok még Schweblintől, ezt a kötetet is újra fellapoznám. Nagyon tehetséges az írónő, ebben a kategóriában abszolút felveszi a versenyt!

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633100295 · Fordította: Kertes Gábor
2 hozzászólás
>!
modus_operandi
Samanta Schweblin: A madárevő

Hipnotikus mesékkel teli novellás gyűjtemény ez. Kegyetlenül lemészárolja a valóságot. Amikor azt hiszed minden normális, hétköznapi..akkor hirtelen betoppan a nyers és idegenszerű szokatlanság. És minden más jelentést kap. Teljesen abszurddá válnak az élethelyzetek, de Kafka óta tudjuk, hogy a fura nem mindig rossz. Semmi sem lehetetlen és itt megmutatkozik a hihetetlen.

>!
Morpheus
Samanta Schweblin: A madárevő

Ez a könyv sajnos szemfényvesztés, olyan, mint valami b-zs kategóriás horrorfilm könyvben. Jó kis abszurdnak gondoltam, de inkább irreálisan viselkedtek benne az emberek, mintha mindegyik beszedett volna valamit.


Népszerű idézetek

>!
Droci P

… a világ valódi baja az, hogy komoly szeretetválság van, és hogy tulajdonképpen rossz idők járnak az igazán érzékeny emberekre.

176. oldal (Aszfalthoz csapódó fejek)

>!
Kurta I

Ha sokszor odaütöd valakinek a fejét az aszfalthoz – még akkor is, ha csak azért, hogy észhez térítsd –, valószínű, hogy a végén sérülést okozol neki. Ezt a dolgot anyám már kezdettől fogva megpróbálta velem megértetni, attól a naptól, amikor az iskola udvarán belevertem Fredo fejét a földbe. Nem voltam erőszakos típus, ezt rögtön szeretném tisztázni.

(első mondat)

1 hozzászólás
>!
Droci P

Egyszerre nem tudom, mit tegyek, és amikor nem tudom, mit tegyek, akkor úgy érzem, hogy a világ szörnyű hely a hozzám hasonlóknak, és nagyon elszomorodom.

107. oldal (A sellőférfi)

>!
Droci P

Amikor nem érzem jól magam, mert bánatos vagyok vagy fáradt, belenézek a fürdőszobai tükörbe, a hüvelykujjam a farmerom zsebébe dugom, és azt mondom magamnak: egy zseni vagy, egy zse-ni. Néha működik.

163. oldal (Aszfalthoz csapódó fejek)

1 hozzászólás
>!
Droci P

Ha valamit nem értek, az az egyik legrosszabb, a másik a várakozás.

172. oldal (Aszfalthoz csapódó fejek)

Kapcsolódó szócikkek: várakozás
>!
Timosz

Cecilia nem tetszett nekem, de a srác fejét addig ütöttem a földhöz, amíg vérezni nem kezdett. A tanárnak segítséget kellett hívnia, csak úgy sikerült minket szétválasztaniuk. Mikor lefogtak bennünket, hogy ne tudjunk megint egymásnak esni, megkérdeztem, hogy most kisebb-e a nyomás az agyában. Szerintem zseniális mondat volt, mégsem nevetett senki.

(Aszfalthoz csapódó fejek)

>!
Frank_Spielmann I

– Az a benyomásom – mondta a szerencsétlen –, hogy meghalt.
Abban a pillanatban elengedtük a bálnát, és csak bámultuk egy ideig.
– Hogyhogy meghalt? Miért nem mondta, hogy meghalt?
– Nem vagyok benne biztos. De olyan benyomást kelt.
– Azt mondta, hogy „az a benyomása” – mondta Oliver –, nem azt, hogy „olyan benyomást kelt”.
– Az a benyomásom, hogy olyan benyomást kelt.

Irman

>!
Droci P

Nem értem, hogy ha a mai világban annyi minden lehetséges, köztük egészen csodálatos dolgok – például kocsit lehet bérelni az egyik országban, és leadni egy másikban, föl lehet olvasztani a fagyasztóból kivett halat, ami már harminc napja halott, vagy például rendezni lehet a számlákat anélkül, hogy közben kimozdulnánk otthonról –, akkor miért nem lehet egy egészen egyszerű kis változtatást eszközölni az események sorrendjén. Egyszerűen képtelen vagyok belenyugodni.

32. oldal

>!
AeS P

A karosszékre mutatott, én pedig szót fogadtam, mert olykor – amikor a múltam bekopogtat az ajtón, és úgy bánik velem, mint négy évvel azelőtt – még mindig úgy viselkedem, mint egy idióta.

67-68. oldal - A madárevő (Nyitott Könyvműhely, 2010)

>!
ms_moly

Nem meri fölemelni a lábát a pillangóról, talán attól tart, hogy halott szárnyán a lánya ruhájának színes mintáira ismer.

28. oldal Pillangók


Hasonló könyvek címkék alapján

Benyhe János (szerk.): Latin-amerikai elbeszélők
Diego Trelles Paz (szerk.): A jövő nem a miénk
Gabriel García Márquez: A bölömbikák éjszakája
Junot Díaz: Fulladás
Junot Díaz: Így veszíted el
Guillermo Martínez: Oxfordi sorozat
Juan Rulfo: Lángoló síkság
Gabriel García Márquez: Macondóban hull az eső
Gabriel García Márquez: Tizenkét vándor novella
Bogdán Krisztina – Simor András (szerk.): 12 spanyol és latin-amerikai író / 12 escritores españoles y latino-americanos