Sam Weller (szerk.) · Mort Castle (szerk.)

Árnyak ​és rémek 70 csillagozás

Ray Bradbury emlékére
Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek

Antológiánk ​lapjain korunk angolszász spekulatív irodalmának legnagyobb alakjai tisztelegnek a közelmúltban elhunyt Mester előtt történeteikkel, melyek hol felemelőek, hol borongósak, hol szentimentálisak, hol hátborzongatóak, de valamennyi új és új kaland a képzelet határtalan birodalmában.

NEIL GAIMAN (Sandman; Amerikai istenek) • MARGARET ATWOOD (Guvat és Gazella; A szolgálólány meséje) • JAY BONANSINGA (Száguldás a halálba; Agyrém) • SAM WELLER • DAVID MORRELL (Rambo; Settenkedők) • THOMAS F. MONTELEONE • LEE MARTIN • JOE HILL (A szív alakú doboz; Szarvak) • DAN CHAON • JOHN MCNALLY • JOE MENO • ROBERT MCCAMMON (Csak az enyém) • RAMSEY CAMPBELL • MORT CASTLE • ALICE HOFFMAN (Hetedik mennyország; Átkozott boszorkák) • JOHN MACLAY • JACQUELYN MITCHARD (Az óceán mélye) • GARY BRAUNBECK • BONNIE JO CAMPBELL • AUDREY NIFFENEGGER (Az időutazó felesége) • CHARLES YU • JULIA KELLER • DAVE EGGERS (Ahol a vadak várnak; Az árvízi csónakos) • BAYO OJIKUTU • KELLY LINK (Különb… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 8


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

NewL P>!
Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek

Nehéz helyzetbe kerültem ezzel a válogatással. Azt el lehet róla mondani, hogy jó a válogatás, több fajta stílus, más és más kifejezésmód, több világ. Ettől függetlenül nekem a rövidebb terjedelmű novellák tetszettek jobban, azok valami miatt jobban ütöttek, frappánsabbak voltak. Nem akarom boncolgatni a válogatás novelláit, mert ugye nem vagyunk egyformák, és emiatt ami nekem tetszik egy novellában, az nem biztos, hogy másnak is tetszeni fog, és senki kedvét nem akarom elvenni a kötet olvasásától (bár ha rám hallgatsz kis adagokban fogyasztod el ezt a könyvet, mert annyira más hangulata van az egyes történeteknek, hogy nálam sokszor a nézőpont váltás volt nehéz, ezért némelyik novella nem tetszett annyira, amennyire szerethettem volna őket).
Az abszolút kedvenc novellám (a dobogós első helyet szerezte meg): Robert McCammon: Az álommasina gyermekei

Gaura_Ágnes IP>!
Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek

Az első tíz novella után – miután @kacago_Morfinista rákérdezett, hogy milyen a kötet, ezt írtam:
"Háát…végül is az is lehet méltó tisztelgés Bradbury emléke előtt, hogy összeszedjük napjaink íróit, és megmutatjuk, hogy milyen messze vannak a Mestertől, hiába bizonygatják a novelláik utáni kis utószavaikban, mennyire Bradbury határozza meg az életművüket… :D
Konkrétabban:
Az első két novella nagyon rendben van (Gaiman, Atwood). Utána jött egy olyan novella (Bonansingától), amibe most konkrétan bele kellett olvasnom, mert a címe egy nappal az olvasás után se mondott már semmit, és hát nem csak azért, mert a címe semmitmondó. Welleré számomra nagyon lapos volt, nekem annyiban volt érdekes, hogy eszembe jutott róla Cormac McCarthy novellája, a „Wake for Susan” ami hasonló alaptematika alapján egy rohadt jól megírt novella – hát, Welleré meg nem az. A Kísérők alapötlete nekem nagyon tetszett, de a végére a szerző (Morell) elfelejti a show don't tell alapelvet, és a képembe törli hogy akkor mi is van. Számomra ez egy elrontott novella, pedig abszolút ígéretesen indul. Eszmecsere (Monteleone) uncsi volt, Joe Hill-ben volt erő, az bejött, Chaontól a Kis Amerika is, és ezzel kicsit továbblendített, van remény. A telefonhívás sem volt rossz, a végével elégedetlen voltam kicsit, de ez inkább ízlés kérdése."

Sajnos az összbenyomásos ezek után sem változott. Szívesen adok sok csillagot olyan antológiákra is, amelyek részben vagy akár alapjáraton nem találkoznak az én ízlésemmel, ám mégis jól látható, hogy minőségi szövegek alkotják. Ez esetben viszont kifejezetten az volt az érzésem, hogy bár nem volt hiábavaló végigolvasni a kötetet, mert találtam bennük kifejezetten igényesen novellákat – a második feléből kiemelném A két ház (Kelly Link) és a Hayleigh apja (Julia Keller) című novellákat –, belekerült egy csomó olyan fércmű is, amit érzésem szerint nem lett volna szabad ilyen formában kiadni. Több olyan írás is akadt a gyűjteményben, amelynek tetszett az alapötlete, és mint novella gyenge vagy akár teljesen működésképtelen volt számomra. Érezhető a szerzők lelkesedése, de az is, hogy páran majd megfeszültek, hogy valami „bradburyset” összehozzanak, ugyanakkor már nem volt idejük arra, hogy igazán igényes novellát kerekítsenek belőle. spoiler

Sokatmondó, hogy számos alkalommal jobban megfogott a novellák utáni hosszabb-rövidebb, személyes szöveg arról, hogy a szerzőnek mit jelent Bradbury személye/munkássága, mi inspirálta arra, hogy épp ezt a novellát írja meg a tiszteletére. Ezek a részek teszik különlegessé ezt az antológiát, és időnként tényleg jól rámutatnak Bradbury szellemi hagyatékának fontosságára. Egyvalamit mindenképpen a kötet javára kell írni: a nagyon hullámzó minőség ellenére is meghozta a kedvem ahhoz, hogy a közeljövőben eredeti Bradbury-novellákat olvassak.

Teetee>!
Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek

Soha nem értettem a Forrest Gumpban a bonbonos metaforát, mert hát az ember MINDENFAJTA bonbont szeret, nemde? De azt gondolom, az antológiák olyanok, mint a bonbonok azok számára, akik nem szeretnek mindenfajta bonbont – vannak bennük gyöngyszemek és wtf-arckifejezéssel olvasott furcsaságok is. Ebben is van ilyen is, olyan is, és vannak „egynek elmegy” típusú novellák is.
Viszont a gyöngyszemek tényleg bradburysek.
Szeretem Bradburyt, mert úgy tud mesélni gyerekkorról, elvágyódásról, hirtelen felnövésről, magányról, szeretetről, barátságról, öregedésről és elmúlásról, hogy az egyszerre szép és szomorú, mint a messzeségszínű háztetők. És persze, vannak elképesztő ötletei rakétákról, marslakókról, valaha volt és eljövendő civilizációkról, de mindezek az előbbiek nélkül mit sem érnének.
És ebben az antológiában is vannak novellák, amelyek gyönyörűen fogják meg a gyerekkort, az elvágyódást, a hirtelen felnövést, a magányt, a szeretetet, a barátságot, az öregedést és az elmúlást. Talán némelyikben vannak marslakók is. Talán némelyik a jövőben játszódik. Talán némelyikben kísértetek is vannak. De majdnem mindegyikben ott vannak a messzeségszínű háztetők.

„Azt érezte, hogy valami kezdődőben és valami más befejeződőben van; hogy már nincs sok ehhez fogható napjuk hátra. Mielőtt észbe kapnának, az idő föl fog gyorsulni, fölbukkan a jövő egy utcasarkon vagy egy parkban, és akkor ők felnőtt nővé válnak, akik már elfeledték, milyen végtelen sokáig el tud tartani a nyár.”

Profundus_Librum>!
Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek

Valószínűleg elégtelen Bradbury-s ismereteimnek – valamint a címnek és a borítónak is – köszönhetem, de én másmilyen műveket vártam. Nem akarok most számolgatni, de a könyv első részében publikálók közt a gyász valószínűleg nagyon munkálhatott, ezért ott a sci-fi és misztikus írások helyett inkább a szomorúság, a dráma és a búcsúzás hangulata jött át nekem. Ez nem azt jelenti persze, hogy az ebben a formában írt művek nem tetszettek volna, egyszerűen csak mint írtam is, nem erre számítottam. Később az egyensúly helyrebillent és én is megkaptam az űrhajóimat, az idegen bolygókat, különféle szörnyetegeket – persze az emberben élő szörnyeteget ki nem lehet hagyni a szörnyfajták közül – egyaránt. Ahogy szerettem is volna, hogy megkapjam. A 26 novella közül 5 egyáltalán nem tetszett, de ez úgyis egyéni ízlés függő, szóval nem nevesítem őket itt, de a kedvenceimet azért mégiscsak. John McNally telefonhívása, Robert McCammon álommasinája, Jacquelyn Mitchard kiskése, Julia Keller pincéje és Dave Eggers feneketlen tava sokáig velem maradnak még – ahogy Neil Gaiman imáját sem fogom elfelejteni valószínűleg sosem.
Miattuk szeretem a novellás köteteket. Ismeretlen – számomra ismeretlen – írókra hívják fel a figyelmemet percek (pár oldal elolvasása) alatt. Bradbury büszke lehet követőire!

Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2012/12/arnyak-es-re…

3 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly >!
Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek

Érdekes volt, hogy miként hatott Bradbury munkássága a kötetben szerepet vállalt írókra, miként ihlette meg őket. Irodalomtörténetileg (pl. miket is írt Bradbury és azoknak milyen jelentőséget tulajdonítanak; illetve hogy milyen a kötetbe válogatott írók stílusa – egy csomó számomra ismeretlen szerzőtől olvashattam) hasznos olvasmány volt, de távolról sem annyira élvezetes, mint amiket maga Bradbury alkotott. Gaiman érdekes koncepciót hozott (milyen lenne elfeledni azt, aki a legnagyobb hatással van az emberre), itt még reménykedtem is. De aztán több írás alig váltott ki valami élményt – a szavak mondatba rendezett összességéből hiányzott a költőiség, a varázs, a meghökkentő ötlet. Többnél éreztem azt, hogy csak mímelős kísérlet, helykitöltő vagy épp túl rövidre fogott. Van, amelyik tetszett (Charles Yu Földje, Lee Martin kanapés macskája), de nem kiemelkedő. Viszont Robert McCammon Álommasinája, Joe Hill novellája vagy a Bradbury Illusztrált emberénél is élvezetesebbre sikerült A tetovált nő miatt érdemes elolvasni – és akár előfordulhat, hogy valaki a többi írásban talál személyes kedvencre, hiszen nem vagyunk egyformák.

lilla_csanyi>!
Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek

Sok jó novella, és néhány nem annyira jó.
Ahogy a szerzők beszélnek Bradburyről, az nagyon megható – látszik, hogy tényleg mindenkire nagy hatást gyakorolt a munkássága.
A legnagyobb hatással rám A tetovált nő és a Fény volt. A tetovált nő egyből megfogott. A Fény egy érdekes novella, mert először nem szerettem, aztán mégis napokig gondolkodtam rajta, még rá is kerestem Marilyn Monroe-ra, hogy megtudjam, mi igaz és mi nem.
Neil Gaimanre viszont nagyon mérges vagyok, mert látszik hogy kb fél óra alatt dobta össze az egészet, és ez még le is írja az „így készült” részben.

Párduc50 P>!
Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek

Fiatalkorom egyik kedvenc írója Ray Bradbury, sajnos már nem él. Tiszteletére azon rajongói, akik maguk is írók, vagy írófélék lettek, egy-egy novellát írtak, melyet e kötetben jelentettek meg. A kötetet a műfaji sokszínűség jellemzi, és az eltérő írói stílus próbál belőle egy jó salátát készíteni. Ki-ki ítélje meg, hogy sikerült. Minőségre is eltérőek a művek az elég gyengétől a zseniálisig előfordul minden, mindenki szubjektív megítélése szerint.. Nekem két kedvencem a Lány a ravatalozóban, és a Tetovált nő a kötetből.

A_S1M0N P>!
Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek

Na, csak sikerült végre befejezni…
Igen hullámzóak a novellák, bár hozzá kell tennem, lehet, ha több Bradburyt olvastam volna, nem csak a Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek-et, akkor jobban megfogtak volna, mert szinte mindenki leírta, hogy melyik mű inspirálta a sajátját.
Persze érdekesek, elgondolkodtatóak így is akadtak közöttük bőven, de néhányat eléggé untam, semmitmondóak voltak.
Többségében azért meg tudtak fogni a történetek, párat nagyobb terjedelemben is olvastam volna.

L_Reggie>!
Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek

Érdekes kötet volt. Ahogy a többi antalógiánál, ennél is hullámzott a minősége a történeteknek, de több volt abból ami igencsak tetszett, és kevesebb volt az olyan ami nem igazán jött be. Amik nagyon elnyerték a tetszésem, és úgy érzem tényleg kissé megidézték Bradbury világát:
– Neil Gaiman: Aki elfelejtette Ray Bradburyt
– Margaret Atwood: Fejek az Örökkévalóságnak
– Joe Hill: A Champlain-tó ezüstös vizeinél
– Dan Chaon: Kis Amerika
– Robert McCammon: Az álommasina gyermekei
– Julia Keller: Hayleigh apja
Viszont én is nagyon szeretem Ray Bradbury munkásságát, és igazán szívmelengető volt olvasni a szerzőktől, mit is jelent számukra az írő, és azt, hogyan hatott az életükre a művei. Szép tisztelet adás volt ez a kötet, szóval aki igazán szereti Bradbury-t annak mindeképp ajánlott olvasmány a könyv.

legrin P>!
Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek

Nagyon vegyes volt, a novellák története legtöbbször tetszett, de az írói stílus sokszor levont belőle. Különösebben kedvenc novellám nem lett, tetszett Neil Gaiman (Aki elfelejtette Ray Bradburyt), Sam Weller (A lány a ravatalozóban), John McNally (A telefonhívás), Kelly Link (Két ház), Robert McCammon (Az álommasina gyermekei) írásai.
Amit minden szerzőnél szívesen olvastam, az a Bradburyre való megemlékezés, és végül is az antológia elérte a célját. Gaiman miatt vettem meg, de kb a harmadik novella után már nagyon kíváncsi lettem Bradburyre, akit addig egyáltalán nem ismertem.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

– A lánya nagyon kedves nőnek tűnik. Biztosra veszem, hogy lennének udvarlói, ha akarná.
– Még hogy kedves, ugyan már! – kiáltotta a nő, miközben felállt, és megrázta a fejét. – Kibírhatatlan ez a gyerek! Már elmúlt huszonöt éves, de csak olvas meg ír egész álló nap.

Bonnie Jo Campbell: A tetovált nő, 286.o.

2 hozzászólás
RandomSky>!

Ray Bradburytől tanultam meg, hogy az írásművészet titka a létezés titkában keresendő. Vizsgálódj alaposan. Légy elnéző. Bánj tisztességesen az igaz érzelemmel. Ne feledkezz meg a részletekről. A valószínűség szűrőjén keresztül tekints a lehetetlenre. Mutasd meg, de ne manipuláld. (Jacquelyn Mitchard)

269. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ray Bradbury
Chöpp >!

Olvastam a könyveket, láttam a filmeket, és abban a pillanatban, amikor megtudtam, milyen hőfokon kap lángra a papír, elhatároztam, hogy erre emlékeznem kell. Mert valakinek emlékeznie kell a könyvekre akkor is, ha mások esetleg elégetik vagy elfelejtik őket. Mi majd az emlékezetünkbe vésünk mindent. Eggyé válunk a könyvekkel. Szerzők leszünk. A szerzők művei leszünk.

Neil Gaiman: Aki elfelejtette Ray Bradburyt, 018.o.

arsenal0522>!

Mindig megéri próbálkozni, még akkor is ha kudarc a vége, akkor is, ha végül meteorként hullasz alá. Jobb lángolva elégni a sötétségben, inspirálni másokat, élni, mintsem gubbasztani a sötétben, és szidni azokat, akik elvitték, de nem hozták vissza a gyertyát.

17. oldal, Neil Gaiman: Aki elfelejtette Ray Bradburyt

Chöpp >!

Néha azt szeretném, ha a hamvaimat egy könyvtárban szórnák szét. De akkor másnap reggel korábban jönnének be a könyvtárosok, és gyorsan összesöpörnének, mielőtt megérkeznek az első látogatók.
Mégis szeretném, ha egy könyvtárban szórnák szét a hamvaimat, esetleg egy vurstliban.

Neil Gaiman: Aki elfelejtette Ray Bradburyt, 017.o.

Chöpp >!

Azok pedig, akik elégetik a szavakat, és elhordják a könyveket a polcokról, a tűzőrök és a tudatlanok, akik félnek a meséktől és a mondatoktól és az álmoktól és a halloweentől és azoktól, akik történeteket tetoválnak a bőrükre és „Srácok! Ültessetek Óriásgombát a pincébe!”, és ameddig fennmaradnak a szavaid, amik emberek, akik napok, amelyekből összeáll az életem, addig te is éltél és számítottál és megváltoztattad a világot…

Neil Gaiman: Aki elfelejtette Ray Bradburyt, 018.o.

legrin P>!

Néha azt szeretném, ha a hamvaimat egy könyvtárban szórnák szét. De akkor másnap reggel korábban jönnének be a könyvtárosok, és gyorsan összesöpörnének, mielőtt megérkeznek az első látogatók.

Neil Gaiman: Aki elfelejtette Ray Bradburyt

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
1 hozzászólás
mdiana>!

Bradbury azért lett az egyik kedvenc íróm, mert úgy gondoltam, valamiképp ismert engem. H. P. Lovecraft első olvasásra egészen más, de hasonlóan mély élményt jelentett: az ő műveit azért tartom megtermékenyítő erejűnek, mert szerzőjük tudta, hogyan hozza rám a frászt. Teljesen eltérő módon, de Ray Bradbury és H. P. Lovecraft is feltárta előttem a nyelv erejét és a képzelet puszta, nyers energiáját.

74. oldal - Az „Eszmecsere” születéséről (Metropolis Media, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Howard Phillips Lovecraft · Ray Bradbury
Chöpp >!

Most éppen egy fiúra gondolok, aki új cipőt visel és hisz benne, hogy örökké képes futni.

Neil Gaiman: Aki elfelejtette Ray Bradburyt, 016.o.

Chöpp >!

Tizenkét éves koromban hallottam egy öregember meséjét, amit soha többé nem felejtettem el. Történt, hogy egy szegény emberre rásötétedett az erdőben, és nem volt nála az imakönyve, melyből kikereshette volna az esti fohászt. Ezért hát így szólt:
– Istenem, minden dolgok tudója, nincs nálam az imakönyvem, és fejből egyetlen fohászt sem tudok elmondani. Te vagy Isten. Szóval megmondom, mit fogok tenni. Szépen elmondom az ábécét és te majd összerakod a betűkből a megfelelő szavakat.

Neil Gaiman: Aki elfelejtette Ray Bradburyt, 016.o.


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Stephen King: Rémálmok bazára
Neil Gaiman: Törékeny holmik
A. G. Hawk: Időtlenségbe zárva
Stephen King: Álom doktor
Csöndes éj
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Dean R. Koontz: Virrasztók
Justin Cronin: A szabadulás