A történet Michaelról, Louis-ról, Alexről és Isobelről szól, négy kamaszról, akik a családi kötöttségek elől egy erdőbe menekülve megalapítják saját, utópisztikus köztársaságukat. Vadásznak, gyűjtögetnek, megismerik a szerelmet, s közben nagyszabású színielőadásokat rendeznek a francia forradalom eseményei alapján. Az Erdő Köztársaságában minden idillinek tűnik, egészen Joy, a titokzatos lány megérkezéséig. Hatására a csoport törvényei megszigorodnak, egymáshoz fűződő viszonyuk egyre feszültebbé válik, a polgártársból hamarosan gyanúsított, majd vádlott lesz. Ahogy a közeledik a nyár legforróbb időszaka, az Erdő Köztársaság elkerülhetetlenül sodródik a megrázó és rémisztő vég felé.
Erdő köztársaság 85 csillagozás
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 6
Kedvencelte 8
Most olvassa 3
Várólistára tette 37
Kívánságlistára tette 20
Kiemelt értékelések
Alszom még rá egyet…
Erre még sokat kéne aludnom, hogy rendesen értékelni tudjam.
Ahogy a fülszövegben is olvasható ezek a kamaszok valóban megalkotják a maguk kis kigondolt idilli majd később félelmetes társadalmukat: saját törvényekkel, bírósággal, hittel. Először minden csupa móka és kacagás, jól érzik magukat négyen, felfedezik a testiségeket, hogy alkalmazkodni kell egymáshoz. Aztán felbukkan a semmiből Joy, aki annyira fanatikusan hinni kezd ebben a köztársaságban, hogy mindenki hozzá kezd el alkalmazkodni és ő kezdi el irányítani a dolgokat. Aztán megtörténik a tragédia: valaki elveszti a hitét a Köztársaságban. Aki pedig nem hisz, Áruló. Az Árulónak pedig a Törvény halál a büntetése.
Ezeket az eseményeket Michael szemén keresztül látjuk. A társaságban ő az álmodozó tinédzser, aki mindig a föld fölött jár a saját kis képzeletbeli világában. A Köztársaságban megismeri a szerelemet Isobel személyében és eléggé közel kerülnek egymáshoz. A kapcsoltuk tökéletes, oda vannak egymásért, de aztán történik valami, akit úgy hívnak Joy. Elkezdi bomlasztani Michael és Isobel kapcsolatát, emiatt eltávolítódnak egymástól és elkezdődik a szörnyű események sorozata. Michael ismét visszazuhan a maga kis világába, aztán közelebb kerül a fanatikus Joyhoz és megváltozik. Egyre jobban a Köztársaságáért él és ő is olyan buzgalommal vallja a saját hitüket, mintha az valóban létezne és tökéletes működne. Egyre mélyebbre süllyednek a rendszer kialakításában. Új nyelvet találnak ki, mindent átneveznek, saját zászlót készítenek, egyenruhát hordanak, törvényeket hoznak egymás felett. Először nagyon jó mókának indul, de egyre komolyabban kezdi el venni Michael és Joy. Ennek pedig meg is lesz az ára.
Egy csapat hülyegyerek köztársaságot alapít és ahogyan az várható egy kontroll nélküli társadalomban, elszabadulnak az indulatok. Megértem, hogy az ifjúságnak íródott, így a durvább részek nem lettek ecsetelve, de a hablaty nyelven íródott jelentésekből és a főszereplő zavaros emlékfoszlányaiból kikövetkeztetendő történések csak idegesítettek.
Csak olvastam és olvastam és olvastam, közben azon gondolkodtam, vajon mikor fog úgy istenigazából beindulni a cselekmény? Aztán megjelent Joy.
Egy ártatlannak induló kezdeményezésből horrorisztikus végkifejlet lett. Amikor Michael és Isobel kapcsolatáról olvastam, még csak eszembe sem jutott, hogy olyan fordulatot vesz a történet, amin megdöbbenek, sőt kiakadok.
Ahhoz képest, hogy a könyv első felét milyen nehezen olvastam, az utolsó száz oldalt hihetetlen gyorsasággal faltam, mivel kíváncsi voltam, hová is tart az Erdő Köztársaság.
A fiatalok csak szabadok, gondtalanok akartak lenni, harmóniában élve a természettel, mégis Joy megjelenésével új értelmet nyert az egész általuk teremtett világ. Először ártalmatlannak tűnt, viszont a könyv végére kiderült, hogy semmi sem az, aminek látszik. spoiler
A másfél csillag levonást a mkönyv első fele kapja, ha az valamelyest hasonlítana a másodikhoz, teljesen elégedett lennék.
Igazi megosztó könyv. Ahogy látom, lehetett imádni, utálni, vagy éppen csak túljutni rajta. Minden véleményt meg tudok érteni. Nekem tetszett, csak azért kap 4 csillagot, mert a végkifejlet elég korán sejthető volt, egyedül az odavezető út tartogatott meglepetéseket. Három könyv is eszembe jutott olvasás közben, A Legyek ura és A szomszéd lány a gyermeki kegyetlenség ábrázolása miatt, az idillikus, civilizációtól mentes társadalmi együttélés megteremtésének szándéka miatt pedig A Part. Nem szabad több ilyen könyvet elolvasnom, egyre erősebb bennem a meggyőződés, h szabályok és fékek nélkül az ember a legnagyobb állat.
Pár éve figyeltem fel erre a könyvre először a Molyon, majd egy kiárusításon is. Mivel felkeltette az érdeklődésemet a sztori és a sok jó kritika, így megvettem. Ráadásul azért is érdekelt, mert a történet némi rokonságot mutat az egyik kedvenc regényemmel, a Legyek Urával. Négy fiatal önként kiköltözik az erdőbe, ahol a francia forradalmat idézik fel. Eleinte csak élvezik a szabadságot, aztán feltűnik Joy, és minden komolyabbra fordul. Persze érezhető volt, hogy valami sötét dolog van készülőben, de nem gondoltam volna, hogy pont ez fog történni, ami történt.
A szereplők kamaszok, akik azt hiszik, már felnőttek, de mégis van bennük valami gyerekes. Isobel kicsit könnyűvérűnek tűnik, Louis a legkomolyabbnak, Alexről nem jutott eszembe túl sok minden, Michael – az elbeszélő – pedig mintha eleinte a legártatlanabb szereplő lenne minden értelemben. Joy, aki később csatlakozik, nagy manipulátor. Nem is gondoltam volna néhány dolgot vele kapcsolatban.
Lassan indul be a történet, aztán a vége felé hirtelen felpörög a cselekmény. Mintha mindannyian tömeghisztéria áldozatai lennének, és már nem lehet kiszállni ebből. Az „újbeszél” elég érdekes volt, és néha nem lehetett tudni, hogy mennyi idő telik el az egyes események között, mert Michael időnként mintha elájulna, és máshol járna. Néhány nap? Hetek? Egy egész nyár?
Érdekes könyv volt, és egyáltalán nem ifjúsági regény.
Nehezen kezdem el az olvasását, sőt abba is akartam hagyni! Örülök, hogy nem tettem meg, mert tetszett! Érdekes volt, egy igen egyedi témájú könyv, érdemes elolvasni!
Az értékeléssel bajban vagyok, nagyon nem egyszerű történet ez. Szól a gyermeki ártatlanság elvesztéséről, az utópiák és bizonyos eszmék eleve bukott voltáról, arról, hogy az elvakult hit és meggyőződés halálos lehet, az emberi kegyetlenségről, féltékenységről. Nem volt tiszta számomra a történetmenet, talán, hogy a főszereplő hangyányi pszichés problémáit át tudjuk érezni. Hogy hogy került oda Joy, az a legnagyobb rejtély számomra, az rendben, hogy ő lett a gyújtózsinór, csak ez a része tisztázatlan, mint még jópár, ami miatt nekem túl zavaros lett a sztori, ezért lett csak annyi, amennyi. A végkifejlet a legelejétől ott lapult számomra a sarokban, lesben állt, csak nem tudtam kire fog lecsapni.
Elgondolkoztató és elborzasztó történet, írták mások is, hogy Legyek ura utánérzet, igen, nekem is sok helyen abszolút hasonlóságot adott.
Nehéz dió.
Kissé döcögősen indult, de már az elejétől érezni lehetett valami baljós történést, tudtam, hogy nincs minden rendben a gyerekek fejében. Joy már a megjelenése utáni oldalon nem volt szimpatikus, szerintem ő inditotta el az egész borzalmat, ő vette a legkomolyabbul a köztársaságot. Mindenkit megfertőzött vele, és mindenkinek tette a szépet meg a jót. Isobelt sajnáltam csak, senki mást. Michael álmai és a valóság nem volt mindig tiszta a fejemben, volt, hogy újra kellett olvasnom. Az új nyelvezet, amit kitalált, az valami iszonyat, alig birtam elolvasni. A vége megrenditő, de számitani lehetett ilyesmire.
Népszerű idézetek
Azt mondta, a könyv olyan, mint az ajtó; kinyitod, belépsz, s a régi szabályok egyszeriben mind eltűnnek. A könyvekben minden megtörténhet.
14. oldal, 2. A Château
Beléptünk az erdőbe, és az erdő belépett az életünkbe.
24. oldal, 3. Az Erdő
Az emberek azt hiszik, az ártatlanság semleges, érzékiségmentes, holott lehet az túlfűtött, de még mennyire. Amikor nincs szó arra, amit érzel, nem érted a jelentését, nem tudod, hogy ez olyasvalami, amit mindenki megtapasztal… Az ártatlanság olyan, mint a vakság – minden más érzékszerved felfokozottan működik, így kompenzál.
Mindig furcsállottam, hogy az emberek mennyire készpénznek veszik azt a pillanatot – az ébredés pillanatát, amikor az emberi agy sietve összegzi az előző nap érzéseit, gondolatait, emlékeit, reményeit és félelmeit, kirángatja őket az álmok idegen világából, amelyre soha nem emlékszik igazán.
Mi van akkor, ha mindannyiunkban két lélek lakozik, párhuzamos életet él, s ugyanabban a testben és lélekben váltott műszakban dolgozik? A nappali-én és az éjjeli-én. Az alvó-én és az éber-én. Az álom-én és a valóság-én. És mi van akkor, ha ezeknek a lelkeknek egyike sem hisz a másik létezésében, hanem olybá veszi, hogy az az élet, amely akkor zajlott, amikor ő nem volt szolgálataban, csak afféle képzelt senki főldje? Mi van akkor, ha az álom-énem csupán foszlányos képzetek sorozatának tart, melyeket ébredéskor, mint az agy melléktermékét, ki kell üríteni? Próbáltam visszaemlékezni az álmomra, hátha valami kulcsot ad lelkitársam tetteihez, de máris szökött előlem
De mi a jelentés? Létezik-e a szó nélkül? Mi van akkor, ha a szavak határozzák meg azt, amit látunk? Mi van akkor, ha a szó – patak, fa, nap – kimondása (elgondolása, hite) láttatja velünk a patakot, a fát, a napot még akkor is, ha, teszem azt egy ágy, fal, fénycső van éppen az orrunk előtt? Vagy mondjuk inkább: Igazság, Szerelem, Isten. […] mi van akkor, ha a szó csupán a vékonyka máz? Átlátszó porfogó, amely megvédi a felszín alatt meghúzódó igaz jelentését. Mi van akkor, ha a szavak tükrözik vissza a fényt, s ezáltal elhomályosítják az Igazságot? Végtére is, az illuziók világában élünk: az ég nem kék, a Föld nem lapos, a Hold nem változtatja az alakját. E mögött kell lennie valaminek. Ha csak meg tudnám ölni mind a szavakat – elégetném, megsemmisíteném őket –, vajon sikerülne-e átlátnom e sok burkon, e sok fényjelenségen, s behatolnom a szellemi világ legmélyére, amely bizonnyal mögötte tündököl.
A gyerekkori alvásra vágytam: a mély megmártózásra a semmiben, az ártatlanság fekete tengerében. De tudtam: az alvás álmot hoz magával, álmodni pedig nem akartam. Az álom olyan, mint a halál. És túlontúl valós
Aztán amikor iskolába kerülsz, az idő befagy, felveszi mindazon hamis formákat, amelyeket később megismersz és meggyűlölsz. Az iskolában megtanulsz szót fogadni a számoknak; észreveszed a kalickád korlátjait. Lehetnek persze képzeletbeli korlátok – maga a kalicka is lehet merő illúzió –, de ebből nem következik, hogy nem vagy a foglya. Végtére is, nem az számít, ami van. Hanem az, amiről azt hiszed, hogy van.
11. oldal, 1. Az Ábrándozó
A történelem lényege, hogy egyetlen változata legyen. Az ellentmondó verziókat ki kell radírozni, megszüntetni, átírni. A történelemben nincs tér sajnálkozásra, másik változatra. A történelem vonal – egyetlen ösvény. Ha az ösvény elágazik, akkor az elágazó ösvények közül csak az egyik lehet történelem. A másik ösvény semmi. Sehová se vezet.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Holly Jackson: Jó kislányok, rossz viszonyok 94% ·
Összehasonlítás - Sarah Pinborough: 13 perc 81% ·
Összehasonlítás - Niall Leonard: Zúzógép 79% ·
Összehasonlítás - Frances Hardinge: Hazugságok fája 79% ·
Összehasonlítás - Dan Wells: Nem akarlak megölni 94% ·
Összehasonlítás - Robert McCammon: Egy fiú élete 94% ·
Összehasonlítás - Richard Paul Evans: A 25-ös cella foglya 94% ·
Összehasonlítás - Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere 93% ·
Összehasonlítás - Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala 92% ·
Összehasonlítás - Victoria Schwab: Egy sötét duett 91% ·
Összehasonlítás