Szégyen 108 csillagozás

Salman Rushdie: Szégyen Salman Rushdie: Szégyen Salman Rushdie: Szégyen Salman Rushdie: Szégyen

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​iszlám világban halálra ítélt Salman Rushdie 1983-ban publikálta Szégyen című regényét, melyben Pakisztán szomorú múltját és jelenét tárja a világ elé.
Allegorikus hősnője, Szufija Zenobia mint első gyermek szégyent hozott családjára, hiszen fiúnak kellett volna születnie.
Elutasítással és szeretet nélkül nő fel, ráadásul négyéves kora táján agykárosodás éri, értelmi fogyatékosként egyetlen kommunikációs eszköze az elpirulás lesz.
Rushdie mágikus realista írói világában ezzel az eredendő tisztaság megtestesítője, aki képtelen hazug álcát ölteni, s így a látszatszerűséggel fenntartott társadalmi normáknak megfelelni.
A lány kívül kerül a normalitáson, s a kultúra minden lehetséges határvonalát átszakítja. Szufija tágas vidékeken csatangol, csimbókos hajjal, durva-barnára cserzett bőrrel, tűzlövellő szempárral. Olyan vérengző vadállat válik belőle, sárkány vagy fehér párduc, aki brutálisan veszi el állatok és védtelen emberek életét.

Az író több… (tovább)

Eredeti mű: Salman Rushdie: Shame

Eredeti megjelenés éve: 1983

Tartalomjegyzék

>!
Helikon, Budapest, 2018
444 oldal · ISBN: 9789634792161
>!
Helikon, Budapest, 2018
444 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634790204
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540498 · Fordította: Falvay Mihály

2 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 15

Most olvassa 5

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Salman Rushdie: Szégyen

Az első könyv a Szégyen, amit Rushdie-tól olvasok. Neve akkor ragadt meg agyamban, amikor Khomeini ajatollah kiátkozta versei miatt. Isten malmai lassan őrölnek, s most jutott csak el hozzám a pakisztáni irodalom. Pakisztáni Pakisztánról, mert nem Omar-ról és anyjairól szól ám ez a könyv, hanem az országról, hol bosszú, harag, politika, misztikum keveredik mesterien a történetben. Sajátos eszköz az előreugrás, majd visszalépés, amit a szerző gyakran alkalmaz, mintha az élő mesélő hibázna és utasítaná rendre magát, hogy csak sorjában, még nem tartunk ott… de végére jutva csak annyit mondhatok: varázsos mese.
Szóval érdekes kaland volt ez, ki kell próbálni…

>!
ppeva P
Salman Rushdie: Szégyen

Évek óta kacérkodom Rushdie könyveivel, figyelem őket, kicsit félve, szinte csak a szemem sarkából. Valahogy egyszerre vonzottak és taszítottak, úgy éreztem, ez aztán biztos nem nekem való. Most aztán a véletlen szinte a kezembe lökte ezt a könyvet. És – meglepetés! – nemcsak túléltem, hanem nagyon tetszett is.
Egyrészt olyan, mint valami varázslatosan, színesen, tobzódva szőtt-csomózott keleti szőnyeg. Vagy mint az Ezeregyéjszaka meséi. Másrészt meg egy keserűen gunyoros szatíra a zsarnokságról és a vallási fanatizmus irányította államról. A stílusáról pedig olykor Márquez általam imádott művei, ez meg ez jutottak eszembe.
Már ki is néztem magamnak a következő Rushdie könyvet…

4 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Salman Rushdie: Szégyen

„Búcsú ez a regény (…) utolsó szavam a Keletről, amelynek testéről oly sok éve már leválófélben vagyok.”

A remek történetmesélés és a valóság együtt található meg ebben a „nem realisztikus Pakisztán regényben.” Több helyen utal azokra az állapotokra, amelyek miatt más hazát választott magának. A történet néhány pontján valóságmozzanatokat írt bele.
„Az ország politikai rendszere labilis. Történelmében gyakori a katonai puccs, a polgári kormányok pedig gyorsan elvesztették legitimitásukat a korrupció miatt. ” (Wikipédia)
Két család története remekül bemutatja az országban tapasztalható állapotokat. A hatalom megszerzése, elvesztése, a családok széthullása, teljes tönkremenetele, a korrupció, a vallási fanatizmus képét festi a szerző mágikus eszközökkel.

>!
Maya 
Salman Rushdie: Szégyen

Igazság szerint több csillagot érdemelne, de ezt most nem fogja megkapni tőlem. Lehet hogy rosszkor olvastam, vagy nem vagyok elég értelmes hozzá, de engem leginkább fárasztott. Pedig jó a történet, sok minden keveredik benne, pihentebb pillanatokban élvezni kellett volna minden ötletét. Van benne minden: szerelem, politika, hagyományok, titkos családi szálak, harag, bosszú, egyszóval zűrzavar. Fantasztikus lehetőségeket tár fel. Elképesztő felfedezni, hogy az ember honnan hová juthat.
Minden előreszaladgálás és kanyar ellenére, bennem az az érzés maradt meg, hogy mindenkit utolér egyszer a saját (vagy a felmenői, vagy az utódai) szégyene, és semmi sem megbocsátható. Hát tulajdonképpen ezért nem tudok én erre több csillagot adni.

>!
Ibanez MP
Salman Rushdie: Szégyen

Nem tudom, lehet, hogy csak rossz pillanatban olvastam, de engem egyáltalán nem fogott meg az egész. Valami egészen másra számítottam, nem ennyire ömlesztett-széthúzó-néha érthetetlen-sokszor zagyva valamire… Már kezdve azzal, hogy a fülszöveg elolvasása után az első, igen hosszú fejezetben nem is találkozunk Szufija-val, lestem is ki a fejemből, hogy most hééé, nem róla szólna ez az egész… Persze aztán voltak utalások, de azért mégiscsak furcsa volt, hogy nem vele indult a történet….

De nagyon-nagyon sokszor untam ezt a könyvet, nagyon megszenvedtem vele. Amiért mégis megkapja a három csillagot, az az, hogy Rushdie – unalom ide vagy oda – tud írni. De még hogy. Pont elkapott azokban a pillanatokban, amikor majdnem feladtam. Akkor egyszerűen becsempészett valami olyan leírást, vagy írói elemet, lehet, hogy csak két sort, nem többet, amitől eldobtam az agyam és azt mondtam, ez a fickó tényleg tud valamit. Lehet, hogy egy másik könyve tetszene, ha nem ilyen stílusban van megírva, nem tudom. Nekem ez a micsoda nem jött be sajnos. spoiler

3 hozzászólás
>!
Viktoria_Agnes_Takacs P
Salman Rushdie: Szégyen

A könyvvel kapcsolatos egyetlen kifogásom az Ulpius kiadások silánysága. Először nyitottam ki ezt a könyvet, mindig vigyázok a dolgaimra, a könyvekre különösen, mégis, mire a végére értem, az utolsó 20 lap széthullott… Rinyálás vége.
Nagyon izgalmas az a gyűlöllek, de nem bírok tőled elszakadni viszony, ami Rushdie-t Pakisztánhoz köti. Csodás párhuzamok, mitikus lények születnek ezekből az ambivalens érzésekből. Az éjfél gyermekei az egyik kedvenc könyvem, többször olvastam, valamit korábban Benazir Bhutto önéletrajza (minden elfogultságával együtt) is nagy hatással volt rám, így nem vagyok teljesen tudatlan Pakisztán története tekintetében, de mikor belefogtam ebbe a könyvbe, újra felidéztem a legfontosabb eseményeket. Rushdie remek és találó mesét kerekít ennek az ellentmondásoktól szabdalt országnak az első 25 évéről. A főszereplők prófétai végzete egyes esetekben meglehetősen éles látó volt, de sajnos az, amit a vallás rákényszerített igája alóli felszabadulásról ír, egyelőre várat magára.

>!
Rézangyal
Salman Rushdie: Szégyen

A fülszöveggel ellentétben nem Szufija, sem pedig Omar története ez. Sokkal inkább Pakisztáné. Salman Rushdie olyan műgonddal keveri össze a politikát, a misztikummal és a történetmeséléssel, hogy néha meg kell állnom kifújni magam. Pont olyan, mintha végtelen hosszú maratont futnék könyvvel a kezemben.

>!
marlowe
Salman Rushdie: Szégyen

Nagyszerű érzés, amikor nagy várakozással vágsz neki egy könyvnek és nem kell csalódnod… Az éjfél gyermekei lenyűgöző volt, tartottam tőle, hogy a második Rushdie-regényem visszalépés lesz, de már az első fejezetben elsodort az jellegzetes előreutalásokkal operáló, mégis kiszámíthatatlan mesefolyam. Díjaktól és kiközösítésektől függetlenül Rushdie (García Márquezzel együtt) korunk nagy mesemondója, aki mindig számíthat rám a tábortűznél, ha belekezd egzotikus és mégis ismerős emberekről, továbbá embernek látszó ösztönlényekről szóló történeteibe.

2 hozzászólás
>!
kékcseresznye
Salman Rushdie: Szégyen

Szeretem Rushdie regényeit, szeretem, ahogy mágikus mesealakjait beépíti a valóságos, történelmi, politikai díszletek közé.
Az eddig olvasott Rushdie-könyvek közül ez a leginkább személyes hangvételű, itt érzem úgy, hogy az író legmélyebb érzéseit, élményeit, tapasztalatait osztja meg a nagyérdeművel, a sorok között. És engem, mint olvasót is ez a regénye érintett a legmélyebben, még ha ez nem is volt olyan kellemes. A szégyen, mint érzés, ugyanis nagyon fájó, sebeket feltépő és keserű tud lenni. Aki átélt már ilyesmit, az újra és újra átéli a regény során a szereplőkkel együtt. Ezen csak kissé enyhítenek az író kikacsintásai, és a belekevert politikai szál, mint érdekesség, ami leköti ugyan a figyelmedet, de a lényegről nem tereli el.
A szégyent el lehet rejteni ugyan sokáig, de előbb utóbb felszínre tör és mindent és mindenkit elpusztító fenevad lesz belőle.
A Szégyen tele van elhallgatott igazságokkal, kimondott hazugságokkal, megtévesztéssel, képmutatással, mégis egy szégyentelenül őszinte vallomás az író részéről. Engem személy szerint mélyen felkavart, ezért nem is tudtam róla rögtön értékelést írni róla, csak miután elcsendesedett a vihar bennem.

>!
cashews
Salman Rushdie: Szégyen

Második Rushdie könyvem. Másodszor járok úgy, így még sose, hogy olvasom, nagy elánnal aztán elfáradok bele és leállok. Félreteszem hetekre, mert még azt hiszem legalább 30 oldal van még. Aztán újra nekiállok és kiderül, h a végén könyvajánlók, tartalomjegyzék van. Utolsó két oldalakra heteket várattam magam!
Tehát olvasom de tetszik is meg nem is, vannak nagyon jó nemtudomletenni részek aztán hosszú hosszú mikorleszmárvége? és érthetetlen részek. Nagyon az én világom és közben mégsem.
Az Ulpius kiadót pedig ezért a munkáért meg kellene nyúzni!


Népszerű idézetek

>!
ppeva P

Az ember roppant találékonyan meg tudja győzni magát arról, hogy önzése, hamissága, aljassága valójában nemesség és nagylelkűség.

269. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet
>!
Rawalpindi

Ha egyvalamit elhallgatsz, elhallgatod azt is, ami belőle következik.

249. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989

>!
Rawalpindi

Egyetlen cselekedet sem vezethető vissza egyetlen okra.

339. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989

>!
_teresa

A pletyka olyan mint a víz. Addig keresgéli a felületek gyönge pontját, míg rá nem jön, hogy merre tud továbbhatolni; így aztán csak idő kérdése…

64. oldal

>!
Rawalpindi

Aki hisz Istenben, annak az emberben is hinnie kell.

302. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989

13 hozzászólás
>!
Pistacchio

A gyökér – azt gondolom néha – egyfajta konzervatív mítosz, amit arra a célra találtak ki, hogy helyünkön maradjunk.

113. oldal (Ulpius)

1 hozzászólás
>!
Gebics

Minden kivándorló magam mögött hagyja a múltját, noha vannak, akik dacolnak a lehetetlennel, és batyuba meg dobozokba csomagolják – ám az úton valami óhatatlanul elszivárog a drága emlékek és fényképek lényegéből, s végül maga a tulajdonos sem ismer többé rájuk, mert minden kivándorlónak végzete, hogy megfosztassék történelmétől, s mezítelenül álljon a megvető tekintetű idegenek előtt, akiken látnia kell a drága kelmét, a folyamatosság brokátját és az odatartozás szemöldökét

81. oldal

>!
Rawalpindi

…két emlékezet soha nem lehet egyforma, még ha azonos is a tárgyuk…

275. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989

>!
Sli SP

A házasfelek közötti probléma olyan, mint a lapos tetőn meggyűlő monszuneső. Az ember észre sem veszi, ám a víz csak gyűlik, s egyre súlyosabb lesz, míg egy nap nagy robajjal az ember fejére nem szakad a tető…

123. oldal, Hatodik fejezet - Becsületbeli ügyek (Ulpius-ház, 2007)

>!
ppeva P

S most újból a régi kihívás. Reza és Omar Hajjám; mindkettő úgy érezte, megméretik, az egyik az Isten, a másik a Tudomány által. Márpedig az emberfaj hímjeire jellemző, hogy a megméretés kísértésének nehezen állnak ellen…

320. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista
Tehmina Durrani: Uram és parancsolóm
Vince Flynn – Kyle Mills: A túlélő
Mukhtar Mai: Megbecstelenítve
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala
Tahir Shah: Kalandozások az Ezeregyéjszakában
Chaman Nahal: Miénk a szabadság
Betsy Udink: Allah & Éva
John le Carré: Jó barátok
Kalmár György: A felrobbant ország