Mi az: barna és a padláson rejtőzik?
Ez egy holokausztról szóló vicc kezdete volt. Ha az ember egyszer félreteszi a morális fenntartásait azzal kapcsolatban, hogy ilyen vicceket mesél, akkor egy újabb problémával találja magát szemben: mi az értelme egy holokausztviccnek? Elég ködös, igen. Az emberek kilencvenhét százaléka valami közhelyet sütne el, valami olyasmit, hogy Ez egy módja a tragédia feldolgozásának. Ó, valóban? A tragédia feldolgozásának nincs módja, mint ahogy a gravitáció törvényét sem dolgozzuk fel. Nem lehet jóvátenni vagy megváltoztatni; továbbra is fennáll, mégpedig szüntelen. Gondoljanak csak egy telefonkönyvre, a telefonkönyvben olvasható szövegre, ám az valójában egy névlista, amely csak folytatódik és folytatódik vég nélkül, és még csak a lehetősége sincs meg, hogy valaha véget érjen. Vannak olyanok, akik azt állítják, hogy ez a zsidó öngyűlölet kifejeződése. Legalábbis ezt mondta a pszichológiai tanácsadó az irodájában, amely papír és tinta lélekölő szagától bűzlött, és akihez Ms. Arango nyomására kellett mennem, amikor először volt az az összetűzésem Alexszel. Ez is egy baromság. A holokausztviccek mesélése nálam az önkifejezés egyik központi formája. És csak a nem zsidók tartanak engem zsidónak. Bár ez egyszer már a táborokba juttathatta az embert!
Nem, a holokausztviccek célja megegyezik a vicc mint nagyobb propozíció céljával: kegyetlenséget kifejteni a józan észben tocsogó elme ellen. Csak a holokausztviccek esetében ez leplezetlenebbül folyik. Mint minden másban, a közgondolkodásért felelős balfaszok a mértékben való különbséget összetévesztették a jellegben való különbséggel. Ezért mesélem őket. Ez az oka, amiért én mesélem őket. Egy válogatás a legnagyobb sikereimből: Miért ült a zsidó kisfiú a tetőn a kémény mellett? A szüleire várt! Mi viccesebb, mint tíz halott baba egy szemetesvödörben? Hatmillió zsidó halott a holokausztban! Páratlan biznisz a soa biznisz! Hol volt a legnagyobb a zsidók koncentrációja a holokauszt alatt? A légkörben! A ketchup a paradicsomok Auschwitza! „A nagypapám meghalt a holokausztban…” „Tényleg? Sajnálattal hallom.” „Igen, leesett az őrtoronyból!” Mi a különbség egy tonna szén és ezer zsidó között? A zsidók tovább égnek! Hallottak az új német mikrohullámú sütőről? Tízezer ülés van benne! És természetesen, Mi különbség egy zsidó és egy vekni kenyér között? A vicc, ami elindított mindent. Így aztán Ásó elmesélte a viccet, melyet felhajtott nekem.
– Mi az: barna és a padláson rejtőzik?
– Nem tudom. Mi az, ami barna és a padláson rejtőzik? Ez a helyes rituális válasz. Ásó megállt, hogy összeszedje magát. Visszatartottam a lélegzetemet.
– Anne Frank hasmenése.
Ahogy előadta, az a szemérmes, halk hang meg a békülékeny tónus, totál kicsinált, meg az is, hogy eléggé be voltunk tépve, és miután abbahagytam a röhögést, azt mondtam neki:
– Kitűnő találat. És a katasztrófa ezzel el is hárult. Nagy dolgokat fog elérni, itt van rá a bizonyíték. Tudják, milyen könnyű átengedni magunkat a neheztelésnek ilyen körülmények között? Mindenki ezt csinálja. Ő mondjuk nem. Még abba is beleegyezett, hogy visszajön a házamba, úgy is, hogy egy téglányi füvet suvasztottam az anyósülés alá. Vezetés közben továbbra is paranoiásként tekergettem a nyakamat. De hazaértünk anélkül, hogy letartóztattak volna, én pedig magamban láthatatlan örömtáncot lejtettem. Ideje volt foglalkozni a gandzsával. Tudom, hogy megígértem, hogy nem fogom untatni önöket a napi rutinom részleteivel, hölgyeim és uraim. De sokan önök közül nyilván sose láttak ilyet. Így aztán úgy gondoltam, hogy betekintést engedek.
70-73. oldal