Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Tények és keresztények 46 csillagozás
Ez a levél formájában íródott rövid, de annál velősebb könyv elsősorban a „középutas” hívőt szólítja meg, aki a vallás bizonyos előírásait betartja, hisz Istenben, de „éles helyzetben” gyakran nem hallgat a szavára. Harris szerint nincs átmenet: választani kell a teljes hit és a hitetlenség között. „A Bibliát vagy közönséges halandók írták, vagy nem. Krisztus vagy Isten volt, vagy nem. Ha a Biblia közönséges könyv és Krisztus közönséges személy, a kereszténység alapvető tanítása hamis…” És álláspontja szerint a választás nem is lehet kétséges. A vallás – mindenek előtt a kereszténység és az Iszlám – túlságosan veszélyes ahhoz, hogy toleráljuk. Tűrhetetlennek érezzük az Iszlám fenyegetését? Miért nem vesszük észre, hogy saját téveszméink semmivel sem különbek? Harris nehéz utat választ, amikor szembeszáll a tisztelet és elfogadás mélyen fekvő hagyományával.
Eredeti cím: Letter to a Christian Nation
Enciklopédia 27
Kedvencelte 3
Most olvassa 3
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 9
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Első felindulásból:
Egy ateista felfogású gondolkodó vitairata a tudományos tények és a vallásos tények kapcsolatáról, és ezek erkölcsi, társadalmi és politikai következményeiről.
Mik a tények?
Elfogadott állítások a világ állapotáról. Tehát nem fizikai objektumok, hanem gondolati konstrukciók. A való világ „kivonatai”, interpretációk, amelyeket egy közösség elfogad, mert a tényközlő állításait hitelesnek tekinti.
A tudományos közösség ellenőrizhetőséghez és bizonyíthatósághoz köti a tények hitelességét. Más közösségek, mint például a keresztények közösségei, más kritériumok alapján döntenek, mert elfogadják a kinyilatkoztatásból származó, vagy egyedi, mentális állapotokról tudósító (nem ellenőrizhető és bizonyítható vagy cáfolható) információkat is tényeknek.
Ezért vannak különbségek a tudományos és vallásos tények között.
Kik azok a keresztények?
Rövidség okán legyen elég annyi, hogy Jézus követői, az apostoloktól kezdve a vallásos tudósokon keresztül a szomszédban lakó Józsi bácsiig, aki szerint az Isten 6000 évvel ezelőtt teremtette a világot, és benne az első emberpárt, Ádámot és Évát. Ahány keresztény, annyi féle.
A kiinduló fogalmak tartalmi gazdagsága miatt Harris könyve eleve vitatható, függetlenül attól, hogy a szerző a tények és keresztények kapcsolataiból milyen következtetéseket von le. Ez nem baj, lehet róla gondolkozni, vitatkozni.
Két szélsőséges példa a könyv eltérő értelmezésére:
Egy rövid, a könyv stílusával és módszertanával szemben kritikus, de állításait elfogadó a Szabadgondolkodó honlapról: http://www.szabadgondolkodo.hu/ateizmus/vallaskritika/t…
Egy hosszú, elutasító, @bratan blogjáról:
http://bratan-bratan.blogspot.hu/2010/08/sam-harris-ten…
A saját meggyőződésem szerint Harrisnek a legtöbb vitakérdésben igaza van. (Az ezekből levont következtetések némelyikével viszont nem értek egyet.) Az érvelés a saját gondolkozási rendszerén belül logikus és konzisztens (bár nyilván lehet hibákat találni benne, de ez az alapkérdéseket nem érinti).
A vallásos kritikusok (például @bratan) elmulasztják (mert nem tudják) tisztázni saját álláspontjukat, ahonnan a kritikát megfogalmazzák. A Bibliát szó szerint kell-e értelmezni vagy interpretálni kell, és ez az interpretáció mennyiben a logika szabályai, és mennyiben bizonyos hagyományok függvényében alakuljon? És amennyiben a kinyilatkoztatásokból és mentális állapotokból származó információk ütköznek a logika szabályaival, illetve nem konzisztensek a fizikai világgal, akkor milyen szabályok határozhatják meg a róluk szóló diskurzus kereteit?
A vallásos közösségek tényei csak saját közösségük határai között érvényesek. Egy adventista és ortodox épp úgy nem ért egyet a tények tekintetében, mint egy keresztény, egy mohamedán vagy egy hinduista. Ha majd az egyes vallásokon belül, és a különböző vallások között lefolytatott viták konszenzusra jutnak, és kialakul egy egységes alapú vallásos álláspont, amelyen számon kérhető a logika és a konzisztencia, akkor majd vallásos alapról is támadható lesz ateizmus. Addig az ateista tudomány módszertanával lehet érvényesen érvelni az ateizmus ellen, és ez a terep Harris számára hazai pálya, ahol előnyben van. A vallásos kritikusok utolsó szava csak a válasz hiányát, nem érveiknek a súlyát jelzik. És talán még azt, hogy a részletekbe való belekapaszkodással csak azt akarják elkerülni, hogy az alapkérdésekre (saját álláspontjuk kiforratlanságára) kelljen választ keresni.
A tudomány és a vallások más dolgokkal foglalkoznak, a tudomány a fizikai világ „dolgaival”, a vallások az ember és Isten kapcsolatával. Az ember a fizikai világ része, ezért a vallások állításai (Isten létezésétől vagy nemlétezésétől függetlenül) kapcsolatban állnak a fizikai valósággal. A mai ismereteink szerint a vallások tanításai a fizikai valóságról részleteiben biztosan tévesek, amelyeket a tudományok igazítanak ki. Ez a kiigazítás egy folyamat, amely még most is tart, és amelynek eredményeit a tudományok művelőin kívül nem mindenki ismeri el, lásd például az evolúcióval kapcsolatos vitákat.
Túl ezen, mind a vallásoknak, mind a tudományoknak vannak társadalmi, erkölcsi és politikai következményei is. Ezek olyan színterek, ahol találkoznak és ütköznek, a konfliktus elkerülhetetlen.
Felvethető, hogy ateizmus és a tudományos gondolkodás nem azonosítható egymással. Mi az ateizmus? Harris erre így válaszol: Az ateizmus nem több, mint olyan zaj, amit értelmes emberek igazolhatatlan vallásos nézetek hallatán szoktak kiadni.
@bratan így ír erről:
…mi a két világnézet, az ateizmus és a teizmus alapkijelentése? Az ateizmusé az, hogy „Isten nem létezik” – míg a teizmusé „Isten létezik”. Ezen kijelentések egyike sem bizonyítható természettudományos kísérletekkel.
Erre azt lehet válaszolni, hogy tudományosan nem az ateizmust, azaz Isten nemlétét, hanem a teizmust, azaz Isten létét kell bizonyítani. Mindaddig, amíg Isten léte nem bizonyítható tudományos eszközökkel, addig az ateista felfogás szerint működik a tudomány. (Isten, azaz az ismeretlen tényező, nem szerepel az egyenletekben.) Ez független egyes tudósok hitétől vagy ateizmusától.
Korábban írtam, hogy nem mindenben értek egyet a szerző következtetéseivel. A legfontosabb ezek közül:
Harris szerint a vallások annyira kártékonyak, hogy arra kell törekedni, hogy kiiktassuk őket a világból. (Meggyőzéssel, nem rendszabályokkal és fegyverekkel.)
Szerintem viszont a vallásokkal együtt kell élni az embernek, az ateista tudománynak és az ateista tudósoknak is. Én elfogadom Harrisnek azt az állítását, hogy a vallások sok problémát okoznak a világnak, de a vallások kiiktathatatlanok. Ha pedig ez így van, akkor a konfliktusokat kezelni kell, a vallások között is, és a vallások és az ateizmus között is. Nem lehet legyőzni a másikat, és teljesen megsemmisíteni.
A szekularizmusnak az része, amely az államot és az egyházat szétválasztva a vallásokat a magán- és civil életbe terelte, szerintem jó megoldás. Elismerem, hogy elvi-filozófiai alapon támadható, de praktikus. Ebben hasonlít a tudományos eljárásokban követett módszerekre: a saját korlátai között működőképes.
A Harris féle gondolkodók nagyon hasznosak, mert megmutatják, hogy a kompromisszumok milyen elvi alapokra támaszkodnak, mi az a hátország, amelyből a szekularizmus hívei meríthetnek. Ezért számomra a felületessége és arroganciája is megbocsátható.
Hívőknek nem, ateistáknak és agnosztikusoknak erősen ajánlott.
Az ateista Sam Harris azzal kezdi a (mérsékelt) keresztényekhez írott levelét*, hogy „A Biblia vagy Isten szava, vagy nem.” (13. o.) Nem sokkal az olvasása előtt gondoltam én is valami hasonlóra: az isten szavának és utasításának olyan tökéletesnek és örökérvényűnek kéne lennie, mint maga az univerzum. Mert ha feloldhatatlan ellentmondásba kerülünk, vagy bizonyos, ma már barbárnak ható passzusoktól eltekintünk, akkor többé már nem úgy tekintünk a Bibliára, mint egy tökéletes erkölcsi útmutatóra, hanem azt egyéni világlátásunk szerint értelmezzük. Utóbbihoz pedig sokszor a józan eszünkre vagy jóérzésünkre alapozunk.
Ezeket Harris is megemlíti, de nem fejti ki túlságosan bőven és ilyen összefüggésekben. Ami kár, mert szívesen olvasok tőle, másrészt pedig szeretem, ha egy érvelés nagyon részletes. Harris azonban kevés szóval is lehengerlően logikus érveléseket nyújt (és nem csak ateizmus kérdésében szokott, hanem (máshol) a szabad akaratéban vagy a meditáció és spiritualitás szükségességében is), és sorra veszi az összes felmerülő ellenvetést, hogy megcáfolja azokat.
Itt van azonban a hibája. Mint sokan, akik hisznek a racionalitás és saját igazuk erejében, úgy gondolják, hogy egy tömör, és kegyetlenül logikus érvelés bárkit meg tud győzni, legyen szó vallási, politikai vagy más világnézeti kérdésről (én nem bánom, sőt, szeretem a gondolkodásmódomat átalakító érveket, így a szabad akaratomról is könnyen lemondtam meggyőző érvek hatására). A baj csak az, hogy ezek a kérdések nem intellektuális kérdések, hanem az ember identitását jelentő dolgok. Azzal pedig senki nem szeret szembesülni, hogy valaki megcáfolja az egész addigi életét és világlátását – cserébe pedig nem ad semmit. Nem lenne szabad azzal dobálózni, hogy a vallások hamisak, mert ezzel nyilvánvalóan más „lelkébe” taposunk bele (Harris, mikor arról beszél, milyen ostobaságnak tűnhet ma már olyan elfeledett isteneket imádni, mint Poszeidón, félig humorosan megemlíti, hogy több tiltakozó levelet is kap görög istenekben hívőktől. Egy kicsit én is megsértődtem). Ehelyett pedig inkább azt kéne hangsúlyozni, hogy hogyan lehet a vallás nélkül élni, és erkölcsösen élni – erre egy kis időre Harris ugyan kitér, de ez vajmi kevés. Gondolom meghagyta egy másik könyvének (The Moral Landscape). Mindenesetre remek értekezés, rengeteg érv és vitaindító gondolat van benne, és mentes a sértegetésektől. Engem nem kell győzködnie, de nyilván nem is nekem íródott.
*Az eredeti cím: Letter to a Christian Nation. Csak annyiban levél, hogy „Önökként” szólítja meg a keresztény amerikai nemzetet (és vannak, inkább csak az Államokra jellemző sajátosságok). Innen a cím, amivel persze itthon nem lehetett volna kiadni, a mondanivalója viszont máshol is érvényes lehet.
A könyv ráébresztett, hogy nem csak az egyházakkal van gond (pénzéhség, minél nagyobb politikai befolyásra való törekvés, vallási háborúk, gyilkosságok a szeretet nevében, köztörvényes bűnöző papok szabadlábon, tovvábbra is papként dolgozhatnak, csak áthelyezve egy másik helyre, stb.) ahogy eddig gondoltam, hanem magával a vallással is.
Na igen, nem is írnék semmit ez nem az a könyv amit értékelni lehet hiszen ez egy levél a keresztényeknek … A hitről pedig nem érdemes vitázni ezért Hit.
Nem is tudom… Nagyon érdekes, logikus, tárgyilagos. Mit mond a józan ész? Persze neki van igaza! Még szép!
De szerintem mindenkinek maga kell döntsön. Hisz, vagy nem hisz. No és miben, kiben.
Ez a könyv nagy segítség abban, hogy könnyebb legyen dönteni.
És ha van Isten, akkor mindegy, hogy is hívják…
Népszerű idézetek
Vegyük például a holokausztot: a náci haláltáborok építéséhez vezető antiszemitizmus a középkori kereszténység közvetlen öröksége. Az európai keresztények évszázadokon át az eretnekek legrosszabb fajtájának tekintették a zsidókat, és a társadalom minden baját annak tulajdonították, hogy ők folyamatosan jelen vannak a hithű keresztények között. Miközben a németországi zsidógyűlölet elsősorban szekuláris formát öltött, gyökerei a vallásba nyúltak vissza – és szakadatlanul folyt az európai zsidók kifejezetten vallási alapú démonizálása. Újságjaiban egészen 1914-ig maga a Vatikán is időről időre előhozakodott a vérváddal. És mind a katolikus, mind a protestáns egyházak szégyenletesen együttműködtek a náci népirtókkal.
54. oldal (Nyitott Könyvműhely, 2009)
A vallás a gondolkodás egyetlen területe, ahol előkelő magatartásnak minősül, ha az ember bizonyosnak mutatja magát olyasmiben, amiről senki emberfia nem lehet biztos. Árulkodó, hogy a magasztosságnak ez az aurája csak azokat a hiteket lengi körül, amelyeknek sok követőjük van. Ha valakit azon kapnának, hogy a tengeren Poszeidónnak hódol, rögtön idiótának bélyegeznék.
83. oldal (Nyitott Könyvműhely, 2009)
Aki úgy véli, hogy a Tízparancsolatnál nem lehet jobb megfogalmazást adni az erkölcsről, valóban tartozik annyival önmagának, hogy elolvasson még néhány szent írást. Megint csak nem kell messzebbre mennünk a dzsainoknál: Mahávira, a dzsain pátriárka egyetlen mondatával felülmúlta a Biblia minden erkölcsiségét: „Ne bánts, ne sebezz meg, ne nyomj el, ne vess szolgaságra, ne sérts, ne kínozz, ne gyötörj, ne gyilkolj egyetlen teremtményt és egyetlen élőlényt sem!” Képzeljük el, mennyire más lenne a világ, ha ez lenne a Biblia legfőbb előírása!
33. oldal (Nyitott Könyvműhely, 2009)
Európa számos muzulmán közössége kevés hajlandóságot mutat a befogadó ország világi és polgári értékeinek átvételére, miközben ugyanezeket az értékeket a végletekig kiaknázzák – toleranciát követelve elmaradottságuk, nőgyűlöletük, antiszemitizmusuk, és a mecseteikben rendszeresen prédikált vallási gyűlölködés számára.
Az ateizmus nem filozófia, de még csak nem is világnézet – egyszerűen a nyilvánvaló tények elismerése. Voltaképpen az „ateizmus” kifejezésnek nem is volna szabad léteznie. Senki nem definiálja magát „nem-asztrológusnak” vagy „nem-alkimistának”. Szavunk sincs az olyan emberekre, akik kételkednek abban, hogy Elvis Presley még ma is élne, vagy hogy földönkívüliek hosszú, galaxisközi utazásokra vállalkoznak csak azért, hogy néhány farmert, meg a jószágait jól megijesszék. Az ateizmus nem több, mint olyan zaj, amelyet értelmes emberek igazolhatatlan vallásos nézetek hallatán szoktak kiadni.
64. oldal (Nyitott Könyvműhely, 2009)
Vajon be tudjuk-e bizonyítani, hogy Zeusz nem létezik? Természetesen nem.
69. oldal (Nyitott Könyvműhely, 2009)
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Craig Thompson: Blankets – Takarók 90% ·
Összehasonlítás - Friedrich Nietzsche: A kereszténységről ·
Összehasonlítás - Toni Llácer: Nietzsche 85% ·
Összehasonlítás - William Peter Blatty: Az ördögűző 85% ·
Összehasonlítás - Richard Dawkins: Isteni téveszme 85% ·
Összehasonlítás - Friedrich Nietzsche: Az Antikrisztus 82% ·
Összehasonlítás - Francine Rivers: Hang a szélben 95% ·
Összehasonlítás - Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…” 94% ·
Összehasonlítás - Noah Gordon: Az orvosdoktor 94% ·
Összehasonlítás - Ellen G. White: Jézus élete 96% ·
Összehasonlítás