Rush (Rush 1.) 19 csillagozás

Sam Wilberry: Rush

Zámori ​Alex vagyok. Álomutazó.
Régen ráébredtem már, a valóság úgy szívás, ahogy van…
Folyamatosan kísértenek a múlt árnyai, de én elmenekülök előlük.
Menthetetlen vagyok.
Heroinfüggő.
A régi életem emléke teljesen elhomályosul. Már csak az addiktív keresés éltet. Az, hogy rövid időn belül minél több szerhez jussak…
Azonban egy átlagos pesti délutánon berobban az életembe Garay Ábel.
Csak egy véletlen találkozásnak köszönhetem, hogy megismerem, de az a nap mindkettőnk életét átírja…
*
Garay Ábel a nevem. Alex előtt minden a festésről szólt.
De hamar a rabjává válok, és nem akarom elengedni.
Én vagyok a képkeret, ő pedig a vászon.
Esélyt kapok, hogy boldoggá tegyem. El akarom hitetni vele, hogy mindig lehet jobb! De ő csak álmodozó festőnek gondol, aki rendületlenül hisz a csodákban.
Talán nehezebb lesz a bizalmába férkőznöm, mint azt elsőre gondoltam…
Két fiú, akik küzdenek önmagukkal, a… (tovább)

>!
Szivárványálom, Kecskemét, 2018
524 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150034140

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

ValerinLanz P>!
Sam Wilberry: Rush

Sam stílusa továbbra is tetszik. Tetszenek a mondatai, az igazságai, az elevenbe vágó jelenetei. A borító sajnos annyira már nem jött be, konkrétan nem tudtam hogyan takargatni a buszon, mert hát na, mégis…
Őszinte leszek mikor nem vagyok az? :D, az első kétszáz oldal mintha meg sem történt volna. Jobban mondva mintha semmi sem történt volna benne. Megismertük a két főszereplőt. Ábel cuki, Alex drogos. Nagy nehezen megismerkednek. Alex még mindig drogos. És még mindig. Kétszáz oldal után kezdtek érdekelni a történtek. spoiler
Sosem éltem ilyen szerekkel, semminek nem vagyok a függője ilyen szinten. Sam leírásai azonban realisztikusak voltak, megérintették az embert. Imádtam a rövid, velős mondatait. Imádtam azt is, mikor egy-egy oldalon csak néhány mondat volt. Mintha képszakadás következett volna be. Alex szenvedését már-már a magaménak éreztem, és rettenetesen nehéz volt.
spoiler
Nem bírták egymás nélkül. Nem éreztem nyavalygónak Alexet, habár… uh. Az anyját sem egészen tudtam megérteni.
A végével persze nem vagyok kibékülve. Istenem, Alex, hogy tehetted ezt?? spoiler
Nehéz könyv ez, komoly témával. Örülök, hogy elolvastam, mert kiderült, hogy Samtől fogok még olvasni, és sokat várok tőle, mint magyar LMBTQ írótól.
Mindkét ajánló felkeltette a figyelmem, alig várom a megjelenést!

Ana_blogger >!
Sam Wilberry: Rush

„Néma könnyek. Ezek folytak láthatatlanul az arcomon, miközben olvastam ezt a regényt. A megjelenés óta ott ült a polcomon. Nem mertem hozzányúlni, habár azt soha nem értettem teljesen, hogy miért. Alex miatt. Hiszen Alexel van egy közös pontunk. A függőség. Avagy szebb nevén nevezve: szenvedélybetegség.” – olvasd tovább: https://anablogjaesirasai.blogspot.com/2020/03/sam-wilb…

Tíci>!
Sam Wilberry: Rush

Nem rántott be egyszerre, az első 150-200 oldal csupán a bevezető, a felvezetés, hogy megalapozza a későbbi hullámvasutat. Alex sorsa tragikus, egészen könnyen megkedveltem, hála az ő szemszögeinek. Ábelben az elején nem volt semmi érdekes. Aztán beindult és beszippantott a történet, 320-tól meg igazán letehetetlen lett, de ez majdnem az egészre igaz, több mint háromszáz oldalt olvastam el egyben.
Sok-sok mindent szerettem benne:
– „Én voltam a képkeret, Alex pedig a festmény, aki nélkül nem lehettem teljes és egész.” Ez a mondat tökéletesen bemutatja a regényben a nézőpontokat, hogy Alex abszolút önmaga felé fordul, Ábel pedig Alex felé. Remek kompozíció!
– Végre egy LMBTQ történet, ahol nem az a téma, ahol a főhős meleg, és megküzd ezzel. Imádtam, hogy itt jelentősége sem volt. Tele a padlás az önmagát kereső és elfogadó melegekkel (én is ilyet írok :D).
– A katakterek: Alex könnyen megkedveltető, de sokáig egyszerűen csak spoiler Ábel a történet első harmada után vált szimpatikussá.
– A szemszögek: nagyon jól fel volt építve, hogy melyik részt mikor ki narrálja. Profin ki volt találva.
– Sam tehetséges! Sok-sok elevenbe vágó mondat, csak keveset tudtam idézni, mert engem is elragadott a Rush, és nem tudtam megállni, nem akartam kizökkenni azzal, hogy idézek.

Mégis le kell vonnom fél csillagot, ez pedig a vége. Egyrészt azt szeretem, ha nem kínoznak agyon. Én abszolút az az olvasó vagyok, akit a happy enddel lehet lekenyerezni. Ha főszereplőket kell kínoznom, már tudom, kihez forduljak tanácsért :D
Ezenkívül pedig spoiler

És most megyek, és keresek valami vattacukros, csillámporos, rózsaszín porcukros olvasnivalót. Vagy ráveszem Samet, hogy írjon nekem kárpótlásul valami ilyet, hogy lenyugodjon a lelkem!

2 hozzászólás
Saci19>!
Sam Wilberry: Rush

Még most is keresem a szavakat. Egyben rázott, szorongatta meg a szívemet, ahogyan néhol boldogsággal töltött el. Alex és Ábel kapcsolata korántsem hétköznapi, és pont ezért emberiek.Minden fájdalmukkal, minden érzésükkel, mosolyukkal, mozdulatukkal.
Alex mindvégig egy törékeny testben még ember, de lelkében már a halál barátja aki nem vágyik másra csak a megnyugvásra. Ábel pedig ha úgy nézzük, a megmentő angyal aki kihúzza őt a sötétségből. De sajnos mindig ott van a harmadik barát, a heroin. Ami befészkeli magát mindkettejük életébe vagy így, vagy úgy. Szinte már a körmömet rágtam, annyira lenyomott a fájdalom súlya.
Sam! Hálás vagyok neked ezért a történetért, mert megmutattad azt amitől mindenki fél. Azt, hogy mennyire nehéz megírni egy ilyen témájú regényt, és Te brilliánsan oldottad meg minden egyes pontját. Együtt lélegeztem a történettel.
A fél csillag levonása csupán a borítóért járt, mert a fejemben nem így voltak a szereplők ahogyan a borítók, de ez persze nem hiba, ez csak az én hülyeségem.
Ajánlom minden olyan embernek aki bevackolja magát a szobájába, töménytelen mennyiségű csokival, és képes megélni a sztorit anélkül hogy rosszul lenne.
A végén…mindegy is, olvassátok el ♥

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog P>!
Sam Wilberry: Rush

Az alaptörténet és Sam Wilberry írói stílusa elvarázsolt, de sajnos úgy érzem nagyon jót tett volna a kötetnek egy profi szerkesztő :(

Bővebben blogon:
» http://sorok-kozott.hu/2019/10/konyvkritika-sam-wilberry-rush/

gregsys P>!
Sam Wilberry: Rush

Pár nap alatt felzabáltam.
Sam nagyon jól ír, bár megjegyzendő, hogy az kicsit ijesztő, mennyire érzékletesen tudja leírni, milyen olyan szinten betépve lenni, mint amennyire Alex be volt tépve.
A sztori annak ellenére tetszett, hogy előre borítékolható volt, ez bizony nem egy könnyed szerelmi történet, ennélfogva nem is lehet jó vége.
Persze a szereplőkért lehet izgulni, lehet reménykedni, hogy debizony majdcsak jóra fordul a sorsuk, de aztán az ember rájön, csak illúzióban ringatja magát.
Talán a folytatásban.
Mert kell a folytatás, hátha az illúzió jobbá válik.
Hátha Alex mégis meggyógyítja magát magáért és Ábelért.
Samnek minden elismerésem.
Ez a könyv nagyon üt.
De az utolsó 2-3 mondatért kicsit haragszom.
Az már inkorrekt volt.

M_Kamilla>!
Sam Wilberry: Rush

Kellet egy kis idő, hogy össze szedjem a gondolataimat.
Legelső dolog ami megtetszett az egyértelműen a borító volt. Majd amikor elolvastam a leírást és néhány véleményt rá jöttem, hogy nekem is mindenképp el kell olvasnom.
Eddig még nem igazán olvastam LMBTQ témában könyveket de mindig is érdekelt. Úgyhogy elsőnek nem is tudtam mire számítsak.
Nem egy hétköznapi történet de mégis nagyon megtudja fogni az embert. Főleg azért mert elég nehéz témát érint miről szerintem elég kevés könyv van. Vagy csak én nem találkoztam még velük.
Az elején egy úgy éreztem, hogy nem igazán történik semmi de ez később megváltozott és alig tudtam letenni a könyvet mert kíváncsi voltam mi fog történni. Tetszett, hogy miközben haladtunk előre az időben megismerhettünk Alex múltját is.
Jó volt olvasni, hogy Ábel mennyire kitartó és mindig ott van Alex mellet. Itt is megmutatkozik az, hogy az ember lehet bármilyen ha valaki szereti akkor az ott van mellette és nem hagyja magára a nehéz időben sem.
Kifejezetten tetszett, hogy Alex elvonási tünetei ilyen részletesen és valósághűen jelenik meg a könyvben. Így egy kicsit mi olvasok akik nem élnek ilyen szerekkel is megtudjuk „tapasztalni”, hogy milyen érzés.
Engem személy szerint megérintett, hogy mennyire le tud csúszni egy ember a saját akaratán kívül. És sajnos ez nem csak itt a könyvben van így hanem a való életben is.
A végét nem igazán tudtam hova tenni. Egy hatalmas nagy kérdő jel maradt bennem.
spoiler

Ez az a könyv ami egyhamar nem felejt el az ember. Napok teltek el, hogy kiolvastam mégis beugrik egy-egy jelent. Én mindenkinek csak ajánlani tudom.
off

gulden>!
Sam Wilberry: Rush

A többiekkel ellentétben, nekem az első 150 oldal is nagyon tetszett, sőt. Talán pont azért mert Alexben magamat láttam. No nem amiatt mert drogos lennék – mert nem vagyok –, vagy mert nem jönnék ki édesanyámmal olyan mértékben mint Ő. Valahogy az egyéb tulajdonságai: a befelé fordultsága, a magánya, a kudarcai, a traumái az érzései amivel folyamatosan küzdött nagyon azonosulni tudtam. Végig azt éreztem … ez én vagyok. (Szeretem azt ha azonosulni tudok egy szereplővel, talán titkon ilyenkor megoldást keres az ember a problémáira, vagy csak kíváncsi hogy mit dobhat az élet.) Később persze ez megváltozott amikor kibontakozott a függőségének mértéke, és hogy minden egyes nap ugyan azokon a dolgokon kattogott, már már rutin szerűen. Bevallom ez picit unalmassá vagy inkább a jó szó, még nyomasztóbbá tette az egész Alex körüli légkört. spoiler
spoiler
Összességében egy nagyon jó könyv volt, olyan világba kalauzolt el ahova a legtöbb ember (szerencsére) nem teszi be a lábát, mert aki igen ott is marad. Hogy a függőség saját tapasztalás volt-e vagy ilyen mélyen sikerült körbejárnia a témát az írónak nem tudom, de sokszor éreztem hogy a leírt érzések / történések összecsengenek a Zacher Gábor által elmondottakkal erről a világról, ami számomra hitelessé tette az egészet.

Jöjjenek a formai dolgok:
Elírások azért akadnak benne, de a könyv méretéhez képest elfogadható mennyiségű – bár a 0 jobb lenne, biztosan elolvasták azért páran kiadás előtt –, nem úgy mint a Lélekcseppekben ahol – ha jól emlékszem – csak a Sam Wilberry részben volt vagy 3. A könyv tördelésével nekem nem volt problémám, sőt sokkal könnyebben el tudtam dönteni melyik részt éppen ki mondja vagy gondolja, mint sok másik könyv esetében (itt is volt pár rész azért ahol elbizonytalanodtam és többször neki kellett futni).
Az írótól ez az első teljes könyvem, szerintem nagyon jól és gördülékenyen fogalmaz, csak így tovább. Tetszett az is hogy nincs benne „a” pesti szleng: „a Peti, a Józsi” amitől falra mászok pl. a magyar filmekben és sorozatokban. (Mondjuk lehet hogy Sam Wilberry nem pesti azért? :P )
Ami még tetszett, hogy végére magyarok voltak a nevek – szerencsére nem túl magyarok, azért Bélával és Sanyival nem biztos hogy így lett volna (bocs a Béláktól és Sanyiktól) –, és nem azon kellett kattognom: most ő fiú, vagy lány a külföldi neve alapján?
A borító számomra ciki. :) Ezt más véleményében is olvastam. Ha tehetek egy javaslatot, lehetne a jelenlegi borító egy plusz külső védő borító amit ha úgy gondolok levehetek, és a tényleges borító egy sokkal szolidabb / jelentéktelenebb / nem ráutaló képi világú alkotás. Így eldönthetném hogy bevállalom-e vagy sem. És az eladásokat sem befolyásolná (mert gondolom ez a célja), mivel a boltban továbbra is az eredeti külsőt láthatják a vevők.

kovacsk_4328>!
Sam Wilberry: Rush

Hosszú könyv, de abszolút megérte elolvasni. Érdekes volt hallani, korábban ilyenekről nem olvastam/hallgattam semmit. Érdekes volt betekinteni egy függő belső énjébe, már csak ezért a részletes leírásért is jár az 5/5 :)

josé91 P>!
Sam Wilberry: Rush

Számomra nagyon nehezen indult be a könyv. Az első 150-200 oldal tulajdonképpen a bevezető volt, csak onnantól indul be igazán, és válik szinte letehetetlenné a könyv. Nagyon jól írja le a drogfüggőség mibenlétét mindkét oldalról. Mivel a könyv második fele olyan jól sikerült, ezért adtam 4,5 csillagot rá, és várom is nagyon a folytatást. Ennek ellenére sok szokatlan tulajdonsága volt a könyvnek (pl. félig üres oldalak), és talán (ha már a drog kapcsán olyan szókimondó volt) az intim jeleneteket is meg lehetett volna fogalmazni szókimondóan.


Népszerű idézetek

Ana_blogger >!

Néha jobb megtagadni a múltat, és beletörődni a jelenbe.

58. oldal

Ana_blogger >!

Már nem ő irányította saját magát, hanem a függősége.

354. oldal

ValerinLanz P>!

Az utolsó szó jogán

Én rád néztem, te elfordultál
Én akartalak, te tartottál tőlem
Én hívtalak, te visszautasítottál
Összeraktalak, szétestél
Felemeltelek, lezuhantál
És játszottuk, játszottuk ezt a játékot
az idő eleven és végtelen égboltján.

Tíci>!

Akkoriban ezek voltak a legérdekesebb napok: végignézni, ahogy a kezem alatt egy élet tükörképe ölt alakot.

119. oldal

Tíci>!

Ha a drog a cipő orra, én a sarka vagyok. Hiába haladunk egyszerre, ő mindig előttem lesz. Leköröz.

174. oldal

Ana_blogger >!

– Előfordult már, hogy elkèpzelted, milyen lenne az életed, ha minden másképp alakult volna?

448. oldal

Ana_blogger >!

Kötődni és tartozni valakihez olyan, mint a pókfonál. Egészen addig egyben van, amíg nem érik külső hatások. Valami, ami gondoskodik arról, hogy elszakadjon.

449. oldal

Ana_blogger >!

– Az ember gyakran önmagával veszi fel a harcot – nyomta el a cigarettát. – De számtalanszor előfordul, hogy nem mi győzünk. Ez a legjelentősebb dolog, amit az elmúlt két évben megtanultam. Amire mai napig rájövök. Nincs olyan, hogy teljes kontroll. Az agy néha elborul, és a belső berögződések irányítanak.

453. oldal

Ana_blogger >!

Régen azt mondta, nehéz valami olyasmiről beszélni, amiről nem tudjuk, hol gyökerezik, amiről fogalmunk sincs, hol kezdődött és hol fog végződni.

397. oldalodal

Ana_blogger >!

Ilyenkor volt a legrosszabb ránézni. Mert úgy éreztem, a végét járja. És mert attól féltem, hogy egyszer holtan találom. Akkor az én szívem is megállna.

326. oldal


A sorozat következő kötete

Rush sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Becca Prior: A tanítvány 4.
Róbert Katalin: Keresd az igazit!
Hayden Moore: Csendkirály
Carol Souya: Évszakok
Hajnal Kitti: Hinta
Hayden Moore: Üvegkalitka
Hajnal Kitti: Főnix
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán
Becca Prior – Hayden Moore: Talált CelEB / Nem játék
Lord Garcon: Vértestvérek