Szívás 6 csillagozás

Sam Munson: Szívás

A legviccesebb, legőszintébb regények egyike. Minden elemében felér Mark Twainnel és J.D. Salingerrel – Chicago Tribune
Mik a legjobb és a legrosszabb tulajdonságaid?

Addison Schacht komolyan veszi a Chicagói Egyetem felvételi esszékérdését, és kendőzetlen őszinteséggel számol be arról, amit élete eddigi tizenhét éve alatt titkolni próbált. Az iskolai marihuánaárusítást, barátságát egy Ásó nevű lánnyal (aki – és ez fontos – NEM a barátnője), az Aeneis-fordításokat és persze a nyomozást. Addison ugyanis fejébe veszi, hogy kideríti, ki és miért gyilkolta meg az osztálytársát, Kevin Broadust. Megszállottan ragaszkodik tervéhez, még akkor is, amikor Ásóval olyan rejtély közepébe csöppen, melyet nem biztos, hogy kezelni tud.

A regényből Chloë Grace Moretz és Ansel Elgort főszereplésével film is készült, melyet decemberben mutatnak be az amerikai mozik.

Eredeti mű: Sam Munson: The November Criminals

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
304 oldal · ISBN: 9789634034865 · Fordította: Ruff Orsolya
>!
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634033530 · Fordította: Ruff Orsolya

Most olvassa 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
pável
Sam Munson: Szívás

A szomszéd srác fűje végül mindig zöldebb.

>!
hermione56
Sam Munson: Szívás

Elég fura volt olvasni, ahogy az életben abszolúte semmit el nem érő, többnyire romlott ember papol magasrendű érzelmekről.
A történet elég depresszív hatással volt rám, ezért kisebb dózisokban adagoltam. Sajnos nem tudtam szimpatizálni a főszereplővel, se a gondolataival, így nem változtatta meg az életemet a könyv. Mindig kiábrándít, hogy Amerikában mennyire általános (legalábbis mennyire általánosnak beállított) dolog a füvezés. Ezt én egyelőre nem tudom megérteni, így együttérezni sem tudok a történet egyik fő vonalával.
Fura volt, ahogy a sztorit egy felvételi esszé kontextusába helyezték, mert az egészről csak a legvégén volt szó. Ha nem olvastam volna a fülszöveget, az lett volna a benyomásom, hogy ezt a körülményt csak a regény megírása után találták ki.
Üde színfolt volt Ásó karaktere, akit nagyon megkedveltem.
A borító nekem elég nagy becsapás, mert azt írták rá, hogy a „a legviccesebb, legőszintébb regények egyike”, míg én egyszer, ha nevettem rajta…
Ha kikapcsolódni, nevetni akarsz, ne tévesszen meg a szöveg, ez nem a te könyved lesz.

>!
csaba46a
Sam Munson: Szívás

Nem az én világom a könyv. És most finoman fogalmaztam. Most szívesen feltenném a kérdést „Mire gondolt a költő[író]?” Szerintem nem is emlékszik rá Sam Munson, hogy írt egy ilyen könyvet.
Esküszöm az utolsó harminc oldalt „végigsírtam”, hogy legyen már vége. Felnézek magamra, hogy el tudtam olvasni. :-)
Mindezek ellenére ajánlom. Lehet, hogy velem nem stimmel valami.


Népszerű idézetek

>!
pável

Mi az: barna és a padláson rejtőzik?
Ez egy holokausztról szóló vicc kezdete volt. Ha az ember egyszer félreteszi a morális fenntartásait azzal kapcsolatban, hogy ilyen vicceket mesél, akkor egy újabb problémával találja magát szemben: mi az értelme egy holokausztviccnek? Elég ködös, igen. Az emberek kilencvenhét százaléka valami közhelyet sütne el, valami olyasmit, hogy Ez egy módja a tragédia feldolgozásának. Ó, valóban? A tragédia feldolgozásának nincs módja, mint ahogy a gravitáció törvényét sem dolgozzuk fel. Nem lehet jóvátenni vagy megváltoztatni; továbbra is fennáll, mégpedig szüntelen. Gondoljanak csak egy telefonkönyvre, a telefonkönyvben olvasható szövegre, ám az valójában egy névlista, amely csak folytatódik és folytatódik vég nélkül, és még csak a lehetősége sincs meg, hogy valaha véget érjen. Vannak olyanok, akik azt állítják, hogy ez a zsidó öngyűlölet kifejeződése. Legalábbis ezt mondta a pszichológiai tanácsadó az irodájában, amely papír és tinta lélekölő szagától bűzlött, és akihez Ms. Arango nyomására kellett mennem, amikor először volt az az összetűzésem Alexszel. Ez is egy baromság. A holokausztviccek mesélése nálam az önkifejezés egyik központi formája. És csak a nem zsidók tartanak engem zsidónak. Bár ez egyszer már a táborokba juttathatta az embert!
Nem, a holokausztviccek célja megegyezik a vicc mint nagyobb propozíció céljával: kegyetlenséget kifejteni a józan észben tocsogó elme ellen. Csak a holokausztviccek esetében ez leplezetlenebbül folyik. Mint minden másban, a közgondolkodásért felelős balfaszok a mértékben való különbséget összetévesztették a jellegben való különbséggel. Ezért mesélem őket. Ez az oka, amiért én mesélem őket. Egy válogatás a legnagyobb sikereimből: Miért ült a zsidó kisfiú a tetőn a kémény mellett? A szüleire várt! Mi viccesebb, mint tíz halott baba egy szemetesvödörben? Hatmillió zsidó halott a holokausztban! Páratlan biznisz a soa biznisz! Hol volt a legnagyobb a zsidók koncentrációja a holokauszt alatt? A légkörben! A ketchup a paradicsomok Auschwitza! „A nagypapám meghalt a holokausztban…” „Tényleg? Sajnálattal hallom.” „Igen, leesett az őrtoronyból!” Mi a különbség egy tonna szén és ezer zsidó között? A zsidók tovább égnek! Hallottak az új német mikrohullámú sütőről? Tízezer ülés van benne! És természetesen, Mi különbség egy zsidó és egy vekni kenyér között? A vicc, ami elindított mindent. Így aztán Ásó elmesélte a viccet, melyet felhajtott nekem.
– Mi az: barna és a padláson rejtőzik?
– Nem tudom. Mi az, ami barna és a padláson rejtőzik? Ez a helyes rituális válasz. Ásó megállt, hogy összeszedje magát. Visszatartottam a lélegzetemet.
– Anne Frank hasmenése.
Ahogy előadta, az a szemérmes, halk hang meg a békülékeny tónus, totál kicsinált, meg az is, hogy eléggé be voltunk tépve, és miután abbahagytam a röhögést, azt mondtam neki:
– Kitűnő találat. És a katasztrófa ezzel el is hárult. Nagy dolgokat fog elérni, itt van rá a bizonyíték. Tudják, milyen könnyű átengedni magunkat a neheztelésnek ilyen körülmények között? Mindenki ezt csinálja. Ő mondjuk nem. Még abba is beleegyezett, hogy visszajön a házamba, úgy is, hogy egy téglányi füvet suvasztottam az anyósülés alá. Vezetés közben továbbra is paranoiásként tekergettem a nyakamat. De hazaértünk anélkül, hogy letartóztattak volna, én pedig magamban láthatatlan örömtáncot lejtettem. Ideje volt foglalkozni a gandzsával. Tudom, hogy megígértem, hogy nem fogom untatni önöket a napi rutinom részleteivel, hölgyeim és uraim. De sokan önök közül nyilván sose láttak ilyet. Így aztán úgy gondoltam, hogy betekintést engedek.

70-73. oldal

>!
pável

Arra jutottam, hogy a megbízható középszerűség a legfontosabb dolog az emberi lét folytonossága szempontjából. Romantikus katasztrófákkal nem jutunk előrébb. Kipurcannánk a kimerültségtől.

10-11. oldal

>!
pável

Amikor ebédelni megyünk, a kerítésen keresztül látni lehet a smároló diákokat, ahogy ülnek vagy heverésznek az örökké smaragdzöldnek tűnő pázsiton, azok az átkozott Daisyk és Tomok (a második olyan kötelező könyv a Kennedyben, ami valami kis örömet szerzett nekem).

65. oldal

>!
pável

Arra kértek, hogy soroljam fel, mik a legjobb és a legrosszabb tulajdonságaim.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Katie McGarry: Pushing the Limits – Feszülő húr
Guus Kuijer: Mindörökké együtt
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Kalapos Éva: D.A.C. 3. – Kéz a kézben
Huntley Fitzpatrick: My Life Next Door – Életem a szomszédban
Emily Murdoch: Ha megtalálsz
Sherry Gammon: Hihetetlen
Bódi Péter: Szétírt falak
Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában
Silvia Avallone: Acél